A mezőgazdaság növénytermesztési ágazatának sikeressége jelentős hányadban múlik a termőföld minőségén, illetve egyáltalán a termőföld meglétén. A termőréteg vastagsága, a talaj szemcseösszetétele és természetes rétegrendje éppoly fontos kell, hogy legyen a gazdálkodó számára, mint a talaj tápanyagtartalma, jóllehet hajlamosak vagyunk a növénytermesztés hatékonyságánál csak ez utóbbira koncentrálni. Hiába törekszünk a jó tápanyag-ellátottságra, ha a domborzat következtében a lefolyó csapadékvíz elviszi a terület jó minőségű termőrétegét, vagy ha a terület elhelyezkedéséből fakadóan a szelek elhordják a felső, humuszban gazdag réteget. A víz és a szél okozta talajpusztulás komolyan befolyásolja a termelés hatékonyságát, emellett az ökológiai rendszerre is hatással bír, így a gazdálkodás során nem hagyható figyelmen kívül.
Székesfehérvár-Börgönd; vízmosás jellegű erózió (2010.)
Az erózió és annak fajtái
Az erózió szó latin eredetű, és lepusztulást jelent. A talajerózió a termőtalaj lepusztulása, csökkenése, melyet Magyarországon a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken alapvetően két természeti tényező vált ki: a víz és a szél. Előbbi főként a lejtős területeken jelentkezik, így az ország domb- és hegyvidéki részein (Dunántúli-dombság, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység és ezek tágabb környezete), míg utóbbi a szeleknek jobban kitett, nyílt területeken (síkvidéki, alföldi régiók). Egyes kutatások szerint Magyarországon a vízerózió mintegy 3 millió ha-t, a szélerózió 1,8 millió ha-t érint, és ezen területek 11, illetve 26%-a erősen károsodott. Becslések szerint évente kb. 50 millió m3 talaj pusztul le. Természetesen a víz- és szélerózió okozta károk jóval több tényezőtől függnek, mint a domborzat vagy a terület elhelyezkedése. (Például a lehulló csapadék mennyiségétől, intenzitásától, a talaj típusától, fizikai és kémiai tulajdonságaitól, vízháztartásától, a termőréteg vastagságától stb.) Mivel azonban jelen írás témája a talajvédő gazdálkodási lehetőségek bemutatása, elsősorban a víz és a szél okozta károk megelőzésére, illetve hatásaik kezelésére, mint a gazdálkodás során való tevőleges lépésekre koncentrálunk.
A víz okozta eróziót kiváltó tényezők a lehulló csapadék mennyisége, intenzitása, időtartama, a cseppek nagysága, vagy épp az olvadó hó mennyisége és az olvadás ideje. Kiváltó tényező még a lejtő alakja, hossza, meredeksége és kitettsége is. A kialakuló vízeróziót befolyásolja a talaj nedvességállapota, vízgazdálkodása, szerkezete, növényborítottsága, a termőréteg vastagsága, a talajfelszín érdessége, de az alkalmazott agrotechnikai eljárások is.
A szél okozta talajeróziót deflációnak nevezzük. A deflációt a szél sebessége és örvénylése váltja ki, és a terület mérete, a talaj mechanikai összetétele, szerkezetessége, nedvességtartalma, növényborítottsága, a felszín érdessége befolyásolja.
Az erózió folyamata
A vízerózió folyamata a csapadékhullással vagy hóolvadással veszi kezdetét. A beszivárogni nem tudó víz a lejtéssel rendelkező felületen utat talál magának, és megfelelő lefolyási intenzitás esetén a talaj felső rétegét magával sodorja a mélyebb területek (a lejtő alja) felé. A lefolyó vizek barázdás, árkos, extrém esetben vízmosás jellegű talajpusztulást idézhetnek elő (1., 2. kép). Kutatások szerint súlyosabb eróziós károk keletkeznek egy hosszú, enyhe lejtésű területen, mint egy rövid, de nagyobb lejtéssel bírón. A lejtő alján az energiáját vesztett víz hordalékát lerakja, ezáltal a lejtő alsó szakaszán ún. szedimentációs felszín (leülepedett réteg) alakul ki (3. kép). A szétterülő talaj az itt lévő növényzetet is befedheti. Ha a lezúduló víz a magával sodort termőtalajjal együtt eljut egy befogadóba (vízfolyásba, tóba), annak gyorsuló feltöltődését, feliszapolódását idézi elő, mely a vízfolyás vízelvezető képességét csökkenti.
