Kettős présben a kukorica-külkereskedelmünk

Az évszázados aszályrekord, az ukrán-orosz háború és az Európát különösen sújtó energiaválság okozta magas infláció mély nyomokat hagyott a magyar agrár-külkereskedelmen is. Az egykor nemzetközi színtéren is jegyzett magyar gabona az idén – főleg a drámai méreteket öltő aszály miatt – eltűnt a gabonaexportőr országok térképéről.

Ha valaki visszalapozna a WTO éves kiadványaiban, lett légyen szó a búzáról vagy a kukoricáról, megtalálná a magyar gabonát az exportőr országok listáján, ami arra utal, hogy országunk többnyire a saját szükségleteit lényegesen meghaladó mennyiségű terményt takarított be. A többletet pedig értelemszerűen a külpiacokon értékesítettük. Számítottak is rá a tradicionális kereskedelmi partnereink, hogy az adott évi többleteink az ő gabonahiányukat enyhítik. WTO-beli kötelezettség is terhel minket, időben jelezni, ha aszály vagy egyéb természeti katasztrófa következtében kevesebb exportárualapra számíthattunk.

Jóllehet a kivitelünk nagyságrendje az ország méreténél fogva érdemben nem versenyezhetett a legjelentősebb exportőrök exportvolumenével, úgymint az USA vagy Argentína, esetleg Brazília készleteivel, de még Mexikóéval sem, de a régiónkban több gabonadeficites ország is számíthatott a magyar gabonatöbbletekre. A legnagyobb piacunknak számító Olaszországba nagy rendszerességgel több millió tonna búzát és kukoricát szállítottunk éveken, évtizedeken keresztül, de a relatíve kisebb piacnak számító spanyol, osztrák és német, alkalomadtán még a francia piacra is jutott a magyar gabonából. A franciák az óceáni éghajlaton termelt alacsony sikértartalmú búzájuk minőségének emelésére vásároltak tőlünk javító minőségű búzát. A kontinentális éghajlaton termett acélos búza nélkül ugyanis az ő óceáni éghajlaton előállított gabonájuk gyenge sütőipari értéke csak adalékanyagok hozzáadása mellett vált alkalmassá kenyér és finom pékáru készítésére.

A legjelentősebb kukoricafogyasztók ma már nem az abrakfogyasztó ágazatok Magyarországon, hanem az egyre jelentősebb kapacitásokat felvonultató biofinomító ipar. Tevékenységüknek köszönhetően egyre nagyobb mennyiségű gabona (elsősorban kukorica) kerül hazai feldolgozásra, ami a termék hozzáadott értékét, tartalmát növeli. A feldolgozatlan, alacsony hozzáadottérték-tartalmú mezőgazdasági termények értékesítéséből ugyanis relatíve kisebb árbevétel származik, annál is inkább, mivel a gabonaexportban, jelesül a búza és a kukorica külpiacra viteléből évek, ha nem évtizedek óta alapvetően nem a hazai külkereskedelmi vállalatok veszik ki a részüket, hanem családi vállalkozásnak titulált világcégek, gabonakereskedelemre specializálódott multinacionális vállalatok. A gabonaexport jelentős forgóeszköz-igényű, finanszírozási háttér nélkül életképtelen vállalkozás lenne, komoly szállítási kapacitásokat lekötő és jól szervezett logisztikai hátteret igénylő vállalkozás, amelynek működtetése meghaladja a mi lehetőségeinket.

Mivel közvetlen tengeri kikötőnk nincs, és a dunai, illetve a vasúti szállítási lehetőségek is korlátozottak, ebben a gazdasági versenyben, a logisztikai rendszereink fejletlensége folytán eleve hátrányt szenvednénk. Némi részlettel is szolgálva indokolt megemlíteni, hogy a Duna, mint vízi út csak korlátozott szállítási lehetőséget kínál. E cikk írásának az időszakában is mintegy 35 gázló teszi lehetetlenné az uszályok teljes terhelés melletti forgalmát, sőt évente a legnagyobb vízi utunk jó, ha három hónapig használható ilyen céllal, ezért érdekünk is a magasan feldolgozott termékek exportunkon belüli arányának a növelése.

