Napraforgó-betakarítás – kis veszteséggel

Optimális időpont

A betakarítást legtöbbször állományszárítás előzi meg, így különösen fontos a lehető legkisebb veszteséggel dolgozó, speciálisan a napraforgó betakarításhoz kialakított adapter megfelelő kiválasztása és helyes alkalmazása. Akkor alkalmas a napraforgó a betakarításra, ha már a kaszatok nedvességtartalma 15-18%-ra vagy ez alá csökken. Ennél magasabb érték esetén a szárrészek víztartalma a 40-50%-ot is meghaladja, ez pedig a gépi betakarítást megnehezíti. 18% kaszatnedvesség-tartalom felett – a mennyiségi veszteségek mellett – jelentős, 25-30%-ot is meghaladó minőségi értékcsökkenéssel kell számolni (kaszathéj-sérülés), amely a beltartalmi tulajdonságok további romlásával jár. A madárkár csökkentése miatt fontos a betakarítási időpont helyes megválasztása és az érett napraforgó minél rövidebb időn belül történő learatása is. A hosszú ideig a termőterületen lábon álló érett állományban a madarak által okozott mennyiségi veszteségek a 15-20%-ot is elérhetik. A betakarítás optimális időpontban való megkezdése azért is lényeges, mert a későn lekerülő napraforgóban a csapadékos őszi időjárás kedvezőtlen hatására megnő a gombabetegségekből adódó veszteségek kockázata is. A betakarítás veszteségeit a felsoroltakon kívül jelentős befolyásolja még az alkalmazott a betakarító adapter típusa, szerkezeti felépítése, üzemeltetésének körülményei. A betakarítási veszteségek jelentős része az adapterveszteségből adódik. Az adapterveszteségeket szétválasztva megállapítható, hogy a tányérelhullási és a szabadszem-pergési veszteségek a különböző kialakítású adaptereknél eltérő mértékben keletkeznek.
Mielőtt ezekre kitérnénk, néhány mondatban áttekintjük a napraforgó betakarításhoz alkalmazott speciális adapterek fejlődését az elmúlt évtizedek hazai termesztéstechnológiájában.
1.kép

Napraforgó betakarítási történelem

A hatvanas években, az arató-cséplőgépek rohamos elterjedésével a napraforgót termesztő hazai nagyüzemek a növény betakarítását a tányérok kézi levágásával és az összegyűjtést követően arató-cséplő gépekkel való kicsépelésével végezték. Csak igen kis mértékben terjedtek el a szovjet kombájnokhoz az eredeti orosz 34-103 típusú napraforgó betakarító adapterek, amelyek 2,6% veszteséggel dolgoztak. 
A 1970-es évek elején nagy áttörést hozott a betakarításban a kombájnok gabonavágó szerkezetére szerelhető – BRAUD licenc alapján gyártott – hazai "NA" jelölésű napraforgó betakarító szerelékek alkalmazása, amely az adott kombájn munkaszélességének megfelelően igazítható volt (1. kép). A felszerelés lényegében a kaszaszerkezet fölé szerelhető lemezes tányéremelő lapokból, tengelyig zárt háromlapátos – gumilapos záróléccel kiegészített – dróthálós motollából, szélső sorelválasztókból és oldalsó, illetve hátsó felfogó falakból állt, ezekkel csökkentve a vágószerkezet alkalmazása során fellépő veszteségeket. Ezeknél az adaptereknél a munkasebesség és a motolla-fordulatszám megfelelő arányban történő összehangolásával lehetett mérsékelni a veszteségeket. A tőkés országokból beszerzett kombájnokhoz ugyancsak a hetvenes évek elején érkeztek hazánkba az első jugoszláv ZMAJ napraforgó betakarító adapterek, amelyek minőségi váltást jelentettek a betakarításban (2. kép). Működési elvét tekintve azonos az NA felszereléssel szerelt adapterével, de – mivel a legnagyobb tányérveszteséget a beterelő motollák okozzák -, itt már a motollát kisebb átmérőjűre és többlapátosra méretezték, ill. befedték védőburkolattal. 
1979-ben kerültek először kipróbálásra a hazai fejlesztésű "SNA" speciális napraforgó betakarító adapterek, melyek a korábban már Bulgáriában gyártott napraforgó adaptereken alkalmazott behúzócsigás szárbehúzó rendszerrel dolgoztak (3. kép). Ezek az eszközök 5,5-6 km/h munkasebesség mellett 1,4-2,2%-os veszteséggel dolgoztak, 6,6 méter munkaszélesség esetén, míg egy 6,7 m munkaszélességű "NA" felszereléssel ellátott adapter még alacsonyabb 4-5 km/h munkasebesség mellett is 2,05-4,27% veszteséggel dolgozott. A behúzócsigás "SNA" adaptereknél a tányérelhullásból és a szempergésből adódó veszteségek azonos arányban alacsony szinten voltak, míg a "NA" motollás rendszerű adapternél a legnagyobb elhullás a tányérelhagyásból adódott. Az sem volt elhanyagolható jellemzője az új fejlesztésű adaptereknek, hogy míg az "NA" adapterrel a fentebb említett munkaszélességben 13-15 hektárt sikerült betakarítani egy műszak alatt, addig a behúzócsigás rendszerű "SNA" adapterrel 22-26 hektár betakarítása is megvalósítható volt. Az adapterek 3 munkaszélességben 7 féle változatban készültek, sortávolságuk – egy típust kivéve – 55 cm volt. 
1985-ben jelent meg hazánkban az első fülesláncos szárbehúzó rendszerrel szerelt orosz PSZP-10 betakarító adapter (4. kép). Akkor a PSZP adapter a korábban alkalmazott betakarító eszközök mindegyikénél jobb munkaminőségben és eddig sosem tapasztalt: minimális 0,9%-os veszteséggel dolgozott. A rezgő gyűjtőtálcákkal ellátott, szárzúzóval is kiegészíthető PSZP adapter hazai gyártása is megvalósult a 80-as évek második felében, ami jó alapot biztosított a későbbi adapterfejlesztéseknek. 
2. kép
3. kép
4. kép
5. kép

