Vetett repcét? Ha nem, akkor mit?

Szeptember közepéig nem késő elvetni a repcét, így e cikk írásakor, szeptember első hetében még nem tudni, hányan gondolták meg magukat, és vették át mégis a megrendelt vetőmagot. Az első számok alapján meggyengült a növény pozíciója. De akkor mi lesz helyette? Az Agrárágazat tesz rá egy kísérletet, hogy ezt kipuhatolja.

Nehezen helyettesíthető növény

„Országrészenként nagyon változik a repcevetési kedv, attól függően, hogy mennyi sikerélményt adott idén a növény. Egyértelműen kevesebb repcetábla lesz a nyugati országrészben, ahol pedig hagyományosan a vetésforgó része, ugyanakkor Békés és Csongrád-Csanád vármegyében növekedést jeleztek a vetési szándékok. Ebben a pillanatban, szeptember elején még mindig sok múlik az esők érkezésén” – mondja Sík Imre, az RAGT magyarországi igazgatója.

A klímaváltozás miatt a gazdaságok zöme már nem augusztus végén, hanem szeptember első felében veti el a repcét, és akkor sem esik kétségbe, ha ez későbbre tolódik. A nyáron 189 ezer hektárról arattuk le átlagosan 3,17 tonnás eredménnyel a repcét. A legrosszabb átlagot Győr-Moson-Sopron (2,25 t/ha), míg a legjobbat Borsod-Abaúj-Zemplén (4 t/ha) hozta. Csongrád-Csanádban 3,5, Békésben 3,8 tonnás vármegyei átlagot jegyeztek fel. Ilyet még sosem láttak ebben a régióban, nem csoda, ha motiváltak voltak a helyiek. Bizonytalanság csak a talajnedvesség miatt van: Békésben e cikk írásakor 60% alatti nedvességtartalmú területek is akadnak.

Sík Imre azt mondja, hogy az elmúlt években a kisebb gazdaságokban sokat rontott a termelés eredményességén a neonikotinoidos csávázószerek kiesése, majd a foszforsav-észterek eltűnése az állományvédelemből. Az évek óta tartó őszi esőhiány tavaly magas műtrágyaárakkal párosult, még bizonytalanabbá téve a termelés végkimenetét. A legkisebb gazdaságokból pedig, ahol bérgépeket vesznek igénybe, teljesen eltűnt a növény. A gépszolgáltatás drága, és többnyire nem érkezik meg időben. Idén már a vetőmagon is spórolunk, márpedig a hibrid repce nem vethető vissza saját fogású magból, ahogy egy kalászos.

A szakember mégsem számít további repceterület-csökkenésre. Ennek oka, hogy idén az árpában, búzában is csalódtak az emberek, nem valószínű, hogy növelni akarnák ezek területét. Az árpa 330 ezer hektárja eleve nagyon magas szám volt, és akkora kudarccal járt, hogy inkább arra lehet számítani, hogy visszahúzódik 250–260 ezer hektárra. A búza közel egymilliós területére se vegyünk mérget. Azaz, jelentős térvesztést szenvednek el az őszi növények, amit a kiskultúrák nem tudnak betölteni. Sík Imre szerint ez az egyik oka annak, hogy a repce területe nem csökken tovább, a másik, hogy a gabonákkal ellentétben ez legalább hozott egy kis pluszbevételt. Harmadrészt a terménydiverzifikációs előírások miatt is szükségük van a gazdaságoknak a repcére. A növény térnyerésére azonban ő sem számít, így a felszabaduló hektárokat szerinte részben parlagon hagyják a gazdák, részben a kukorica/napraforgó kapja meg tavasszal.

A szakember a repce hosszabb távú jövőjével kapcsolatban azt mondja, a belső égésű motorok betiltásával (2035) kevésbé lesz szükség Európában a repce üzemanyagként való hasznosítására, emiatt nagyon bizonytalan a növény sorsa. Ettől függetlenül több területen továbbra is igény mutatkozik rá, ilyen az étolajgyártás, a talajerő-fenntartás (vetésforgó), illetve az export. Egyébként a beporzók és a méhészetek is sajnálnák, ha eltűnne a földekről ez a különleges mézet adó növény.