Szemes termény helyett tehát egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű, feldolgozott termékek, mint például a bioetanol, az izocukor, a DDGS, a magas fehérjetartalmú takarmányok, a kukoricaolaj és a különböző keményítő- és rosttermékek kerülnek egyre inkább előtérbe és egyre nagyobb arányban külpiacra. Minden kilogramm bioüzemanyag mellé egy kilogramm fehérjetartalmú, emberi vagy állati fogyasztásra alkalmas élelmiszer, takarmány-alapanyag kerül előállításra, így a hajtóanyag-kiegészítőként piacra kerülő bioetanol gyártása egyben a takarmánypiaci helyzeten is enyhít, hiszen maga a fermentáció igen jelentős (szárított) fehérjemoslék melléktermék kibocsátásával is jár.

A hazai állatállomány fehérjeszükségletének a kielégítésében játszott szerep nem lebecsülendő, mert a magas fehérjetartalmú koncentrátumok, csökkentve az állattenyésztés termelési kockázatát, hozzájárulnak a szójapelletimport csökkentéséhez, védve az állattartókat a szója világpiaci árának hektikus változásaitól.

Illusztrációként és a nagyságrend érzékeltetése érdekében érdemes megemlíteni, hogy a hazai bioüzemanyag-ipar évente mintegy 2,4-2,5 millió tonna kukoricát képes feldolgozni, melyből több mint 700 millió liter bioetanol képződik, aminek a túlnyomó hányada exportra kerül. A nagyságrend önmagáért beszél. Ha azt nézzük, hogy az ez évi katasztrofális aszály okozta drasztikus terméskiesés következtében az idei termésmennyiség épp, hogy fedezné a bioetanol-gyártás alapanyagigényét, akkor könnyű belátni, hogy kukoricából importra szorulunk.

Látva a vegetációs időszak alatti csapadékviszonyok alakulását, az aszály pusztítását, a bioetanolüzemek már a nyár elején ráálltak az ukrán kukorica importjára. A július elején megnyílt gabonafolyosó lehetőségeit kihasználva mostanáig már mintegy 440 ezer tonna gabonát importáltak Ukrajnából. A napi 6 ezer tonnás import az év végéig akár 10 ezer tonnára is felmehet, így összességében akár a másfél-két millió tonnát is elérheti az ukrán kukoricaimport. Jóllehet a betakarítás nálunk még javában zajlik (a legutóbbi helyzetjelentés még csak a 60%-os készültségi szintről szól), de az előrejelzések szerint az idei termés a tavalyinak alig a felére, annak a 40-42%-ára tehető, így összességében feltehetően nem éri majd el a 3 millió tonnát. Az említett másfél-két millió tonnás importtal, némi indulókészlettel is számolva és a szerény hazai terméssel is kalkulálva a hazai szükségletek fedezhetők. Hiány, ellátási gond feltehetően nem alakul ki a kukorica területén. Igaz, kukoricaexportra sem számíthatunk az év hátralévő részében, de a jövő évben sem.

Feszültséget jelent ugyanakkor két tényező is. Az egyik a hazai felvásárlási árak területén mutatkozik. Nevezetesen az ukrán gabona leveri a hazai felvásárlási árakat, pontosabban ellentét feszül a hazai felvásárlási árak és az enyhén alacsonyabb ukrán exportárak között. A kukoricát már betároló hazai vállalkozások, termelők alapvető dilemmája abban fogalmazható meg, hogy kivárjanak-e a betárolt gabona értékesítésével, vagy várjanak a világpiaci árak kedvezőbb alakulására. A jelenlegi hazai felvásárlási árak egyes információk szerint az aflatoxinmentes takarmánykukorica esetében 135 és 148 Ft/kg között mozognak, amihez képest az ukrán kukorica kilogrammonként 10-15 Ft-tal olcsóbb áron érkezik.