Napjainkban

Számtalan gazdaságban alakították át a hagyományos kukorica-csőtörő adaptereket napraforgó-betakarításra, sőt napjainkban is jó néhány gazdálkodó takarítja be ilyen eszközzel a napraforgót. Ez a betakarítás költségtakarékos módja, hiszen így a kukorica-betakarító adapterek alkalmazási területe nő, átalakításuk pedig minimális beruházással jár. Az átalakítás során a törőhengereket kiiktatják, a törőszerkezet védőléceire pedig a ferde felhordó felőli oldalról 150 mm hosszan záró lemez, majd ennek végére 1-1 kaszapenge kerül felhegesztésre. A soronkénti egy-egy füles láncra 2-2 darab kaszapenge kerül rögzítésre, a behúzó fülek alá. Természetesen napjainkban a gazdálkodók igényeinek megfelelni próbáló gyártók közül, jó néhány már külön megvásárolható, profi napraforgó átszerelő egység csomagot is kínál a csőtörő adaptereihez. Az ilyen átalakított adapterek vesztesége a régi asztalos "NA" rendszerű adapterekhez viszonyítva azonos munkasebesség mellett (4-5 km/h) 4% alatt tartható. Az átalakított kukorica-csőtörő adaptereknél betakarításkor a tányérból kipergő szabad szemek okozta veszteségek érzékelhetők a legnagyobb arányban. Szerencsére egyre több helyen felismerték már a gazdák, hogy mennyi elhullás történik a kukorica-adapterrel történő betakarítás során, így ezek napraforgó betakarításban történő alkalmazása fokozatosan visszaszorulóban van. Importból a fentebb említett jugoszláv adapter felépítéséhez hasonló rendszerű adapterekből egyre több áll munkába a hazai gazdaságokban, de a mai változatoknak – védő burkolattal fedett – még kisebb átmérőjű terelőmotollája van, mint a korábbi konstrukcióknak (5. kép). Ezekkel a napraforgó adapterekkel kiemelkedően nagy területteljesítmény mellett minimális veszteséggel, igen hatékonyan végezhető a betakarítás. A felszedőszerkezet különleges kialakításának köszönhetően a megdőlt növényzet is biztonságosan betakarítható, akár a talajtól 5-10 cm magasságban, csekély mennyiségű szármaradvánnyal. Mivel a tányérokkal csak kis szárdarab marad, a kombájn munkája során a kicsépelt megtisztított termés szemtisztasága is magas lesz. További előny, hogy nem szükséges a kombájnnal a sorokat követni, sőt kedvezőbb hatásfok érhető el a sorokra kb. 25-35 fokos szögben való munkavégzéssel. Az egyik nagy kombájngyártó hasonló felépítésű népszerű adapterénél a napraforgót a tálcák megragadják, majd a napraforgótányérokat az állítható terelőlemezek előrenyomják, amelyek az ujjakkal ellátott motollához kerülnek. Azért, hogy csak a tányérok kerüljenek a kombájnba, a kaszasín alatti henger lehúzza a szárat, biztosítva ezzel a korai vágást. A motolla a levágott napraforgótányérokat a behordó-csigákhoz továbbítja, ahonnan a termény a ferdefelhordóba kerül (6. kép). A legnagyobb darabszámban a füles behúzó lánccal, rezgő gyűjtőtálcával szerelt hazai gyártású adapterek terjedtek el (7. kép). Ezek az egyszerű felépítésű, kiváló munkaminőségű eszközök 5-6 km/h munkasebesség mellett nagyon alacsony, mindössze 1,2%-os veszteséggel dolgoznak, de nagy 10 km/h munkasebesség mellett sem érik el a 2%-os veszteségi szintet. Ezeknél az adaptereknél a gép előrehaladása közben szárosztó-sorelválasztó csúcsok a napraforgószárakat szétválasztják, és a behúzó lánchoz terelik. A füles behúzó láncok a szárakat vezetőlécek között a csillagkéses vágószerkezethez juttatják, melyek a tányérokat rövid szárral levágják. A vágás megtörténte után a tányérok közvetlenül, vagy a rezgő rázótálcák közreműködésével a gyűjtővályúba jutnak, ahonnan az összehordó csiga a kombájn ferdefelhordójába szállítja azokat.
6. kép
7. kép
8. kép
 
