Babarczi Zsuzsanna szőlőről, borról, agrotechnikáról és talajművelésről
Míg egy talajszelvény-feltárásnál évezredek, akár évmilliók „talajtörténelme” tárul fel, a napi gyakorlatban a klímaválság utóbbi években erősödő következményeivel szembesülnek a mezőgazdasági termelők. Nyilván nem kivétel ez alól a szőlőültetvényi szegmens sem. A tavalyi Év Talaja versenyben résztvevő talajokat bemutató sorozatunkban ezúttal Babarczi Zsuzsanna, a Babarczi Pincészet értékesítési és termelési vezetője beszél munkájukról, tapasztalataikról, illetve bemutatjuk a tényői szelvény elemzését.
A rutin már nem elég
Babarczi Zsuzsanna elsőként is kiemeli: a szőlőtermesztésben ma már nem lehet pusztán rutinból dolgozni. A klímaváltozás, a gyakoribb szélsőségek és az új növényvédelmi kihívások olyan gyorsan alakítják át a mindennapi gyakorlatot, hogy aki nem képezi magát folyamatosan, könnyen lemarad. A tényői talajszelvény-feltáráshoz és -elemzéshez kapcsolódó szakmai eseményhez is azért csatlakoztak, mert olyan tudáshoz juthattak, amelyre a napi munka során egyre nagyobb szükségük van. A Babarczi családi pincészetnél ő a szőlész-borász, de a családban mindig is nagy becsülete volt a tudásnak. Ő maga is úgy gondolja: a mai világban a legnagyobb hatalom maga a tudás. A saját maga és kollégái továbbképzését ezért nem pluszfeladatnak, hanem szinte kötelességnek tekinti.
A tudás lett a versenyképesség alapja
Zsuzsanna hangsúlyozza, a mezőgazdaságban ma már nincs olyan, hogy „a tavaly bevált megoldás idén is biztosan működni fog”. Az utóbbi időszakban annyira felgyorsultak a változások, hogy szinte nincs olyan szezon, amely ne hozna új kihívást. Hol a szárazság, hol a kabócahelyzet kerül előtérbe, és mindig van valami új tényező, amihez alkalmazkodni kell. A mai gazdálkodó számára ezért az információgyűjtés nem választható lehetőség, hanem a versenyképesség alapfeltétele.
A borászat mindennapi működésében is egyértelműen érzik a klímaváltozás hatásait. Ezek közvetlenül megjelennek a termesztési döntésekben, a vízháztartásban, a növényvédelemben és végső soron a gazdasági biztonságban is. Babarczi Zsuzsanna felidézte, hogy amikor tizenhat éve átvette édesapjától a termelés irányítását, más kihívásokkal kellett szembenézniük. Talajtant akkor is tanult, de nem olyan mélységben, mint amilyen tudásra ma már szükség lenne. Mint hozzáteszi: Magyarországon hiányolja a rendszeres, mélyebb szakmai tudásátadást. Vannak konferenciák és kezdeményezések, de sokszor túl sok témát akarnak túl rövid idő alatt átadni. Szerinte akár havonta vagy kéthavonta is érdemes lenne egy-egy napot rászánni arra, hogy a termelők találkozzanak, tapasztalatot cseréljenek, és kutatóktól, oktatóktól tanuljanak.
Kiemelte, hogy a kutatók és a gazdálkodók együttműködése nélkül ma már nehéz előrelépni. A termelők a napi gyakorlatban látják a problémákat, a kutatók viszont mélyebben bele tudnak ásni magukat azokba a kérdésekbe, amelyekre a gazdáknak sem idejük, sem kapacitásuk nincs. A kutató a gyakorlat nélkül nem jut valós helyzetekhez, a gazdálkodó pedig tudományos háttér nélkül könnyen csak tüneti megoldásokkal próbálkozik.
Talajtakarás, szerves anyag, kevesebb bolygatás
A Babarczi Pincészetnél mindez már konkrét lépésekben is megjelent. Tanácsadók bevonásával és szakmai forrásokból gyűjtött információk alapján tudatosabban kezdtek foglalkozni a talajjal. Ennek egyik első kézzelfogható eredménye, hogy tízhektáros területen talajtakaró növényeket vetettek. Zsuzsanna tudatában van, hogy ez sok gazdaságban nem újdonság, náluk azonban most érkezett el az a pont, amikor belevágtak.
