fbpx

Vízben gazdagok vagyunk, de nem pazarolhatjuk!

Írta: Szerkesztőség - 2014 június 11.

Az öntözéses gazdálkodás összetett feladat, a feltételek megteremtése esetenként meghaladja a gazdák erejét, szükséges az állami közreműködés. A gazdák igényét a közelmúltban felmérte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, ha lenne rá mód, további 200 ezer hektár területen öntöznének a termesztők (a vízjogilag engedélyezett 200 ezer hektár mellett – összesen 400 ezer hektáron). Az öntözés lehetőségeiről Bozán Csabával, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztály mb. osztályvezetőjével beszélgettünk.

Bozán Csaba

Bozán Csaba

– Magyarországon 100 ezer kilométer a vízi létesítmények hossza, az öntözésre berendezett terület nagysága 200 ezer hektár, amelynek a felét öntözik. Vizes kifejezéssel élve, hol „szivárog” az öntözés ügye?

– A továbblépés előtt nem a csatorna hossza adja feltétlenül a szűk keresztmetszetet. A kérdés, ki akar öntözéses gazdálkodást folytatni, a termőhelyi viszonyok megfelelőek-e, van-e hozzáférhető vízkészlet, illetve van-e piaca a termékének, mert aki öntöz, nem olcsó termesztésre vállalkozik.

– Szárnyalhat a gazda fantáziája, de előzetes szakvélemény nélkül ne erőltesse az öntözést?

?Válasszuk el egymástól a szántóföldi és a növényházi ágazatot, hiszen az utóbbi az öntözés szempontjából egy zárt rendszert alkot, könnyebb kézben tartani a termesztési technológiát, hiszen nincs kitéve a gazda az ún. „évjárathatásnak”. Szántóföldi körülmények között az állam feladata a víz elvezetése az öntözni kívánt táblához, de már a táblán belüli vízszétosztásért és az öntözésért a termelő felel. A vízgyűjtő területeken elegendő a vízkészlet, azonban radikális előbbre lépés az öntözött területek növelésében nem várható, csak fokozatos haladás.

– Magyarországon miért fontos az öntözés fejlesztése?

– A mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. Mind több szélsőséggel szembesülünk, hol sok a víz, hol aszály van, esetenként éven belül mindkettő. Régi dilemma a belvizekkel való gazdálkodás, hasznosítás. Megjegyzem, a gazdák jól ismerik a tábláikat, tudják, mit kellene tenniük a talaj nedvességének megőrzéséért, a vizek talajba szivárogtatásáért, a talajok vízháztartásának egyensúlyban tartásáért. Az öntözéses gazdálkodás előnye, hogy tompítja az időjárás szélsőségeit, növeli a termelés biztonságát, megpróbálja optimalizálni a növények vízellátását.

– Miért nagy kihívás az öntözés a vizekben gazdag Kárpát-medencében?

– A vizeket tekintve egy tranzit ország vagyunk, teljesítenünk kell a szomszédos országokkal összekötő kötelezettségeinket. Ettől függetlenül azonban vízben gazdag ország vagyunk, de ez nem jelenti, hogy pazarlóan bánhatunk vele. Gondoskodni kell a vízkészletek elosztásáról, a lakosság ivóvíz igényét kell elsődlegesen kielégíteni, ezt követi az ipar, a mezőgazdaság és a természetvédelem. A rendelkezésre álló vízkészletek 30 százalékát hasznosítjuk a mezőgazdaságban, mely az unió egyes országaiban 80 százalék feletti.

– Mi okozza a lemaradásunkat?

– Főként az engedélyezés bürokratikus rendszere, másrészt az eltérő támogatáspolitika.

– A hazai öntözés lehetőségei a neves falujáró író, Móricz Zsigmond lelkesedését is kiváltotta. Ő a harmincas években arról cikkezett, hogy a jövő az öntözött gabonáé lesz.

– Ott kifizetődő az öntözés, ahol magas értékű terméket állítanak elő. Alapvető termelési szerkezet váltásra lenne szükség, hogy Magyarországon öntözéses gabonatermesztést folytassunk. Nálunk szárazabb vidékeken van ennek hagyománya. Úgy gondolom, ennek nálunk még nincs realitása, hiszen hagyományos módon is termeszthető a búza és a kukorica, előbbit átlagosan 1,1 millió hektár területen, utóbbit 1,2 millión.

– Mely országrészeinken jelentős az öntözés?

