A lombozatlakó vadászpókok zsákmányának közel harmadát almakártevők, elsősorban növénytetvek teszik ki. Ennek alapján a kártevőgyérítésben az ökológiai almaültetvényeken jelentős szerepük van – mutatták ki a Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének munkatársai.
A pókok az almaültetvények lombkoronájában a leggyakoribb és legnagyobb fajszámban előforduló nagytestű ízeltlábú ragadozók közé tartoznak. Tömegesen jelennek meg a környezetkímélő növényvédelemben részesített vagy ökológiai almaültetvényekben, így meghatározó jelentőségük lehet a rovaregyüttesek kialakításában. Számunkra fontos, hogy az almakártevők teszik ki zsákmányuk egy részét.
Hagyományos növényvédelem
A hagyományos, vegyszeralapú növényvédelmi gyakorlat negatív hatással lehet a környezetre. Különösen a széles hatásspektrumú rovarölő szerek károsítják egy-egy kultúra élővilágát. Nemcsak a kártevőket gyérítik, hanem tömegesen pusztítják el azok természetes ellenségeit, valamint az indifferens rovarfajokat is. Az elmúlt évtizedben a növényvédelemben dolgozó szakemberek nagy hangsúlyt fektettek olyan technológiák kidolgozására, melyek kevésbé károsak a környezetre és kedveznek a hasznos ízeltlábúak felszaporodásának.
Környezetkímélő növényvédelem
Egy-egy almaültetvényben akár több mint 70 pókfaj több tízezer egyede fordulhat elő a lombkoronában, ha nem permetezzük le őket.
Rozsdás ugrópók
A SZIE Növényvédelmi Intézetének kutatói az elmúlt években egy nagyszabású projekt keretein belül azt vizsgálták, hogy a pókok, ezen belül a zsákmányukat a növény felületén aktívan kereső, úgynevezett lombozatlakó vadászpókok, milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak almaültetvényekben.
A kutatás
Az intézet kutatói rendszeresen vizsgáltak át almafákat számos ültetvényben, hogy táplálkozás közben figyeljék meg a vadászpókokat. Az éppen táplálkozó vadászpókegyedeket és zsákmányukat begyűjtötték, majd az Intézet laboratóriumában a pókot és prédáját egyaránt meghatározták, és főbb paramétereiket lemérték.
Összehasonlítás céljából vizsgálták az almafák lombkoronájában található ízeltlábú együtteseket is, melyek potenciális zsákmányt jelentenek a pókoknak. Közel hét évre volt szükség, hogy elegendő mennyiségű adat álljon rendelkezésre a lombozatlakó vadászpókok természetes zsákmányspektrumának átfogó elemzéséhez.
Eredmény
A kutatók a PeerJ tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban adtak számot az új eredményekről.
A különböző lombozatlakó vadászpók fajok polifág ragadozókként jellemezhetők, azaz nagyon sokféle zsákmánytípust fogyasztanak. Az egyes fajok különböző preferenciákkal bírnak, és a zsákmányejtés során a zsákmány mérete és taxonómiai identitása is fontos szempont. Ebből következik, hogy a pókok szerepe az almaültetvények táplálékhálójában rendkívül összetett. Különböző almakártevők szabályozásában más-más vadászpókfajoknak lehet meghatározó szerepe.
A lombozatlakó vadászpókok zsákmányspektruma: legnagyobb részben növényvédelmi szempontból indifferens ízeltlábúakból állt; az esetek közel harmadában fogyasztottak almakártevőket; a legkisebb részt különböző természetes ellenségek tették ki.
Kártevők közül legnagyobb arányban különböző növénytetvekkel táplálkoztak, míg a fogyasztott természetes ellenségek nagy részét pókok és ragadozó poloskák adták.
Habár a pókok jelentős mennyiségű kártevőt fogyasztottak, azokat a környezetbeli előfordulási gyakoriságukhoz képest jelentősen kisebb, míg az indifferens (nem kártevő és nem hasznos) szervezeteket jelentősen nagyobb arányban zsákmányolták.
A tanulmány szerzői rámutatnak arra a tényre, hogy az egyes pókfajok különböznek egymástól preferenciáik és zsákmányuk összetétele tekintetében. Ezért a kártevőgyérítés szempontjából feltehetőleg érdemesebb az egyes funkcionális csoportok vagy egyes fajok tevékenységét segíteni, ezzel a teljes pókegyüttes egyedszámát vagy biodiverzitását növelni.
Forrás és fotó: SZIE Sajtóközlemény
