Miért érdemes káliummal trágyázni a zöldségtermesztésben?

Bár talajaink általában káliummal jól ellátottak – ez adódik a káliumban gazdag ásványokból – mégis a nagy káliumigényű kertészeti növényeket célszerű káliumtrágyázásban részesíteni annak érdekében, hogy termőképességük de mindenek előtt a termésminőségük kielégítő legyen.

Az is ismert, hogy a káliummal jól ellátott növények betegség-ellenálló képessége, szárazság- és hidegtűrő képessége jobb, íze, cukortartalma, színminősége kellemesebb, kedvezőbb.

Sajnos az elmúlt években jobbára talajzsaroló gazdálkodást folytattunk, azaz a terméssel több tápanyagot vontunk ki a talajból, mint amennyit szerves trágyák és műtrágyák formájában visszajuttatunk.

A kálium kezdeti hiánya „csak” a növekedést gátolja, de fokozódásával a növény vízgazdálkodásában is zavart okoz (hamarabb hervad a növény, a déli órákban jobban kókad). A leveleken a káliumhiányt elsőként az ér közötti szövetek sárgulása jelzi, amely mindig a levél hegyénél kezdődik és a levél széle mentén halad a levélnyél irányába. A káliumhiány esetén a főerek mentén a szövetek élénk zöldek maradnak még akkor is, amikor a levélen már nagyobb kiterjedésű nekrotikus foltok képződtek. A káliumhiányban szenvedő növény csúcsi növekedése leáll, az uborkán és a paradicsomon kevés oldalhajtás képződik, a paprika az ültetést követően nem bokrosodik, előfordul, hogy a tenyészőcsúcs teljesen elpusztul. A növény érzékenyebb lesz a betegségekre, csökken a hidegtűrő képessége. A káliummal bőségesen ellátott paradicsomnak jobb a színesedése, gyorsabb az érése, a zöldtalpasságra és zöldfoltosságra hajlamos fajtákon kialakulnak a jellegzetes színanyag-betegségek. A termesztésben a paprikán, a paradicsomon, az uborkán előforduló káliumhiány tünete, kissé emlékeztet néhány gyomirtó szer okozta színelváltozásra is. Ezektől általában abban különböztethető meg, hogy a káliumhiány klorózisa mindig az alsó leveleken jelenik meg először, szemben a herbicidek okozta kórképpel, amely rendszerint a fiatalabb növényi részeken vált ki először színelváltozást.

A zöldségfélék – kivéve a gyökérzöldségeket – klorid érzékenyek, ezért a káliumforma megválasztásánál a szulfátokat és a nitrát típusúakat kell előnyben részesíteni. Ősszel alaptrágyának és tavasszal vetés vagy az ültetés előtt indítótrágyának az olcsóbb, de kevésbé jól oldódó szulfátokat, míg fejtrágyának a vízben tökéletesen oldódó, és a növények által gyorsan felvehető nitrátokat adjuk. A hajtatásban, ahol a téli fényszegény hónapokban a növények érzékenysége a toxikus anyagok iránt különösen nagy, csak nitrát vagy szulfát trágyákat szabad használni.

Dr. Zsom Eszter