A szélerózió a talajszemcsék felkapásával kezdődik. A szemcséket a szél a körülményektől függő távolságra elszállítja, majd ott lerakja őket, ezáltal szintén szedimentációs területet képezve (4. kép). A leülepedés hatása azonos a víz által lerakott talajéval (növényzet befedése, vízfolyások feltöltődése).
Az erózió következményei
A termőtalaj elvesztése sokrétű következménnyel jár:
- a vízerózióval érintett talaj vízháztartásában problémák lépnek fel: a beszivárgás elmaradása miatt vízhiány alakul ki;
- a termőtalaj lehordódása értelemszerűen terméscsökkenést okoz, hiszen a növényzet növekedéséhez elengedhetetlen közeg vész el;
- a víz- és a szélerózió egyaránt veszélyezteti a vetőmagokat: a víz lemossa, a szél elszállítja őket, így szintén terméscsökkenés következik be;
- hasonló sorsra juthat a kiszórt műtrágya is, ha a lefolyó csapadékvíz vagy az erős szél magával ragadja a szemcséket;
- a szedimentációs területen is bekövetkezhet terméscsökkenés, ha a víz/szél olyan mértékben szállítja el a talajt, hogy ott vastag rétegben rakja le, elfedve a növényzetet;
- a lerakott hordalék elősegíti a vízfolyások feltöltődését, ezáltal romlik a terület vízrendezettségi állapota. A lefolyó víz nem tud elszállítódni a feltöltődött árkokban, belvíz alakul ki, mely korlátozza a talajművelési lehetőségeket, valamint a talaj levegőzöttségét és ezáltal biológiai aktivitását, termőképességét csökkenti.
Erózió elleni védekezési lehetőségek
A védekezési lehetőségeket alapvetően két típusba sorolhatjuk aszerint, hogy megelőző, vagy hatáskezelő tevékenységről van-e szó. Természetesen itt is, mint minden más területen, a megelőzés volna a fontosabb és hatékonyabb.
A vízerózió elleni védekezés magába foglalja az agronómiai eljárások helyes alkalmazását, valamint szükség esetén műszaki beavatkozások elvégzését is. Fontos a helyes művelési ág megválasztása, mely a lejtőviszonyok függvénye. A legnagyobb lejtésű terület (>35%) hasznosítása erdőként ideális, itt egyrészt a nagy lejtés miatt a talajművelő gépek sem tudnak mozogni, másrészt az ilyen meredek terület talaját a fák, bokrok gyökérzete tudja hatékonyan megfogni. Ennél kisebb lejtésű területen megfelelő művelési mód az ültetvény, melynek teraszosítása, lejtőirányra merőleges telepítése és vízelvezetésének megoldása minimálisra csökkenti a talajerózió mértékét. Az – általánosságban – 17-35% közötti lejtésű területen ideális növényzet a gyep. Az összefüggő gyepállomány alkalmas arra, hogy ilyen lejtésviszonyok között hatékonyan megóvja a talajt a vízerózióval szemben. A lejtős területek gyepét a túllegeltetés veszélyezteti: szakszerűtlen, túlzott legeltetés esetén az állatok kitapossák a növényzetet, így a gyepszőnyeg felszakadozik, és a csupasszá váló felszínen megkezdődik a talajpusztulás.
Szántó művelési ág választása a síkhoz minél közelebbi lejtésű területeken optimális, ugyanis ma a szántó területek talaja van leginkább kitéve az eróziónak a hosszú fedetlenség, a nem megfelelő művelési irány, az erózióvédelmi szempontból rosszul kiválasztott monokultúrás növényállomány, a túlművelés miatt.
Adony; évek óta növekvő szakadékos erózió (2015.)
A művelési ág mellett fontos a megfelelő táblaméret, mely a lejtőviszonyokkal is összefügg. Sem víz-, sem szélerózió elleni védekezési szempontból nem ideális, ha a művelt tábla mérete túl nagy: a szél akadály nélkül kapja fel a nagy fedetlen felszínről, és szállítja nagy távolságokra a talajszemcsét, a víz áramlásának és talajlemosó képességének pedig szintén semmi akadály nem vet gátat. A nagyobb lejtésű területeket optimálisabb kisebb táblákra osztani, és vízeróziót gátló térrészekkel választani el őket egymástól (pl. gyepsávok). A szélnek kitett nagy táblák talajszemcséi akkor is nagyobb veszélyben vannak, ha a tábla nem lejtős. Érdemes a területet védő fasorokkal, erdősávokkal, cserjesávokkal több részre tagolni.
