Van-e esély a dióburok-fúrólégy ellen?

A globális áruforgalommal Európába és hazánkba új kártevők érkeznek. Ez ellen sokat nem tudunk tenni, ezért az előrejelzés és a felderítés egyaránt meghatározó momentuma a védekezésnek. Az új kártevőkön kívül a „régiekkel” is meg kell küzdeni.

A diófát permetezni kell, ezt azóta tudjuk, amióta a dióburok-fúrólégy megjelent, és ellepte az egész országot. Szinte minden diófán tönkretette a termést. Ezzel új kihívással kell szembenézniük a diótermesztőknek, és ez a kiskerttulajdonosokra is vonatkozik. Jelen ismereteink szerint növényvédő szeres védekezés nélkül nem lesz a diófákon termés.

A dió termését károsító fajok a legérzékenyebb ponton okoznak kárt. Ezek a fajok a dió termésmennyiségében és -minőségében okoznak nagy kárt.

Nyugati dióburok-fúrólégy
(Rhagoletis completa)

Amerikából származó faj, amely hazánkban sajnos már szinte letarolta a diófákat. Védekezés nélkül 100%-os a termésveszteség. Növényvédő szeres védekezéssel azonban 90% feletti eredményt érhetünk el. Ennek az a feltétele, hogy pontosan tudjuk, hogy a legyek mikor kelnek ki. Ugyanis a peterakás előtt a nőstényeknek táplálkozniuk kell. Egy olyan növényvédő szer áll a rendelkezésünkre, amely táplálkozási attraktánst tartalmaz. A higított Combi-protec készítménybe acetamiprid hatóanyagú növényvédő szert keverve lehet jó hatásfokkal védekezni a légy ellen. A dióburok-fúrólégy egy nemzedékes, báb alakban telel.

A nőstény legyek a petéket a zöld éretlen dió burkába süllyesztik. A szúrás helyén, ahová a légy a petét rakta, kisebb, sötét elszíneződés látható, majd ahogy a lárvák táplálkoznak, besüppedő foltok jelennek meg, amelyek igen hamar rothadásnak indulnak. Ezt sokszor összetévesztik a Xanthomonas arboricola pv. juglandis okozta dióburok-fertőzéssel, valamint a nálunk őshonos dióburok-gabonalégy (Polyodaspis ruficornis) kártételével. Ez a faj csak akkor tud kárt okozni, ha már más rovar vagy baktérium károsítása nyomán jut be a zöld dióburok alá. A nyugati dióburok-fúrólégy kártételére jellemző tünetek: a héj barnul, rothad és rászárad a dióra. A dióbél ettől a kártételtől használhatatlan lesz, elveszíti a víztartalmát, zsugorodik, megfeketedik, penészesedik. A hazai klímában a nyugati dióburok-fúrólégy imágói júliustól október közepéig rajzanak. Mivel a rajzás elhúzódó, ez komoly problémát jelent a védekezés megtervezésében. Rendelkezésre áll szín- és feromoncsapda, amellyel a faj rajzása jól jelezhető.

A Combi-protec kijuttatásakor fontos, hogy az időjárás-előrejelzés szerint legalább 2-3 napig ne legyen 3-5 mm-t meghaladó csapadék. Az ezt meghaladó mennyiségű eső lemossa a készítményt a fákról. Az almamolynak (Cydia pomonella) hazánkban két, de meleg nyarakon három generációja is lehet. A diót a második generáció lárvái károsítják. A károsítás hatására másodlagos fertőzés léphet fel, ekkor a zöld héj megfeketedik, rászárad a csonthéjra. A kései lárvák a dió összeszedése után, ahol a diót tároljuk, is ki tudnak bújni, és ott bábozódnak, így át tudnak telelni a következő szezonra.

Már a telepítéskor figyelnünk kell a gyökérkártevőkre

Ilyenek a cserebogárfajok pajorjai. A cserebogárfajok (áprilisi, májusi, erdei, júniusi) nem mindegyike okoz számottevő kárt, ám a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) hatalmas pusztítást tud okozni. A pajor kezdetben humusszal táplálkozik, majd később a növények gyökereivel. A gyökerek elrágásával a fiatal facsemeték pusztulását is okozhatja. Három év alatt fejlődik ki. Az ültetőgödör vizsgálatával meg tudunk győződni arról, hogy nincs-e pajor a földben. Ha az ültetőgödrökben már 1-2 darabot találunk, akkor oda ne ültessünk diófát.