– Főként az Alföldön, ott is azokon a területeken, ahol az öntözés valamennyi feltétele biztosított. Magyarországon az évjárattól függően mintegy 100 ezer hektár területen öntöznek. A vízkészlet szempontjából azt mondhatjuk, hogy a tavaszi belvizek térben és időben nem ott vannak, ahol és amikor a kultúrnövény számára ideális lenne. Ez szintén az Alföld problémája az aszályon túl. Viszonylag új koncepció, de a gondolat régi, hogyan lehetne hasznosítani a belvizeket. Magyarország arra rendezkedett be, hogy az Alföldön keletkező káros víztöbbletet levezesse, melyhez több tízezer kilométer hosszú csatornahálózat épült az elmúlt másfélszáz évben. A szakértők paradigmaváltásként emlegetik az új koncepciót, amelynek lényege, hogy át kell térnünk a belvizekkel való okszerű gazdálkodásra.

– Jól értem, egyszerre elvezessük a vizet, de gyűjtsük is?

– Igen. A jó termőhelyi adottságú területeken dominál az elvezetés és a talajba szivárogtatás agrotechnikai módszerekkel, míg a rossz vízháztartású, mélyfekvésű részeken inkább a víz visszatartása és tározása lenne a feladat. Ezt nyilván nem lehet fokozni a végtelenségig, de ideiglenes tározókkal, létesített vizes élőhelyekkel megoldható. Célszerű a kettős hasznosítású csatornák működtetése, s úgy sakkozni a vízkészletekkel, hogy a szükséges időszakokban rendelkezésre álljon az öntözővíz. Az öntözéses gazdálkodás összetett feladat, a feltételek megteremtése esetenként meghaladja a gazdák erejét, szükséges az állami közreműködés. A gazdák igényét felmérte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a közelmúltban, eszerint jelenleg további 200 ezer hektár területen öntöznének a termesztők.

– Hadd hozzam szóba az Alföld említése után például a Sió-völgyi Mezőföldet. Magunk is leírtuk az ottani gazdákról szóló riportokban, a Balaton vizét lefolyatják a Dunába, ahelyett, hogy tározókban visszafognák.

– Az öntözés mintegy 70 százaléka az Alföldhöz kötődik, de a Dunántúlon és egyéb országrészeken is fontos az öntözés lehetősége, főként a gyümölcs és szőlőültetvényekben. Lehet újabb öntözési kapacitások kiépítésén gondolkodni, a kérdésére azonban a vízügyes szakemberek adhatnak pontos választ. Itt Békés megyében tudok fejlesztési elképzelésekről, miszerint átvezetésekkel, öntözőfürt fejlesztéssel akár több ezer hektárnyi új területet lehetne öntözni. A mezőföldi részletek ismerete nélkül mondom, nem az elképzelésekkel van a baj, a fejlesztések leggyakoribb gátja sajnos a forráshiány. Úgy gondolom, össze lehet hangolni a gazdálkodók igényeit a vízügyi szakfeladatokkal, a lehetőségekkel. Ha ezeket kiemelt programként lehetne kezelni, s mellérendelnének hazai és uniós forrásokat, vélhetően megvalósítható lehetne, akár az Ős-Dráva Program.

– Ismét visszatértünk a kályhához, vagyis az öntözést leginkább meghatározó feltételek egyikéhez, a pénzhez. Milyen mélyen kell zsebbe nyúlnia egy termelőnek például egy öntözőberendezés kiépítéséhez?

– A Debreceni Egyetemmel végzett vizsgálataink alapján egy önjáró lineár öntözőberendezés beruházási költsége hektáronként 410-700 ezer forint, melynek mértéke táblamérettől függő, az éves üzemeltetési költsége további 81-108 ezer forint hektáronként, míg csévélődobos berendezés esetén 78-125 ezer forint. Ez utóbbi beruházási költsége 125-200 ezer forint hektáronként, a legnagyobb ingadozást a szivattyú értéke okozza. Egy kertészeti csepegtető rendszer üzemeltetési költsége 63-105 ezer forint. Számolni kell a különféle agrotechnikai tényezők, a növényvédelem, a gyomszabályozás, az öntözéshez igazított talajművelés stb. többletköltségeivel is. Az öntözött kultúrákban magasabb színvonalú növényvédelemre és gyomszabályozásra van szükség, sőt, a párásabb mikroklímában például más kórokozók és kártevők jelennek meg.