Hozzá kell tenni, hogy a drasztikus csapadékhiány, a több hónapos aszály, de növényvédelmi problémák miatt is az idei kukoricatermésünk igen jelentős nagyságrendje, mintegy a negyede, harmada gombafertőzött, többnyire mikotoxinokkal fertőzött, ami kétségessé teszi ennek a terméktömegnek a takarmányként való hasznosítását, legalábbis a fiatal és növendék állatállományokban. Az értékcsökkenés borítékolható ennél a hozzávetőlegesen 6-700 ezer tonnás kukoricamennyiségnél.

A piaci elemzők a világ kukoricatermését nem ítélik meg olyan pesszimistán, mint ahogy a hazai állapotok tükrében az látszik, jóllehet az aszály a világ más tájain is pusztított. Az összesített adatok szerint a terméscsökkenés feltehetően összességében nem haladja meg a 4%-ot, ami „mindössze” 45 millió tonnát reprezentál, így a várható kukoricatermés ebben a gazdasági évben 1170 millió tonnára tehető. Ebből is látható, hogy a magyar kukoricatermés az aszály pusztításai mellett is csak csepp a tengerben. Ezzel szemben a szükséglet a világ kukoricatermése közelében alakul, nem haladja meg az 1180 millió tonnát, ami nem áthidalhatatlan nagyságrendi különbség, de kétségtelenül nyomás alatt tartja majd a kukorica világpiaci árát.

Hazai helyzet

Az elmúlt 30 év leggyengébb kukoricatermésével számolhatunk idén, amely várhatóan nem éri el a 3 millió tonnát. Mindemellett a depresszív, gyenge termés mikotoxinnal soha nem látott mértékben fertőzött. Egyes vélemények szerint a termés negyede, harmada érintett e tekintetben, ami egészségügyi kockázattal jár, kétségessé téve az érintett termék7tömeg takarmányként való hasznosítását. Bár kidobni ezt a 6-700 ezer tonnás gombaméreggel fertőzött, aflatoxinos kukoricát sem kell, de a határértékeket meghaladó bekeverési arány esetén egészségügyi kockázatoknak kitett a takarmányozott állat is.

A fekete-tengeri gabonaszállítás továbbra is kockázatokkal terhes. Az orosz, gabonafolyosót biztosító hajók elleni ukrán dróntámadás ideiglenesen befagyasztotta a gabonaszállítást, de az eddig kiszállított 9 millió tonna gabona is csak töredéke annak, ami korábban jellemezte ezt a négy, nagy forgalmú ukrán kikötőt.

Az ENSZ égisze alatt, török asszisztenciával július elején létrejött isztambuli megállapodás egyebek mellett azt a célt is szolgálta volna, hogy a fejlődésben elmaradott afrikai országok, ahol az éhséglázadások veszélye egyre fenyegetőbbé vált, hozzájuthassanak az ukrán, orosz gabonához. Ezzel szemben a híradásokból az derült ki, hogy Afrika ezen részeibe ukrán gabona nem került, az ukrán gabonaszállítmányok menet közben más desztinációt kaptak. A szegény országok fizetésképtelensége is hozzájárulhatott ehhez a döntéshez. Mindenesetre orosz kikötőkből több gabonaszállító tengerjáró hajó is útnak indult Fekete-Afrika e tájai felé, hogy humanitárius élelmiszersegélyként vigyen jelentős mennyiségű gabonát az éhezőknek.

