Az őszi káposztarepce kártevői

A tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt megnövekedett a kereslet, ami a napraforgó mellett az őszi káposztarepcének is biztos piacot teremt. Az új fajtáknak és hibrideknek köszönhetően a mezőgazdasági termesztéstechnológia intenzívvé vált.

A kártevő rovarok elleni eredményes növényvédelemhez elengedhetetlen a megfelelő tábla, valamint az adott talajra és klímára alkalmas fajta kiválasztása. A vetésforgót és a tápanyag-utánpótlást sem szabad félvállról venni. Ha ezeket betartjuk, akkor megadunk minden esélyt arra, hogy erős és egészséges káposztarepce fejlődjön a földünkön. Az egészséges őszi káposztarepce (1. kép) nagyobb eséllyel tud áttelelni, és ellenállóbb lesz a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben.

 

Repce
1. kép. Az egészséges őszi káposztarepce jól át tud telelni (fotó: Takács Attila)

 

Az őszi káposztarepcében felhasználható növényvédő szerek esetében változások történtek. Az Európai Unióban a tagországok megszavazták a neonikotinoid-tartalmú inszekticidek használatának teljes körű tilalmát, így az EU-ban sokkal nehezebbé vált a repce növényvédelme, miközben a beporzó rovarok védelme megerősödött.

Cikkünkben nagyító alá vesszük az ősszel és tavasszal károsító fajok előrejelzési, valamint az ellenük való védekezési lehetőségeket, továbbá a fontosabb károsító rovarfajokat.

 

Már nyár végén…

Már a nyár végén figyelemmel kell kísérni a talajlakó kártevőket. Ezek a mag csírázásakor károsítják a gyököcskét, így ez a növény elhal, hiányos lesz a kelés. A szikleveles növényünket a repcebolhák károsítják, nagy szárazság esetén az egész szikleveles növényt elfogyasztják. A megrágott, de túlélő növény gyengébb lesz, és lassabban fog növekedni. Ha elég csapadék van ilyentájt – sajnos az utóbbi évekre nem ez a jellemző –, akkor gyorsan kinő a bolha „foga alól” a repce. A lomblevelek megjelenésekor új, éhes rovar jelenik meg a repcetáblákban, a repcedarázs. Az imágó ősszel rakja le petéit a lomblevelekre, növényenként 2–3 petét. A lárvák 8–10 nap múlva kelnek ki, és kezdik meg a kártételt (2. kép).

 

Repce
2. kép. A repcedarázs-álhernyó nagy károkat képes okozni (fotó: Takács Attila)

 

Az apró termetű, fiatal lárvák még nem okoznak látványos kárt, de ahogy fejlődnek, egyre nagyobb mennyiségű lombot fogyasztanak el. A kisebb termetű növényeket tarra tudják rágni, az ilyen növények elpusztulnak. A lárvák a tábla talajában, még a tél beállta előbb bábozódnak, és tavasszal kelnek ki.

Amennyiben az őszikáposztarepce-tábla mellett közvetlenül keresztes virágúakkal vetett zöldítés van, úgy nagy az esélye annak, hogy a zöldítésből átvándorolnak a kártevők a repcetáblára, ugyanis a jelen szabályok szerint a zöldítésben tilos a növényvédő szeres védekezés!

 

Tavasszal…

A tél után fontos, hogy figyeljük az időjárás alakulását, mert az imágó alakban telelő repceszárormányosok (Ceutorhynchus quadridens), ha a levegő hőmérséklete eléri 7–8 °C-ot, előjönnek a telelőhelyekről, és már ilyenkor párosodhatnak, petét rakhatnak. Nagyobb tömegben csak 15 °C felett repülnek. A repceszárormányosnak évente egy nemzedéke fejlődik, a kártevő a petéit csomókban helyezi el a levélnyélbe és a levelek főerébe. A kikelő lábatlan lárvák (kukacok) a repce szárában járatokat rágnak, az így kialakult üregek meggyengítik növényeket, melyek így egy erős szélben megdőlhetnek. A gyenge és szilárdságukat vesztett növények virágzó hajtásai torzulnak, gyengén fejlődnek. Az ilyen növények kevesebb magot érlelnek. A kukacok 25–54 nap elteltével kimásznak a növényekből, befúrnak a talajba, és ott bábozódnak. A bogarak már június közepétől megjelennek és táplálkoznak. A repce zöld részeit és a becőket károsítják. Az imágók előrejelzése megoldott, a sárgatál (3. kép) és a fűháló segítségével nagy biztonsággal megmondható, hogy mikor kell védekezni a bogarak ellen, így a védekezés eredményesen végezhető el. Az ormányosbogarak közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) is nagy kárt tud okozni. A bogarak más keresztesvirágú növényeken – gyomokon –végeznek táplálkozást, petéket ezekre nem, csak a repcére, a fejes és kelkáposztára, a karórépára rakják. A faj univoltin (egynemzedékes), ez is imágó alakban telel át. Az ormányosok akkor bújnak elő, ha a talaj hőmérséklete eléri a 6 °C-ot. A kártevőnek kedvez a száraz, meleg tavasz. A repcetáblára betelepült bogaraknak viszont ellensége a hosszú csapadékos és hideg idő. Ilyenkor magas a bogarak mortalitása, és alig vagy nagyon kevés petét képesek rakni. Az imágók tömeges repülésére akkor kell számítani, ha a levegő hőmérséklete eléri a 12 °C-ot. Ez a kártevőfaj a repceszárormányos előtt, már március közepén betelepedhet a repcetáblákra. A sárgatálak itt is nagy segítséget jelentenek a ragacslapok mellett az okszerű védekezés megtervezésében. Ahhoz, hogy a súlyos kártételt megelőzzük, az első ormányosbogarak megjelenését követő12–14. napon érdemes védekezni. A kártétel jellegzetes, az egyesével elhelyezett peték helyén szövetburjánzás indul be, a szár csavarodik, elhajlik, az esetek nagy részében fel is repedhet. A petéből a lárvák a hőmérséklet függvényében 10–20 nap alatt kelnek ki, a kukacok a szár belsejében károsítanak, ott járatokat rágnak. A megrágott, szilárdságukat vesztett szárak virágzó hajtásainak fejlődése lelassul, károsodik, így ezek a hajtások kevesebb magot érlelnek. A kihelyezett sárgatálakat legalább háromnaponta érdemes ellenőrizni. A kártételi küszöbérték repceszárormányos esetében 15 db/nap, a nagy repceormányos esetében pedig 10 db/nap. Ha ennyi jelentkezik, abban az esetben el kell kezdeni a kémiai védekezést.

