Emberek, kullancsok, vakcinák, ellenálló állatok genetikája – ezeket figyeli árgus szemekkel a kínai sertéságazat, ami úgyszólván a sírból hozta vissza a szektort a 2018-as katasztrófa után. Egy kínai egyetem kutatói most összeszedték a legfontosabb tanulságokat.
Tájkép katasztrófa után
Az afrikai sertéspestis (ASP) 2018-2019-ben a tönk szélére juttatta az ágazatot. Azóta hatalmas iramban és nem is sikertelenül próbálják helyreállítani a korábbi volument, nemcsak tenyészállatot, hanem takarmányt is elképesztő mennyiségben vásárolnak (részben ez is benne volt és van az árak globálisan tapasztalható emelkedésében). A probléma még mindig nem teljesen a múlté: tavaly január óta nyárig több új esetet jelentettek Kína különböző területein. A Dél-Kínai Egyetem most a Viruses című folyóiratban azt szedte csokorba, milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb az óriásállam mezőgazdasága e téren.
Ember, kullancs, vaddisznó
A kutatók szerint az afrikai sertéspestis terjedésének egyik fő oka az emberek. A vizsgált kínai ASP-járványok esetében a vírus csaknem fele (46%) arányban a személyzeten vagy szállítókon át jutott be a gazdaságba. Az esetek 42 százalékában a takarmány szennyezett volt (Kínában még mindig sok moslék etetnek fel a disznókkal).
A laboratóriumi kutatások továbbá kimutatták, hogy a vírus több hónapig is életben maradhat a szennyezett takarmányban vagy rovarokban, például kullancsokban. Egyes kullancsfajok 4 évig is hordozhatják a vírust. A takarmányon keresztüli fertőzési útvonal esetében utalás történik vaddisznó általi terjedésre is.
Fertőző túlélők
Az ugyanakkor még mindig nem bizonyított, hogy egy túlélő sertés meddig hordozhatja a vírust. Számos tanulmány szerint a felépült sertések még 6 hónappal a fertőzés után is kibocsátják a fertőzést. Sőt, e túlélők a sertéspopulációkon belüli újrafertőződést is okozhatnak új, fogékony sertések szállítása révén. A csapat kimutatta, hogy a vírus legalább 11 napig képes túlélni trágyában. Egy hónap elteltével is megtalálták a padlón és a karám falán egy fertőzött farmon.
Nyállal, takarmánnyal, injekciós tűvel
A takarmány is fontos fertőzésközvetítő tényező. Már kis mennyiségű takarmány vagy víz is elegendő lehet ahhoz, hogy egy sertés megfertőződjön. A fertőzött állat már a fertőzést követő 2. napon nyállal választja ki a vírust, ami gyorsabb, mint a 3-19 napos lappangási idő. A kutatók szerint a nyállal történő kiválasztódás is az oka annak, hogy a fertőzés olyan gyorsan terjedhet a modern sertésólakon, azaz az etető- és itatórendszereken keresztül. (A levegőben való terjedés kevésbé valószínű, mivel a vírus felezési ideje 20 perc a levegőben.)
Ugyancsak kockázati tényező a beteg sertések kezelése. Sok gazdaságban több sertésnek is beadnak gyógyszereket ugyanazzal az injekciós tűvel. Arra ugyanakkor nincs elegendő bizonyíték, hogy a fertőzött spermán vagy a tejen keresztül a kocáról a malacra átvihető a vírus.
Megelőzés vagy oltás
A kutatók szerint a szigorú intézkedéseken alapuló megelőzés (széles körű higiénia, gondos szállítmányozás, biológiai biztonság) mellett a leghatékonyabb védekezés a védőoltás lenne. Csakhogy ilyen még az ígéretes kutatások ellenére sincs. Az elmúlt évtizedekben számos vírusgátló laboratóriumi szinten hatékonynak bizonyult, de állatokon még nem alkalmazhatók. Kísérletek folynak ASP-rezisztens sertések kitenyésztésére is. A kutatás alapja az afrikai varacskos disznó, amely a fertőzést követően enyhe tüneteket mutat, és ritkán hal bele a betegségbe. Ugyancsak forrása lehet a genetikai kutatásoknak az a házisertés, amelyik túléli a fertőzést.
