Rotációs forgóboronás magágykészítő és gabonavető gépkombinációk összehasonlító értékelése (II. rész)

A téma első részében (Agrárágazat, 2012. júniusi szám), a német „profi” mezőgazdasági gépesítési szaklapban megjelentek alapján, különböző magágykészítő és gabonavető gépkapcsolások rotációs forgóboronái összehasonlító értékelésének bemutatására került sor. Ebben a második anyagrészben a forgóboronákra „ráépített” gabonavető gépek összehasonlító értékelését, illetve az egyes gépkombinációk „összehasonlító profil”-jait – szerkesztett, rövidített változatában – ismerhetik meg az Agrárágazat olvasói.

A jó öreg „kasznis” vetőgép – legyen az függesztett vagy a talajművelő gépre ráépített – mindent tud, amire egy mai modern gazdaságnak szüksége van: kellően nagy magtartály, pontos magadagolás és -elosztás, professzionális vetőcsoroszlya és (mag)beágyazástechnika, stb.

Ezek – a több évtizede alkalmazott – mechanikus magadagolású és gravitációs magtovábbítású, a köznyelvben csak mechanikus (vetési rendszerű) gabonavető gépek a kis- és közepes méretű – növénytermesztési profilú – gazdaságokban a munkagéppark alapjait képezik.

Az összehasonlított gabonavető gépek főbb műszaki jellemzői

A téma keretén belül hat különböző gyártmányú, de azonos (3,0 m) munkaszélességű, mechanikus vetési rendszerű gabonavető gép összehasonlító értékelésére került sor, amely géptípusokat az 1. táblázat mutatja be.

A vetőgépek – keresztben elhelyezett – magtartályainak (magládáinak) űrtartalma (széria) alapkivitelben 600-800 liter, ami a tesztvizsgálatra átadott gépeknél az oldalfal magasítókkal 1.100 liter (Amazone), 910, ill. 980 liter (Kuhn és Pöttinger/Rabe) magtartály befogadóképességet jelentett.

A tesztvizsgálatok során magasított oldalfalakkal rendelkező – vízzel is kimért – Kverneland mc-drill Pro 300 típusú vetőgép 1040 literes, míg a Lemken Saphir 7/300-as típus 1080 literes tartálytérfogattal rendelkezett.

Az egyes magtartályok feltöltési szélessége (a tartály szélességi mérete) közel megegyező – 2,49-2,64 m közötti –, és a feltöltési mélység, amely tulajdonképpen a tartály hasznos magassága, sem mutatott lényeges különbségeket (értékei 0,45-0,70 m közöttiek).

Valamennyi vetőgépen az ún. járópad (v. kezelőjárda) is megtalálható, és a magfeltöltés magassága a talajtól/járópadtól 1,74-1,91 m/0,90-1,08 m közötti, aránylag kis különbségeket mutatott.

A mechanikus magadagolású vetőgépek bütykös hengeres magadagoló szerkezettel rendelkeznek – ezt a Kuhn és Lemken vetőgépeknél cellás hengeres magadagoló szerkezetnek nevezik –, a meghajtó váltóművek (a 6-fokozatú Kuhn váltómű kivételével) fokozatok nélküli áthajtást biztosítanak a gépek kapaszkodó-körmös talajkerekéről a magadagoló-henger tengelyéig.

A bütykös magadagoló-hengerek a normál-/aprómagvak kivetését is biztosítják, kivételt képez a Kuhn Integra GII 3000 típusú vetőgép cellás adagoló hengere, amelynél a 6-fokozatú váltómű és az adagoló henger cella-szélességének megfelelően szabályozható be a magkiadagolás.

A gépek különböző kialakítású tárcsás vetőcsoroszlyákkal (vetőcsoroszlya rendszerekkel) rendelkeznek.

Közülük: az Amazone a RoTeC-Control; a Kuhn kéttárcsás (egy nagyobb átmérőjű tárcsa mellett egy kisebb átmérőjű tárcsás) megoldást; a Kverneland a CX-típusát; a Lemken az (azonos átmérőjű) ikertárcsás kivitelt, a Pöttinger az ún. SAX-megoldást, míg a Rabe az egytárcsás vetőcsoroszlyákat alkalmazza.

