A mezőgazdaság hatékonyságának fokozását látja a kínai élelmiszeripar azokban a rizs- és tésztaételekben, amik úgy készülnek, hogy hússejteket ágyaznak be különböző gabonafajtákba. Dél-Korea hasonló úton jár, hogy helyettesítse a marhahúst…
Hús-sejtek nőnek a rizs-közegen
Miközben hazánk és Európa gazdaság- és állatvédelmi okokból élesen ellenzi a laboratóriumi „műhúsok” térnyerését, Ázsia nagy léptekben megy „előre”. Kínában olyan rizsételeket fejlesztettek ki, amelyekben hússejteket ágyaznak be különböző gabonafajtákba. Ezek aztán laboratóriumban nőnek ki, hogy kiegyensúlyozott, tápláló ételeket állítsanak elő. A Pekingi Élelmiszer-tudományi Akadémia Kínai Húskutató Központja egy tudományos lapban arról írt: a laboratóriumban termesztett csirke- és sertésrizsételek vizuálisan megkülönböztethetetlenek a hagyományos fajtáktól, sőt, főzés után a hús és a rizs keverékének aromáját bocsátják ki.
Azt azonban még a kínaiak is elismerik, hogy a műhús drága, szintetikus hordozóanyagok felhasználásával állítják elő, ami élelmezésbiztonsági aggályokat vet fel. Innen jött az ötlet, hogy a rizs viszont természetes, rostban és más hasznos tápanyagokban gazdag termesztőközege lehet a beágyazott hússejteknek, amelyben így csirke- vagy sertéssejtréteget növesztenek a felszínén. Az így kapott étel megőrzi a normál rizs élelmi rostjait, szénhidrátjait, vitaminjait és ásványi anyagait, miközben esszenciális aminosavakat és állati fehérjéket ad hozzá. Az újság által közzétett képek arra utalnak, hogy a tudósok csirke- és sertéshúsfajtákat termesztettek rizzsel, lila rizzsel és kölesekkel kombinálva.
Idén már szerepelt ilyen hír a mezőgazdasági-élelmiszeripari sajtóban: a dél-koreai Yonsei Egyetem csapata hasonló módszert alkalmazott rózsaszín „marha-rizs” előállítására. A rizsszemeket halzselatinnal és enzimekkel vonják be, hogy tápláló közeget biztosítsanak a hússejtek növekedéséhez. Itt már elképesztő árak is szerepelnek: a dél-koreaiak szerint a marhahús-rizs ára összevethető a hagyományos rizsével…
Drága és fájdalmas
A műhúspártiak három okból támogatják ezt a kutatási irányt: a sejttenyészetből létrehozott hús nélkülözheti a természetes termék hátrányos vonásait, nem igényel hatalmas termőterületek az állatok takarmányozása, ezzel pedig kisebb környezetterheléssel állítható elő.
Ugyanakkor – mint arra hazai források is rámutatnak – a műhúshoz szükséges sejtek kinyerése súlyosan beleütközik az állatokkal való kíméletes bánásmód modern kori elvárásaiba. Arról már nem is beszélve, milyen súlyos gazdasági következményei lennének-lesznek a szintetikus húsok ipari méretű terjedésének – erről itt írtunk.
