Ha a súlyosan száraz Afrikában egy egyszerű technikai megoldással elérték a talajvízszint jelentős emelkedését, akkor az eljárás a kiszáradóban lévő Kárpát-medencén is segíthet. Közép-Magyarország mezőgazdaságát a ma már métereket apadt talajvízszint is fenyegeti. A módszerről video is készült.
Meglepő fordulat Afrikában
Miközben Magyarországon évről évre süllyed a talajvízszint, és a gazdák egyre súlyosabb aszályokkal küzdenek, Afrika egyik legszárazabb térségében meglepő fordulat zajlik. Ahol addig tömegek álltak sorban európai és amerikai élelmiszersegélyekért, most több millió ember vált önellátóvá. A NASA műholdas mérései szerint a Száhel-övezet több területén az elmúlt években nőtt a felszín alatti vízkészlet, emelkedett a talajvízszint, és javult a növényzet állapota. A kutatók szerint a változás mögött nem csupán kedvezőbb csapadékviszonyok állnak, hanem tudatos vízvisszatartási és tájrehabilitációs programok is.
A Száhel-övezetben nem gigantikus víztározókkal vagy drága infrastruktúrával próbálták megállítani az elsivatagosodást. Ehelyett milliós nagyságrendben alakítottak ki úgynevezett zai-gödröket – a TMMG szerint ezeket ’mosolygó ároknak’ is nevezik a régióban – és félhold alakú vízgyűjtő mélyedéseket. Ezek az egyszerű földmunkák lelassítják a csapadék lefolyását, növelik a beszivárgást, mérséklik az eróziót, és segítik a talajvízkészletek utánpótlását. A módszer lényege az úgynevezett „slow water”, vagyis a lassú víz szemlélete: nem elvezetni kell a vizet, hanem minél tovább a tájban tartani.
Ugyanaz a probléma, mint az Alföldön
A Száhel tapasztalatai azért különösen figyelemre méltók Magyarország számára, mert a Duna–Tisza köze, a Homokhátság és az Alföld jelentős része hasonló vízgazdálkodási problémákkal küzd. A csapadék egyre inkább rövid idő alatt, nagy intenzitással érkezik, majd gyorsan elfolyik vagy elpárolog, miközben kevés jut el a talajvízig. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint Magyarországon évente átlagosan 3–5 centiméterrel süllyed a talajvízszint, miközben az ország vízmérlege tartósan negatív: több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik vagy helyben hasznosul.
Az elmúlt három évtizedben a felszín alatti víztároló képesség mintegy 7,1 köbkilométerrel csökkent. A szakemberek szerint ezért egyre nagyobb jelentősége van a vízvisszatartásnak, a belvizek helyben tartásának, az időszakos elárasztásoknak, a talajvíz mesterséges utánpótlásának és a természetközeli vízgazdálkodási megoldásoknak.
A NASA is riasztó képet lát Magyarországról
A NASA legfrissebb talajvíztérképei szerint Magyarország és Európa jelentős része a rendkívül száraz kategóriába került. A probléma már nemcsak a felső talajrétegeket érinti: a mélyebb vízkészletek is folyamatosan apadnak. A szakértők szerint nem egyszeri aszályról van szó, hanem egy 2019 óta tartó folyamat következményeiről. Az ország nagy részén a talajvízszint már 1–2 méterrel marad el a sokéves átlagtól, az Alföld egyes térségeiben pedig ennél is nagyobb a hiány.
A helyzetet tovább súlyosbítja a klímaváltozás mellett a túlzott vízkivétel, a lecsapoló rendszerek működése és a nem megfelelő területhasználat. A vízhiány már most is érzékelhető a terméskilátásokban: a kukorica és a napraforgó különösen érzékenyen reagál a tartós szárazságra, de az őszi vetések fejlődésén is látszik a csapadékhiány hatása.
Nem több öntözés, hanem több beszivárgás kell
A Száhel-övezet példája arra figyelmeztet, hogy a vízhiány kezelése nem kizárólag az öntözés fejlesztéséről szól. A talajvíz helyreállításának egyik leghatékonyabb eszköze lehet a tájszintű vízvisszatartás, a beszivárgás növelése és a víz természetes körforgásának helyreállítása. Ahol több víz marad a tájban, ott javul a növényzet állapota, nő a talaj szervesanyag-tartalma és hosszabb távon a helyi vízkörforgás is kedvezőbbé válhat.
A Kárpát-medence gyorsuló kiszáradása mellett a Száhel sikertörténete azt üzeni: a talajvíz nem elveszett erőforrás. Megfelelő tájhasználattal, vízvisszatartással és következetes vízgazdálkodással még a legszárazabb térségekben is megfordítható a folyamat.
Agrárágazat Tudástár: Tájszintű vízvisszatartás – A tájszintű vízvisszatartás olyan vízgazdálkodási szemlélet, amely a csapadék és a felszíni vizek helyben tartását, lassítását és talajba szivárogtatását célozza. Eszközei lehetnek a sekély árkok, vízvisszatartó mélyedések, időszakos elárasztások vagy természetközeli tájrehabilitációs megoldások. Célja a talajvízkészletek utánpótlása, az aszály mérséklése, a talaj termőképességének javítása és a víz helyben tartása a gyors lefolyás helyett.