A különböző tárcsás vetőcsoroszlyák átmérője 300-350 mm közötti, és azok (a Lemken Saphir 7/300 gép kivételével) két-sorban vannak a „vetősíneken” elhelyezve.

Az egyes (tárcsás) vetőcsoroszlyákat terhelő erő („csoroszlyanyomás”) az első sorban elhelyezkedőnél 9-42 kg, míg a hátsó sorban elhelyezett tárcsás vetőcsoroszlyáknál 33-46 kg/vetőcsoroszlya értékek között változtatható.

A legnagyobb csoroszlyaterhelés a Lemken gépnél (46 kg/csoroszlya), míg a legkisebb (33 kg/csoroszlya) terhelés az Amazone és a Pöttinger/Rabe vetőgépeknél, a hátsó sorban elhelyezett tárcsás vetőcsoroszlyáknál mérhető, illetve állítható be.

A vizsgált vetőgépek tárcsás vetőcsoroszlyái után – a csoroszlyák mögötti sorokban elhelyezett – ún. magnyomó kerekek (magnyomó görgők) „nyomják” a vetőmagvakat a (nedves) barázdafenékre, amely görgők (kerekek) szélessége 25-55 mm, átmérőik 240-330 mm közöttiek.

Az Amazone vetőgép esetében alkalmazott RoTeC-Control tárcsás vetőcsoroszlya rendszer már a magnyomó görgőt is magában foglalja.

A gépek – hátul elhelyezett – magtakaró, felszín elmunkáló boronafogai rugós szárú, különböző kialakítású kivitelűek.

Beállíthatóságuk, ill. a talaj felszínére ható terhelésük – terhelhetőségük – a vetőgépek esetében technikailag megoldott.

Az üzemeltetés szempontjából lényeges a gépkapcsolások (összes) tömege is, amely a rotációs forgóboronákkal együtt 2.650-3.060 kg közötti.

Az üzemeltető erőgép hátsó tengelyének terhelését – az egyes vetőgépeknél – külön-külön is meghatározták.

Az „alap” erőgépet egy Fendt 512 típusú traktor képezte (6.140 kg-os saját tömeggel), amelyet homlokoldali tömörítő hengerrel ellensúlyoztak, a tömörítő henger tömege 1.460 kg volt.

Ilyen felszereltség esetén a Fendt 512 erőgép mellső/hátsó tengelyterhelése 5.090/2.510 kg-ot tett ki.

Az üzemeltetés – kormányozhatóság – vonatkozásában (600 kg-os vetőmagtartály feltöltés esetén) az erőgép hátsó tengelyén a különböző gépkapcsolások esetén 8.460-9.090 kg tengelyterhelést mértek, amelyek az üres magtartály vonatkozásában min. 7.260 kg (Amazone), illetve max. 8.020 kg (Kverneland) értékekre csökkentek.

A gépkombinációk szempontjából előnyös, hogy a Kuhn és Lemken gépkapcsolások vetőgépei a rotációs boronák fölé előre beemelhetők, ezáltal súlypontjaik az erőgépen előbbre vihetők.

A vetőgépek árai alapkivitelben (ÁFA nélkül) 10.620-16.320 Euro között változnak (legolcsóbbak a Kverneland és Pöttinger vetőgépek, a legdrágább a Lemken Saphir 7/300 típus), a tesztüzemben vizsgált vetőgép kivitelek árai (ÁFA nélkül) viszont már 17.850-24.900 Euro közöttiek.

Ezekben a gépárakban a különböző kiegészítő felszerelések, kezelőterminálok (Amazone Amalog+; Kuhn Hector 3000; Kverneland Signus; Lemken Easytronic; Pöttinger Compass; Rabe Ceriatronic), stb. is benne foglaltatik.

Gabonavető gépek összehasonlító értékelése a „profi” szerint

A „profi” mezőgazdasági gépesítési szaklap szakemberei – akik között a DLG (Német Gépesítési Társaság) kutatói, gépminősítői is megtalálhatók – a vetőgépeket a magtartály kivitele, a magadagolás pontossága mellett, a vetőmag lehelyezése, beágyazása, illetve az ún. általános szempontok szerint, (összesen) 17 kritérium alapján értékelték.

A különböző szempontok szerinti értékelés eredményeit a 2. táblázat foglalja össze.

