A hazai mezőgépgyártás szerkezetváltás előtti fénykorában a különböző, fejlesztésekért felelős szervezetek, intézetek és testületek sorra ontották az innovatív konstrukciókat szellemi műhelyeikből. Ezeknek jelentős része megvalósult a Mezőgéptröszt Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatainak kivitelezésében.
Vannak viszont olyan projektek, amelyek nem jutottak el a sorozatgyártásig, hanem csak prototípus állapotban maradtak, de korukat megelőző megoldásaik és kialakításuk, illetve a velük szerzett gyakorlati tapasztalatok jó műszaki alapot adtak a további fejlesztésekhez. Cikkünkben négy olyan – a Mezőgépfejlesztő Intézet (MEFI) által, a 70-es években tervezett – konstrukciót mutatunk be, amely végül vagy nem, vagy csak kis szériában került gyártásra.
EOB-13 (3,5) emelve ürítő gyűjtőkocsi
A hetvenes években a legnagyobb szőlőtermesztő üzemekben az egyre terjedő önjáró szüretelőgépek zavartalan munkájának előfeltétele volt a folyamatos és optimális kiszolgálás. A gazdaságokban akkoriban rendelkezésre álló szállítóeszközpark a gépi szőlőbetakarítás speciális szállítási igényeihez (menet közbeni átrakodás, sorközbeni szállítás, távolsági szállítójárműbe való ürítés) körülményesen, sokszor átalakítások árán volt alkalmazható.
A probléma megoldására a hetvenes évek közepén a hazai mezőgépfejlesztés szellemi műhelyeiben fejlesztési projekteket indítottak. Először az MGI-ben született meg egy 3000 literes raktérkapacitású, oldalra, magasra billentő gyűjtőkocsi, amellyel a termés ürítése a szállítójármú megközelítésével együtt 5–8 percet vett igénybe. Később ezt az MGI által egyedileg kialakított oldalra magasra billentő pótkocsit továbbgondolva a Mezőgépfejlesztő Intézet Szállító és Rakodógépek Osztálya kapta a feladatot egy sorozatban gyártható verzió megtervezésére. A tervek alapján 1977-ben elkészült a MOB-13 típusú pótkocsi prototípusa. A 7 m3-es képességű, trapéz alakú tartályát az oldalra emelve billentő pótkocsi 2,5 méteres magasságban 130 másodperc ürítette ki, amelyet a felépítmény oldalán hidromotorral hajtott szállítóheveder segített.
Az első tesztek hamar rámutattak, hogy újra kell gondolni a konstrukciót, így a következő évben már egy merőben megváltozott, új, EOB-13 (3,5) típusjelre átkeresztelt modellt mutattak be. A MEFI által fejlesztett EOB kocsit a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat valósította meg és vette gyártásba, 1977-ben. A szintén egytengelyes, emelve oldalra billentő pótkocsi a szüretelőgép mellett haladva gyűjthette össze, a 3,5 m3-es tartályába a termést. Keskeny kialakítása miatt már 2,4 m-es sortávolságú ültetvényekben is dolgozhatott. Annak érdekében, hogy a kézi szüretet is tudja segíteni, a ládákba, vödrökbe szedett termés gyűjtéséhez fogadógarattal és bordás szállítószalaggal ellátott felhordóadapterrel rendelkezett, így nem kellett a magas tartályba borogatni a szőlőt a szedőknek. A távolsági szállítójárműbe ürítéshez a hidraulikus munkahenger először felemelte a forgáspontjával együtt a tartályt, majd a forgáspont mentén ürítési pozícióba billentette. Az alvázkeretre szintén hidraulikusan aktiválható támasztólábakat szereltek, így egyenetlen talajú, lejtős területeken is biztonságosan üríthették. Két magajáró szüretelőgép együttes üzemeltetése esetén már megtakarítást eredményezett alkalmazása, hiszen három EOB pótkocsi biztosította a folyamatos kiszolgálást.
Mezőgazdasági felépítmények 3 tengelyes Rába teherautóra
Szintén a hetvenes évek közepén az MGI, a MEFI és a Rába MVG, az MGI kezdeményezésére, a MÉM Műszaki Fejlesztési Alapjából 10 tonnás hazai mezőgazdasági tehergépkocsi-család fejlesztési programját indította el. Erre a célra először az új fejlesztésű Rába-859 tehergépkocsi prototípusát vették alapul, de végül az 1976-ban bemutatott 6 × 6 kerékképletű Rába MAN U22.230 DFKA típusú tehergépkocsival folytatták a projektet. Az adaptálható mezőgazdasági felépítmények sorát a MEFI tervei alapján a HÓDGÉP kivitelezte. Műtrágyaszóró, szervestrágyaszóró, hígtrágyatartályos és billentőfelépítményt terveztek rá, melyekből az első kettő méreteit tekintve európai szinten is egyedülálló volt. Ez a Tornádó 11 műtrágyaszóró és az SZF-10 szervestrágyaszóró felépítmény.
