fbpx
Növénytermesztés

Részletek az árpa növényvédelmi feladataiból

Írta: Szerkesztőség - 2013 január 30.
A tévhitekkel ellentétben, más időpontokban, más okból és más mennyiségű tápanyagokkal látjuk el, mint a búzát, a rozst vagy más kalászosokat.
Mint már említettem, minden termőhelyen megállja a helyét, így a gyengébb nitrogénszolgáltató képességű talajokon is, középkötött erdő talajokon pedig még a búzánál is jobb eredményeket képes adni megfelelő időjárás és jól kapcsolt növényvédelem mellett (középkötött talajokon akár 6-7 t/ha terméseredményre is képes).
A tavaszi árpát, vagy sörárpát a melegebb tájainkon termesztik eredményesebben.
Az árpa szereti a kiszámítható biztonságos hő- és csapadékellátást.
A folyamatos és kiegyenlített makro-, mikroelem ellátás alapfeltétele, hogy a szemtermések fehérje tartalma 11,5% fölé ne menjen.
Ahhoz, hogy ezeket elérjük, inkább szükséges a kiegyenlített, többször kisadag nitrogén és természetesen a vízellátás is.

Tápanyag utánpótlás

A termőtalajok megválasztásánál jó vízgazdálkodású talajokat részesítünk előnyben.
A sörárpa tápanyag kiszámításánál rendkívül fontos a talajban lévő istálló trágyából vagy előző kultúrából maradt nitrogén adag figyelembe vétele, viszont, ha takarmány árpát termelünk, a sörárpa nitrogén adagját 20-30%-kal érdemes megnövelni, kétszeri kijuttatással.
A tavaszi árpa alá a foszfor és kálium teljes mennyiségét a tél előtt dolgozzuk bele a talajba, a nitrogén mennyiség 70-80%-át pedig a vetés előtt tavasszal.
A fennmaradó 20-30%-ot a szárba szökkenés körüli időpontban javasolt kijuttatni.
Az őszi, de különösen a tavaszi, más néven sörárpa esetén fontos a talajvizsgálat alapján történő tápanyagszámítás.
Tápanyagigénynél az 1 tonna árpa termés és a hozzátartozó szalma és gyökérzet felvevő képességét szoktuk alapul venni.
Átlagosan elmondható, hogy 25-28 kg nitrogént, 9-13 kg foszfor-pentoxidot és 22-28 kg kálium-oxidot is tervezhetünk egy tonna magtermés eléréséhez.
Mivel régebben törekedtünk cukorrépa után vetni, ezért a mész és a magnézium trágyára külön gondot nem fordítottunk, pedig a tavaszi árpának 7-9 kg kalcium-oxidra és minimum 2 kg magnézium-oxidra van szüksége.
Ebben az időpontban a mikroelem tartalmú lombtrágyákat is nagyon pozitívan meghálálja az árpa, erre 1-5 liter/ha dózisban folyékony kálium és folyékony foszfor, citromsavas, bórkősavas azonnal beépülő formája javasolt.
Természetesen a szántóföldi termőhelyek között eltérés mutatkozik, általánosságban elmondható, hogy a dunántúli középkötött réti és erdőtalajokon, egy jó terméseredmény biztosításához nitrogénből 20-25 kg, foszfor-pentoxidból 20-22 kg, kálium-oxidból 22-27 kg-ra lesz szükségünk.

Javasolt az őszi alaptrágyákat szeptember első felében, a csapadék hiányában szeptember végéig bedolgozni.

 

A vetőágyba annyi nitrogént szoktunk bedolgozni, amennyi még segíti a bokrosodást, de nem nyomja túl a növényt.
Az őszi nagy mennyiségű rosszul kijuttatott nitrogén meggyengíti az őszi árpa gyökér és levél szöveteit is, ezáltal már fogékonyabbá válik az őszi, téli és a tavaszi kártevők és kórokozók károsításával szemben.
Tavasztól pedig újból fejtrágyát juttatunk ki, ami általában akkor kell, hogy megtörténjen, mikor a téli sárga, barna leveleket felváltják a zöld levelek (zöldül a mező).
A korai indításhoz citromsavas és bórkősavas lombtrágya 1-3 liter/ha dózisban javasolt más kezelésekkel egy menetben.
Az árpánál javasolt – a búzával ellentétben – egy adagban kijuttatni a vegetáció hátralévő időszakára a nitrogént.
Természetesen agrotechnikai vagy egyéb megfontolásból két vagy három alkalommal lehet visszapótolni az árpába a nitrogént, de szigorúan szárszilárdítók és reguláló jellegű gombaölő szerek használatával társítva.