A takarónövényekkel kapcsolatban még nincsenek többéves tapasztalataik, de már most biztatónak látják a kelést. Elsősorban a vízháztartás javulását, a talajélet erősödését és a terület jobb állapotát remélik ettől. A cél nemcsak az, hogy „zöldebb” legyen a sorok köze, hanem hogy a talaj jobban tartsa meg a vizet, ellenállóbb legyen a szélsőségekkel szemben, és hosszabb távon stabilabb termőközeget biztosítson. Ezzel párhuzamosan a tápanyag-utánpótlásban is változtatásokat vezettek be. A műtrágyát egyelőre nem tudják teljesen elhagyni, de törekednek arra, hogy háttérbe szorítsák. Ennek jegyében a területeik több mint felén már csirketrágyát használtak. Ezt technológiai és környezetvédelmi szempontból is fontos lépésnek tartja.
A talajművelésben is fokozatos váltás zajlik. Korábban döntően tárcsáztak, most azonban kultivátoros művelésre állnak át. Babarczi Zsuzsanna ezt nem lemaradásként fogja fel, hanem tanulási folyamatként. A lényeg számára az, hogy elindultak ebbe az irányba, és keresik azokat a módszereket, amelyekkel a talajt kímélni, szerkezetét javítani és a vízveszteséget mérsékelni lehet.
A gyomirtó szerek használatának csökkentését is fontos célnak nevezte, bár itt még lát korlátokat. Szeretnék a gyomirtózást minél inkább visszaszorítani, teljesen azonban jelenleg még nem tudják elhagyni. Egy csapadékosabb év más gyomosodási nyomást hoz, mint egy szárazabb időszak, így a váltás sok tényező összehangolását igényli.
A vízmegtartás lett az egyik legfontosabb kérdés
Az idei csapadékviszonyokról szólva azt mondta, örülnek annak, hogy az elmúlt évekhez képest jobb volt a helyzet télen. A talajok, különösen az altalajok, nagyon kiszáradtak az előző időszakban, ezért a mostani, lassabban beszivárgó csapadék kedvező volt. Sajnos most tavasszal azonban az elmaradó csapadék újabb kihívásokat állított, és a kedvező téli csapadékot hamar felváltotta az aszály. Ebben a helyzetben a talajvédelem és a vízmegtartás még nagyobb súlyt kap.
A borvidéki adottságokról elmondta, hogy a Pannonhalmi borvidéken gazdálkodnak, amely területileg nem nagy, de több szempontból érdekes térség.
Szelvényelemzés Tényőn
A bemutatott talajszelvényt a Pannonhalmi-dombságban, Tényő határában, a Közép úti dűlőben, 170 méteres tengerszint feletti magasságon tárták fel. A helyszín 5–7%-os lejtésű, nyugati kitettségű, egy meredek oldalt követő kilaposodás felső harmada. A dombságot pannon homok, agyagmárga, a Bakony hegylábfelszínének anyagai és pleisztocén lösz alkotja. A laza üledékek miatt a talajképző anyagok keverednek, és különböző korú üledékek kerülnek foltosan a felszínre.
A szelvény helyén pannon, medenceperemi finom homokon alakult ki az a csernozjom barna erdőtalaj, amelynek jellemző szintjei már nem természetes sorrendben láthatók. Az erősen humuszos felszíni szint alatt vörösesbarna agyagfelhalmozódási szint, mélyebben pedig mészfelhalmozódási szint található, vízpangásra utaló jelekkel.
A csapadékosabb klíma és a laza talajképző kőzet jelentős kilúgzást eredményez. A vízoldható sók lefelé mozogva eltávoznak a felső szintekből, majd a CaCO3 is kimosódik a felszíni rétegekből. Emiatt ezek elsavanyodnak, ami elősegíti az agyagásványok kialakulását és felhalmozódását.
