Egyik szemünk nevet, hogy idén végre az egészséges fagyok mellett több hó és eső is érkezett-érkezik január-februárban. Ugyanakkor a másik szemünk sír, mert a sokéves elhibázott talajművelés miatt a termőföldek nagyon sok helyen nem tudják felvenni az érkező vizet – lassan halad a feltöltődés. Pedig erre a sokéves szárazság miatt égető szükség – és idén végre lehetőség is – lett volna…
Még többlet is érkezett vízből, mégis száraz a mély
Hiába érkezett januárban és februárban az átlagosnak mondható, több térségben kifejezetten kedvező mennyiségű csapadék, a termőtalajok mélyebb rétegei sok helyen továbbra sem töltődtek fel megfelelően. Az elmúlt 30 nap csapadékösszege országos szinten az átlag körül alakult, keleten több helyen 10 millimétert meghaladó többlet is előfordult, míg a Dunántúli-középhegység térségében kisebb hiány mutatkozott. A 90 napos összeg azonban jelentős területi különbségeket jelez: északkeleten komoly deficit látható, miközben máshol az átlag feletti értékek dominálnak.
A felső 25–30 centiméteres talajréteg sok térségben telített, ugyanakkor a 40–70 centiméter alatti rétegekben jelentős nedvességhiány maradt fenn, különösen a középső országrészben és az Alföld déli tájain. A talajvízszint több helyen két-három méterrel mélyebben található az optimálisnál, az Alföldön pedig öt-hat méteres mélységbe húzódott vissza. A felszínen megjelenő belvizes foltok nem valódi vízbőséget, hanem a rossz beszivárgást jelzik: a csapadék egy része nem jut el a gyökérzónába és a talajvízig. Miért?
Elveszítjük a téli csapadék egy részét
A jelenség mögött a szakértők szerint a rosszkor és rosszul végzett talajművelési gyakorlat áll. Egyrészt a nem megfelelő időben végzett talajművelés rontja a talajszerkezetet. Nedves állapotban végzett beavatkozás esetén a talaj tömörödik, kiszorul belőle a levegő, romlik a víz- és levegőgazdálkodás. Másrészt száraz körülmények között végzett műveléskor nagy, kemény rögök alakulnak ki, amelyek között a víz gyorsan lefolyik, de nem raktározódik el tartósan. A következmény: a téli csapadék egy részét is elveszítjük.
Öt kulcs-elem segíthet a talaj-helyreállításban
A megoldás a talajszerkezet és a talajbiológia helyreállítása lehet. A regeneratív művelési irányzat öt alapelve ebben kulcsszerepet játszhat. Elsőként a talajbolygatás minimalizálása – például a szántás nélküli művelés – segít megőrizni a talaj szerkezetét és széntartalmát. Másodikként a vegyszerhasználat mérséklése támogatja a talaj mikrobiális életét és csökkenti a vízszennyezés kockázatát. Harmadik pillér a biodiverzitás növelése, vetésforgóval és takarónövények alkalmazásával, amely javítja a tápanyagkörforgást és a kártevőkkel szembeni ellenállóképességet. Negyedikként a talaj folyamatos növényi takarása csökkenti az eróziót és növeli a vízmegtartást. Végül elengedhetetlen a helyi adottságokhoz igazodó, termőhely-specifikus gazdálkodás.
A téli csapadék önmagában nem elegendő, ha a talaj nem képes befogadni és megtartani a vizet. A mezőgazdaság számára a következő évek egyik legnagyobb kihívása éppen az lesz, hogy a vízmegőrzést ne csupán vízgazdálkodási, hanem talajgazdálkodási kérdésként is kezelje.
Agrárágazat Tudástár: Beszivárgás – A beszivárgás az a folyamat, amikor a csapadék a talaj felszínéről lejut a pórusokon keresztül a gyökérzónába és mélyebb rétegekbe. Ha a talaj szerkezete roncsolt vagy tömörödött (például nedvesen végzett művelés miatt), a víz nem lefelé halad, hanem megáll a felszín közelében, lefolyik vagy belvízfoltokat képez. Jó beszivárgás nélkül a téli csapadék nem tölti fel a talaj vízraktárát, így tavasszal és nyáron gyorsabban jelentkezik az aszálystressz.