A magtartály kialakítása (űrtartalma) és a vetőmag kiadagolása szempontjából a legnagyobb (1.100 kg-os) magtartállyal rendelkező Amazone vetőgép kapta a legjobb („++” = nagyon jó) minősítést.

A vetőgépek magtartályainak űrtartalmai (vetőmag befogadóképességei) között lényeges különbségek (910 l-től 1.100 literig) tulajdonképpen nincsenek, valamennyi vetőgép magtartálya – 200-250 kg/ha őszi búza „magnormával” számolva – ~ 4,5-5,0 hektár bevetését teszi lehetővé a tartályok újratöltése nélkül.

A kivethető, illetve a maximálisan kivetendő magmennyiség szempontjából – a kultúrnövények közül – ugyanis az őszi búza igényli a hektáronként kivetendő legnagyobb magmennyiséget.

A tartályfedél kialakítása (lezárása, tömítettsége) a Kuhn vetőgépénél a legjobb, míg a vetőmagszint kijelzése technikailag a Lemken vetőgép esetében a legmegfelelőbb megoldású.

A tartályokban (tartályfenéken) bent maradó magmaradvány mennyisége szempontjából az átlagosnál jobb technikai megoldással a Pöttinger/Rabe vetőgépe rendelkezik.

A magkiadagolási, leforgatási pontosságot valamennyi vetőgép esetében jónak („+” értékűnek) minősítették.

A vetőgépek keresztirányú adagolásegyenletességét (búza-, repce- és fűmagvak esetében) leforgatással határozták meg.

A kivetett magvak keresztirányú (soronkénti) elosztására, a keresztirányú adagolásegyenletesség alakulására –, amely értékek kedvezőnek nevezhetők – a 3. táblázat ad eligazodást.

A táblázatból látható, hogy búzamagvak kiadagolása esetén az Amazone, repcemagvak kivetésekor a Kverneland vetőgép biztosítja a legkedvezőbb keresztirányú adagolásegyenletességet, a fűmagvak kivetésénél – a keresztirányú adagolásegyenletesség vonatkozásában – a gépek (mag)adagolószerkezetei között lényeges különbség nem állapítható meg.

A vetőmagvak lehelyezése, beágyazása, a vetési mélység pontos betartása szempontjából a Lemken ikertárcsás vetőcsoroszlyái a legjobbak, nehéz körülmények között az Amazone gép magbeágyazása a legmegfelelőbb, és a legkedvezőbb magtakarást is az Amazone (Exaktstriegel), illetve a Rabe (Perfektstriegel) magtakaró-felszínelmunkáló (rugós szárú) fogasboronái biztosítják.

Az általános szempontok szerint elvégzett összehasonlító értékelések eredményei alapján kiemelendők: a Rabe vetőgépnél alkalmazott – a többitől eltérő – több művelőút kombinációt megvalósító megoldás; a vetőgépeknél – a Lemken kivételével – biztosított kelés előtti sorjelölés; a Lemken korszerű és megbízható nyomjelző kialakítása; az Amazone, valamint a Pöttinger/Rabe gépkapcsolások kisebb tömegéből adódó kisebb (erőgép) emelőerő-szükséglet.

„A”-tól „Z”-ig, avagy értékelés tovább a vetőgép részletekig

A megfelelő beállítás és kezelés – a leforgatással együtt – a vetőgépek jó munkaminőségét garantálja, ezért a tesztüzem értékelői a vetőgépek részegységeibe is „belepillantottak”.

A gépeken sok közel azonos (v. azonos) részegység is megtalálható, és az értékelők is ezen szempontok szerint végezték el összehasonlításukat.

A normál (50 kg-os) zsákolt vetőmag kézi feltöltésekor a Pöttinger/Rabe vetőgépe „tetszett”, míg a Big-Bag csomagos magfeltöltésre az egyik legszélesebb (és aránylag mély) magtartállyal rendelkező Kuhn Integra a legalkalmasabb.

A tartályok (magládák) alján – az adagolószerkezetek fölötti tölcséres kiképzésnek megfelelően – a magmaradvány aránylag egyenletesen eloszlik, és az a Lemken, valamint a Pöttinger/Rabe vetőgépeknél üríthető le a legkönnyebben.