Tavaszi árpa

Világszerte 55 millió hektáron 141 millió tonna árpát termesztenek évente.
A megtermelt mennyiség legnagyobb részét Közép- és Észak-Európa adja. Európán kívül Kanada, Ausztrália és az USA állnak az élen az árpa termelésében.
Az EU a világ árpa exportjának több, mint 41%-át adja, amit Ausztrália követ 21%-kal, Kanada 13%-kal, majd Ukrajna és az USA 6-6%-kal.
Az árpa több célra is felhasználható, a legfontosabbak:
  • Állati takarmány: az árpa gazdag szénhidrátokban, tartalmaz fehérjét, kalciumot, foszfort és kis mennyiségben B-vitamint.
  • Malátakészítés: élelmiszeripari felhasználás, malátaszirup készítés, édességek, ízesítőszerek gyártásához.
  • Élelmiszerek, kenyérfélék, bébiételek, gluténmentes ételek, levesek készítéséhez és rizs helyettesítésére.

Kórokozók – betegségek

Az árpa kelésekor fusarium, penicilium, helmithospórium és rhizopus (Rhizobium) fajok károsítása következtében már a csira növény korban elpusztulhat a vetésünk.
Alacsony hőmérséklet és bujább lombnövekedés, nagyobb mennyiségű csapadék kedvez a lisztharmatnak és vetésrothadásnak.
Megfelelő csávázással, ill. a fent említett hatóanyagokkal célszerű védekezést fontolgatni.
Hideg után általában meleg szokott jönni, és a melegváltás, illetve a csapadékhiány következtében is a hosszú őszi napokon felszaporodott rovarok vírus fertőzéseként az árpa csíkos mozaik vírusa fertőz.
Előnyös lehet magas szénatomszámú kén-olajos készítmény használata a vírusfertőzések terjedésének megállítására, a növényi viasszal egyenértékű magas szénatomszámú olajjal 1-3 liter/ha dózisban (vagy a felszívódó hatóanyagok közül kombináltan szükség szerint azolok, strobulinok a legeredményesebbek).
A tél folyamán hótakaró alatt vagy anélkül az alacsony hőmérséklet és a tűző téli nap együttes hatása károsítja az őszi árpát.
Az őszi és a tavaszi árpa szárba indulása után vírusok, rozsdák, helminthospórium, szeptóriás foltosság, lisztharmat, szeptóriás pelyvabarnulás, a porüszög és korompenész károsításától kell megvédenünk növényeinket.

Az árpa betegségei közül részletesen az árpa csíkos mozaikra, a vírusos levélfoltosságra és az árpa sárga törpülésére szeretnék kitérni.

Az árpa csíkos mozaikja a gabonafélék egyik legismertebb vírusbetegsége.
A vírust rovarokkal és mechanikai sérülésekkel terjeszthetjük (de a külföldi szakirodalom szerint polenekkel történő vírusátvitelt is regisztráltak már), ami rossz technológia esetén akár 80%-os termékveszteséget is okozhat.
A lassan növekvő állomány biztos jele a csíkos mozaik jelenlétének.
A betegség kialakulásának melegágya a magas nitrogén szint az őszi vetésekben és a rosszul meghatározott hektáronként kijuttatandó vetőmagmennyiség.
Természetesen nem utolsó sorban az elmaradt csávázás és növényvédelem is komoly „segítség” a vírusok terjesztésében.
Az árpa vírusos levélfoltosságát csak a szúró, szívó és rágó szájszervű rovarok tudják terjeszteni, viszont egy őszi rovarölő szeres és folyékony növényi viasszal történő permetezés esetén 80-90%-ban megelőzhető.
Az árpa sárga törpülése sokszor nehezebben elválasztható a már fent említett betegségektől.
Sárga törpülés esetén az árpa levelei a csúcsi részről kiindulva élénk sárgára színeződnek, míg az árpa vírusos levélfoltosságánál a leveleken csíkosság és világoszöld foltosodás található, a csíkos mozaiknál pedig fehéres-szürkés klorotikus tüneteket mutatnak a levelek.
Előnyös lehet magas szénatomszámú kén-olajos készítmény használata a vírusfertőzések terjedésének megállítására, a gombaspórák további szóródására, a növényi viasszal egyenértékű magas szénatomszámú olajjal 1-3 liter/ha dózisban történő kijuttatása a vegetáció adott szakaszaiban, akár még kalászoláskor is.

Most ennyi fért bele. Eredményes termesztést, jó munkát kívánok!

 

CÍMKÉK árpanövénytermesztésnövényvédelemtápanyagtavaszi árpautánpótlás

Előző

Következő

Kapcsolódó hírek