Mielőtt visszavesszük a földet a békától

A tavalyi túlzott csapadék mennyiség okozta bajok orvoslására hívta fel a figyelmet több szakértő az Agrárágazat januári kiadványában – megszívlelendő rövid és hosszú távú megoldások felsorolásával. Említést tettek a lazításon alapuló víztakarékos művelés és a szántáson alapuló forgatásos talajművelés lehetőségeiről, ez utóbbit helyezve előtérbe.

Mielőtt a békáktól ismét visszavennénk a víz borította földeket, mélyedéseket és tengerszemeket, idézzünk fel egy 2006-os összegzést.

Abban az évben július és szeptember között az átlagnál több csapadék hullott.

Megszokásból sokan szántották fel a talajt nem szántható nedvességnél.

A szalonnás hantok néhány hőségnap alatt kőkeményre száradtak, megfeledkezve arról, hogy az elmunkálásra csupán a szántást követő 5-10 órán belül lett volna esély.

Az így elrontott talajok egészen áprilisig nem áztak át annyira, hogy megfelelő magágy minőséget elérhessenek.

A tavaszi növények száraz, rögös talajba kerültek, a végeredmény pedig közismert.

Az elmunkálatlan szántás vízvesztesége július elsejétől októberig 131 milliméternyi volt, áprilisig 180 (ez utóbbi akár három hónap csapadékának megfelelő vízmennyiség).

Az adott időszakban hullott 253 milliméter csapadék 30 százaléka maradt a talaj 0-60 centiméteres rétegében, így kevésnek bizonyult a termés idei aszály leküzdéséhez.

A szántott és elmunkált talajban (a veszteség 88 millimétert tett ki) maradt nedvesség, valamint a vetéstől hullott csapadék legalább közepes termésszint elérését tette lehetővé.

 

S következő évben az elmunkálatlan, s a nedvesség miatt szalonnás szántások láttán óhatatlan volt a kérdés: elfeledték talán az előző évi aszályt?

Az ilyen csapadékos év (2010) után, elismerve, hogy az évjáratok 90 százalékában a víztakarékos talajművelés az optimális, de ebben az esetben a forgatásos műveléstől jobb eredményt érhetünk el.

Ugyanis a talaj vízkapacitása telített, a fölösleges vízmennyiséget a talaj csak nagy felületen (forgatásos művelés) tudja csökkenteni” – érveltek a megszólaló szakemberek az Agrárágazat idei első számában.

„Amennyiben a talaj víztartalmát nem tudjuk mérsékelni, akkor 2011. évben a tavasszal vetett növények nagyon vontatott kelését, a polifág kártevők nyújtott aktivitását, hosszabb ideig történő kártételét, és a gyomok ismétlődő több szakaszban történő kelését várhatjuk” – sorolták a meghatározó tényezőket.

 

Messze az ideálistól

„A tavalyi évjáratot rendkívülinek talán nem minősíteném, de a mindenképp szélsőséges időjárása (a sok éves csapadékátlag akár kétszeresét is meghaladó lehullott mennyiség, nagyon szeszélyes területi megoszlásban).

A korábbi aszályos évek után bebizonyította, hogy a vízkárral sokkal komolyabban kell számolnunk a jövőben.

Különösen igaz ez Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a talaj és domborzati viszonyoknak köszönhetően (a víz és szél által létrehozott geomorfológiai adottságok) sok a viszonylag sík lefolyástalan terület” – mutatott rá Demendi László, a megyei agrárkamara elnöke.

 

A felmérések szerint az észak-keleti megyében február közepén 62.700 hektár szántón, 12.500 hektár gyepen és 1.100 hektár gyümölcsösben, vagyis a földek 20 százalékán a belvíz volt az úr.Legalább 111.000 hektáron művelhetetlen volt a termőföld a túlzott átnedvesedés miatt.

Számos percellán a mai napig nem sikerült befejezni az őszi betakarítást: a mintegy 89.000 hektár kukoricából, még lábon áll több mint 10.000, ennek egy része már egészen biztosan nem is lesz learatható.

Az eddigi kár mintegy 1,1 milliárd forint, amely növekedhet, hiszen az átnedvesedett talajon történő gépi munkavégzést a termőföld védelme érdekében, esetleg bünteti a mezőgazdasági hivatal.

További gondot okozhat a gyomosodás, készülni kell az esetleges kelés utáni kezelésekre, amennyiben tavaszi vetésre kerül sor.

A túlzott gyomosodás miatti büntetések elkerülésére csak abban az esetben van esély, amennyiben a gazdálkodó az ellenőrzések megkezdése előtt vis major bejelentéssel él.

 

Demendi László elmondta, hogy az őszi vetésű növényeket nagy területeken nem tudták elvetni a gazdák optimális időben.

