Ültetvény permetezőgépek helyes beállítása, üzemeltetése

A beállításnál, üzemeltetésénél elsősorban az ültetvény jellemzőit kell figyelembe venni. Ezek közül a legfontosabbak a sor-, és tőtávolság, a lombozat térbeli elhelyezkedése és sűrűsége, valamint a levelek mérete és mozgékonysága.

Szőlőültetvényekben a megfelelő minőségű permetezés előfeltétele a megfelelő ápolás, a zöld munkák gondos elvégzése. A túl sűrű lombozat, a sorközbe benyúló hosszú hajtások ugyanis a permetcseppek behatolását, egyenletes eloszlását nagymértékben akadályozzák, esetenként meg is gátolják. Szőlőben a sortávolság többnyire 1,8-3,6 m között van. A kis sortávolság kedvezőtlen, mert a traktor és a permetezőgép nehezen tud haladni a sorközökben a növények károsítása nélkül, sőt a kisebb sortávolságú ültetvénybe egyes géptípusok be sem férnek.

Permetezéskor a szórószerkezet és a lombozat között megfelelő távolságnak kell lennie annak érdekében, hogy:

– munka közben a traktor és a permetezőgép oldalirányú kitérései miatt a gépek szerkezeti egységei és a légáram a leveleket, illetve a fürtöket ne sértsék meg,

– a szórófejekből kiáramló folyadékból megfelelő méretű cseppek tudjanak képződni, a szóráskép kialakuljon, a permet ne csapódjon le közvetlenül az első levélen, hanem szétterülve a teljes lombozatot borítsa,

– az esetleges hibaelhárítást (pl. szűrők tisztítása, szórófejek eltömődésének megszüntetése) a sorok között is el lehessen végezni,

– a gépkezelő a vezetőfülkéből jól lássa, ellenőrizhesse a szórófejek munkáját.

A sortávolság és a lombozat szélességének különbsége adja a szabad sorközt. A lombszélesség a művelésmódtól, a fajtától és a metszésmódtól függően még egy adott ültetvény egy-egy során belül is 0,3-1,8 m között változhat, de átlagosan is tapasztalható egy szőlősoron belül a lombszélesség 30-50%-os ingadozása.

Ültetvények kezelésénél leggyakrabban közepes vagy magas nyomású permetezőgépek használatosak. Ezeket a szórófejek és a vonatkozó követelmények figyelembevételével többnyire 10-25 bar nagyságú, állandó nyomásra célszerű beállítani, mert ebben a tartományban megfelelő méretű és energiájú cseppeket képeznek a szórófejek. Nagyobb nyomás használata nem célszerű, mivel nagyobb értékeknél túl apró cseppek képződnek és jelentősen növekszik az energiaigény, valamint a szivattyú igénybevétele.

A leggyakoribb, hidraulikus szórófejekkel és axiál ventilátorral felszerelt szállítólevegős permetezőgépek alkalmazása esetén szőlőben általában a szóróíveken legfelül elhelyezkedő 1-3 szórófej működtetése felesleges, gyakran a legalsó szórófejek is lezárhatóak. Ez különösen érvényes az első permetezéseknél a lombozat teljes kialakulásáig. Ezeknél a szórószerkezeteknél a szórófejek rendszerint körívek mentén helyezkednek el, ezért a permet megfelelő irányítása, egyenletes elosztása nehezen valósítható meg. Ezzel szemben előnyösen állíthatók be azok a szórószerkezetek, amelyek az ültetvény lombozatának elhelyezkedéséhez igazodnak (1. ábra).