A vetőgépek közötti egyik legnagyobb eltérés – a vetést megelőző – leforgatás módjában van.

Kezdődik ez már az adagolószerkezetek normál (méretű) vetőmagról az aprómagra történő átállításával.

Legjobban a Pöttinger/Rabe osztott vetőmag-tolózára (bütykös adagoló hengere) „tetszett”.

Ezzel szemben az adagolóhengerek (normál- és aprómag kivetésére alkalmas) tárcsáinak régről ismert szétkapcsolásos eljárása (Amazone, Kverneland, Lemken) bonyolult és terhes műveletet jelent.

Komfortosan, közvetlenül a váltóműnél forgatható le a Pöttinger/Rabe vetőgépe.

Az Amazone, Kuhn és Lemken által alkalmazott, a leforgató „kurblival” a (körmös) meghajtó kerékbe kapcsolódó megoldás kissé elavultnak tekinthető.

Öt vetőgépnek van osztott leforgató tálcája (leforgatóteknője), amelyekkel üzemelés közben a magadagoló szerkezetek lefedhetők és védettek.

A Lemken Saphir esetében a tálcákat oldalról lehet az adagolószerkezetek alá tolni – leforgatáskor (befogadó) nyílásuk felül van, vetéskor pedig lefelé.

A vetőgépek fokozat nélküli váltóművei minden esetben jól állíthatók, és jól olvasható beállítási-skálákkal (kg/ha vetőmagnorma) rendelkeznek.

Az adagolószerkezet „fenékcsappantyú”-ja a Lemken Saphir-nál állítható a legjobban, mivel azt a magtartályon oldalt helyezték el. Az Amazone, Kverneland és Pöttinger/Rabe vetőgépek csappantyú karjai hátul, középen a magláda mögött nyertek elhelyezést.

Ez a kar ugyan – a gépkezelő számára – nehezebbe érhető el, de az is igaz, hogy így a véletlen elállítódás ellen jobban védett.

A Kuhn Integra gépnél két kar van hátul a tartály falán, mindkét géprészhez külön-külön.

Ezek a karok jól kezelhetők, és a véletlen kioldás ellen biztosítottak.

A vetési mélység a csoroszlyanyomástól (a vetőcsoroszlyák terhelésétől), valamint a (mag)nyomógörgőknek a tárcsás vetőcsoroszlyákhoz viszonyított helyzetétől függ.

A Saphir vetőgépnél a Lemken eltekintett a központi csoroszlyanyomás-állítástól.

A nagy nyomógörgőkön (után)futó, karokra felfüggesztett kettős tárcsás vetőcsoroszlyák nyomását alig kell átállítani.

Kivételt csak az egészen laza talaj jelenthet, ahol ez a csoroszlyanyomás már túl nagynak bizonyulhat, és ezért a vetési mélységet – a géppel együtt szállított kulccsal – a központi csavarral állítani kellhet.

A behúzók (magtakaró pálcák) beállításáról szólva: a forgatható spirálrugókkal történő nyomásállítás – talajfelszín terhelés – (Kuhn és Lemken gépek) nem nevezhető gyakorlatias megoldásnak.

A gyártó Kuhn szerint a behúzó ujjak jó kialakításának köszönhetően beállításra (illetve átállításra) alig van szükség.

Tetszett a karral történő egyszerű beállítás (Amazone), a géppel szállított racsnis kulccsal történő állítás (Kverneland), és a csap-furat átdugaszolására alapozott megoldás (Pöttinger, Rabe).

A vizsgált gabonavető gépek részegységeinek beállításával/kezelésével kapcsolatos összehasonlító értékelés eredményeit a 4. táblázat tartalmazza.

A gépkapcsolások alkalmassági profiljai

A rotációs forgóboronás magágykészítő gépekre ráépített gabonavető gépkombinációk alkalmassági profiljai is szemléltetésre kerülnek.

Terjedelmi okokból az alkalmassági profilokat összevontan, de valamennyi (47!) értékelési kritériumot meghagyva közöljük (A szerkesztő megjegyzése).

A grafikonoknál a színezett oszlopok a vizsgált gépek átlagát jelentik.

Ezen a vízszintes oszlopokon belül az átlagosnál jobb értékeket elérő gépek gyártói vannak feltüntetve, mégpedig minél előbb, annál jobbak.