A következő kártevők a fatestben és ágakban élnek

A nagy farontó (Cossus cossus) és a kis farontó (Zeuzera pyrina) is alkalmanként és foltonként nagy problémát tud okozni. Az ágvillákban összegyűlt ürülékük már az előrehaladott kártételre hívja fel a figyelmünket. A lárva a fatörzsben vagy az ágrészben lévő 10-20 cm hosszú járatban él. A megrágott csemeték már kisebb szél hatására kettétörnek, a nagyobb fák ágai pedig letörnek; az okozott sebzéssel megnyílik az út a kórokozók előtt.

A kis termetű fiatal fák esetében az ágakon lévő apró lyukak hívják fel a figyelmet a kártevőre. Ezeket az ágakat metszőollóval el kell távolítani, de a sebkezelést se felejtsük el. A petézés megakadályozására és a kártevő előrejelzésére feromoncsapdát alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról. Így pontosan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. Kiskertekben a csapdák össze is tudjuk gyűjteni az imágókat. Az ürülékes járatokat felfedezve kampós végű dróttal vegyszer nélkül is el tudjuk pusztítani a lárvákat. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.

Szólni kell az eperpajzstetűről (Pseudaulacaspis pentagona) is, amely ha felszaporodik, akkor szívogatásával a fiatal fák legyengülését, pusztulását okozhatja. A kártevő kétnemzedékes, májusban és júliusban van lárvarajzás. Kiskertekben mechanikai módszerrel, az erősen fertőzött törzsekről és ágakról kéregkefével sok pajzsotel tudunk távolítani. A tavaszi, rügypattanás előtt végzett olajos lemosó permetezéssel nemcsak az eperfapajzstetű, hanem a dió teknős pajzstetű (Eulecanium ciliatum) és a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) áttelelő egyedeit is tudjuk gyéríteni.

A lombozatot, leveleket is sok kártevő kedveli

Ilyen a tarka diólevéltetű (Callaphis juglandis). A tarka diólevéltetű szívogatásának jellegzetes tünete a főér megbarnulása, elhalása. A kifejlett nőstények 2-3 milliméter hosszúak, sárga, sötétbarna foltosak, szárnyas változataik a szomszédos fákat is megfertőzhetik. A dióatkafajok közül a dió szemölcsös gubacsatkája (Aceria tristriatus), a dió nemezes gubacsatkája (Aceria erinues) és a diólevélatka (Phyllocoptes unguiculatus) szaporodott el országos szinten. A levélrágó bogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani), a keleti cserebogár (Anoxia orientalis) és a zöld és rezes cserebogár (Anomala vitis, A, dubia) okoz károkat a diófák levelein.

Szintén nagy károkat okozhat még a levélbarkók kártevőegyüttese: a közönséges lombormányos (Phyllobius oblongus), az ezüstös lombormányos (Phyllobius argentatus) és a gyümölcsfa-levélormányos (Phyllobius pyri). A lepkék közül a sok tápnövényű (polifág) amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) kedvelt tápnövénye a zöld juhar mellett a dió és a szilva. A lepke 2 nemzedékes, fénykedvelő, hernyója az esetek nagy részében a fák külső részén alakítja ki fészkét. A hófehér lepkék éjszaka aktívak, fénycsapdával jól előrejelezhető megjelenésük. A lepke első nemzedéke májusban, a második pedig július-augusztusban repül. A petékből kikelő kis hernyók az általuk szőtt hernyófészekben hámozgatnak, majd a fejlett lárvák szétszélednek, és akár tarrá is rágják az egész fát. A kifejlett hernyók rések, repedések között, gubókban alakulnak bábbá, amelyben áttelelnek.

Védekezés

A védekezés megtervezésénél figyelembe kell venni az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és az engedélyokiratban foglaltakat, valamint a vonatkozó jogszabályok előírásait.

A kártevő elleni permetezést a szexferomoncsapdákkal jelzett rajzáscsúcs után célszerű elvégezni, amíg a tojásból kelő hernyók be nem furakodnak a termésbe. Ajánlott hatóanyagok: feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyagcsapda, Cydia pomonella Granulovírus (CpGV), Bacillus thuringiensis var. kurstaki, acetamiprid, lambda-cihalotrin, Combi-protec.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus