Takarmányozási programok a fejőrobotos tenyésztésben

Minden tejelőtakarmányozási program célja olyan gazdaságos receptúra összeállítása, amely megfelel a tehén táplálóanyag-igényének, optimalizálja a tejtermelést és az egészségi állapotot. A hagyományos tehenészetekben ez a teljes takarmánykeverék- (TMR) etetéssel valósul meg. A boxos fejőrobot-etetési rendszerben pedig részleges takarmánykeverék (PMR) kerül az állatok elé az etetőasztalra, illetve kiegészítő takarmánykeveréket kapnak a boxban a fejés alatt.

Szabad vagy irányított tehénforgalomtól függően az abrak egy részét az állatok a fejőrobotban kapják meg. Emiatt a PMR-ben magasabb a tömegtakarmány-hányad, ezért kifejezetten fontos a homogén PMR-készítés, optimális szecskamérettel, amiből az állatok nem tudnak válogatni, ez a tehén napi szárazanyag-felvételének 75–85%-a. A tömegtakarmányok emészthetősége, a PMR összetétele és szárazanyag-tartalma meghatározó a tejtermelés és a szárazanyag-felvétel szempontjából, amihez társul a kiegészítő takarmánykeverék.

A takarmányozási programok sikerességét befolyásoló tényezők:

1. Takarmányozási szempontból: tömegtakarmányok minősége, PMR összetétele, napi etetések és feltolások száma, jászolmenedzsment, takarmánykeverék minősége és az adagolási beállítások.
2. Tranzíciós időszak: előkészítő csoportban az állatok robothoz szoktatása 0,5 fejéssel növelheti elsősorban az elsőborjasok ellés utáni napi fejésszámát. Fogadó időszakban az állatok szárazanyag-felvétele folyamatosan emelkedik, ezért a táp mennyiségét a termeléstől függetlenül folyamatosan emelni kell, ezzel elősegítve a magas kezdeti tejtermelést.
3. Tehénkomfort: kerülni kell a zsúfoltságot, a fejőrobotokat gyártó cégek tesznek javaslatot az egy robotra kalkulált állatok számára. Amennyiben zsúfoltan vannak az állatok elhelyezve, ez elsősorban a rangsorban hátul levő állatok számára kedvezőtlen, amelyeket a hierarchiában előbbre levők elnyomnak, nekik a tejtermelésük, a kondíciójavulásuk, majd az újravemhesülésük el fog maradni társaikétól.
4. Állategészségügy: köszönhetően a fejlett technológiáknak rengeteg adat áll rendelkezésre az állatokról, amely adatok változásának nyomon követése kulcsfontosságú lehet az egészséges állomány fenntartásához. A körömápolás jelentősége talán még fontosabb, hisz az az állat, amelyik sánta, az nem fogja a robotot látogatni.
5. Telepi menedzsment: a munkafolyamatokat a csoport napi rutinjához kell igazítani, lehetőleg úgy, hogy a legkevésbé zavarja az állatokat. Kell időt szánni a termelési adatok elemzésére és nyomon követésére, ezzel rövidebb idő alatt minőségibb munkát lehet elvégezni.

Több külföldi előadásban már elhangzott az az állítás, miszerint „A robot csak egy eszköz, ami megfeji a tehenet, azonban a technológia és a menedzsment fogja meghatározni a működésének a sikerességét”. A gyakorlatban ennek igazolására vagy épp megcáfolására folyamatosan nyomon követik, táblázatokban csoportszinten és laktációs szakaszokra osztva vezetik – a technológiáknak köszönhetően –a következő paramétereket:

– tehenek száma, eloszlása (elsőborjas/többször ellett);
– laktáció és laktációs napok száma;
– tejtermelési adatok: mennyiség és beltartalom;
– ténylegesen felvett abrakmennyiség (ehhez képest a programozott és maradék);
– fejési idő, robotidő, szabad robotidő stb.

Nagyon sok hasznos következtetést lehet levonni az ilyen típusú munkából, az adatok folyamatosan érkeznek, a változásokat a kapott eredmények alapján lehet elemezni, valamint rövid és hosszú távú feladatokat kitűzni.

A takarmánykeverékek kialakításánál figyelembe veszik a hazai tömeg- és abraktakarmány-bázist. Cél mindig az, hogy ízletes takarmányt kínáljanak az állatoknak a robotban, a gyártástechnológiáknak köszönhetően a granulátum minősége megfelelő legyen. A takarmányozási görbe/táblázat beállításnál a minimum takarmánykeverék mennyisége tartalmazza az állatok igényének NRC szerinti vitamin- és mikroelem-szükségletét. A magasabb tejtermelésű állatoknak arányosan javasol a rendszer magasabb bevitelű tápot, ami biztosítja a magasabb termelési szinthez szükséges táplálóanyagokat. Az összetevők és a beltartalom esetében elsődleges szempont az a tény, hogy a tehén nem szereti a takarmányváltást, azaz a bendőmikrobák hatékonysága nagyban függ az etetett takarmányok állandóságától. A PMR és a robotban használt takarmánykeverékek közötti beltartalmi összefüggés nagymértékben befolyásolja a bendőmikrobák működését, végső soron a termelési hatékonyságot. Technológiáktól és takarmányozási beállításoktól függően a szubakut bendőacidózis elkerülése/mérséklése kulcsfeladat.

A publikáció az Agrofeed támogatásával készült.
Dr. Papp Péter
kérődző-egészségügyi szakállatorvos Agrofeed Kft.

Hejel Péter egyetemi kutató,
Állatorvostudományi Egyetem