A vetőgép a kulcs

Az ország egyik fele úszik az árban, a másik szomjazik. Azt is látni, hogy ahol áttértek a takarónövények termesztésére, ott a megnövekedett gyökértömeg jobban átjárhatóvá teszi a talajfelszínt, így a nagyobb mennyiségű csapadék is lehúzódik kártétel nélkül. Hasonlóan, mintha kaszálóra esne az eső. A száraz régióban is a mulcsos vagy takarónövényes területeken, habár kisebb mennyiségű csapadék hullott, de ezt jobban helyben tartja a természet, mint azokon a földeken, amelyeket minden évben fejük tetejére állítunk, és tavasszal port csinálunk belőlük. Itt már kevés csapadék hatására is beiszapolódik a felszín.

Lesz-e piac, sőt, lesz-e termény…?

A talajművelés hozza magával, hogy milyen vetéstechnikát alkalmazunk, vagy lehet, hogy fordítva van: amilyen vetőgéppel rendelkezünk, annak megfelelő talajművelést végzünk. Így adja magát, hogy ha a technológián változtatni szeretnénk, akkor a vetőgép a kérdés kulcsa. Minden fejben dől el. A klímaváltozás az már eldőlt, a kérdés csak annyi, hogy mit tudunk vele vagy ellene csinálni. Az új technológiák – amik valószínűleg csak nekünk újak, mert vannak régiók, ahol már nagyon régen űzik – jelen tudásunk szerint megoldást jelenthetnek. A ki nem próbálás és a változást karba tett kézzel várás következménye, hogy néhány éven belül nem az lesz a kérdés: az olcsó import mellett miként értékesítjük a termékeinket, hanem az, hogy egyáltalán fogunk-e tudni termelni. A klímaváltozás hatására valószínű, hogy ahonnan most olcsón jön a búza, kukorica, ott fog több csapadék hullani, és így még olcsóbban fognak tudni termelni.

Vetés: mi kell az egyenletes talajfelszínhez?

A vetés a talajok állapotával kezdődik. Mindegy, hogy szántunk vagy no-tillezünk, a föld felszíne egyenletes legyen, amúgy pocsék minőségű lesz a vetés, még akkor is, ha a vetőgépek csoroszlyái némi talajegyenlőtlenséget le tudnak követni.

Egyenletes talajfelszínt mulcskultivátorral tudunk elérni. Minél több gerendelyes az eszköz, annál egyenletesebb mögötte a felszín, ugyanis a sok kapa sok földet és sokáig visz magával. Így adja magát, hogy nagyon sokszor a tarlóhántást is sok kapás mulcskultivátorral kellene végezni. Ezután a tarlóápolást is úgyszintén, és ekkor már egy szezonban óriási lépést tettünk a felszínegyengetés terén. A kapás gépek vontatása nehezebb, mint egy rövid tárcsáé. Ha viszont a talajfelszín-egyengetést is szem előtt tartjuk, akkor az a néhány literrel több üzemanyagfogyás bele kell férjen azért is, mert később jóval kevesebbet fogunk felhasználni.

Horsch-technológia minden régióra

Különböző régiók különböző technológiái különböző vetőgépeket igényelnek. A technológiaváltásnál nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik a helyes út, főleg úgy, hogy a kereskedők, mint általában, mindig a saját lovukat dicsérik. Az újabb technológia felé nyitóknak meg néha saját maguk kell a tanulópénzt kifizessék, így nem egyszerű a helyzet. Inkább maradunk ott, és csináljuk úgy, mint eddig, mert ez így működött. Azt, hogy még működik, de már döcög a szekér, nehezen akarjuk bevallani. A technológiaváltásnál úgy tűnik, hogy a takarónövények termesztése egy lehetőség. A mezőgazdász az egyedüli, aki földet tud előállítani: a nagyon sok gyökérrel. A növények felszín feletti részei ősszel-télen páracsapdaként működnek, majd a felszínt takarják a kipárolgástól. Az eső helyben marad, és lehúzódik a mélyebb rétegekbe. Természetesen ott, ahol néhány óra alatt havi mennyiség hullik az áldásból, megjelennek a tavak, de még itt is hamarabb és jóval kevesebb kárral fog levonulni az ár. A Horsch a Föld minden tájára szállít technológiát, ezért nagyon sok tapasztalattal rendelkezik. Így a gépek fejlesztésekor mindig is az agronómiai igények állnak az első helyen.