 

Sárga tál
3. kép. Az imágók előrejelzése megoldott, a sárgatál jó szolgálatot tesz (fotó: Takács Attila)

 

A termés mennyiségét legjobban befolyásoló kártevő a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) (4-5. kép). Ennek a kártevőfajnak a károsítását mindenképp meg kell előzni.

 

Repce
4. kép. A repcebecő-ormányos imágói kopulában (fotó: Takács Attila)

 

Repce
5. kép. A repcebecő-ormányos kártétele a becőn, fekete nyíllal jelölve (fotó: Takács Attila)

 

A repcetáblára történő betelepedése ennél is az időjárás függvénye, 10–12 °C feletti hőmérséklet szükséges ehhez. A bogár és a lárva is károsít, de a fő kártevő a lárva. Az imágó alakban áttelelő kártevő tömeges megjelenésére akkor kell számítani, ha levegő párás és meleg. Ennél a fajnál a kártételi küszöbérték 10 db repcebecő-ormányos/nap. A repce legjelentősebb magkártevője: ha becőnként 2-3 lárva károsít, akkor a veszteség elérheti a 60-70%-ot is. A bogár a növény leveleit és virágját egyaránt fogyasztja. A megrágott becő érése korábban bekövetkezik, és az lehullik. A repcebecő-ormányos kártétele nélkül a repcebecő-gubacsszúnyog nem tud petét rakni, így, ha a bogár elleni védekezés sikerült, akkor a légy kártételére nem kell számítani. A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) kedveli a csapadékos, esős időjárást, csak ilyen körülmények esetén jelenik meg nagy egyedszámban. Évente akár 6–7 nemzedéke is fejlődhet. Az őszi káposztarepce esetében az áttelelt és nyáron megjelenő első nemzedék ellen szükséges védekezni. A szúnyog rajzása április második felében indul, a peterakásához létfontosságúak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sérülések. Petéit csak sérüléseken keresztül képes a növény szövetébe süllyeszteni. A kikelő lárvák száma becőnként 20–30 darab is lehet. A kártételük abban áll, hogy a becők belső falát és a magvakat megsértik. Az ilyen sérült becők és magok nem fejlődnek rendesen, idő előtt leesnek. A kifejlett lárvák a talajra hullnak, és ott bábozódnak. A bábnyugalom rövid, 8–15 nap. Sárgatálas csapdával és sárga ragacslappal ez a faj is jól előrejelezhető.

Szintén kora tavaszi kártevő a repcefénybogár (Meligethes aeneus), a fő kártevő az imágó. A faj virágbimbók megjelenésekor repül be a repcetáblákba. Mivel a fénybogár pollenfogyasztó, és a peterakáshoz szüksége van táplálékra, már a zöldbimbós állapotban károsítja a virágokat. Ekkor nemcsak a virág porzó része sérül, hanem a bibe is, ebben az esetben a virágok rosszul termékenyülnek meg. A porzókra helyezett peték 4 nap alatt kikelnek, a lárvák a virágokban fejlődnek, ott károsítanak. A lárvák fejlődése gyors, a kifejlett lárvák a talajban bábozódnak, egy hét bábnyugalom után kikelnek, táplálkoznak, és elvonulnak telelni. A hűvös tavasz kedvező a repcefénybogár számára. Ilyenkor a növényvédő szeres védekezés elkerülhetetlen. A bogár nemcsak az őszi káposztarepcét károsítja, hanem a mustárt, az olajretket és a tarlórépát is. A sárgatál és a ragacslap itt is nagy szerepet kap az előrejelzésben. A repcefénybogár esetében is fellépett már inszekticidrezisztencia. Számos, a méhkímélő technológiában alkalmazható inszekticid hatástalan a bogár ellen, így a lehetőségek beszűkültek a hatékony védekezésre.

