A hazai tejágazat 2025 végére egy látszólag stabil, valójában azonban egyre feszültebb piaci állapotba érkezett. A mezőgazdaság e szektorában a mérsékelt áringadozás mögött olyan szerkezeti folyamatok húzódnak meg, amelyek a tejipar jövedelmezőségét és külpiaci pozícióit egyaránt gyengítik.
Nem bővül a piac
Az AKI PÁIR adatai szerint 2025 novemberében a nyerstej országos termelői átlagára 196 forint/kilogramm volt. Ez havi szinten 1 százalékos csökkenést, éves összevetésben viszont 2 százalékos emelkedést jelent. Az aktuális termelői ár enyhe csökkenése részben technikai tényezők eredménye: a zsírtartalom 0,03 százalékpontos, a fehérjetartalom 0,01 százalékpontos javulása mellett az alapár 2 százalékkal mérséklődött. Eközben a nyerstej felvásárlása novemberben 3 százalékkal elmaradt az októberi mennyiségtől, ugyanakkor 6 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Ez azt jelzi, hogy a kínálat továbbra is jelen van, de a piac már nem bővül érdemben. Ezt súlyosbítja, hogy mind európai, mind globális szinten túlkínálat van.
Egyre kevésbé versenyképes a hazai tej
A külpiaci oldalon sokkal kedvezőtlenebb a kép. A nyerstej kiviteli ára 169 forint/kilogramm volt 2025 novemberében. Ez 5 százalékkal alacsonyabb az előző hónaphoz, és 27 százalékkal az egy évvel korábbihoz képest. A kiviteli ár 14 százalékkal maradt el a termelői átlagártól, ami világosan jelzi: exportpiacokon a magyar nyerstej egyre nehezebben versenyképes. Nem véletlen, hogy a nyerstej kiszállítása éves alapon 1 százalékkal csökkent, miközben az év korábbi hónapjaiban ennél jóval nagyobb visszaesések is előfordultak.
Ez a „szétcsúszás” a termelői és az exportárak között pénzügyi értelemben azt jelenti, hogy az export egyre kevésbé képes elvinni a többletmennyiségeket elfogadható árrés mellett. A feldolgozók mozgástere szűkül, miközben az importoldalon a feldolgozott tejtermékek – sajtok, vaj, tejpor – értékben továbbra is erősen jelen vannak, részben a nemzetközi árhullámok miatt. Így alakul ki az a helyzet, hogy az export volumene csökken, az import értéke viszont nem, ami törvényszerűen rontja a külkereskedelmi mérleget.
Lassan változik a hazai szektor
A GVH gyorsított ágazati vizsgálata alapján a termelői oldal sem tud gyors válaszokat adni erre a helyzetre. A hazai tejtermelés szerkezete érdemben nem változott, új meghatározó szereplők nem léptek be, viszont a piac lassan koncentrálódik. A megkérdezett termelők közel 40 százaléka sem az elmúlt két évben, sem a közeljövőben nem tervez beruházást, ami óvatosságra, kivárásra utal. A fejlesztések elsősorban hatékonyságnövelést céloznak – genetika, biotechnológia, állománybővítés –, miközben az aszály hatásainak mérséklésére irányuló beruházások gyakorlatilag hiányoznak, noha az időjárási kockázatot a termelők az egyik legnagyobb problémának tartják.
A költségoldalon továbbra is a takarmány a meghatározó tényező, míg több fontos input – gyógyszerek, fertőtlenítők, szaporítóanyagok – importfüggő, így az árfolyam-ingadozás közvetlenül jelenik meg a költségekben. A termelők többsége egyetlen feldolgozónak értékesít nyerstejet, ami erős vevői függőséget eredményez, miközben a feldolgozók is nyomás alatt állnak az európai tejfelesleg, a járványügyi kockázatok és a fogyasztói árérzékenység miatt.
Növekedésre kevés, stabilitásra több az esély
Mindezek alapján a magyar tejipar rövid távú kilátásait inkább a stabilitás fenntartása, semmint a növekedés jellemzi. A termelői árak egyelőre nem zuhannak, de az exportversenyképesség romlik, a külkereskedelmi mérleg gyengül, és a beruházási hajlandóság alacsony. A 2026-os év így nagy valószínűséggel a túlélésről, a rugalmasságról és az alkalmazkodásról szól majd: arról, hogy a tejágazat képes-e kezelni az árak, a költségek és a piacok közötti egyensúlyvesztést, mielőtt az valódi szerkezeti válsággá mélyülne.
Agrárágazat Tudástár: Tejágazati ár- és versenyképességi feszültség – A hazai tejágazatban a viszonylag stabil termelői árak mögött romló exportversenyképesség, szűkülő feldolgozói mozgástér és gyengülő külkereskedelmi pozíciók húzódnak meg: a termelői és kiviteli árak közötti növekvő rés, az EU-s túlkínálat, az importfüggő költségek és az alacsony beruházási hajlandóság együttesen tartós piaci feszültséget jeleznek, miközben a szektor inkább a túlélésre, mint növekedésre rendezkedik be.