Pákozd; vízerózió következtében kialakult szedimentációs terület (2010.)
Lejtős szántó művelési ágú területeken talajvédő művelési módokat érdemes alkalmazni. Ilyen a szintvonalas művelés (azaz a művelési irány lejtőirányra merőleges megválasztása), vagy a sávos vagy szalagos művelés, melynél a növényi kultúra a lejtésviszonyokhoz igazodva változik egy táblán belül. Ez utóbbi Magyarországon gazdaságossági okokból nem igazán honosodott meg. Nagyobb lejtésű területeken a gazdák egy része gépparkjuk miatt nem képes a szintvonalas művelésre: általában nem rendelkeznek olyan mezőgazdasági géppel, melyet ne veszélyeztetne a felborulás. Ilyenkor – egy megfelelő gép beszerzésének lehetősége híján – érdemes elgondolkodni a művelési ág megváltoztatásán, hisz hosszú távon gondolkodva egy kisebb hasznot hozó művelési mód még mindig jobban megéri, mint az eróziónak áldozatul esett, és így termőtalaj híján maradt, csekély hasznot hozó terület.
Talajvédő művelési mód még a mélylazítózás, mélyszántás is. Ezek híján a talaj a folytonos taposás következtében tömörödik, a tömörödött talajba pedig erősen gátolt a csapadék beszivárgása. A be nem szivárgó csapadék értelemszerűen lefolyik a lejtős területen, és talajeróziót idéz elő. Mélylazítással, mélyszántással lazítható a talaj szerkezete, és növelhető a csapadék beszivárgásának hatékonysága, s így csökkenthető a víz okozta talajerózió.
Minél több munkaművelet éri a talajt, annál inkább növekedhet erózióra való hajlama (tömörödés, fedetlen terület kialakulása, vízveszteség stb. következtében). Ezért fontos a túlművelés elkerülése, azaz hogy ne terheljük a talajt feleslegesen sok agrotechnikai művelettel, pl. a műtrágyázás és a vetés egy menetben is történhet, a szántást pedig nem feltétlenül érdemes évente elvégezni.
Hosszú lejtős területeknél érdemes a lejtőt szakaszokra tagolni, azaz szakaszosan művelni, a szakaszokat pedig védősávokkal választani el egymástól. A védősávokat a lejtőirányra merőlegesen kell kialakítani. Ilyen védősáv lehet fa-, bokorsáv, gyepsáv. Szakaszolással elérhető, hogy a víz által lemosott talajszemcsék itt felgyűljenek, és idővel földhátakat képezzenek, melyek a víz esési sebességét csökkentik és megakadályozzák a vízmosások kifejlődését.
Lejtős legelő területek védelmében fontos a gyepállomány megőrzése, a túllegeltetés elkerülése. Már kialakult, megállapodott eróziós árkoknál fontos az állatok taposása következtében való további növekedés megakadályozása, melyben a szúrós, tövises cserjék telepítésével érhető el eredmény. Eztán a fás szárú növények megtelepednek, és a növényállomány gátolja a további erodálódást. A nagyobb, élő vízmosások továbbterjedését rőzsegátakkal, kőgátakkal, támfalakkal lehet gátolni. Az átművelhető sáncok kialakítását indokolja, hogy kaszálást végző gépekkel lehessen rajtuk munkát végezni.
Lovasberény; szél által lerakott talaj a közúton (2015.)
Kiemelkedő talajvédő hatás jut bizonyos növényfajoknak is. Különösen a szántóföldi növénytermesztésre igaz, hogy a vetésszerkezet megfelelő megválasztásával a talajerózió mértéke csökkenthető. A növénykultúra féleségével szoros összefüggésben lényeges az állomány sűrűsége, a talajborítottság mértéke, a növényzet fejlettsége, a vetésforgóban vagy monokultúrában való termesztés különbözősége, a gyökérzet kiterjedtsége, a talajfedettség időtartama is. A legnagyobb, erózió elleni talajvédelmi hatás azoknál a növényeknél érvényesül, melyek a leghosszabb ideig fedik az adott területet, legnagyobb kiterjedésű a levélzetük, gyökérzetük kellőképp átszövi a talajt, és sűrű állományban tenyésznek. A gyökérzet megfogja a talajszemcséket, a sűrű állomány és a kiterjedt levélzet mind a széltől, mind a lefolyó víztől óvja a talajt. Általánosságban a növények talajvédő hatása alapján az alábbi kategóriák határozhatók meg: jó, közepes, gyenge és rossz talajvédő hatású növények. Jó talajvédő hatású az állandó gyep, az évelő pillangósok, pl. a lucerna. Közepes talajvédő hatása van az árpának, rozsnak, búzának, takarmánykeverékeknek. Gyenge a talajvédő hatása a borsónak, babnak, szójának, szudáni fűnek. Kifejezetten rossz talajvédő hatású növény a burgonya, cukorrépa, kukorica és napraforgó.
