A klímaváltozást már a mindennapjainkban is érezhetjük, leginkább az időjárási szélsőségek szaporodtak, de fokozódott a szárazság és a meleg időszakok aránya is. Vajon milyen utakon alkalmazkodhat az agrárium ehhez a folyamathoz? A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara igazgatójával, Fodor Zoltánnal beszélgettünk a témában.
A 2022-es nagy aszály idején lehetett olyan szalagcímeket olvasni, hogy ránk rúgta az ajtót a klímaváltozás, miközben a klímakutatók már régóta beszélnek arról, hogy jelentős változások várhatók az éghajlatunkban. A klímamodellek ezt a jelenséget már régóta megjósolták, az viszont tény, hogy gyorsult a folyamat, de erre lett volna időnk felkészülni az agrárium területén is. „Magyarországon a rendszerváltás után sajnos megtorpant a kutatás-fejlesztés és azóta sem épült fel olyan szintre, ami megfelelően tudná szolgálni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar valós igényeit. Van egy-két gyöngyszem az országban, de programozottan, rendszerszinten meg sem közelítjük azokat a kutatás-fejlesztési struktúrákat, mint ami Nyugat-Európában jellemző” – nyilatkozta lapunknak Fodor Zoltán hozzátéve, hogy sokáig az volt a mondás, hogy majd a piac szállítja a megoldásokat, elhozza azokat az új technológiákat, amelyek minden szereplő számára elérhetők lesznek, de ez önmagában nem elegendő.
Minden gazda egyénileg próbálkozik
„Az agrártechnológiának nagyon szorosan kell kapcsolódnia a termelőhelyekhez. Lehet például, hogy behozunk egy francia kajszifajtát, de az itt nem fog működni. Nem erre a klímára nemesítették ki. De maradjunk a kajszinál, mert ennél a gyümölcsnél jól látható, hogy nagyjából 300 fajtát termelünk ma 5–6 ezer hektárnyi termőterületen, mert mindenki egyénileg próbálkozik, hogy megtalálja a legideálisabb fajtát. Nem úgy termelünk, mint például Spanyolországban, ahol van egy nagy regionális kutatóintézet, ami fajtakísérleteket, teljesítményértékeléseket végez új és hagyományos fajtákon, majd konkrét információkat tud adni a gazdáknak az eredményekről. Nálunk látjuk is ennek a célzott kutatás hiányának az eredményeit, hiszen nagyon gyakran viszik el a fagyok a kajszitermés nagy részét” – fejtette ki az igazgató, aki arra is rámutatott, hogy kell egy egységes, stratégiai irányvonal a kutatás-fejlesztésben, amihez a forrásokat, a tudást és a technológiát is biztosítani kell.
„Ha megnézzük más tagállamoknál, hogyan működik ez, akkor azt látjuk, hogy azokban az országokban pontosan meghatározzák, hogy mik azok a termékpályák, termékkörök, amelyekre fókuszálnak, és ezek mögé teszik a forrásokat. Ennek része az előállítás, ahol ez releváns a feldolgozás és a piaci, logisztikai terület. Nem lehet egymástól függetlenül, csak komplex egészként értelmezni a problémát” – tette hozzá. Ami pedig a megoldásokat illeti, Fodor Zoltán arról beszélt, hogy először is kell egy nagyon konkrét agrárstratégia, ami lefekteti, hogy a környezeti adottságok mellett, melyek azok a termékpályák, ahol nekünk versenyképesen van esélyünk arra, hogy piacon tudunk maradni. Ezekhez a területekhez kell azokat a háttérrendszereket felépíteni, megerősíteni, amellyel ezt a célt szolgálni tudják.
Új irányok kialakítása
Sokan leegyszerűsítik a megoldást, miszerint, ha klímaváltozás van, akkor termeljünk mást. „Ez nem ilyen egyszerű. Annak idején például volt 1,1 millió hektárnyi kukoricánk, napraforgóból pedig csak 100–200 ezer hektár, az idei évben pedig ez megfordul és több napraforgó lesz, mint kukorica, mert a klímahelyzet erre kényszerítette a gazdálkodókat. De csak azt lehet termelni, aminek van építve a teljes termékpályája kezdve az előállítástól, a technológián át a piaci lehetőségekig. A kukorica helyett a cirok termesztésében láttunk némi lehetőséget az elmúlt időszakban, de még e növény tekintetében is hiányos a termékpálya kiépítése. Eddig felment a termelése 50 ezer hektár fölé, idén itt is kisebb megtorpanás tapasztalható, de a pontos számokat csak június végén tudjuk meg. A kukoricának jelenleg van egy olyan háttere, hogy mintegy 2,5 millió tonnát a két bioetanolüzemünk és az izocukorgyár felvásárol, tehát van egy jelentős belföldi kiépült piac. És ehhez jön még a takarmányipar és élelmiszeripari feldolgozás, a többi pedig exportra mehet. De, ha a kukorica visszaszorul, akkor a gazdálkodók úgy látták, hogy helyette a napraforgó termesztésében van lehetőség, mert ennek a növénynek is van kiépült növényolaj-ipari és egyéb termékpályája” – emelte ki az igazgató.