Vetés a Maestro-val és az NT-vel

Azon termelőknek, aki a váltással kacérkodnak, optimális megoldás a Maestro DV és hozzá az NT vetősín. A Maestro DV 75 cm sortávolságban, 6, ill. 8 sorban, 50 cm-nél 12 sorban elérhető. Az osztott (60 : 40) 3500 l-es műtrágyatartályból a szemenkénti vetésnél kétféle műtrágyát tudunk a sorok mellé kijuttatni. Ezenfelül található még egy 300 l-es mikrogranulátum-tartály is. A Maestro egyaránt alkalmas a régi és új technológiákban. A min-tillnél és a no-tillnél kihívást a vetőmagvak jó beágyazása jelenti. A vetőmagágy inkább nedves, mint száraz, így ha nagy nyomással vetünk, akkor nagyon könnyen össze is nyomhatjuk, ezenfelül a vetőbarázda nyitva is maradhat. Talajszerkezettől függően az előbbi jelenségek többé-kevésbé még a mulcsos, ill. forgatásos talajművelésnél is előjönnek. A vetőbarázda biztonságos bezárása érdekében különböző lezárókerekeket lehet rendelni.

A Maestro DV-t a szemenkénti vetőegysége cseréjével gabonavető géppé alakíthatjuk. Kétféle vetősín között választhatunk. Az egyik a TD-vetősín. Itt egy RollFlex henger készíti a vetőmagágyat a TurboDisc vetőcsoroszlyák előtt, a másik az NT, ahol – mint a no-till vetőgépeknél – egy hullámos vágótárcsa halad a vetőegységek előtt, ami átvágja a felszínt, és magágyat készít.

A minimális talajbolygatás előnye és a terminálás

Az egyik előny, hogy a talajban az életet kevésbé zavarjuk, így a fonalak nem lesznek szétrángatva. Néha azért szükséges lehet mélyebbre benyúlni, akár különböző tömörödések fellazítása vagy a tápanyag lejuttatása érdekében. Ezekben az esetekben a meglévő mulcskultivátorokon is használjunk keskeny lazító szerszámokat!

A takarónövények egyik terminálási lehetősége a Terrano mulcskultivátorral a TerraCut kapa használata. Ez a kapa teljes átfedésben dolgozik, nagyon alacsony behatolási szöggel, ezért a MulchMix orrbetéttel vagy inkább az LD kapabetétekkel használjuk. Az igen sekélyen átvágott növények általában már nem tudnak újra kihajtani, de egy igen nagy tömeg a földfelszínen marad. Ekkor kellenek azok a megoldások, amikor egy hullámos tárcsával átvágjuk ezt a réteget, hogy a vetőmagot biztonságosan a földbe helyezzük, ellenben fellép a hair-pinning hatás, és a magvak nehezen vagy egyáltalán nem fognak csírázni.

Ezért nagyon népszerű a Pronto vetőgép

Akinél már eldőlt, hogy a technológiaváltást meglépik, de még mindig kétségekkel vannak tele, számukra tökéletes megoldás a Pronto DC. Ez a Horsch egyik legkedveltebb és legsikeresebb vetőgépe Európában. A mulcsos technológiában a Pronto-elv verhetetlen. A rövidtárcsa lazít, kever, magágyat készít – a gumikerekes henger egy „autópályát” készít a vetőcsoroszlyák számára. Majd a TurboDisc vetőcsoroszlyák pontos mélységbe helyezik a magot, és a mélységtartó kerekek le is tömörítik az adott réteget. Ezt a vetőgépet lehet kevés csavarozással no-till vetőgéppé alakítani. A rövidtárcsamezőt átszereljük a hullámostárcsa-mezőre. Így a hullámos tárcsák biztonsággal átvágják ott a földet, ahova a vetőcsoroszlyák jönnek, és a mulcsos vetőgépből máris no-till vetőgépet kaptunk. A rotációs no-tillben lehet, hogy olyan évjárat vagy olyan a vetésforgó jön, hogy a termelő úgy ítéli meg, nem szeretne no-till vetést. Ez esetben visszacsavarozva a csipkés tárcsamezőt visszakapjuk a mulcsos technológia vetőgépünket.

A tényleges no-till vetőgépek régióktól, vagyis növényi szármaradvány-mennyiségtől, ill. –milyenségtől függenek. A tárcsás csoroszlyás vetőgépeket (Pronto NT, Avatar) általában ott használjuk, ahol nagy mennyiségű, hosszú szárú növényi maradvánnyal állunk szembe. A kapás csoroszlyást, mint a Sprinter is, a kevés vagy rövidre zúzott szármaradvánnyal borított területeken, ill. a szárazabb régiókban használjuk. A mezőgazdaság óriási technológiai váltás előtt áll. A jól képzett és éles látású agronómus kincs lesz a jövőben. Ezenfelül egyre többen beszélnek az egészséges élelmiszerről is. Így van és lesz kihívás bőven.

Szász Zoltán
+36-30/743-0302