A növényzet talajvédő hatásának egy fontos eleme a talajvédő vetésforgó, melynél a lejtésviszonyok, valamint a különböző talajvédő hatású növények egymáshoz viszonyított aránya a leglényegesebb. Optimális, ha 5%-nál meredekebb esésű területekre tervezzük a jó és közepes talajvédő hatású növények minél nagyobb arányát, és a gyenge vagy rossz védőhatású növények minél kisebb arányát. A talajvédő vetésforgó kritériuma, hogy benne a jó talajvédő hatású növények aránya legalább 25%, a rossz talajvédőké legfeljebb 25%, a fedettség időtartama pedig eléri a 60%-ot. A különleges talajvédelmi vetésforgókban a jó talajvédő növények aránya legalább 50%, rossz talajvédő hatású növény nincs bennük, a fedettség időtartalma pedig nagyobb 70%-nál.
A defláció elleni védekezési módok közé sorolhatjuk azokat az agronómiai eljárásokat, melyeknek célja a talaj minél nagyobb szemcsékben való megőrzése, miáltal a szél kevésbé képes felkapni az aggregátumokat. Ide értendő a túlművelés elkerülése, azaz minél inkább egy menetben elvégezni a műveleteket, megelőzendő így a talaj elporosodását. Cél az éven belül a talajfedettség minél nagyobb időtartamban való biztosítása, illetve a talaj „megfogása”, mely elérhető a tarlómaradványok bedolgozásával, zöldtrágyázással, másodvetésű, illetve köztes növények alkalmazásával, valamint a széles sorközű növények részarányának csökkentésével. Az öntözés, mint szélerózió elleni védekezési mód is célravezető, a vízzel telített talajszemcsék ugyanis súlyukból adódóan jóval nehezebben esnek áldozatul a szél szállító erejének. A szél áramlási sebességét csökkentik a mezővédő erdősávok, mely által csökken a szél szárító ereje is.
Az erózió elleni műszaki beavatkozásokról főként a vízerózió elleni védekezés esetén beszélhetünk. Ezeket a létesítményeket talajvédelmi hatósági engedéllyel lehet megvalósítani talajvédelmi terven alapuló műszaki terv alapján. A beavatkozások célja a csapadék lefolyási irányának, intenzitásának irányítása, a lefolyó víz hatásának mérséklése, illetve a már kialakult károk további növekedésének megakadályozása. Ezek a létesítmények tartósan megváltoztatják az adott terület képét, és hosszú távra készülnek, jelentős költségigénnyel. Mivel műszaki beavatkozásokról van szó, tervezésük mérnöki tudást igényel, így célszerű vízépítéssel foglalkozó mérnökkel készíttetni műszaki tervet.
A talajvédelmi műszaki létesítményeknek több fajtája van: ilyen a sánc, a terasz, a gát, a különféle vízelvezetők, vízmosáskötések, övárkok. A sánc vagy bakhát lényege, hogy csökkentse az adott lejtő hosszát a terep mesterséges, átművelhető hullámosításával. Teraszokat a nagy lejtésű (17-25% közötti) területeken alakítanak ki, ahol a lejtés hosszát és hajlásszögét csökkentik vízszintes részeket elválasztó tereplépcsők létrehozásával.
Vízelvezető árok többféle formában is létesülhet. Az árkok lehetnek földmedrűek vagy burkoltak, és létesülhetnek lejtésirányban vagy arra merőlegesen (5. kép). Az övárkok, mint a vízelvezető árkok egyik fajtái, a rétegvonalon, egymástól bizonyos távolságokban kialakított vízelvezető árkok, melyek a beléjük folyó vizeket nagyobb vízlevezetőkbe kötik. Legfontosabb céljuk, hogy a magasabb fekvésű területekről lefolyó és a védendő területet elárasztással fenyegető vizek összefogását és a terület határain kívüli elvezetését szolgálják. Az övárkokat célszerű füvesíteni (a gyep talajvédő hatása miatt).
