Mit vessünk tavasszal, ha az őszi aszály miatt kelésgyenge a rozs és a fű?

A klímaváltozás számos nehézséget okoz a növénytermesztésben a változékonyság, az aszályos időszakok és a mind gyakoribb hőstresszes napok miatt. Idén sok gazdaság gondban van az őszi vetésű gabonafélék és füvek gyenge kelése miatt. Felmerül a kérdés: mit fog enni a tehén, mit az üsző 2019. nyarától? Marad a kukorica- és a lucernaszilázs?

A tavaszi vetésű, zabos keverékek részben megoldást jelenthetnek, ha időben betakarítjuk őket (a zab kalászhányásában), de beleszaladunk a melegbe, és a hozam 20%-kal kevesebb lesz, mint az őszi vetésűek esetében általában. Ha a cél a kalászhányás időszaka, akkor a borsó vagy a bükköny jelenléte is megkérdőjelezhető (a részarányuk még kevés ilyen fiatalon), tehát a zab ömagában is vethető nagyobb csíraszámmal. A vetésforgóba azonban csak úgy illeszthető, ha elmarad a másodnövény betakarítása (esetleg szudánifű vethető utána, de kukorica már nem). A legutolsó és legnehezebb kérdés: van-e elegendő zabvetőmag az országban idén? Ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a cirok hazai jelentőségét (különösen a növendék állományok esetében). Ha csak üszőknek adjuk, akkor vethető a hagyományos silócirok a jobb terület-kihasználás érdekében. Több terület marad a tehénnek vagy árunövénynek. Ha azonban mind az üsző-, mind a tehénállománnyal etetni akarjuk, akkor korszerű és újszerű hibridekben, fajtákban, és genotípusokban kell gondolkodni.

Miért a cirok a melegedő időjárásunk növénye?

A kérődzők takarmányozásában a jó minőségű, strukturális, rostban gazdag tömegtakarmány az alapja megfelelő bendőműködésnek és a termelésnek. Tömegtakarmányaink közül a silókukorica biztosítja a legtöbb energiát a kérődzők számára. Termesztésével hektáronként a legtöbb nettó energia nyerhető. A kukorica a többi tömegtakarmányhoz képest azonban ökológiailag érzékeny növénynek tekinthető. Ezért aszályos területeken egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert a korszerű cirokfélék. A cirokfélék a csapadék mennyiségére a kukoricánál kevésbé érzékenyek, mivel Afrika száraz területeiről származnak. A takarmánycirok szárazságtűrése különösen kiváló, a vegetációs időszakban képes kiheverni az aszálykárt, és regenerálódik. A szárazságtűrés a cirok viaszos levélzetével és viszonylag kis sztómaszámával, továbbá erőteljes, mélyre hatoló járulékos gyökérrendszerével magyarázható. A cirokfélék jól tűrik az ökológiai stresszhatásokat (késői kitavaszodás, aszály, gyenge termőképességű vagy rossz szerkezetű talaj, késői vetés). Aszályos években szinte az egyedüli takarmánynövény, amely biztonságosan terem.

Milyen állománynak javasoljuk a cirokféléket?

A cirokféléket elsősorban növendék üszőknek javasoljuk, másodsorban szárazonállóknak, majd közepes és kistejű teheneknek, és csak a legvégső esetben (a gondosan választott, legkorszerűbb hibrideket) a nagytejű teheneknek. Óriási segítség azonban, ha a növendék állomány nem a hőstresszérzékeny silókukoricát eszi, hanem egy alacsonyabb energiatartalmú, a kondíciót jobban kontrolláló, de jó minőségű cirokszilázsunk van helyette. A nagy energiatartalmú kukoricaszilázs pedig megmarad a tehénnek. Azonban egy újabb szempontot is vegyünk figyelembe: ha olyan cirokfajtát vagy hibridet választunk, aminek a rostemészthetősége kedvezőbb mint a hagyományos silóciroké, keményítőtartalma eléri a 15-20% sza. értéket, akkor kényszerhelyzetben még a tejelő tehénnek is adható. Részben pótolva a hiányzó vagy aflatoxinos kukoricaszilázst. Természetesen nem ad jobb termelési eredményt, jó esetben azonban elvárható a termelési szint megtartása abrak-kiegészítéssel. Ami talán a legfontosabb ilyen esetben, hogy ideiglenesen megoldhatja a takarmányhiányt. Ha pedig nincs erre szüksége, akkor az üszőink eszik meg.

Melyek a korszerű cirokfélék típusai?

A cirokféléknek számos típusát ismerjük. A klasszikus, nagy hozamú silócirkok 3-4 méteres magasságukkal képesek 70-80 t/ha zöldtermést adni. Jelentős, 15-20%-os kiindulási cukortartalommal, közepes rostemészthetőséggel és alacsony keményítő-, valamint energiatartalommal rendelkeznek. Ezek ún. monocut-típusú hibridek, tehát járvazecskázóval, egy menetben takarítjuk be őket 30-33%-os szárazanyag-tartalom mellett. Az üszőknek kiváló megoldás lehet, ha nincs elegendő takarmány, és a terület is korlátozott. Az energiatartalom kb. 4,7-4,9 MJ/kg sza. lesz (NEl), ami szerény. Ilyen takarmányt tehenekkel ne etessünk!