A füles behúzó láncos, rezgő gyűjtő tálcás adapterekkel a betakarításkor úgy kell haladni, hogy a terelőorrok a szárakat ne törjék, hanem simán vezessék be a behúzó láncokhoz (8. kép). Az adapterek ideális munkasebessége 6-10 km/óra. A 10 km/óra fölötti munkasebesség esetén a betakarítási veszteség már jelentősen megnövekszik! A napraforgó betakarítása során arra kell törekedni, hogy a vágószerkezet minél rövidebb szárrésszel vágja le a tányérokat, így a vágási magasságot mindig az állománynak megfelelően kell megválasztani. Az ilyen konstrukciójú adapterekkel a dőlt növényállomány nagy része is betakarítható. Ebben az esetben az adaptert alacsonyan kell járatni, szinte a földön csúsztatva, alacsony munkasebességgel, közben fokozottan ügyelve, hogy az szárosztó csúcsok megfelelően tudják követni a talaj egyenetlenségeit. Az szárosztó csúcsok dőlésszöge állítható. Álló napraforgószárak esetén, munkahelyzetben az a jó, ha közel vízszintes a felső síkja, dőlt állományban, ha kissé lefelé áll. A betakarítás során nagyon lényeges, hogy a behúzólánc és a kombájn haladási sebessége összhangban legyen.
Általában a hazai adaptergyártók a magyarországi tapasztalatoknak megfelelő áttétellel szerelik fel adaptereiket, de számítva arra, hogy más munkakörülmények is előfordulhatnak az adapterekhez, – tartozékként – további módosításokat biztosító csere láncfogaskerekeket is kínálnak. Ezek cseréjével beállítható a mindenkori állomány betakarításához a füles behúzóláncok optimális sebessége. 
 
Ha a korszerű napraforgó-adapter megfelelő kiválasztása mellett, a fentebb felsorolt néhány fontos momentumra is odafigyelnek a gazdák, akkor napraforgó betakarítását mindenkor a lehető legkisebb veszteséggel fogják elvégezni, amely napjaink nagyban ingadozó felvásárlási árai mellett garantáltan megtakarított forintokat jelent majd.
 
Farkas Imre
adapter betakarítás kombájn napraforgó technika vágóasztal