A gátak funkciója kettős: egyrészt a hordalék megfogására, másrészt a mederesés csökkentésére, az árok továbbnövekvésének megakadályozására valók. Anyaguk, elhelyezésük, funkciójuk különböző lehet.
Somogybabod; burkolt vízelvezető hordalékfogóval (2012.)
A vízmosáskötés célja, hogy megakadályozza a már kialakult vízmosás továbbterjedését, illetve hogy lehetővé tegye a már kialakult vízmosás – rendezés utáni – vízlevezetőként való használatát. A tervezésnek ki kell térnie a vízmosásfej megkötésére, a vízmosásba kerülő hordalék visszatartására, a vízmosásfenék megkötésére és a vízmosás oldalának, fenekének és fejének fásítására. Fontos szerep jut a hordalékfogó gátak beépítésének, illetve hordalékfogó tér kialakításának (1. ábra). A beerdősítést követően, amíg a fás szárú növények nem erősödnek meg eléggé, a vízmosásfejeket, feneket és oldalakat rőzse-, kő-, faanyagú fonatokkal lehet megkötni.
Fontos hangsúlyozni, hogy az erózióvédelmi szempontból megvalósított műszaki beavatkozásoknak komplexnek kell lenniük, esetenként több műszaki megoldást kell kombinálni, és a tervezésnél az erózióval veszélyeztetett terület tágabb környezetét, így az egész vízgyűjtő területet kell figyelembe venni.
Általánosságban elmondható, hogy ahol kicsinek minősíthető az erózió veszélye, ott elegendő a vetésszerkezetre odafigyelni. Ahol közepes, ott már szükséges a megfelelő agrotechnikai eljárás alkalmazása is. Ahol pedig nagy az erózióveszély, ott már műszaki megoldások alkalmazása válik szükségessé.
Vízmosásrendezés
Pályázati lehetőségek az eróziós hatások csökkentésére
A termőföldek víz- és szélerózió elleni védelmét az Európai Unió is szorgalmazza, így több, témába vágó pályázatot is kiírt a tagállamok gazdálkodói, szervezetei számára. Ezeket a www.palyazat.gov.hu oldal gyűjti össze. A következőkben látható néhány erózió megelőzést támogató pályázat és azok főbb jellemzői:
- VP4-4.4.2.1-16: Vízvédelmi célú nem termelő beruházások: létesítmények kialakítása, fejlesztése
Cél: területi vízvisszatartás elősegítése, a felszíni vizeket érő eróziós, deflációs hatások csökkentése, a kijuttatott anyagok lemosódásának mérséklése.
Célcsoport: azok az aktív mezőgazdasági termelők, akik fejlesztési eredményei ökológiai, környezetvédelmi célokat szolgálnak.
A projekt keretében megvalósítható tevékenységek: vízvisszatartást szolgáló létesítmények (vízelvezető árok, csatorna, átművelhető töltés), valamint erózió elleni védelmet biztosító létesítmények (terasz, sánc, padka, bakhát, talajfogó gát, gyepes gyűjtőárok, rőzsefonat, vízmosáskötés) kialakítása.
Benyújtási határidő: 2019. február 22. - KEHOP-1.5.0.: Dombvidéki vízgazdálkodás fejlesztése
Cél: a dombvidékeken a csapadékvíz helyben tartása, a felszíni lefolyás lassítása műszaki és nem műszaki megoldásokkal, ill. természetes árvízvédelmi megközelítéssel.
Célcsoport: azok, az éves fejlesztési keretben nevesített vízügyi igazgatási szervek és konzorciumai, akiknek kérelme megfelel a fenti célkitűzéseknek.
A projekt keretében megvalósítható tevékenységek: meder, mellékág, holtág rehabilitáció, vízkárelhárítási célú beavatkozások, vízpótlás és vízátvezetés fejlesztése, eróziós jelenségek felszámolása.
Benyújtási határidő: 2017. november 16. - VP2-4.1.4-16.: A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése
Cél: vízvisszatartás, vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás, víztakarékos öntözési technológiák alkalmazása.
Célcsoport: azok a mezőgazdasági termelők, vagy termelői csoportok és szervezetek, akiknek fejlesztési céljai hozzájárulnak a mezőgazdasági termésbiztonság növekedéséhez, és figyelemmel vannak a vízkészletekkel való felelős gazdálkodásra.
