Ültessünk-e diófát az unokáinknak?

Újabb és újabb kártevők jelentek meg, ez mindenkinek új kihívás, kiskerttulajdonosnak és a diótermesztőknek is. A klímaváltozás nem kedvez többek között a diónak sem, de az új kártevőknek és a gradáló őshonos diókártevőknek igen. Az új kártevők új feladatokat adnak kerttulajdonosoknak és a dióültetvények növényvédőseinek egyaránt. Ma már a diófákat is permetezni kell, így jogos a cím: Ültessünk-e diófát az unokáinknak?

dió

A dió termését károsító fajok

Ezek a diótermés mennyiségében és minőségében okoznak nagy károkat. Ilyen a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa). Amerikából származik, és sajnos hazánkban évek óta jelentős károkat okoz. A légy egynemzedékes, báb alakban telel. A nőstények a petéket a dió termésének friss zöld burkába helyezik el. A peterakás helyén 10–12 nap múlva kisebb sötét elszíneződés lesz, majd ahogy a lárvák táplálkoznak, besüppedő foltok jelennek meg a dióburkon. Ilyenkor a dió rothadásnak indul. Ezek a foltok összetéveszthetők a Xanthomonas arboricola pv. juglandis okozta fertőzéssel is. A hazánkban őshonos dióburokgabonalégy (Polyodaspis ruficornis) kártétele is hasonlít erre. Ez a faj önállóan nem képes a diót károsítani, csak más rovar vagy baktérium után tud bejutni a zöld dióburok alá.


Nyugati dióburok-fúrólégy imágója
Nyugati dióburok-fúrólégy imágója (Rhagoletis completa) a csapdában (fotók: Takács Attila)

A nyugati dióburok-fúrólégy károsítása esetén a dióhéj megbarnul, megrothad és rászáradhat a dióra. A dióbél ilyenkor is – mint a dióburok-gabonalégy és az almamoly esetében is – használhatatlan lesz, összezsugorodik, megfeketedik, megpenészedik. Magyarországon a nyugati dióburok-fúrólégy júliustól október közepéig rajzik. Ez a hosszú, elhúzódó rajzás komoly problémát okoz, és kihívás elé állítja a szakembereket. A légy lárvái a termés 90–95%-át is tönkre tudják tenni. Védekezés nélkül a diófánk csak a kert díszítőeleme lehet. Rendelkezésre áll feromoncsapda, amellyel a faj rajzása jól jelezhető, a túl korán (június elején) kihelyezett csapda az európai cseresznyelegyet is megfogja, ami nagyon hasonlít a nyugati dióburok-fúrólégyre.

európai cseresznyelégy
Az európai cseresznyelégy nagyon hasonlít a nyugati dióburokfúrólégyre

Ezért javasoljuk, hogy a csapdákat csak június 15-e után helyezzék ki. Az évek óta folyamatosan jelentkező csapadékhiány a diófákat is stresszben tartja. A fák levelei idő előtt elsárgulnak és lehullanak, ez a következő évi termés mennyiségére is negatív hatással van. tehát aki megteheti öntözze a dófáját is. Az almamoly (Cydia pomonella) ma már 3 nemzedékes faj, a dió kártevői közül nem ez a faj okozza a legtöbb gondot. A diót az előző években a második generáció lárvái károsították, ma már korábbi generáció károsít, a dióburok-fúrólégy károsítása miatt. A lepke petéit a két összeérő dió közé, ágakra és levelekre is leteheti, egy-egy alkalommal akár 80-at is. A frissen kelt hernyó a köldökrészen rágja be magát a dióba, majd amikor eléri a fajra jellemző maximális nagyságot, ott is mászik ki a dióból. Az esetek többségében ágon vagy a törzs repedéseiben bábozódik be. A károsítás hatására másodlagos fertőzés alakulhat ki.

nyüvek okozta betegség
A dióhéj megbarnul, megrothad és rászáradhat a dióra, ez nyüvek okozta tünet

A dió egyéb kártevői közül a „régi” kártevők a gyökereket rágó rovarok. Közülük is a cserebogárfajok a legveszélyesebbek. A cserebogárfajok közül az erdei, áprilisi, májusi, júniusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb fiatal diófa pusztulását.

A pajor kezdetben az első vedlésig humusszal táplálkozik, majd később a megtámadott növények gyökereivel, így a fiatal facsemeték pusztulását okozza. A bogárrá válásig 3 év telik el. A fiatal diófák ültetésekor az ültetőgödör átvizsgálása nagyon fontos, ha pajor van a földben, akkor a talaj fertőtlenítése elengedhetetlen.