Utóbbinál nem teljesen új fejlesztésű szórógépre kell gondolni, hanem az akkor már két éve hazánkban, kooperációban gyártott Fortschritt T-088 lehordószerkezetes trágyaszóró pótkocsi kocsiszekrényéből alakították ki a felépítményt. A 10 tonna teherbírású szórófelépítmény munkavégző elemeiben azonos volt az alapot adó, NDK fejlesztésű pótkocsival, a meghajtást viszont a tehergépkocsi osztóművére szerelt mellékhajtásról kapta. A léces-láncos lehordószerkezet hidrosztatikus, míg a szóróhengerek mechanikus meghajtásúak voltak, ebben nem volt különbség a pótkocsis verzióhoz képest. A munkaszélessége 1,5–2 méterrel szélesebb volt, mint a T-088-as pótkocsié, ami a magasabb pozícióból következett. 1977-től, öt éven keresztül számtalan hazai szakkiállításon és gépbemutatón szerepelt, sőt 1979-ben még külföldön, az újvidéki nemzetközi ipari vásáron is láthatták az érdeklődők. Mi sem mutatja jobban, hogy maga az ötlet menynyire innovatív volt, hogy a 80-as évek elején a csehszlovák mezőgépipar is lemásolta, és a saját Tatra-148 6 × 6-os tehergépkocsijára készített adaptációt T-088-as elemekből.
Saját lábra állt a Tornádó 11 műtrágyaszóró
Fentebb már említettük a Tornádó 11műtrágyaszóró felépítményt, amely a fejlesztendő adapterek közül először született meg 1973 őszén, majd a következő évben – a II. AGROmashEXPO-n – már a traktorvontatású változatát is bemutatták. Mivel a teherautóval való alkalmazás a szórógép lehordószerkezetének dörzskerekes hajtása miatt nem vált be, a felépítményes verzió projektje kudarcba fulladt. Így a folytatásban csak a vontatott változat továbbfejlesztésére koncentráltak. Időközben itthon is bővült a 150–180 LE teljesítményű középnehéz és nehéz-univerzális erőgépek kínálata, így az új, nagy tartálykapacitású szórógép energetikailag jól illeszkedett a munkagéprendszerükbe. Annak érdekében, hogy a fentebb említett dörzskerekes hajtásmegoldás a későbbiekben ne okozzon problémát, hidrosztatikus hajtásúra alakították át a lehordószerkezet-hajtást.
A felépítmény egy himbarendszerű, lengőtengelyes, tandem futóművel alátámasztott, létravázas alvázra került adaptálásra. A hidraulikus-csigás hajtóművet a traktor hidraulikus rendszere táplálta, a lehordólánc sebességét pedig a hajtómű hidraulikus körébe szerelt áramlásszabályozóval szabályozhatták. Az akkori keleti blokkból származó traktorok többsége még nem rendelkezett elegendő, kettős működésű hidraulikus kivezetéssel, így a szórótányérok hajtásához egy a traktor erőleadó tengelyéről származtatott hajtást is közbeiktattak. Végül a vontatott Tornádó 11 típusjelzése a TH kiegészítést kapta, és 1979ben 30 darabos széria készült belőle a HÓDGÉP kiadásában. Ezeket számos kiállításon és bemutatón népszerűsítették, és országszerte az Agroker Vállalatok értékesítették. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Tornádó 11TH egy korát megelőző gépnek számított, minthogy ez Európa legelső 10 tonna terhelhetőségű műtrágyaszórója volt. 1983-ban még a Moszkvai Mezőgazdasági Gépkiállításon is bemutatták, esetleges exportpiac után kutatva.
Hódgép EB-8 emelve billenő pótkocsi
A 70-es években a magasra emelve billentő, univerzális pótkocsi jó néhány termesztési technológiában kapott szerepet. Az EB-4-es gyártásának beindításával egy hiánypótló közelítőjárművet sikerült pótolni. Pozitív jellemzői révén jól alkalmazhatták a legtöbb betakarítási technológia szállítóláncában, illetve a vetés, ültetés, tápanyag-visszapótlás eszközeinek kiszolgálásában is. Az EB-4 sikerét látva a szállítási kapacitás növekedésének igénye arra ösztönözte a MEFI-t, hogy egy nagyobb teherbírású és raktérfogatú verziót is tervezzen. A MÉM Műszaki Fejlesztési Alapjából pontosan fél évszázada kezdődött fejlesztőmunka eredményeként született meg az új, hazai, 8 tonna teherbírású emelve billenő pótkocsi, az EB-8 (nem összekeverendő az Erdőgép EB-8/82 egytengelyes pótkocsival). Az új, ollós emelési megoldású pótkocsit a HÓDGÉP kísérleti műhelyében hívták életre a tervek alapján. Külön 32 literes olajtartállyal és szivattyúval rendelkező hidraulikus rendszere volt, ami 160 bar nyomáson működött, és ezt a vontató traktor az erőleadó tengelyéről hajtotta. Az emelőmechanizmus 2700 mm-es átrakodási magasságba emelte a felépítményt.
Az EB-8 pótkocsi alváza a T-088 pótkocsikról jól ismert himbarendszerű, lengőtengelyes, tandem futóműre támaszkodott. A 13 m3-es raktérfogatú felépítmény zárófala billentéskor automatikusan nyílt, és egy zárható dupla terményáttöltő ablak is helyet kapott a hátsó falon. Emelt helyzetben, illetve emeléskor és süllyesztéskor a biztos stabilitást az alváz hátsó részén egy hidraulikusan aktiválható páros kitámasztóegység segítette. A pótkocsi premierjére az 1977-es AGROmashEXPO-n került sor, és a következő kőbányai kiállításon is megjelent, de sajnos sosem került sorozatgyártásra.
Akiket még részletesebben érdekelnek a fent felidézett innovatív fejlesztések, azok a járművekről a gepmax.hu/historia oldalon további érdekes részleteket olvashatnak.
Fotók: Az egykori gyártók és fejlesztő intézetek felvételei
Farkas Imre