Ezen túlmenően a tervezett vetésszerkezetet sem sikerül betartani sok helyen.

A szándékolt vetésből mintegy 6.000 hektárral nem sikerült végezni, amiből közel 4.000 ha őszi búza.

A vízborítás és hótakaró alatti pusztulás egészen biztosan lesz, ennek mértéke a vetett területeken a tavaszi vegetáció megindulása után becsülhető.

Különösen nagy a gond az agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatás szántóföldi célprogramjában nyertes gazdálkodók esetében, ahol a vetésváltásra vonatkozó előírások szigorúak, és ezek megszegése szigorú szankcióval jár.

A túlnedvesedett területek esetleges hasznosítása során a megszokott gyakorlatnak számító agrotechnikai megoldások sokszor nem alkalmazhatók.

Ez leginkább a rutin talajművelésre igaz. Ahol nem sikerült elvégezni az őszi tarlóhántást, szántást, az tavasszal már nem igazán pótolható.

Ezért az adott hely talajtípusára, nedvesség állapotára, domborzatára, a vetni kívánt növény igényeire tekintettel szóba jöhet a szokványostól eltérő talaj előkészítés és vetés is, mint az egymenetes művelés és vetés, vagy akár direkt vetés is.

A lehetőségek alkalmazása azonban mindenképp komoly mérlegelést kíván.

 

A területek hasznosítási módját az egységes támogatási kérelmek beadásáig kell eldönteni.

A végső határidő idén is május 15, amit június 20.-ig még lehet módosítani.

Amennyiben a vállalt kötelezettséget bármilyen esemény lehetetlenné tenné, arról 10 napon belül vis major-jelentést kell tenni.

Javasolt a mezőgazdasági kárenyhítési alapba való társulás az egységes kérelem beadásának idejéig, még akkor is, ha az elmúlt évek sorozatos csapásai miatt eddig még nem sikerült azt teljesen feltölteni.

„Át kell értékelni az eddigi termőföld hasznosítást – hangoztatta a megyei agrárkamara elnöke.

– Nem szabad erőltetni a szántóföldi növénytermesztést azokon a területeken, ahol van esélye a visszatérő időszakos vízborításnak.

Alternatíva lehet a magas talajvizet jól tűrő (fűz és nyár fajok, vagy hibridek) fás szárú energia ültetvények telepítése és fenntartása.

Már működnek termelői csoportok (pl. Tisza Faaprítékot Termelők Termelő Csoportja Szövetkezet) és feldolgozó (pl. Szakolyi Erőmű) is, ami további segítség egy gazdálkodó számára”.

 

Fulladoznak a fák

„Február közepén még gondolni sem lehet az altalaj lazítására” – jelentette ki György Sándor tarpai gyümölcstermesztő.

A 16-23 aranykoronás földeken almával, meggyel, szőlővel és dióval foglalkozó családi gazdálkodó emlékezete szerint a környékben volt már számos esetben belvíz, árvíz, sőt kijutott magas talajvízből is, ám a mostanihoz hasonló tartós vizesedésre még nem volt példa.

A folyamatos esőzések miatt a talaj nem tudta felszívni a csapadékot.

A víz elborította a mélyedéseket és a hajlásokba ültetett gyümölcsösöket.

Ahol csak lehetett, szivattyúkkal enyhítették a bajokat, csakhogy évtizedeken át elhanyagolták errefelé a vízelvezető árkokat, felszántották a régi csatornákat.

A gazdák most összefogtak a településsel, többek közt György Sándor erejéhez mérten gázolajjal segíti az ősz óta végzett közmunkákat.

A tarpai és a szomszédos falvakban lévő gyümölcsösökben oldalazó talajmaróval és kaszálással tartják kordában a gyomokat.

Amint az időjárás engedi, a mai elgondolások szerint elvégeznek egy legfeljebb 60 centiméter mélységű talajlazítást, megelőzendő, hogy megfulladjanak a fák.

Halaszthatatlan a talaj levegőztetése, különösen a gépek járta sorközökben, sorvégeken, fordulókban

. Jelenleg csupán gyalogosan lehet megközelíteni az ültetvényeket, sok helyen víz és jeges pocsolya borítja a földeket, a sorközöket egyaránt.

Ahol járhatók a sorok, ott gumicsizmában már dolgoznak a metszést végző munkások.

György Sándor egy éve szarvasmarha és libatrágya keverékkel javította fel a legtöbb gyümölcsösét, és egy új mérés alapján most tavasszal újabb szervestrágyázásra készül.

Mint mondta, a sok csapadék miatt feltehetően jelentősen romlott a talaj, és a lehetséges mértékig tavasszal kívánja pótolni a kimosott tápanyagokat.