A bundásbogár (Epicometis hirta) alkalmi kártevőként lép fel a repcében. A bogár elsősorban a gyümölcsösök virágkártevője. Az utóbbi évtizedben megfigyelt változás, hogy a bundásbogár már nemcsak a gyümölcsösökben okoz kárt, hanem az őszi káposztarepcében is. A kártételére elsősorban a tábla szélén kell számítani. Kisméretű repcetábla esetén az egész táblán károsít. Ez a faj is a repcefénybogárhoz hasonlóan a virágokat és a bimbókat is károsítja. A lárvája nem károsítja a repcét, a talajban elhalt korhadó szerves anyagokkal táplálkozik. A sárgatál itt is jó szolgálatot tesz, illetve ez hálózással is kiegészíthetjük. A következő fajok alkalmi kártevőként lépnek fel, számottevő kárt csak gradációjuk esetén tudnak okozni.

– A repce gyökérnyaki részén a tavaszi káposztalégy (Delia radicum), a levelekben látható kanyargós járatokban aknázólegyek nyűi (Phytomyza rufipes, Phytomyza atricornis) élnek és károsítanak.

– A leveleket számos polifág bagolylepkefaj hernyója kedveli: a tarka kerti bagoly- (Lacanobia suasa), a gammabagoly- (Autographa gamma), a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armiger). A nappal repülő lepkefajok közül a káposztalepke (Pieris brassicae) (2. kép), a repcelepke (Pieris napi) és a káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói károsítják az őszi káposztarepcét. Az utóbbi fajnak akár 6–8 nemzedéke is lehet egy évben. A kifejlett káposztapoloska (Eurydema ventrale) és a lárvái is károsítják a repcét.

– A repcebecőmoly (Evergestis extimalis) lárvája csak akkor károsít, ha a feromoncsapdás előrejelzésre alapozott védekezésre nem a rajzáscsúcs után 10–12 nappal kerül sor.

A mezei pocok általában ősszel települ be a repcetáblába. Amennyiben közvetlenül a tábla mellett egy lucernatábla is van, akkor igen súlyos károkat tud okozni. A mezei pocok ellen csak szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező szerek vannak, ezek felhasználását külön kérvényezni kell. Mielőtt védekeznénk, bizonyosodjunk meg arról, hogy milyen a fertőzöttség mértéke a táblában. A pocokjáratok betaposásával és 2–3 nap utáni visszaellenőrzésével megtudhatjuk, hogy mennyi pocok él a táblában. Abban az esetben, ha az egyedszámuk eléri a 100 m2-en az 1-2 lakott járat értéket, akkor a védekezés erősen ajánlott. A tavaszi időszakban két alkalommal kijuttatott inszekticides kezeléssel a kártevők visszaszorítása megoldható. Ennek az a feltétele, hogy enyhe tél esetén ne csak a tél végén, hanem már januárban érdemes kimenni a repcetáblákra. Ez nemcsak azért kell, hogy megtudjuk, hogyan teleltek a növények, hanem a meglepetések elkerülése végett is, amelyek ormányosbogarak formájában jelenhetnek meg! Az eredményes védekezéshez már rozettaképzés és a szárba indulás között el kell végezni az első kezelést az ormányosbogarak ellen, ha kell, akkor a fungiciddel együtt. A legkritikusabb pont a rügyképződés és az intenzív növekedés időszaka. Ekkor kell azoknak a fajoknak a károsítására számítani, amelyek pollennel táplálkoznak, így ebben az időszakban fokozott odafigyelésre van szükség. Összefoglalva a legfontosabbakat: fontos a repcetáblák tél végi, tavaszi bejárása, a fűhálózás, a sárgalap (6. kép) kihelyezése, a napi hőmérséklet és csapadék mérése, és ha kell, az azonnali beavatkozás.

 

Sárga lap
6. kép. A sárgalap is jól szolgál (fotó: Takács Attila)

 

Az inszekticidrezisztencia és kialakulásának okai

Az inszekticidrezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori szerhasználat miatt alakul ki. Magyarországon már vannak a repcefénybogárnak piretroidrezisztens populációi. A rezisztencia elkerülése érdekében szükséges a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata. Szükséges a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát piretroidos kezelés után más hatóanyagot válasszunk a rezisztencia elkerülése érdekében. A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására az alábbiakban kerülhet sor: méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.

 

A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a 2021. 05. 05-ei adatok szerint:

– Méhekre nem jelölésköteles: tiakloprid, tau-fluvalinát, acetamiprid.

– Csávázószer: flupiradifuron.

– Méhekre kifejezetten veszélyes: ciántraniliprol, lambda-cihalotrin, cipermetrin, deltametrin, etofenprox, alfa-cipermetrin,

Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges.

 

Takács Attila
növényvédelmi entomológus