A projekt keretében megvalósítható tevékenységek: öntözőberendezések vízellátását biztosító vízvisszatartás létesítményei (csapadék- és belvíztározók létesítése, geotextíliák elhelyezése, tározók vízzáró szigetelése, csatornák és vizesárkok kialakítása, partvédelem megvalósítása), a lefolyó csapadékvizek tápanyagtartalmának megszűrését szolgáló műtárgyak építése, mezőgazdasági területekhez kapcsolódó meliorált utak kialakítása, meglévő és új öntözőberendezések rekonstrukciója, telepítése.
Benyújtási határidő: 2018. augusztus 1. - KEHOP-1.3.0.: Fenntartható vízgazdálkodás infrastrukturális feltételeinek javítása
Cél: a vízgazdálkodás helyzetének javítása, vízi létesítmények építése és rekonstrukciója, vízkár-elhárítási és vízgazdálkodási problémák megoldása.
Célcsoport: azok, az éves fejlesztési keretben nevesített vízügyi igazgatási szervek és konzorciumai, akiknek kérelme megfelel a fenti célkitűzéseknek.
A projekt keretében megvalósítható tevékenységek: vízépítési műtárgyak és létesítmények építése, fejlesztése (átereszek, zsilipek, gátak, vízszint-szabályozási műtárgyak, földművek stb.), jó áramlás biztosítását célzó beavatkozások (mederszabályozás, mederkotrás, zagyterek kialakítása, csatornarendszerek kiépítése), térségi vízvisszatartást, víztározást biztosító létesítmények kialakítása.
Benyújtási határidő: 2017. november 16. - VP5-8.2.1-16.: Agrár-erdészeti rendszerek létrehozása
Cél: a mezővédő fásítás arányának növelése, gyepgazdálkodás népszerűsítése, és ezen tevékenységek erózió elleni hatásainak kihasználása.
Célcsoport: azon magánjogi földhasználók, önkormányzatok és társulásaik, akik – jogszerű földhasználóként – projektjeikkel a fenti célok megvalósítására törekszenek.
A projekt keretében megvalósítható tevékenységek: szántóföldi kultúrával kombinált agrár-erdészeti rendszer létrehozása, gyepgazdálkodással kombinált fás legelő vagy fás kaszáló kialakítása, mezővédő fásítás létrehozása.
Benyújtási határidő: 2019. január 16.
Jogszabályi előírások
A gazdálkodók számára a termőföldön való erózió elleni, azaz talajvédő gazdálkodási kötelezettséget jogszabály írja elő. „A termőföld védelméről” szóló 2007. évi CXXIX törvény 35. §-a azt mondja ki, hogy a földhasználónak talajvédő gazdálkodást kell folytatnia. A 36. § a földhasználó konkrét kötelezettségeit írja le a szél- és vízerózióval veszélyeztetett területeken folytatott gazdálkodásra vonatkozóan. A 40. § pedig előírja, hogy a talaj tömörödésének megelőzésével vagy megszüntetésével meg kell akadályozni a káros vízbőség vagy belvíz kialakulását.
Ugyanezen törvény írja elő, hogy a talajvédelmi műszaki beavatkozásokhoz, létesítmények megvalósításához a talajvédelmi hatóság engedélye szükséges, melyhez egy külön jogszabály szerint talajvédelmi tervet kell készíttetni. A műszaki talajvédelmi beavatkozásokhoz, valamint a mezőgazdasági területek vízrendezéséhez szükséges talajvédelmi tervek tartalmi követelményeit írja elő „a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól” szóló 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet.
Irodalomjegyzék
- Birkás Márta (szerk.) (2001.): Talajművelés a fenntartható gazdálkodásban
- Erődi Béla – Horváth Vilmos – Kamarás Miklós – Kiss Andor – Szekrényi Béla (1965.): Talajvédő gazdálkodás hegy- és dombvidéken
- Dr. Imre József (1998.): Termőföldünk
- Dr. Stefanovits Pál (szerk.) (1977.): Talajvédelem, környezetvédelem
- Dr. Szabó Lajos (szerk.) (2006.): A termőföld védelme
- NÉBIH kiadványok (A víz romboló ereje: erózió Magyarországon; A talajvédelem több mint humuszmentés)
- www.palyazat.gov.hu
Győri Diána
![az_elelmiszerlanc_felugyeleti_hatosag_tobb_mint_66_ezer_ellenorzest_vegzett_tavaly_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/08/az_elelmiszerlanc_felugyeleti_hatosag_tobb_mint_66_ezer_ellenorzest_vegzett_tavaly_001-375x225.jpg)