A szőlő egyik jellegzetes sajátossága, hogy a levelek leggyakrabban ?zsindelyszerűen? helyezkednek el egymáson. A lombozat permetezésekor ennek megfelelően zárt, tömör egységet képez, mintegy falat húz a permetcseppek útjába, a penetrációt erősen csökkenti. Ezt még csak fokozza, hogy a levelek mozgékonysága is rossz. Ezért fontos, hogy permetezéskor a szállítólevegő nem oldalról, hanem alulról, függőleges irányban érje a lombozatot, a levelek fonákoldalába ütköző légáram így már könnyen biztosít szabad utat a permetcseppek számára a levelek mozgatásával. Axiál ventilátoros permetezőgépek esetében különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a légteljesítmény megválasztására is. Az axiál ventilátorok jelentős részénél ugyanis a járókerék fordulatszáma, ezáltal a légteljesítmény, valamint a kilépő levegő sebessége változtatható. További lehetőség a szabályzásra, hogy általában a lapátok szöge több fokozatban vagy fokozatmentesen állítható. Kezdeti vegetációs állapotú vagy fiatal telepítésű szőlőültetvény esetében, ahol a lombozat kicsi, nagyobb levegő mennyiséggel megvalósítható több sor átfújása. Ez a hatótávolság növelésével nagyobb teljesítményt eredményez, azonban jelentős permetveszteséggel is jár. Kifejlett lombozatnál (általában a harmadik permetezés után) a nagy légteljesítmény nem előnyös. A levegő összenyomja a leveleket, és megakadályozza ezzel a lombozat belsejének és a levelek fonákoldalának permetezését. Ennek elkerülése érdekében a permetezés irányát úgy kell megválasztani, hogy a levegő-, permetléáram elölről vagy hátulról, illetve alulról vagy felülről érje a lombozatot. Így a lombfal megnyílik és a cseppek behatolása lehetővé válik. Ezt axiál ventilátoros gépeknél a légterelők és a munkasebesség megfelelő beállításával, a ritkábban alkalmazott radiál ventilátoros szórószerkezetnél a lövellés irányának célszerű megválasztásával lehet elérni.

Gyümölcsfák permetezésénél más permetezés technikai problémák vannak. Az egyenletes fedettséget a géptől nagyobb távolságban, összességében nagy, mélységében tagolt felületen kell elérni. További nehézséget jelent, hogy a levelek mindkét oldalát kellő védelemben részesítsük. Gyakori permetezési hiba, különösen nagyobb térállású ültetvényben, hogy a lombozat belsejébe és felső részére nagyságrendileg kisebb mennyiségű hatóanyag jut, mint a lombozat gép felőli oldalára. Sokszor a levelek fonákoldalára – noha a színen megfelelő a fedettség – egyáltalán nem jut permetlé. Kis teljesítményű ventilátorral felszerelt vagy túlságosan nagy sebességgel üzemeltetett gépek esetében kismértékű a penetráció, a cseppek zöme a lombozat gép felőli oldalán rakódik le, a fa belseje felé a fedettség értéke rohamosan csökken.

Gyümölcsösökben ezért általában nagy szállítási teljesítményű ventilátorral felszerelt permetezőgép alkalmazása szükséges. Téves az a nézet, amely szerint a ventilátorok kilépő légsebességének növelése segíti elő a jobb anyageloszlást. A nagy kiáramlási sebesség a ventilátor kifúvó nyílásától távolodva rohamosan csökken, energiája általában a lombozat elérésekor felemésztődik, és a permetcseppek itt, a lombfelület géphez közel eső palástján csapódnak le. Sok esetben a nagy légsebesség a lombozatot, a gyümölcsöket károsítja. A lombozat kímélése végett ügyelni kell arra, hogy a növényzetet érő légsebesség a 30-35 m/s-ot ne haladja meg. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az axiál ventilátorok teljesítmény felvétele meglehetősen nagy, és üzemeltetésükhöz megfelelő teljesítményű traktor is feltétlenül szükséges.

A nagy teljesítményű ventilátorok üzemeltetésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szívóoldalon gyakran lerakódnak lehullott levelek vagy egyéb szennyeződések, emiatt a ventilátorok légteljesítménye jelentősen csökken, ezért a szívóoldalon elhelyezett védőrácsot rendszeresen meg kell tisztítani a szennyeződésektől.

A munka megkezdése előtt gyümölcsösben is a legfontosabb teendő a szórófejek, illetve a szórószerkezet beállítása a növényzet elhelyezkedésének megfelelően úgy, hogy a permet minél nagyobb arányban a célfelületre jusson, és elkerülhető legyen a cseppek talajra hullása, elsodródása vagy elpárolgása. Ezért fontos teendő a szórás irányának és intenzitásának meghatározása. A lombozat elhelyezkedését figyelembe véve kell az alkalmazott szórófejek rendszerét, méretét megválasztani és permetezési irányukat beállítani, de a legfontosabb teendő itt is a feleslegesen működő szórófejek lezárása. A sorközbe beállva, a gépet működtetve a lombozat alsó és felső határát kell kis rátartással megcélozni. Gyakran szükségtelen a legfelső szórófejek használata, de az is gyakori, hogy a szórás egy jelentős része ?különösen nagyobb térállású ültetvényben- közvetlenül a talajra irányul. Ilyen esetben jelentős permetlé veszteséggel kell számolni (2. ábra).