Azok a rovarok, amelyek az ágakat és a törzset károsítják, is nagy veszélyt rejtenek magukban. Károsításuk sajnos már csak előrehaladott állapotban vehető észre. A nagy farontó (Cossus cossus) és a rokona, a kis farontó (Zeuzera pyrina) jelentős károkat tudnak okozni. Kártételükre a fák mellett a talajon vagy a nagyobb ágvillákban összegyűlt rágcsálék és ürülék hívja fel a figyelmet. A lárvák a fa törzsében és az ágakban élnek. A járatok, amelyet rágnak, akár 10–20 centiméter hosszúak is lehetnek. Rágásuk hatására a facsemeték erős szélben könnyen kettétörhetnek, a nagyobb fák ágai pedig letörhetnek, és az így okozott sebzésen keresztül újabb kórokozók előtt nyílik meg az út.

A harmadik generáció lárvái a dió összeszedése után, a raktározás alatt is ki tudnak bújni a dióból, ekkor a tárolóban bábozódnak és ott is telelnek át. A kis farontó a fiatal fák jellegzetes kártevője, lárva alakban telel, 2 éves fejlődésű. A farontó lepkék imágóinak előrejelzésére feromoncsapdát alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról, így anyagtakarékosan megtervezhetjük a lepkék elleni védekezést. Kiskertekben a speciálisan kialakított varsacsapdákkal össze is tudjuk gyűjteni az imágókat.

A medvelepkék közül a polifág amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) kedvelt tápnövénye a dió, de a zöld juharon és szilván is károsít. A lepke két nemzedékes, az első nemzedék májusban, a második július-augusztusban jelenik meg. A petékből kikelő kis hernyók a közösen szőtt hernyófészekben hámozgatnak, majd a fejlett lárvák szétszélednek, és akár tarrá is rághatják az egész diófát. A kifejlett hernyók résekben, repedésekben, gubókban alakulnak bábbá, amelyben áttelelnek. A tavaszi időszakban, amikor metszünk, az ürülékes járatokat felfedezve dróttal, vegyszermentesen is elpusztíthatjuk a járatban lévő hernyókat. A sebkezelés viszont ilyenkor is fontos.

Nem elhanyagolható kártevő faj az eperpajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona), amelynek nagy tömegben felszaporodott egyedei szívogatásukkal a fiatal fák gyengülését, pusztulását okozhatják. A dió teknőspajzstetű (Eulecanium ciliatum) és a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) egyedei is jelentős károkat tudnak okozni.

dióaknázó fényesmoly
Új diókárosító molylepkefaja dióaknázó fényesmoly

 

dióaknázó fényesmoly gubója
A dióaknázó fényesmoly gubója

tarka diólevéltetű
A tarka diólevéltetű is az utóbbiévekben szaporodott el

 

A frissen kelt almamoly hernyója
A frissen kelt almamoly hernyója a köldökrészen rágja be magát a dióba

 

amerikai fehér medvelepke
Az amerikai fehér medvelepke is súlyos lombveszteséget tud okozni

 

Levélkártevők

A tarka diólevéltetű (Callaphis juglandis) példányai a levél főerénél szívogatnak. Táplálkozásuk során nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, melyen megtelepszik a korompenész. Szintén levélkártevő az utóbbi években több dióatkafaj, ilyen faj a dió szemölcsös gubacsatkája (Aceria tristriatus), a dió nemezes gubacsatkája (Aceria erinues) és a dió levélatka (Phyllocoptes unguiculatus). Mindhárom faj a rügypikkelyek között telel, évente 3–4 nemzedékük fejlődik a száraz, meleg nyarakon. Mint az előbbi kártevők esetén, itt is az őszi olajos lemosó permetezéssel gyéríthetjük az áttelelő peték számát. Szintén nagy levélmennyiséget fogyasztanak el a levélbarkók: a közönséges lombormányos (Phyllobius oblongus), az ezüstös lombormányos (Phyllobius argentatus) és a gyümölcsfa levélormányos (Phyllobius pyri) is. Magyarországon megjelent egy új diókárosító molylepkefaj a dióaknázó fényesmoly (Coptodiscalucifluella), a hernyója a levélen kétoldali foltaknát készít. A lepke hernyójának tápnövénye a közönséges dió (Juglans regia). A hernyó rágásával csökkenti a levelek asszimilációs felületét.

A kártevők között még fontos megemlítenünk az amerikai lepkekabócát (Metcalfa pruinosa) mint új kártevő fajt, amely szívogatásával és a mézharmat-kiválasztással okoz kárt a diófáinkon.

Természetesen ma is van létjogosultsága a diófa ültetésnek, de a növényvédelmére ma már oda kell figyelni! A diót nem szabad „magára hagyni”!

 

Védekezés

A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezés-egészségügyi várakozási időt, az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait.

A kártevők elleni permetezést akkor érdemes elvégezni, amikor a szexferomoncsapdák fogási adatai szerint itt a rajzási csúcs.

Ajánlott hatóanyagok: feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyag-csapda, Cydia pomonella Granulovírus (CpGV), Bacillus thuringiensis var. kurstaki, acetamiprid, lambda-cihalotrin, Indoxakarb.

A dióburok-fúrólégy ellen: Combi-ProTec és a klórantraniliprol.

 

Takács Attila
növényvédelmi entomológus


Kapcsolódó hírek