A kettős hasznosítású silócirokhibridek 190-230 cm magas (bugás) szemescirok hibridek. A modern silócirkok egy része tehát bugás (szemes), amelyek bár kisebb hozamot adnak, mint a silótípusú hibridek, de takarmányozási értékük – a legújabb kutatási eredmények szerint –megközelíti a kukoricaszilázst. Ennek oka, hogy 20% nyersrost-tartalom mellett 15-20% keményítőtartalmat képesek teremni a tejesérés végén, viaszérés elején. Energiatartalmuk megközeltheti az 5,7 MJ/kg sza. értéket. Ezek is ún. monocut-típusú hibirdek, tehát egy menetben takarítjuk be őket a szem érettségének függvényében (tejesérés vége). A rost emészthetősége azonban gyenge a késői betakarítás eredményeként. Hozzá kell tenni, hogy a kedvező energiatartalom sajnos már nem elég, mindezt 30% szárazanyag-tartalomnál jó rostemészthetőség mellett kellene produkálni, ha tejelő tehénnel akarjuk etetni. De ha eltekintünk a rostemészthetőségtől a szárazanyag-tartalom akkor is kritikus szempont az erjedés minősége miatt (még növendék üszők esetében is). Ez az a kritikus pont, ami majd megkülönbözteti a ’jó’ és a ‘nem jó’ cirokfajtákat egymástól.

Az egyik legígéretesebb nemesítési irány az un. BMR (Brown Mid Rib) silócirkok előllítása, amelyek könnyen felismerhetők a levélerek és egyes növényi részek, tipikus barnás, sárgás-barnás elszíneződéséről. Az alacsonyabb lignintartalom, illetve gyengébb cellulóz-lignin kötés adott fenológiai fázisban kedvezőbb rostemészthetőséget eredményez. Tehát a lignintartalom nemcsak fenofázis, hanem fajtafüggő is! A megváltozott lignintartalom, illetve -szerkezet viszont több olyan negatív agronómiai tulajdonságot is magával hoz (a legújabb kutatási eredméynek szerint 10-12%-kal alacsonyabb termés, gyengébb szárszilárdság-dőlésre hajlamos állomány), ami miatt különösen nagy körültekintést igényel a hibridválasztás. A legújabb fejlesztésű BMR-hibridek esetében – a megfelelő agrotechnika mellett – azonban a lényegesen csökkenthető a megdőlés veszélye.

A BMR-hibridből és a szemescirokból készült cirokszilázs termésmennyisége a silókukoricaszilázshoz hasonlóan alakul. Miért érdemes akkor e korszerű, de kisebb hozamú fajtákkal foglalkozni, ha nem ad nagyobb mennyiséget, és gyengébb az energiatartalma, mint a silókukoricának? A válasz: a mérsékelt hozam mellett megmaradt ugyanis a termésbiztonság (szárazságtűrés), továbbá nem jellemző, hogy állati kártevők károsítsák (amik utat nyitnak a kórokozóknak és ezáltal atoxinok, főleg az aflatoxin termelődésének). Egyes BMR-típusú cirokfélék pedig megközelítik a silókukorica energiatartalmát. A cirok kb. 30%-kal olcsóbb és kb. 30%-kal kevesebb vizet igényel, mint a kukorica. A hozambeli különbség akkor jelentkezik elsősorban – és nagyobb mértékben –, ha a klimatikus körülmények nem optimálisak a silukorica számára.

A BMR-tulajdonság kisebb lignintartalmat eredményez, ami növeli a takarmány emészthetőségét. Ez azonban növelheti a szár megdőlésének kockázatát. Ezért több esetben továbbfejlesztették a BMR-genotípust, és kombinálták a törpenövésű, de leveles növényi fenotípussal. A ’brachytikus’ elnevezés tehát törpe tulajdonságra utal, ami kisebb szárat és több levélfelületet eredményez, de hozamban nem ad kevesebbet, mint a magas silócirok (az internodusok távolságát csökkentették). A nagyobb levél–szárarány és a BMR-ből adódó kisebb lignintartalom kombinálása, valamint a bugás változat hozzáadása olyan takarmányminőséget eredményezett, amely hasonlít a kukoricához. Hazai köztermesztésben még nincs, de az USA-ban már alkalmazzák.