Külkereskedelmi helyzetkép

Az évtizedek óta nem tapasztalt súlyos aszály ellenére a magyar agrárkivitel, köszönhetően elsősorban az elszabaduló világpiaci termény- és energiaáraknak, idén újabb rekordokat dönthet. A KSH által november első napjaiban közzétett 1–8. havi statisztikai adatok szerint az élelmiszerexportunk 26,5%-os bővülést mutatva, augusztus végéig bő negyedével nőtt. Ezen belül a növényitermék-export pedig – 2,4 milliárd eurós nagyságrend mellett – közel 17%-kal bővült.

Ennél is dinamikusabban nőtt viszont az import. Az élelmiszer-behozatal összességében 35,7%-kal bővült, ezen belül a növényi termékek importja pedig 57,7%-os növekedést mutatott.

Maradva a növényi termékek területén, exportmennyiség és exportárbevétel között túl szoros korrelációt nem fedezhetünk fel, amire az adatok is rávilágítanak.

Az aszálynak leginkább kitett szántóföldi kultúrák exportmennyiségében igen jelentős visszaeséseket láthatunk. Ha összességében a növényitermék-export szintjén nem is mutat olyan drámai kivitelcsökkenést a külpiacra vitt termények mennyisége (hiszen 20%-os a kivitel csökkenése az év nyolc hónapjában), az ennek bő felét adó gabonaexportnál azonban ez a kivitel-visszaesés már közel 30%-os, a kukorica esetében pedig mintegy 43%-os mértékű.

Karakteres eltérés mutatkozik az exportmennyiségek alakulása és az exportárbevétel alakulása között. A növényitermék-export és azon belül a gabonakivitel értéke növekvő, szemben az exportmennyiségek alakulásával, jóllehet az árbevétel átlag alatti növekedést mutat.

A gabonaexportunk legprosperálóbb termékének idén az aszálynak kevésbé kitett búza bizonyult. Jóllehet a búzaexport mennyisége is csökkent (hozzávetőlegesen 7%-os visszaesést mutatott), de az exportárbevétel a másfélszeres értékesítési átlagárnak köszönhetően 40%-kal bővült.

A növényitermék-import soha nem látott dinamikával bővült. Az importmennyiség augusztus végéig 70%-kal nőtt, az importérték pedig közel 60%-kal emelkedett. A statisztikai adatok szintjén, a részleteket illetően még mellbevágóbb az import megugrása.

A gabonaimport mennyisége közel 2,7-szeresére, ezen belül a kukorica importmennyisége az előző évi szinthez képest bő ötszörösére emelkedett. Leválasztva a kukorica-vetőmagot a teljes kukoricaimportról, a nem vetési célú kukorica importmennyisége bő hét és félszeresére ugrott.

Az importérték megugrása a kukorica esetében tízes szorzóval mérhető, miközben az importmennyiség „csak” az említett 7,5-szeresére emelkedett.

Export és import ütköztetése

Ezekből az export-import adatokból és a dinamikakülönbségekből a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy elönt minket az import, hiszen a súlyos aszály drámai terméskieséssel járt.

Közelebb kerülhetünk a realitáshoz, ha a kivitel és behozatal abszolút számait ütköztetjük.

Kezdve a gabonakivitel és -behozatal ütköztetésével, a vonatkozó táblázatból egyértelművé válik, hogy bármennyire is dinamizálódott a gabonaimport, az exportmennyiség ennek a megugrott importnak a négyszeresére rúg. A közel 900 ezer tonnás gabonaimporttal szemben mintegy 3,7 millió tonnás kivitel áll.

A búza exportmennyisége 6,5-szeresen haladja meg az import mennyiségét, az árpaexport pedig 19-szeres importmennyiséggel egyenértékű. A legnagyobb volument képviselő és a legdinamikusabban bővülő importmennyiséget mutató kukorica esetében is bőven exporttöbbletesek vagyunk, az exportált mennyiség az importmennyiség háromszorosát is kiteszi.

Exportérték tekintetében sincs másként, legfeljebb az arányok alakulnak máshogyan. Minden, táblázatbeli szegmensben exporttöbbletet mutatnak a külkereskedelmi adatok.

Összeállította: Szabó Jenő