A zöldtrágyázás őszi vetéssel és tavaszi aláforgatással vagy év közbeni többszöri mulcsozás után őszi aláforgatással viszont még a csapadékban legszegényebb országrészeinkben is jó módszer arra, hogy a talajok szervesanyag-tartalmát gyarapítsuk, vízháztartását javítsuk. Ez a módszer a nehézkes és költséges szervestrágya-bedolgozás helyettesítésére is megfelelő, ha minden évben következetesen alkalmazzák.
Átlagos csapadékviszonyok mellett viszont lehetőség van arra, hogy – különösen lankás vagy lejtős területen – kötöttebb talajtípus mellett tavasszal vessünk takarónövényt a sorok közé. A szőlészek munkáját könnyítendő a Lajtamag Kft. speciális vetőmagkeverékeket is ajánl erre a célra. Az öt növényből álló keverék legfontosabb tagja a fehérhere.
A fehérhere jól alkalmazkodik a mindenkori környezetéhez, a keverékbe történő telepítéskor azonban 10-15%-ot ajánlatos csak vetni, mert kúszóindái révén így is igyekszik elnyomni a többi növényt.
A takarónövények alkalmazásával megakadályozható az erózió és defláció, akár kritikus időszakban is járható a terület és szabályozható a vízháztartás.
A tavaszi telepítés esetén tavaszi kalászos, bíborhere, facélia, mustár és fehérhere a keverék összetevője. Virágzás előtti időszakban vagy ha az állomány túlságosan megerősödött, kaszálni szükséges, a mulcs szétterítésével és renden hagyásával.
Őszi vetésű növénytársításban bíborhere és rozs társaságában a fehérhere együtt fejlődik, majd tavasszal jelentős vegetációt képez. Májusban következik a sorközök kaszálása és a mulcsozás, vagyis ez esetben a széna szőnyegrenden hagyása. A takarást adó mulcs alól viszont már csak a fehérhere jön elő kb. 20 cm magasra, és kúszó indái révén a sorközök tartós – 3-4 éves – takarását biztosítja.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fehérhere lesz a következő években a szőlészek legjobb barátja.
Ez a növény lehet az ültetvény kultúrállapotának több évre szóló biztosítéka, ennek ökonómiai előnyei pedig egyértelműen kiválthatják az eddigi sorköztakaró megoldásokat.
Lajtamag Kft.
