Egy elszánt gazda kiszámolta, mennyire (nem) éri meg almázni

Szoktuk mondani, hogy a gazdálkodók sokszor panaszkodnak… De ezek itt számok, amik durván a reménytelen veszteségbe mutatnak!

100-30-20-5-15 marad a kézben

Merre tovább kertészet? – teszi fel újabb médiabejegyzésében Csizmadia György, az ágazati termékszövetség korábbi alelnöke, a BOTÉSZ elnöke. Azt írja: „az alma teljes zsákutca. Közvetlen eladáshoz, Szedd magad!-akciókhoz elég a 2 hektár. Ha jól megy a szüret, akkor 30 forint a szedésköltség, a beszállítás 5 forint, ha a szedő beleszed 15 százalék léalmát, akkor az 15 forint (ha csak ennyit), aztán jön a válogatás és az áruvá készítés, 20 forint a hűtőházban. Közben a kereskedő jó, ha 100 forintért elviszi. Akkor mi is marad? 100-30-20-5-15 = 30 forint egy kilóra tiszta bevétel…?”

„Minek tartsam meg…?”

„A fagy miatt eleve sok a léalma, körülbelül a fele kicsi, fagyléces. Az össz termés jó, ha eléri a 30 tonnát hektáronként… Aki almalevet gyárt, annak 50 forint az egy kiló almára eső bevétel, ha nettó 1000 forintért adják. De ez is csak akkor, ha nincs selejt, ha valaki nem számol a marketingköltséggel vagy például a gépsor-beruházás megtérülésével. Ha tehát 20-30 forint marad egy kiló alma megtermelésére, mire elég 6-800 ezer forint hektáronként? Ezért nincs értelme csinálni…! Ahogy bejön a pénz, már fizetem is ki a munkásoknak, és a végén nem marad semmi… Sokan vagyunk ezzel így” – összegzi az ágazat helyzetét velős tömörséggel a szakember. Maga is gazdálkodik: többek közt almát és bodzát is termel. Most mégis dilemma elé került. „Az ember munkás éveiben jó esetben 3 ültetvénytelepítés van. Ebből nekem eltelt a fele. Az ültetvény 8-10 éves lenne, s még 5-10 éve jégháló támrendszerrel. De minek tartsam meg? Mit csinálok helyette? Lehet, hogy ültetek bodzát, azon legalább nem bukok.”

Ettől igazán szomorú az egész

A szakember úgy folytatja a kalkulációt, hogy más lenne a helyzet, ha az alma teremne 50-60 tonnát, 80 százalékos étkezési aránnyal. Erre nem sok esélyt lát, még akkor sem, ha katasztrofális fagykárok az almáját (Fejér megyében – a szerk.) nemigen fenyegetik. A másik lehetőség, ha áttelepítené a jobbik adottságú ültetvényére az almát. Ez persze csak elméleti merengés, hiszen támrendszerestől, jéghálóstól ez aligha értelmes alternatíva. Egyébként is, „minek?, kinek?” – teszi fel a költői kérdést Csizmadia György, aki úgy véli, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Hozzáteszi ugyanakkor: nem a keserűség szól belőle, hanem a reális helyzetértékelés – ám ettől lesz igazán szomorú a rövid szakmai elemzése…

Kommentek, árak és divatok

„Ha mi most az idén befejezzük az almatermelést, újabb drágulás jön a boltok polcain azzal az indokkal, hogy most már több ezer kilométerről kell idehozni, a szállítás pedig drága. Én a magam részéről elfáradtam rabszolgának lenni testileg, és elfáradtam munkaadónak lenni szellemileg”, írta nemrég a másik neves almaágazati tömörülés, a Penta bejegyzése, ami ugyanerről szólt, hogy a gázolaj- és műtrágyarárak emelkedése egy szempillantás alatt eltüntette a munkájuk maradék értékét is…

A zömmel almatermelő kommentelők pedig megerősítik Csizmadia György véleményét. Van, aki azt is hozzáteszi: az import, hulladéktermelős, műanyagtálcás, gyengébb minőség is elkel a divat és a vásárlói kényelmesség miatt.