A kimosódó mész a mélyebb rétegekben halmozódik fel. A szelvényben 110 centiméter mélységben található mészfelhalmozódási szint olyan mértékben cementálja a szerkezet nélküli homokot, hogy vízpangást okoz. Ez a csapadékból és a lejtőoldalon szivárgó vizekből eredő hosszabb vízjelenlétet is jelzi.
A laza homokos szövet és az alacsony térszín miatt erősen humuszos felszíni szint alakult ki. Homokon nyáron a szárazság, télen a hideg lassítja a szervesanyag-bontást, emiatt a humuszosodás erős a szelvényben.
Az ásott szelvény helyén az erózió nem jellemző, mert viszonylag nyugodt térszínen található. Itt inkább a szőlőtelepítést megelőző hagyományos mélyszántás keverte össze a talaj felső szintjeit.
A szomszédos, telepítésre váró parcellán készített fúrások viszont beszédesek. A meredek lejtőkön a laza üledékek erősen erodálódnak. A völgytalpi helyzet üledékgyűjtőként működik, a lejtő felső harmadán a mészfelhalmozódás állékony szintje fogja meg az elhordódást, míg a tetőhelyzetben lévő szelvényben váltakozva jelenik meg az erózió és a humuszosodás.
A borvidék nagysága az elmúlt években csökkent, ma körülbelül hatszáz hektáros lehet, miközben a csúcson valaha ezerkétszáz hektár körül mozgott. Ugyanakkor jelentős része ma már új telepítésű szőlőből áll, ami szerinte azt mutatja, hogy kicsi, de megújuló és innovatív borvidékről van szó.
A kisebb méretnek előnyei is vannak. A középső fő vonulaton, ahol a területeik nagy része található, mindössze négy-öt gazdálkodó dolgozik. Ez növényvédelmi szempontból is kedvező, mert egy-egy közös problémára, például a kabóca elleni védekezésre, könnyebb összehangolt választ adni, mint egy széttagoltabb térségben.
A tényői talajszelvény-feltárásról fontos kezdőpontként beszélt. Nem állította, hogy egyetlen egynapos eseményen meg lehet tanulni a talajtan alapjait, de szerinte a kezdethez nagyon jó volt. Új információkat kaptak, más szemmel kezdtek nézni a talajra, és megerősödött bennük, hogy ezt a vonalat érdemes továbbvinni. Sajnálta, hogy az érdeklődés lehetett volna nagyobb is.
A saját kollégáiról pozitívan beszélt. Kiemelte, jó érzés számára, hogy munkatársai érdeklődnek, együtt gondolkodnak vele, és értik, miért fontos ez az irány. Szerinte a gazdaságon belül is tudatosítani kell, hogy a jobb termés, a jobb minőség, a biztosabb értékesítés és az ebből következő üzembiztonság közös érdek.
A borászat jövője a talaj egészségén múlik
Babarczi Zsuzsanna összességében úgy látja, hogy a talajkímélő művelés, a takarónövények alkalmazása, a szervesanyag-visszapótlás erősítése, a műtrágya- és gyomirtóhasználat csökkentése, valamint az új ismeretek folyamatos beépítése egyetlen irányba mutatnak: a talaj egészségének megőrzése felé. A regeneratív gazdálkodás szerinte nem hangzatos jelszó, hanem gyakorlati szükségszerűség.
Meggyőződése, hogy a jövő borászatában nem lehet elválasztani a minőségi termelést a talajvédelemtől. A jó bor alapja a jó termőhely, annak alapja pedig az egészséges, élő, víztartó és jól művelt talaj. Aki ezt időben felismeri, és hajlandó tanulni, kísérletezni, változtatni, annak nagyobb esélye lesz hosszú távon sikeresen gazdálkodni.
Kohout Zoltán
Agrárágazat Tudástár: talajegészség – A talaj fizikai, kémiai és biológiai állapotának összessége, amely meghatározza a vízmegtartó képességet, a tápanyag-szolgáltatást és a növények fejlődését. A talajegészség megőrzését szolgálja többek között a talajkímélő művelés, a takarónövények alkalmazása, a szervesanyag-visszapótlás és a talaj bolygatásának csökkentése, amelyek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást is segítik.