És egy újdonság a fenofázis-rostemészthetőség összefüggésére: a PPS (Photoperiod sensitivity) cirok. A fotoperiódikus érzékenység a cirokfélék egy olyan tulajdonsága, ami lehetővé teszi, hogy a tömegtakarmány-célú cirkok bugázása mindaddig ne induljon be, míg a nappali megvilágítás nem csökken 12,5 óra alá. Ezzel nagyobb „betakarítási ablak” alkalmazására nyílik lehetőségünk, illetve minimalizálja a korai elöregedés kockázatát, biztosítva így a sokáig kedvező rostemészthetőséget. Ezen hibridek főleg – viszonylag késői tenyészidejük miatt – inkább tropikus vidékeken terjedtek el.

A szudánifüvek és a cirokkal (Sorghum bicolor-ral) alkotott hibridjeik talán a legsokoldalúbb növények a cirokfélék csoportjában. Ezt bizonyítja az, hogy felhasználhatóak zölden etetve, legeltetve, szénaként, szenázsként és egyes hibridek direkt silózva is. A szudánifű széleskörű elterjedését szárazságtűrő- és ezentúl a kifejezetten jó alkamazkodóképessége tette lehetővé. A szudánifű és annak hibridjei jól tolerálják a különböző talajtípusokat, könnyen termeszthetőek savasabb, de lúgosabb körülmények között is, az agyagos talajtól kezdve homokos talajon át, gyenge vízgazdálkodású talajokon is kielégítő termést nyújtanak.

Különleges tulajdonságuk, hogy az április-szeptemberi tenyészidőszakban 3-szor kaszálhatóak, 60-30-30 napos vágási ciklusokban. Szolgálják ezt úgy, hogy minden alkalommal különböző felhasználást tesznek lehetővé (szilázs/szenázs, széna, zöld, legeltetve), alkalmazkodva az aktuális időjárási és termelési viszonyokhoz. A szudánifű sikeresen termeszthető fő-, illetve másodvetésként is. Hazánkban áprilistól-augusztus közepéig vethető (akár áprilisi rozs, vagy a későbbi tritikálé, és a május végi borsós keverékek után is!).

A hazai adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szemérés fenológiai fázisához kötött betakarítási gyakorlat takarmányozási szempontból nem kedvező, ha a szilázst tejelő tehenekkkel szeretnénk etetni. Hosszú évek kíséreletei bebizonyították, hogy a piacon elérhető hibridek optimális betakarítási ideje, tejelő tehénnel történő etetéskor (genetikai háttértől függően), a zászlóslevél megjelenése és a bugázás kezdete között van a szudánifű esetében. A szárazanyag-tartalom azonban ekkor 20-27% között alakul (hibridtől függően), ami még nem optimális a direkt silózásra. A 27% alatti szárazanyag-tartalom ecetes- és alkoholos erjedést eredményezhet, ezért ebben a fenológiai fázisban a kétmenetes betakarítás technológiáját, tehát a fonnyasztást javasoljuk a szudánifű esetében.

1. táblázat: Különböző tömegtakarmány-célú cirokfélék átlagos értékei a szárazanyag-tartalom függvényében (2018-as vizsgálatok, Alfa Seed Kft, labor: ÁT Kft.) NDFd48-rostemészthetőség

Fontos említeni, hogy a betakarításkor mindig hagyjunk 1520 cm-es tarlót, mert ez biztosítja a gyors újrasarjadzást. A legeltetés (ugyanúgy, mint az összes többi hasznosítás esetében) 60-70 cm-es magasságtól kezdődhet. Ennek többek között az is az oka, hogy a cirokfélékben természetes módon előforduló ciánglikozidok 60 cm alatt még jelen lehetnek. A ciánglikozidból (durrin) az emésztés során kéksav (ciánhidrogén) szabadul fel, ami szöveti oxigénhiányt okoz. A cirkok közül azonban a szudánifűben ez az anyag genetikailag a legalacsonyabb! A stresszhatás (pl. fagy) is okozhat emelkedett ciánglikozid-tartalmat a cirokfélékben. Fontos azonban megemlíteni, hogy a modern hibridek ciánglikozid-tartalma már elenyésző, viszont a növény élettani sajátosságai miatt a fenti hasznosítási rendet mindig szükséges betartani! Mindezek mellett az is lényeges, hogy bármilyen nemű tartósítást alkalmazunk, például erjesztéssel, illetve szárítással tartósítjuk a szudánifüvet, a ciánglikozidok természetes úton, rövid időn belül (3-7 nap alatt) maguktól lebomlanak! Így ha táblánkat erős stresszhatás érte, akkor érdemes erjesztett takarmányként hasznosítani a termést.

A különböző típusok hazai eredményei az 1. táblázatban láthatóak.

Reméljük, e rövid áttekintéssel sikerült bemutatni a cirokfélékben rejlő lehetőséget, és egyben azt is, hogy hasznosítás módját elsősorban a szilázst (szénát) elfogyasztó állat termelési szintjétől tegyük függővé!

Dr. Orosz Szilvia – ÁT Kft, Gödöllő

Fazekas Miklós – Alfaseed Kft, Karcag