A tavaszi munkák indulásával a vadkár ismét az egyik legkritikusabb kockázattá válik a magyar mezőgazdaságban. A tél végi táplálékhiány után a friss hajtások, a kelő kapások és a rügyfakadás előtt álló ültetvények erős vonzerőt jelentenek a vadnak, ezért a kármegelőzés ebben az időszakban nem „pluszfeladat”, hanem termésbiztonsági alapfeltétel.
Továbbra is a károsultnak kell (gyorsan) bizonyítania
A tavaszi vadkár különösen veszélyes, mert sok esetben visszafordíthatatlan: a vetőmag kitúrása, a kelő kukorica–napraforgó rágása vagy a gyümölcsösök friss hajtásainak sérülése az egész évi hozamot, sőt akár az ültetvény jövőjét is veszélybe sodorhatja. Anyagilag is jelentős, hiszen évente 20–25 milliárd forint vadkár keletkezik.
A hatékony vadkárkezelés összetett folyamat, amelyben a technológia csak az egyik elem. Ugyanilyen fontos a jogi „menetrend” betartása és a dokumentált együttműködés a földhasználó és a vadászatra jogosult között. A jelenlegi szabályozás szerint a kárt öt napon belül írásban be kell jelenteni, és ha nincs gyors egyezség, a jegyzői eljárás szigorú határidők mentén indul. A kárfelmérés ma már egységes módszertanra épül: mintaterületek, objektív mérés, akár GPS és drón, a pénzértéket pedig várható hozam és piaci ár alapján határozzák meg. A bírósági gyakorlat ugyanakkor azt is vizsgálja, hogy a gazdálkodó megtette-e a megelőzéshez szükséges lépéseket – vagyis a kártérítéshez nem elég a kár ténye, kell a bizonyítható közreműködés is, írja a NAK összefoglalója.
Kétoldalú egyeztetés javasolt
A vadászati oldalon az elmúlt évek változásai bővítették az eszköztárat. Bizonyos fajoknál hosszabb lett a vadászati idény, megjelentek modern technikai lehetőségek (például célzást segítő eszközök), és 2025 végétől külön szabályozás vonatkozik a lakott területen kárt okozó vagy veszélyt jelentő vad eltávolítására. A gyakorlatban azonban mindez csak akkor hatékony, ha időben megvan a két fél közötti információcsere: vetésterv, közös terepszemle, a kritikus pontok kijelölése, a villanypásztorok és riasztók telepítésének és fenntartásának tisztázott rendje.
Pár éve felmerült az is, hogy egy a NAK által alapított társaság felvásárolná a gazdák vadkár-követeléseit.
Az EU-s KAP is támogatja a vadnyomás csökkentését
A megelőzési módszerek több szinten futnak. A biológiai és agrotechnikai megoldások (vadföld, elterelő etetés szabályosan, lőnyiladékok, megfelelő vetésmélység és talajlezárás, jól időzített vetés) csökkenthetik a kitettséget. A kémiai riasztás főleg ültetvényben működik, de időjárás- és hozzászokás-érzékeny. A mechanikai védekezés – különösen az ideiglenes villanypásztor – gyakori tavaszi eszköz, de csak rendszeres ellenőrzéssel megbízható.
Hosszabb távon a legjobb megoldás a táj és élőhely tudatos alakítása. A KAP Stratégiai Terv pályázatai (például füves/cserjés sávok, vizes élőhelyek, agrárerdészeti elemek, örökerdő-irány) egyszerre szolgálhatják a biodiverzitást és a vadnyomás mérséklését. A lényeg: a vadkárkezelés akkor működik jól, ha a gazda integrált folyamatként kezeli – tervezéssel és kommunikációval indul, megelőzéssel és (ahol lehet) élőhelyfejlesztéssel folytatódik, és csak végül jön a szakszerű kárfelmérés és kárrendezés.
Szerkesztőség (forrás: NAK)
Agrárágazat Tudástár: Vadkárbejelentés – A vad által okozott mezőgazdasági kár hivatalos bejelentése a vadászatra jogosult felé, amelyet a károsult földhasználónak általában a kár észlelésétől számított rövid határidőn belül, dokumentált formában kell megtennie a későbbi kárrendezés érdekében.