 

Teljes technológia

Erősen tömörödött, csaknem élettelen talajállapotokról számolt be Varga Gábor, a KITE Zrt., korábbi agronómiai fejlesztőmérnöke, jelenleg a vetés és talajművelés munkagépeinek menedzsere.

„Tavaszi művelésben a legtöbb termelő a forgatásos eszközöket veszi elő, csakhogy ekével most nehéz feladatot vállalunk.

Félő ugyanis, hogy szántással most egy nehezen művelhető, szalonnás hantos talajszerkezetet kapunk.

Mulcskultivátorok, szántóföldi kultivátorok és esetenként középmély lazítók használata – teljes technológiában kell ezeken a területeken gondolkodni!

Okszerű talajművelési beavatkozás, figyelmes célirányos gyomszabályzás, tápanyag-gazdálkodás és hibridhasználat lehet itt a siker záloga” – érvelt a KITE menedzsere.

A kapás eszközök, kultivátorok és mulcskultivátorok használata ezeken a területeken jobb választás lehet, mint az eke és a tárcsa alkalmazása.

A mulcskultivátorokkal 20-25 centiméter mélységben a jelenlegi nedvesebb talajállapot mellett is talprétegtől mentesen megművelhető a talaj.

Sőt, létezik olyan kultivátor is, amelynek alkalmazásával 30-32 centiméter munkamélységet, azaz már szántási mélységet is képesek vagyunk elérni.

Gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható tehát, hogy az ekézéssel szemben jobb választás tavaszi művelésben a kultivátor eszközök használata.

Azok nem rombolják a talajt, nem hagynak nehezen elművelhető rögöket, az ily módon jobb minőségben elvégzett alapművelésen jók az esélyeink a magágy készítésre és vetésre is!

Mi több, a kapaszárak, lazítószárak a tömörödésmentes művelés zálogai, hiszen önmaguk nem képeznek művelőtalp réteget a talajban, meglazítják, feltörve akár a tárcsa- vagy eketalpakat” – tette hozzá a KITE menedzsere.

Kitért arra, hogy a művelések kezdete előtt az ősszel lábon maradt kukorica- vagy napraforgószárat, vagy az erős gyomosságot induló művelésként mindenképpen aprítani kell, melyet vagy a kombájnon található speciális szárzúzós adapterral oldunk meg, vagy külön menetben szárzúzó alkalmazása jöhet szóba erre a célra.

Varga Gábor szerint a kora reggeli órákban a fagyos földekre még az alapművelés előtt kell kijuttatni egy könnyen felvehető alaptrágyát.

Majd ezt az előzőekben ajánlott művelésekkel dolgozzák be a felső talajrétegbe.

 

Nem szabad elhagyni a tápanyagpótlást főleg ott, ahol intenzíven gazdálkodnak.

Technológiájukat idén is szeretnék tervszerűen megvalósítani, azonban ezeken az újra visszahódított területeken azért mértékletességre és a starterezés fontosságára is felhívja a figyelmet.

A kora tavasszal elvégzett mulcsozással ekkor a talajba bekerülő szár- és gyommaradványokkal is számolnunk kell, mint bomlatlan szerves anyaggal.

A lebomlás elősegítéséhez indokolt lehet egy baktériumtrágyázás beiktatása is. Ügyeljenek a trágyázás szabályaira, különösen az álló vizek, folyások környékén.

„Ott javaslom a trágyázást, ahol indokolt, ahol problémamentesen elvégezhető egy ez idő tájt megszokott átlagos körülmények mellett.

Felesleges pénzkidobásnak, sőt környezeti okokból kockázatosnak tartom, hogy a túltelített, tószerűen összegyűlő vizű talajokat megszórják.

Az ilyen táblarészeket kerüljék el, itt várni kell a vizek elfolyására, hiszen most félő, hogy egy újabb esőzés kimosná a talajból a műtrágyát.

Később, az ilyen víznyomot területek helyére mégis elvetett növények tápanyagigényét, ha ki akarják elégíteni, kiegészítés képen választhatnak a lombtrágyák közül is.”

 

A javasolt technológia segítségével megfelelő feltétel teremthető a vetéshez.

Varga Gábor az ismert szélsőséges körülmények leküzdéséhez megemlíti a tavaszi lazító használatot, melyről gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik

Ekkor csupán a dupla gerendelyes, oldalszárnyas lazítókat lehet okszerűen használni, persze a tüskés hengerek lecsatolását követően.

Normál esetben talajállapottól függően ősszel akár 50-55 centiméter mélységet lazítanak, ha indokolt, ebben az esetben tavasszal sekélyebbet, 25-30 centimétert.

Egy 210-220 lóerős erőgéppel és egy 3 méter munkaszélességű 7 késes lazítóval óránként 2-2,5 hektár terület is megművelhető.