A színezett oszlopokon kívül az átlagosnál rosszabb értékek találhatók: minél messzebb vannak az oszlop átlagától, annál kedvezőtlenebb megítélésűek.

Az átlagtól való eltérést vastag függőleges vonal jelzi. A gépkombinációk gyártóinak neve rövidítve kerül megjelenítésre.

Amennyiben az értékek az egyes gépeknél megegyezőek a gyártók neve az alfabetikus sorrendet követi – tehát különbözőséget nem mutat –, eltérések esetén – balról jobbra haladva – a minősítés értékeinek folyamatos csökkenése áll fenn.

A gépkapcsolásokról videófelvételek a www.profi.com/machine-tests oldalakon nézhetők meg.

Forrás: profi 07/2011., 20-25. old.

(Gottfried Eikel: Fast alles im grünen Bereich)

profi 08/2011., 14-21. old.

(Gottfried Eikel: Von A wie Abdrehen bis

Z wie Zugänglichkeit)

Szerkesztő: Dr. Fűzy József

1. táblázat Az összehasonlított gabonavető gépek

Gyártó cég (ország)	Vetőgép típusa
Amazone (D)	AD 303 Super*
Kuhn (F)	Integra GII 3000
Kverneland (D)	mc-drill Pro 300
Lemken (D)	Saphir 7/300
Pöttinger (A)	Vitasem 302 A
Rabe (D)	Ceria 3001 A**

Megjegyzés:

*: az AD 3000 Super aktuális utódmodellje

**: a vetőgépet a Rabe a Pöttingertől veszi

át, és a Vitasem 302 A típustól csak kis

részletekben tér el.

2. táblázat Gabonavető gépek összehasonlító értékelése

Vetőgép típus Mutatók megnevezése	Amazone AD 303 Super	KUHN Integra GII 3000	Kverneland mc-drill Pro 300	Lemken Saphir 7/300	Pöttinger Vitasem 302 A	Rabe Ceria 3001 A
Magtartály és -adagolás
Magtartály befogadóképessége	++	+	0	0	+
Tartályfedél kialakítás	+/– ¹⁾	++	+	+	+
Vetőmagszint jelző ²⁾	x/+	x/0	x/+	+/++	0/0
Magmaradvány	0	0	0	0	+
Leforgatás pontossága	+	+	+	+	+
Keresztirányú adagolás-egyenletesség (VK) – búza	++	+	+	+	+
– repce	+	0	++	+	+
– fűmag	+	+	0	0	+
Vetőmag lehelyezés, beágyazás
Vetési mélység betartása	0	+	0	++	+
Vetőmag beágyazása	+	+	+	++	+
Nehéz körülmények közötti magbeágyazás	+	0	0	0	0
Magtakarás	++	+	+	0	0	++
Általános értékelési szempontok
Művelőutas kapcsolás	+	+	+	+	++ ³⁾
Kelés előtti sorjelölés	+	+	+	–	+
Nyomjelző kialakítás	0	–	+	++	+
Lakkfestés minősége	+	+	+/– ⁴⁾	+	+/– ⁴⁾
Emelőerő szükséglet	+	–/0	–	0/+	+
Szállítási szélesség	– –	– –	– –	– –	+
Figyelmeztető táblák/világítás	+/– ⁵⁾	0	0	+	+

Megjegyzés: ¹⁾: elől a tartály és a fedél között tömítetlen;

²⁾: mechanikus/elektromos;

³⁾: „++”: a többitől eltérő művelőút-kombináció is lehetséges;

⁴⁾: „–”: a világosszürke lakkozás könnyen korrodál;

⁵⁾: „–”: a dugaszolt kötések miatt

Értékelés: „++” = nagyon jó; „+” = jó; „0” = átlagos; „–” = átlag alatti; „– –” = hiányos;

„x” = nem szükséges

(Forrás: profi 07/2011, 21. oldal)

3. táblázat: Keresztirányú adagolásegyenletesség alakulása

(VK = Variációs koefficiens a leforgatások alapján)

Vetőgép gyártó	A variációs együttható értéke (%)
	búza	repce	fű
	magvak kiadagolása esetén
Amazone	1,38	3,95	2,79
Kuhn	2,41	5,54	2,42
Kverneland	2,58	1,54	3,64
Lemken	2,94	4,58	3,53
Pöttinger	2,47	4,73	2,01
Rabe	2,47	4,73	2,01

A szerkesztő megjegyzése: A keresztirányú adagolásegyenletesség (VK)

az egyes vetősorok által kiadagolt magmennyiségek közötti eltérések

jellemzője, amelynek megengedett értékei (az MSZ 19104/2-79 szerint)

búza esetében 4 %; aprómagvak esetében 8 % lehet.

