Az Alföldi Állattenyésztési Napok precíziós állattartási konferenciáján Dr. Hejel Péter, az Állatorvostudományi Egyetem tudományos munkatársa arról beszélt, hogy a precíziós állattenyésztés gyors fejlődési szakaszba lépett, amelyből a hazai ágazat sem maradhat ki. Szerinte ma már nem az a kérdés, hogy szükség van-e digitális és precíziós eszközökre, hanem az, hogy milyen gyorsan tudnak ezekre építeni a gazdaságok.
Az állategészségügy is adatalapúvá válik
A szakember szerint a megfelelő állategészségügyi döntésekhez ma már nem elegendő a hagyományos telepi tapasztalat. Szükség van pontos állományadatokra, takarmányozási, genetikai, termelési és környezeti információkra is. Úgy fogalmazott, hogy az állatorvosi gyakorlat, az élelmiszer-biztonsági döntések és a fogyaszthatósági szempontok is egyre inkább az adatvezérelt rendszerekre épülhetnek.
A kis és nagy telepeknek is van helyük a rendszerben
Az előadás utáni szakmai beszélgetésben elhangzott, hogy a precíziós eszközök nem kizárólag a nagyüzemek számára lehetnek hasznosak. A résztvevők szerint a kisebb gazdaságokban is megjelenhetnek olyan technológiák, amelyek javítják a nyomon követhetőséget, csökkentik a munkaerőhiányból fakadó kockázatokat, és segítik a korai beavatkozást.
Az akvakultúra is beléphet a precíziós korszakba
A rendezvényen külön szó esett az akvakultúráról is. A résztvevők szerint Magyarországon a haltermelésben még korai szakaszban jár a precíziós gazdálkodás, ugyanakkor a nemzetközi példák, különösen a norvég lazactermelés, jól mutatják, hogy a nyomon követhetőség és a technológiai fegyelem piaci értéket is teremthet. Elhangzott, hogy azok a termelők, akik bizonyos technológiai előírásokat teljesítenek, erősebb márkaértéket és magasabb piaci árat érhetnek el.
A munkaerőhiány felgyorsíthatja az átállást
A hozzászólók szerint a precíziós technológiák terjedését nemcsak az állategészségügyi és gazdasági előnyök, hanem a munkaerőhiány is sürgeti. Az eszközök segítséget adhatnak a megfigyelésben, a riasztásokban, a nyomon követésben és a munkaszervezésben. Ez különösen azokban az ágazatokban lehet fontos, ahol egyre nehezebb megfelelően képzett munkaerőt találni.
Az adat lesz az ágazat közös nyelve
A konferencián hangsúlyosan megjelent az adatvagyon kérdése is. A résztvevők szerint az állattartó telepeken keletkező adatok önmagukban még nem jelentenek értéket: azokat rendszerezni, tisztítani, értelmezni és döntéstámogatásra alkalmassá kell tenni. Elhangzott, hogy a jövőben az adat lehet az egyik legfontosabb integráló tényező az állattartási ágazatok szereplői között.
Szabályozni kell az adatok tulajdonlását
A szakmai beszélgetés egyik fontos pontja az adatbiztonság és az adattulajdonlás kérdése volt. A résztvevők szerint tisztázni kell, hogy a telepi adatok kihez tartoznak, hogyan használhatók fel, és milyen módon férhetnek hozzá azokhoz a fejlesztők, tenyésztőszervezetek, terméktanácsok vagy hatósági szereplők. A szakértők szerint az anonimizált, megbízható és jól strukturált adatok egyszerre szolgálhatják a termelőket, a fejlesztőket és az ágazati döntéshozókat.
Oktatás nélkül nincs digitális átállás
A beszélgetés végén az oktatás szerepe is előtérbe került. A résztvevők szerint a precíziós állattartás jövőjéhez elengedhetetlen a rendszerszemlélet, a digitális írástudás, az adatelemzés és a matematikai gondolkodás erősítése. Dr. Hejel Péter szerint jó kérdések nélkül jó válaszokat sem lehet kapni, ezért a szakembereknek meg kell tanulniuk pontosan megfogalmazni, milyen problémára keresnek megoldást.
A jövő telepein a szakember és az adat együtt dönt
Összegzésként elhangzott, hogy a precíziós állattartás nem csupán technológiai beruházás, hanem szemléletváltás is. A jövő magyar állattartása akkor lehet versenyképes, ha a termelők, állatorvosok, kutatók és fejlesztők közösen építik fel azokat az adatvezérelt rendszereket, amelyek egyszerre szolgálják az állategészségügyet, a gazdasági hatékonyságot, az élelmiszer-biztonságot és a fogyasztói bizalmat.
Agrárágazat Tudástár: precíziós állattartás – A precíziós állattartás olyan adatvezérelt technológiai szemlélet, amelyben az állomány egészségi, takarmányozási, genetikai, termelési és környezeti adatai segítik a döntéseket. Célja a korai beavatkozás, a nyomon követhetőség, a hatékonyság és az élelmiszer-biztonság javítása. A rendszer értékét nem az adatgyűjtés önmagában, hanem az adatok rendszerezése, értelmezése és gyakorlati felhasználása adja.