– Mely növények esetén kifizetődő mai ismereteink alapján az öntözés?

– Főként a nagy vízigényű kultúrák említhetők, például a csemegekukorica, burgonya, cukorrépa, kertészeti kultúrák, gyümölcsösök és néhány kisebb vízigényű növény, közte a zöldborsó, bab stb., valamint a szántóföldi vetőmagtermesztés.

– Milyen jó lenne, ha legelőink dúsabbak lennének!

– A legelők öntözése legfeljebb ott megfontolandó, ahol a visszatartott víz hasznosítható. Sokan szóvá tették, a Natura 2000-es területek határait át kellene értékelni. Ma a Natura 2000-es területekre a vizet sem odavezetni, sem elvezetni nem szabad.

– Széles az irodalma a csatornahálózatoknak. Többek között Bács-Kiskun megye öntözése már a háború előtt megfogalmazódott, az ötvenes években kibontakozott, de megrekedtek a fejlesztések. Folytatható eleink csatornázási álma?

– Úgy gondolom, a Duna-Tisza csatorna mindig foglalkoztatja a gazdálkodók és a vízügyi szakemberek fantáziáját, hogyan lehetne a magunk javára fordítani az igen jelentős vízhozamú Dunát. Komoly kihívás a Duna-Tisza közi hátság talajvízsüllyedése. Pontosan nem ismert minden ok-okozati összefüggés, azonban a túlzott és illegális talajvíz kitermelés meghatározó probléma.

– Ha csendesen is, de folydogál a csatornákban az öntözővíz. Most éppen mi törte meg a csendet?

– A vonatkozó kormányrendelet értelmében május 26-tól a mezőgazdasági vízszolgáltatás díját a központi költségvetés biztosítja, kivéve a korábban történteket (halastavi feltöltés, rizsárasztás). A kormány egyik célja, hogy minél többen éljenek az öntözés adta előnyökkel, lehetőségekkel.

– Milyen pályázati támogatások segítik az öntözés fejlesztését?

– Az unió főként a vízgazdálkodási és meliorizációs fejlesztéseket támogatja. Magyarország egykoron a komplex melioráció országa volt. Ezek a fejlesztések mára enyészetté váltak. A talajjavítás igénye, a talajok vízháztartásának a jobbítása ma is időszerű, a kihívások teljesítését várhatóan EMVA fejlesztési forrásokkal fogják elősegíteni. Az egész világ védi az édesvíz készleteket, ebbe az irányba fejlődik. Az unió csak olyan fejlesztéseket támogat, amelyek garantálják a vízfelhasználás korábbi mértékének legalább 25 százalékos csökkentését. A mi érdekünk is, hogy a vízkincsüket hatékonyan és fenntartható módon hasznosítsuk. Egyedüli kultúra, ahol a vízhasználat csökkentését nehezen lehet megúszni, az a rizstermesztés. Nem vagyunk rizsnagyhatalom, de büszkék vagyunk a rizsünkre.

– Milyennek látja az öntözéses gazdálkodás környezetvédelmi biztonságát- Egyszer már átéltük a túlzott szerhasználat következményeit.

– A túlhasználat veszélye szerintem már nem áll fenn, tekintettel az input anyagok árára. Ez is a precíziós gazdálkodás irányába tereli a gazdálkodókat. A környezetvédelmi hatóságok szigorúan lépnek fel, számon kérik a vízhasználókat. Mindez elősegíti a vizek jó ökológiai állapotának elérését. Óriási lehetőséget tartogat még a mezőgazdasági eredetű elfolyó vizek hasznosítása, a bennük lévő magas értékű tápanyagok felhasználása. Az energia növények kitűnő hasznosítók. Egyes nemzetek csúcsra fejlesztették az öntözéses technikák alkalmazását (tápanyagok kijuttatása öntözővízzel, fagyvédő, kelesztő, színesítő, aszúsító öntözés, stb.), mi még nem tartunk itt. Fontos kérdés a vizeink állapotának megőrzése. Nem vagyunk elkésve, megkezdődött a szakpolitikák összefonódása, közös kincsünk, a víz hasznosítása és védelme érdekében. Megszületett a Nemzeti Vízstratégia, amelyet kissé módosítani kell, hiszen a vízügyi szolgálat felügyeletét a belügyi tárcához sorolták, addig az öntözésfejlesztés ügyeit változatlanul az agrártárca irányítja.