4. táblázat Gabonavető gépek részegységeinek beállításával/kezelésével

kapcsolatos összehasonlító értékelés

Vetőgép típusa Mutatók megnevezése	Amazone AD 303 Super	KUHN Integra GII 3000	Kverneland mc-drill Pro 300	Lemken Saphir 7/300	Pöttinger Vitasem 302 A		Rabe Ceria 3001 A
Zsákos (kézi) magfeltöltés	0	0	0	0	++
Big-Bag csomagos magfeltöltés	+	++	+	+	+
Vetőmag maradvány elosztása	+	0	–	0	+
Átállítás aprómag kivetésére	0	+¹⁾	0	0	+
Leforgatás/leforgató tálca	–/+	–/0	+/0	–/++	+/0
Leforgatott magmennyiség beállítása	+	0¹⁾	+	+	+
Maradványmag leürítése	0	0	–	+	+
Vetési mélység/csoroszlyanyomás beállítása	0/+¹⁾	0/+	0/0	++²⁾	0/0
Magtakaró pálcák beállítása	+	–¹⁾	+	–	0
Kezelőterminál kivitele	0	0	+	++	+
Művelőút sorainak változtatása	++	0	–	+	0¹⁾
Fellépő/magfeltöltő járda kivitele	0¹⁾	0	–	++	+
Átszerelés szállítási helyzetbe	0	–¹⁾	+	0	+
Vetőgép leemelése a boronáról	0	0	0	+	0	+

Megjegyzés: ¹⁾: időközben megváltoztatva;

²⁾: „++” a teljes rendszerre vonatkoztatva, nyomásállításra általában nincs szükség;

Értékelés: „++” = nagyon jó; „+” = jó; „0” = átlagos; „–” = átlag alatti; „– –” = hiányos

(Forrás: profi 08/2011, 15. oldal)

7. ábra: Összefoglaló alkalmassági profilok

Értékelési	Értékelések átlaga
szempontok	Értékek növekedése (javulása)						Értékek csökkenése (romlása)
Rotációs borona
Technikai kivitel				Ku	Le	Pö		Am	Ra	Kv
Munkaminőség	Am	Ku	Kv	Le	Ra	Pö
Kezelhetőség			Kv	Le	Am	Ku		Ra	Pö
Tömörítőhenger
Sokoldalúság		Am	Ku	Le	Pö	Ra		Kv
Munkaminőség				Kv	Am	Le		Pö	Ku	Ra
Vetőgép, magtartály, adagoló
Technikai kivitel			Am	Ku	Le	Pö		Ra	Kv
Munkaminőség			Am	Kv	Pö	Ra		Ku	Le
Kezelhetőség				Pö	Ra	Le		Ku	Am	Kv
Vetőgép, magbeágyazás
Technikai kivitel				Le	Pö	Ra		Ku	Kv	Am
Munkaminőség				Am	Le	Ra		Ku	Kv	Pö
Kezelhetőség				Am	Ku	Kv		Le	Pö	Ra
Vetőgép, tartozék
Kezelőterminál			Le	Kv	Pö	Ra		Am	Ku
Művelőutas kapcsolás			Am	Le	Pö	Ra		Ku	Kv
Nyomjelző			Le	Pö	Ra	Kv		Am	Ku
Kelés előtti sorjelölés		Am	Ku	Kv	Pö	Ra		Le
Magágykészítő-vető gépkombináció
Gépkapcsolás				Le	Ra	Am		Ku	Kv	Pö
Teljesítményigény		Am	Ra	Pö	Le	Ku		Kv
Szállítás			Pö	Ra	Kv	Le		Am	Ku
Lakkfestés/stabilitás	Am	Ku	Le	Pö	Ra	Kv
Listaár			Am	Ku	Pö	Ra		Kv	Le