Eljutva a vetésig – a vetés minőségére jótékony hatású, ha a vetőcsoroszlyákra szerelhető elővágó tárcsát és ujjas sávtisztítót használunk.

Ezekkel a kiegészítőkkel feldarabolják és félretolják a nagyobb rögöket, szármaradványokat, melyek így nem akadályozzák a vetés elvégzését.

Homokos talaj esetén is javasolható a mulcskultivátorok használata, noha az ilyen területek kevésbé hajlamosak a tömörödésre.

De rosszabb természetű táblákon gond lehet a tömörödéssel.

Varga Gábor kifejezte, hogy „A talajművelésben a hosszabb távú gondolatok vezetnek sikerre.

Semmi nem garantálja, hogy idén milyen időjárásra számíthatunk.

Ha hirtelen köszönt be egy meleg tavasz, ha aszályossá válik a nyár, illetve ismét sok eső hullik, akkor egy helytelenül művelt, esetleg egy talprétegekkel teli talaj kedvezőtlen hatása évekre menően visszaüthet a termelésben.

Az idei vetésekkel várhatóan nem kell sietni, érdemes kivárni a megfelelő vetési feltételeket.

A víznyomásos, napjainkban visszahódítható területeken várhatóan előtérbe kerülnek a korai érésű kukorica és napraforgó hibridek, az erősebb gyomnyomás okán a vegyszer toleráns hibridekkel kivitelezhető technológiák.

Érdemes tehát tájékozódni a fajtaforgalmazók kínálatáról.

Esetleg megoldást nyújthatnak az egyéb növények, ez ügyben megrendelők lehetnek akár a silótakarmánnyal etető állattartók, vagy az energianövényeket felvásárló biogáz üzemek”.

 

Szűkre szabott idő

„Régen a helyén volt minden, ősszel ősz volt, tavasszal tavasz.

Korábban akadt olyan év, hogy május 5-re elvetettük a teljes, mintegy 600 hektár kukoricát.

Kezdő gazdálkodóként annak idején feljegyeztem, hogy az első évben március 28-án elkezdtünk szántani.

Most mindez elképzelhetetlen, ősz óta olyan nehézségekkel szembesültem, melyet még soha előtte – vallotta be Lengyel József, nyírbátori növénytermesztő.

– Legfontosabb előttünk álló teendő, hogy mélylazítóval járjuk meg a megülepedett, tömörödött talajt.

A pangó, belvizes föld felső rétege most olyan tömör, mint mikor egy teherautó azon közlekedik.

Legkevesebb 60 centiméteres lazításra lesz szükség.

Egy későbbi tavaszi szántással tovább lehet könnyíteni, levegőztetni a talajt, és várhatóan most szakítani kell azzal, hogy a szántással egy időben, vagy rögtön utána lezárjuk a felszínt.

Most várni kell vele néhány napot, de arra ügyelve, hogy elkerüljük a rögösödést!”

Lengyel József szerint a talaj művelése felér egy művészettel: se nedves, se száraz ne legyen.

Az ideális művelésre szűken szabja a természet az időt. „Elfelejtettük, hogy a talaj műveléséből élünk.

 

Elsődlegessé a gépek kapacitása, kihasználása vált.

Most, ha nincs megfelelően kihasználva egy traktor, egye meg a fene, ahol van, de ha rámennénk vele a vizes földre, most csak összetapossuk.

A mostani tavaszi munka és meglehet, hogy a későbbiek is magas költségekkel végezhetők el, mert nem egy menetben, hanem két, esetleg három menetben érünk a végére, ezzel együtt egyedül így javítható helyre a talaj.”

„Uram, mi alapon tételezzem fel, hogy legalább egy közepes tavasz előtt állunk?

Készülve a tavaszra, beszélgetek másokkal, érdeklődöm, de még nem döntöttem el, hogy milyen érésidejű vetőmagokat vessek.

Április vége általában kedvező időt hoz a kukoricának.

Ha nagyobb bevetetlen területtel belecsúszunk a májusba, várhatóan nagyobb táblára kerül a rövidebb tenyészidejű kukorica.

Még nyitott kérdés a tápanyag utánpótlás időzítése és módja is.

Híve vagyok a szerves anyagoknak, a baktériumos kezelésnek, bár egy pangó, vízborításos területen most semmi nem él a talajban, halottá vált a talaj tápanyagfeltáró képessége.

Úgy gondolom, kicsit emelni kell a műtrágyák mennyiségén, és célzottan kell adagolni.

Vélhetően jobb lesz, ha a vetéssel egyszerre műtrágyázunk, illetve a sorközműveléssel.

Kisebb, több adagban, hogy a gyökérzónában felvehető állapotban legyenek a tápelemek” – e szavakkal tárta fel vívódását Lengyel József.