Egy kép néha a legsúlyosabb szavaknál is keményebb üzenetet hordoz a jelenről és a jövőről. A KITE szakértői nemrég elemezték néhány főnövény termesztésbiztonsági, jövedelmezőségi mutatóit a mezőgazdaságban, és figyelmeztető következtetésekre jutottak. Nagyon érdekes képek következnek.
A kukoricatermesztés új földrajza rajzolódik ki Magyarországon
A klímaváltozás nemcsak a termésszinteket alakítja át, hanem fokozatosan újrarajzolja Magyarország termesztési térképét is. Erre hívta fel a figyelmet Mészáros Gábor, a KITE Zrt. kiemelt szolgáltatásértékesítési igazgatója. A szakember a Sumi Agro Hungary Kft. SUMIVERSITAS című rendezvényén többéves adatbázis, mesterséges intelligenciával támogatott elemzések és egy nyolcéves talajművelési kísérlet eredményei alapján mutatta be, hogyan változnak a szántóföldi növénytermesztés kockázatai.
A szakember szerint az elmúlt évek egyik leglátványosabb vesztese a kukorica. Míg 2015-ben még mintegy 1,2 millió hektáron termesztették Magyarországon, addig 2025-re a vetésterület 700–800 ezer hektár körüli szintre zsugorodhat. A gazdálkodók alkalmazkodnak a megváltozott klimatikus viszonyokhoz: nőtt a napraforgó jelentősége, ugyanakkor a szója és más alternatív kultúrák sem mindenhol váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A KITE szakemberei a 2019–2024 közötti időszakot elemezték, a rendkívüli 2022-es aszályos évet szándékosan kihagyva, hogy ne torzítsa az eredményeket. A terméseredményeket 10×10 kilométeres rácshálóban vizsgálták, majd azokat gazdaságossági számításokkal egészítették ki. A modellek nemcsak a termést, hanem a klímaadatokat, a vízmérleget, a technológiai színvonalat és a termesztési költségeket is figyelembe vették.
A legnagyobb veszélyzóna a Duna–Tisza köze
A bemutatott térképek egyik legfontosabb tanulsága, hogy Magyarország középső része egyre inkább kockázati zónává válik a kukoricatermesztés szempontjából. A pirossal jelölt területek azok a régiók, ahol az elmúlt évek átlagában a termésszint már nem érte el a gazdaságos termeléshez szükséges küszöböt.
Lásd ezt a cikkünket: A 2001-es rekord felére zuhant a kukorica vetésterülete
A számítások szerint a kukorica esetében a fedezeti pont 6,5 tonna hektáronként, míg a valóban nyereséges termesztéshez legalább 7,5 tonnás termés szükséges. A Duna–Tisza köze jelentős része, valamint Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nagy területei már ebbe a magas kockázatú kategóriába kerültek. Ezzel szemben Nyugat-Dunántúl és Északkelet-Magyarország több térsége továbbra is kedvezőbb adottságokat mutat.
A képeken bemutatott második térkép azt szemléltette, hogy talajvédő művelési rendszerek alkalmazásával valamelyest javítható a helyzet. A fedezeti pont ugyan 6 tonnára csökkent, de a központi országrész jelentős része továbbra is magas kockázatú maradt. A technológia tehát nem csodaszer, de mérsékelheti a veszteségeket.
Búzában és napraforgóban kedvezőbb a kép
Az őszi búza esetében jóval kedvezőbb eredmények születtek. A gazdaságossági számítások szerint a fedezeti pont 4,5 tonna hektáronként alakult, miközben az ország döntő része még mindig képes ezt meghaladni. A búzatermesztésben ugyan szintén megjelentek kockázatosabb térségek a középső országrészben, de a kukoricánál tapasztalható drámai helyzet egyelőre nem alakult ki.
Lásd ezt a cikkünket: Bibliai vízhiány és levéltetű is fenyegeti a kalászosokat
A legstabilabb növénynek a vizsgálat alapján a napraforgó bizonyult. A fedezeti pont mindössze 2,6 tonna hektáronként volt, a gazdaságos termesztéshez pedig 2,9 tonnás termés elegendőnek bizonyult. A napraforgó kockázati térképe szinte teljes egészében kedvező képet mutatott, ami jól magyarázza az elmúlt évek vetésterület-növekedését.
A három fő szántóföldi növény – kukorica, búza és napraforgó – eredményeiből összeállított összesített kockázati térkép még markánsabban kirajzolta a problémás térségeket. A legmagasabb, 6-os és 7-es kockázati kategóriába tartozó területek döntően a Duna–Tisza közén helyezkednek el, ahol már több kultúra termesztése is jelentős bizonytalanságot hordoz.
Lásd a napraforgó és az Alföld témakörében ezt a cikkünket: 1-1,5 tonnás napraforgó, elnéptelenedik az alföldi agrárium
Talajműveléssel évente 50–60 milliméter víz nyerhető
A nyolcéves kísérlet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a talajvédő művelés nem feltétlenül növeli látványosan a termést, de jelentősen javíthatja a vízgazdálkodást. A szántás, a középmély lazítás, a talajvédő művelés és a sávos művelés összehasonlítása alapján a kevésbé bolygatott rendszerekben 50–60 milliméterrel több víz maradt a talajban.
A kutatások ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a talajvédő rendszereknek ára van. Tavasszal a talaj hőmérséklete 2–3 Celsius-fokkal alacsonyabb lehet, emiatt a kukorica és a napraforgó kelése akár 3–5 nappal is késhet. A növényvédelem is bonyolultabbá válik, hiszen a felszínen maradó szármaradványok megváltoztatják a gyom- és kórokozóviszonyokat.
A hosszú távú eredmények azonban azt mutatják, hogy a szélsőségesen száraz években a vízmegőrző rendszerek egyre nagyobb előnyt jelenthetnek. A szakember szerint a kérdés ma már nem az, hogy szükség van-e szemléletváltásra, hanem az, hogy a gazdálkodók milyen gyorsan és milyen mértékben tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez.
A bemutatott térképek üzenete egyértelmű: Magyarországon a termesztési kockázatok területi különbségei gyorsan nőnek. Egyes térségekben a hagyományos növények termesztése továbbra is biztonságos lehet, míg más régiókban a technológiai váltás és a vetésszerkezet átalakítása már nem lehetőség, hanem a gazdaságos termelés feltétele.
(Fotók, szöveg: Horizont Média/Kohout Zoltán; illusztráció: KITE Zrt.)
Agrárágazat Tudástár: Termesztési kockázati térkép – A termesztési kockázati térkép megmutatja, hogy egy adott növény termesztése mely térségekben biztonságosabb vagy kockázatosabb a termésátlag, a klímaadatok, a vízmérleg és a gazdaságossági küszöbök alapján. Segítségével a gazdálkodók pontosabban dönthetnek a vetésszerkezetről, a technológiai váltásról és a talajvédő művelés szerepéről. A klímaváltozás miatt az ilyen térképek egyre fontosabbak a jövedelmező növénytermesztés tervezésében.