Ahogy körbeérdeklődünk az országban, úgy tűnik, valóban a nagygazdaságok tartanak ki a leginkább a repce mellett, de a kudarcok az ő esetükben is hatással vannak a termelési kedvre. A parlagon hagyás azonban nem opció számukra. Egy Veszprém vármegyei nagygazdaságba a vetésforgó okán került vissza 3 év utána növény. „Nagyon jó előveteménye a búzának, de nem is tudnánk másképp megoldani a forgónkat. A csávázószer pár leveles korig biztonságossá teszi a kelést, aztán a hosszú ősz gyors fejlődést tesz lehetővé, ha lépést tartunk a bolhákkal és a repcedarázzsal. Bízunk benne, hogy jövőre a mag ára is javulni fog. Ettől függetlenül azt látom, hogy országos szinten tovább csökken a növény területe” – vélekedik a gazdaságvezető, aki szeptember 8-ig végezne a vetéssel.

Fejér vármegyéből elképesztő repcetermésről hallunk egy nagygazdaságban, 46 mázsás átlagot arattak idén, és azonnal el is adták. Az elért szakember nem is panaszkodik a növényre: „Az egyik évben többet, a másikban kevesebbet hoz a konyhára, de mindig kitűnő elővetemény. Semmit nem csökkentettünk a területén. Ha kevesebb dízelre lesz szüksége Európának, valószínűleg akkor is lesz repcénk. Nehéz lenne mással helyettesíteni.”

Keresik az alternatívákat

Szanyi István, a KWS magyarországi vezetője is úgy látja: az ország egyes részein növekszik, másutt tovább csökkent az érdeklődés a repce iránt. Győr-MosonSopronban az idei kudarc nagyon visszavetette a termelési hajlandóságot, míg a borsodi siker felbátorította az ottani gazdákat. Az őszi esőkkel együtt még némileg javulhat a vetési kedv, de összességében nem zár ki egy 5–10 százalékos további területzsugorodást. „Leginkább a kilátástalanság nyomja rá bélyegét a termelők hangulatára. A kalászosokból is területcsökkenésre van kilátás, de nem gondolom, hogy a felszabaduló területet hasznosítani fogják. Inkább az ugaroltatás ugrik meg idén, ahogy annak a jeleit már tavasszal is láttuk.”

Blum Zoltán, a RAPOOL Hungária Kft. ügyvezetője úgy érzi, a múlt évinél is nagyobb lehet a visszaesés a repce területében. A tavalyi 8 százalék után elképzelhetőnek tartja a kétszámjegyű zsugorodást is – bár a saját forgalmi számaik ennél kedvezőbb képet mutatnak. „Nehéz megbecsülni, de 10–15%-os is lehet a térvesztés. Azzal sem tudjuk biztatni a termelőket, hogy a repce jövőbeni értékesítési kilátásai – legalábbis rövid távon – jobbak lesznek a jelenleginél. Úgy látom, hogy a kedvezőtlen adottságú termőhelyeken most a legkevésbé fájdalmas megoldás az ugar, a jobb adottságú területeken pedig a kukorica területének növekedése várható.”

Az Agrárágazatnak adott válaszok nem erősítik meg az ugar arányának további növekedését, de tény, hogy sok gazdaságban intenzíven keresik a repce kiváltásának lehetőségét. „Nem volt sikeres az idei repce. 3 tonna lett, holott máskor 4 fölött szokott lenni” – mondja egy Sopron vármegyei gazdaság vezetője, ahol normál esetben 100 hektáros kultúra ez az olajnövény. Ennek ellenére elvetették idén is, de 15 százalékkal csökkent a növény területe. „Többet nem tudunk kiváltani, ezt is nehéz pótolni mással. A szójára gondoltunk, bár nem pont ide való növény, de még mindig eladhatóbb, mint a lucerna” – indokolja a választást a gazdálkodó. A térségben nem az őszi esőhiány, hanem a rovarokkal való kilátástalan küzdelem a csalódás legfőbb oka. „A rendelkezésre álló csávázóanyag és permetszerek csak ideig-óráig nyújtanak védelmet, nem győzünk permetezni, és így sem garantált a siker. Mindezt a környezetvédelem jegyében…” – teszi hozzá keserűen.