Ahhoz pedig, hogy ebből a szűk körből kikerüljünk és új lehetőségek is legyenek, ahhoz kell a már előbb említett egységes agrárstratégia komoly feldolgozókapacitással, logisztikával és e mögé lehetne állítani a kutatás-fejlesztést, a fajtaadaptációs kísérleteket.
„De ahhoz, hogy egy ilyen új termékpálya kiépüljön akár 10–20 évre is szükség lehet. Mert a gazdákat képezni, tanítani kell, technológiai és fajtaajánlásokat készíteni. Ez a kamarának egy testhez álló feladat, mi itt tudnánk belépni, hogy ezt a tudáshátteret rendelkezésre bocsássuk” – tette hozzá.
Fókuszban a zöldségtermesztés
Ami pedig a konkrétumokat illeti, Fodor Zoltán elmondta, hogy a zöldségtermesztés területén nagy lehetőségeink lennének. Itt vannak olyan alapok, termelői szervezetek, akikkel együtt meg lehetne valósítani egy komolyabb, átfogó elmozdulást. Létre kellene hozni termelői tulajdonú, nagy kapacitású feldolgozó üzemeket. Nemcsak az országban hagyományosan jól működő csemegekukorica és a zöldborsó lehetne az irány, hanem el kellene gondolkodni egy szortimentbővítésen is.
„Az elmúlt 30 évben a szántóföldi zöldségtermesztésünk nagyon beszűkült. De igény lenne a friss piaci és a feldolgozott vonalon is. Ehhez kell a fent említett szervezettség, stratégia, háttértámogatás szaktudásban, technológiában, inputanyagban. Itt koordináltan, transzparensen kellene összeszedni a tagtermelők alapanyagait, erre lehet alapozni a következő lépcsőt, amikor több termelői szervezet közösen tud egy nagyobbat lépni és egy termelői tulajdonú feldolgozóüzemet létrehozni. Voltak ehhez hasonló elképzelések, de sajnos ezidáig nem valósultak meg, míg tőlünk nyugatabbra számtalan ilyen példát láthatunk, ahol akár félmillió tonnás zöldségkapacitású termelői tulajdonú feldolgozóüzemek működnek” – fejtette ki az igazgató, aki szerint most a meglévő üzemek problémája, hogy nincs elég alapanyag. A másik probléma pedig az, hogy a rendszerváltás után a magyar szabályozás egy kalap alá vette a termelői szervezeteket és a nagykereskedőket, így a közterhek, adózás tekintetében előnytelen volt a szervezetek számára a versenyhelyzet, különösen a kiterjedt feketegazdasággal szemben. A zöldség és a gyümölcs áfatartalma 5 százalék lesz az új kormány tervei szerint, ami egy fontos lépés a feketegazdaság felszámolására az ágazatban.
Mert a víz az úr!
„A másik sokat említett probléma a víz kérdése. Most egyre többet hallani a vízmegtartás fontosságáról és már el is kezdődtek munkálatok ezen a területen, de itt is évtizednyi lemaradásban vagyunk. A rendszerváltás idején 400–430 ezer hektárt öntöztünk és a kiépített csatornarendszer is nagy szolgálatot tett a vízgazdálkodásban. De ezek a rendszerek leépültek és rendbe kell most tenni, ami így már közel 1,2 millió hektárnak a vízellátását segítené. A vízgazdálkodás a kulcsa annak, hogy legyen hatékony gazdálkodás a földeken” – szögezte le Fodor Zoltán, akinek felvetettük azt is, hogy sok laikus beszél arról, hogy akkor lehet mediterrán növények felé is kacsingatni.
„Ezt el kell felejteni. Magyarország klímája bár változik, de a kontinentális jellege megmarad. Az idén is voltak mínusz 20 oC télen és mindig is lesz fagy. Voltak tavaszi reggelek mínusz 7 oC körül is néhol. Ilyen éghajlaton nem lehet mediterrán vagy szubtrópusi növények termesztésében gondolkodni. Van ugyan néhány fagytűrő nemesített fajta, hallottunk kiviről, olajbogyóról, de üzemi és ágazati szinten egyelőre nem érdemes belefogni ilyen növények termesztésébe. Olyan kockázatot senki nem vállal, hogy hektárnyi területeken telepítsen ilyen növényeket, itt több tízmillió forintos beruházásokról van szó és még a hagyományos fajok is küzdenek a fagykárokkal, nemhogy egy új, mediterrán jellegű növényfaj” – így Fodor Zoltán, aki azzal zárta gondolatait, hogy a gyümölcságazatban meg kell erősíteni az alkalmazkodást fajtainnovációkkal, nemesítésekkel.ű
A gazdák itt magukra maradtak, mindenki maga próbálkozik, de ez nem hatékony. A kutatás-fejlesztés nem a termelő feladata. Neki az a feladata, hogy a technológiai útmutatás alapján a leghatékonyabban meg tudja termelni az adott növényt és ezen a területen van teendője az agráriumban dolgozó szervezeteknek, az ágazat vezetésének is.
Dobó Csaba
Agrárágazat Tudástár: klímaváltozás agráralkalmazkodása – A klímaváltozás agráralkalmazkodása a mezőgazdasági termelés olyan stratégiai átalakítása, amely vízgazdálkodással, célzott kutatás-fejlesztéssel, fajtaadaptációval, erős termékpályákkal, feldolgozókapacitással és digitális döntéstámogatással kezeli az aszályt, fagykárt és piaci kockázatot.