Hagyományos koronaformák esetén a kiszórt permetlé mennyisége általában nem lehet egyenletes a lombozat teljes magasságában. A megfelelő fedettség érdekében a lombozat mélységének megfelelően a különböző szinteken a kiszórandó permetlé mennyisége általában különböző. Ezért a szórószerkezeten eltérő méretű szórófej-betétek elhelyezésére van szükség. Így érhető el, hogy a nagyobb lombfelületű részek több, a kisebb felületű részek kevesebb permetet kapjanak. A különböző méretű fúvókákat úgy kell megválasztani, hogy összes adagolási teljesítményük megegyezzen az előzőekben a gépre vonatkozóan kiszámított összes szórásteljesítménnyel.

A beállításokat természetesen mindig a ventilátor működtetése mellett kell elvégezni, mert a ventilátor beállításai (légteljesítmény; kilépő levegő sebessége, iránya) a hatótávolság mellett a penetrációt is befolyásolják.

A radiál ventilátorral felszerelt kombinált-, vagy légporlasztásos szórószerkezetekre jellemző, hogy gégecsöveken vezetik a levegőt a szórófejekhez, ennek következtében a szórás iránya a lombozat elhelyezkedésének megfelelően könnyen és pontosan beállítható, az axiál ventilátoros gépekhez viszonyított kisebb légteljesítmény miatt azonban a hatótávolság korlátozott. Ezért a légporlasztásos szórószerkezetek elsősorban szőlőben, kisebb lombozatú, intenzív gyümölcsösökben alkalmazhatók. Sövény ültetvényben például légporlasztásos gép alkalmazásánál az egyenletes fedettséget azonos méretű szórófej-betétekkel és a lövellő fejek célszerű irányításával lehet biztosítani a különböző növényi szinteken. Ebben az esetben a gépre meghatározott szórásteljesítményt a szórófejek számával elosztva kapjuk meg az egy fúvóka által kijuttatott permetlé mennyiségét.

A megfelelő hatótávolság biztosítása érdekében a gépeket a sorközben, álló helyzetben úgy kell beállítani, hogy a kétoldalt kezelt növénysorokat a permetlé teljes szélességükben elérje. A kétoldali kezelésnél ugyanis figyelembe kell venni, hogy a ventilátorok légszállítása nem szimmetrikus, különösen a régebbi vagy kevésbé korszerű típusok esetén. A hatótávolság akkor megfelelő, ha a következő sorban megfigyelve azt észleljük, hogy a permet a kezelt növények lombozatának szélén még észlelhető, azonban a sorközbe már nem áramlik ki. Így jelentős veszteségek kerülhetőek el (3. ábra).

A hatótávolság beállításánál természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy ez a tényező nemcsak a szórófejek és a ventilátor megválasztási és beállítási jellemzőitől, hanem a munkasebességtől is jelentős mértékben függ. A sebesség növelésével rohamosan csökken a hatótávolság, mint azt a 4. ábra szemlélteti. Nem célszerű tehát túl nagy munkasebességet alkalmazni, mert az a munkaminőség, az eredményesség rovására mehet. Természetesen arra is gondot kell fordítani, hogy az üzemeltetés során a választott sebességet folyamatosan betartsuk.

További figyelmet igényel az is, ha egy géppel több különböző adottságú ültetvényt is kezelünk. Ilyen esetben természetesen minden ültetvényhez külön-külön be kell a gépet állítani. A beállítási jellemzőket célszerű feljegyezni a különböző ültetvények szakszerű permetezéséhez szükséges beállítások reprodukálhatósága és megkönnyítése érdekében.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a kertészeti ültetvények növényvédelmének eredményessége nagymértékben függhet a permetezőgép beállításától és üzemeltetésétől. Csak megfelelő paraméterek kiválasztásával és alkalmazásával érhető el a permetlé megfelelő hasznosulása, a veszteségek mérséklése.