Zala vármegyében, ahol idén a legprofibbak is augusztus közepén fejezték be a kalászban kicsírázott, szétázott búzaszemek aratását, tényleg elment a termelők kedve mindentől. Az elért nagygazdaság vezetője 10 százalékkal csökkentette idei repceterületét. „Jobban nem tudtam visszavenni, mert nehéz helyettesíteni mással, és nincs jobb búza-elővetemény nála” – indokolja. A kieső területre először valami hasonlóan talajerőjavító növényen gondolkodott, például szóján. Végül biztosabbnak látta azt az ősszel vethető, kétsoros sörárpát, ami mindig nagyon jó fajsúllyal és osztályozottságával jön le a tábláról, és ez idén is így volt. Mivel korán aratható, megelőzi a cseh konkurenciát, a gazdaságban pedig csökkenti a repce-búza munkacsúcsot. A koraiság további előnye, hogy kisebb a vihar és a megázás kockázata – ennek a nyugati határszélen óriási jelentősége van.

Ahol már egy ideje nincs is

„Három éve hagytuk abba a repcét, alapvetően a vadak miatt, de nagyon költséges és kockázatos növénnyé is vált mára” – mondja egy közepes gazdaság vezetője Heves vármegyében. Náluk madáreleségnek termelt cirokkal színesedett a termékpaletta, az őszt pedig kitöltik a kalászosok: búza, takarmány- és sörárpa. A szemes cirkot nagyjából annyiért tudja eladni, mint a kukoricát, most 60–70 ezer körüli az ára. A sörárpáért az aratás előtt még 65 ezret ígértek, de aztán meggondolták magukat a vásárlók, nem is vált meg tőle. A takarmányárpáért most csak 48 ezret adnának. „400 ezerbe került egy hektár búzatermés, vagyis az 5,5 tonna. A takarmányárpa sem hozható ki sokkal kevesebből, de az legalább 7 tonna lett. A sörárpa termelhető meg a legkisebb költségből, és a legtöbbet fizetnek érte. 6,5 tonnát termett, 96%-os osztályozottsággal. Ha nem veszik át, itt marad a raktárban. Nekem még van helyem és pénzem. Ráérek kivárni az áruhiányt, ami pedig biztosan lesz.”

Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az elért nagygazdaság évek óta nem vet repcét, mert az őszi szárazság sorozatosan keresztülhúzta a számításaikat. „Gondolkodtunk rajta, de nem alkalmas rá az időjárás” – mondja a cégvezető. Békésben az elért gazdaságban már közel 10 éve nem foglalkoznak repcével. „Hosszú évek kudarcai után úgy láttuk, nincs értelme. Tavaly itt bejött sokaknak, de az egy kivételes évjárat volt. Nálunk lucerna tölti be a repce helyét a vetésforgóban. Az is egyszer kopp, másszor hopp. Vagy sikerül jól magot fogni, vagy nem, vagy jó a széna ára, vagy nem…” Hozzátesszük: a térségben a pocok és az esőhiány a leginkább a felelős a kopp-helyzetekért.

A forgatás nélküli művelés vállalása is sokat ártott ebben a rágcsálóban gazdag térségben. Hevesi István Csongrád-Csanád vármegyében azt mondja, csak a sok eső, a fagyos tél és a mélyművelés javíthatna valamit a pocokhelyzeten. Az első kettőt nem adja meg az ég, az utolsó feltételt meg mi magunk nem teljesítjük az agro-ökológiai pénzekért. Pedig az messze nem kompenzálja a kártevő okozta károkat. „Itt már félsivatagi körülmények uralkodnak, eddig 350–370 mm csapadék hullott nálunk. A búza 4–5 tonna volt hektáronként, a napraforgót most aratják 2,2 tonnával, a kukorica 3 tonnásnak látszik, pedig idén a rekordtermés is csak a nullszaldóra elég. Repcét csak öntözve lehetne termelni, ami nem éri meg, főként, hogy a mai szerekkel meg sem védhető” – mondja a 330 hektáros családi gazdaság vezetője. A lucernát a gazdatársak most tárcsázzák ki a pocokkár miatt, de egyébként is tönkremenne az aszályban a harmadik kaszálásra.

„Nálam a terület harmada öntözhető. Az egyik lineár alatt borsó volt, amit csemegekukorica követett, a másik alatt bab, ami után spenót lesz. A borsós-csemegés 73 hektárra 230 ezer köbméter vizet öntöztem ki idén. A környékben már csak ezekben az oázisokban folyik termelés, ahol nincs öntözés, ott jövőre már csak háromszori tárcsázást terveznek termelés helyett” – állítja a mindszenti gazdálkodó. Ezek az üde foltok persze mágnesként vonzzák a táplálékot, zöldet kereső rovarokat és rágcsálókat, amikkel szemben egyre nehezebb a védekezés. A babon 20 százalékos kárt csináltak a kukoricamolyok az utolsó egy hétben. Hevesi István úgy látja, a pockokkal már a gólyák, sirályok, ölyvek sem bírnak, a rókaállomány pedig egészen megcsappant a túlvadászat következtében.

„Hogy mit vessünk ide? 10 éve még röhögtünk a magyarországi fügéseken, ma már komolyon mondom, hogy át kell térni a mediterrán növényekre és az új kártevőkkel szembeni védekezésre. A komám két hétig volt beteg egy tigrisszúnyogcsípés miatt, és mi jön még! Hatóanyag meg nincsen…” A mindszenti gazdálkodó úgy látja, ma sokkal küzdelmesebb talpon maradni, mint az apja idejében, és úgy érzi, a társadalom ellenséges a mezőgazdasággal szemben. Mintha nem értenék, honnan jön az élelmiszer. Majd megértik, ha nem lesz…

Ahol nőtt a bizalom

Guti Rudolf, a beregi Tarpán úgy döntött, fordít egyet a dolgon, és idén elveti a repcét. „Nem nagy terület, 40 hektár, de tavaly teljesen kihagytam. Jobbnak tűnt búzát vetni, mivel egyrészt nagy aszály volt szeptember elején, másrészt az egekben voltak a műtrágyaárak, harmadrészt úgy tűnt, a gabona sokat ér. Most más a helyzet. A 73 mázsás búzát 57,5 ezerért tudtam eladni tonnánként, csak minimális nyereségem lett rajta. Jövőre sem tűnik nagy üzletnek a kalászos itt, a keleti határ közelében. A repcéhez viszont jónak látom az időjárást, és felére csökkentek a műtrágyaárak is. Szeptember 15-ig elvetjük, hogy ne kelljen kétszer regulátorozni.”

A műtrágyát egyedi összetételben keverteti ki magának, a repcéhez igazítva lesz egy foszforban, kalciumban és kénben is gazdag összetett tápanyaga. Először próbálják ki a növény direktvetését is. Az őszt illetően leginkább a vadaktól tart a beregi gazdálkodó. Tavasszal szintén újítana a növénypalettán, pontosabban visszatérne egy olyan kultúrához, amelyben régebben jól teljesített a cég. „Sárga takarmányborsót vetnék, az jobban illik ide, mint a szója, és nem nehéz a technológiája. A sima talajfelszín a siker kulcsa, akkor egy búzakombájnnal is kezelhető a tábla. Már megvan rá a vevőm is: egy sertéstelep. Vethetném akár zabbal is, hogy megtámassza a borsót, aztán az igény szerint kirostálható belőle. Ezen még gondolkodom.”

És végül szólnunk kell a legsikeresebb repcetermő térségről, Borsod-Abaúj-Zemplénről. A csereháti térségben több mint 80 hektár átlagában 46 mázsás üzemi átlagot ért el egy lelkes gazdaságvezető. Szerinte nemcsak a legjövedelmezőbb, de a legszebb növény is a repce. „Igényli a gondoskodást, folyton nézegetni kell, de én ezt szeretem benne. Aki nem tud 4 tonna repcét csinálni, az hagyja is abba!” Ő idén egyes táblarészekben 5,5–6 tonnát is mért a kombájnnal, de az átlagot lejjebb húzták más táblarészek, amelyeket megtépett a vihar. Ebben a térségben az ő számai még csak nem is számítanak ritkaságnak. Ahogy mondja, idén olyan tökéletes volt az időjárás a növényre, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

„Igaz, semmin nem spóroltunk. Most középmély lazítást csináltunk, a 3 × 15-ös komplex műtrágyából 270 kilót kapott a tábla, szeptember 8-ig elvetünk, aztán remélem, megjön az eső is” – sorolja. Annyira lelkes, hogy idén bő harmadával növelte a növény területét. Úgy véli, növényolajra mindig szüksége lesz a világnak. Ha nem biodízel készül belőle, akkor valami más, de kizárt, hogy a repce eltűnjön a földekről.

Gönczi Krisztina