Látogatás a Hellenbarth családnál Vaskúton

A család minden tagja a mezőgazdaságban találta meg számítását, legyen az vállalkozó, egyéni gazdálkodó vagy őstermelő. A föld szeretete és a tudatos gazdálkodói gondolkodás jellemzi őket, ez beszélgetésünk minden témájánál szembetűnt. De kezdem az elején.

Egy ekkora gazdaság – főleg ha többen dolgoznak benne, több generáció közös munkáján alapul – már teljes gépparkot, gyakorlatilag logisztikai szervezést is igényel. Teljesen önellátó a gazdaságuk?

Valóban szervezést igényel, és igyekeztünk a több lábon állást a jövedelemforrásainkat és erőforrásainkat úgy csoportosítani, hogy minél hatékonyabb legyen. Gazdálkodásunk alapja a szántóföldi növénytermesztés, aminek több mint felét a kukoricatermesztés tesz ki, emellett őszi búzát, árpát, napraforgót és repcét is termesztünk. Ehhez természetesen már elengedhetetlen volt az évek során a teljes gépparkot beszerezni, gyakorlatilag a talaj előkészítéstől a vetésen, tápanyag utánpótláson, növényvédelmen át egész a betakarításig minden munkagéppel és a hozzá szükséges teljesítményű traktorral rendelkezik. Innen viszont már csak egy lépés – legalábbis a költséghatékonyság és megtérülés szempontjából – a gépi bérmunka szolgáltatás. Így Vaskúton és környékén további 300 hektáron szolgáltatunk gépeinkkel.

Aratás utáni pillanatkép a vaskúti telepen

Első hallásra már ekkora terület is kimeríti egy családi gazdálkodás energiaforrásait, viszont a növénytermesztés nem korlátozódik csak a hagyományos szántóföldi kultúrákra. Zöldségtermesztéssel, sőt annak értékesítésével is foglalkoznak további 20 hektáron. Ez már önmagában is nagyobb munkaerő igénnyel jár, mint az előbb említett szántóföldi gazdálkodás?

Természetesen. Viszont épp erre a tevékenységünkre alapozva nyitottunk itt helyben, Vaskúton egy zöldségkereskedést, ahol általunk megtermelt burgonyát, sárgarépát, sőt dinnyét is árulunk. Innen viszont már adódik a „többlábonállás” következő állomása, a szarvasmarhatelepünk.

Aratás utáni pillanatkép a vaskúti telepen

Még mindig marad idő és energia a köztudottan mindennapi feladattal járó állattenyésztésre is?

Hm. Persze, csak végig kell nézni az 50 fős Magyartarka és Blond keverékű állományunkon (miközben valóban elsétáltunk az épp csemegéző marhák előtt a telepen. Szerk.). Ezek a jószágok minden bizonnyal a legnagyobb ellendrukkerei a zöldségboltnak, hiszen a szárítóból maradt melléktermékek mellett az értékesítés során mag maradt zöldségeket is ők kapják meg.

De vágóhíddal vagy tejüzemmel már ugye nem rendelkezik a család a zöldségbolt mellett? Ezt már én sem komolyan kérdezem persze, de a családról a rövid ismeretség alapján is el tudnám képzelni.

Nem, ilyen terveink már nincsenek. A „szarvasmarha ágazatunk” célja valóban a keletkezett melléktermék hasznosítása. Saját (Stella) szárítóval is rendelkezünk, aminek kapacitását úgy tudjuk kihasználni, ha bérszárítást is vállalunk, ezzel viszont óhatatlanul keletkezik törtszem, hulladék. Nos, ennek hasznosítására tökéletesen megfelel a szarvasmarha tenyésztés. Mi viszont csak a szaporulat értékesítésében gondolkodunk, tehát amikor a bikáink elérik a 6 q súlyt, eladásra kerülnek.

Itt végig sétálva a telepen, ahogy Önt hallgatom a bikák etetéséről, az előttünk elsétáló libákról, juhokról vagy a tavalyi kakasállományról, szinte nehéz elképzelni, hogy a szántóföldi növénytermesztés a család fő profilja. Most is csak a szárító előtti síktárolóban látott gabonáról jutott eszembe, hogy nemrégiben még arattak.

Igen, az aratást befejeztük, de egy ekkora gazdaságban mindig van szezonmunka, nincs megállás. Az idei gabona termésátlagok sikere előreláthatólag nem ismétlődik meg majd ősszel a kukorica betakarításkor. Területünk több mint felén kukoricát termesztünk, tehát nem mindegy az éves árbevételünkben ez a tétel. Persze a talajadottságaink is különbözőek, van itt a 8 aranykoronás homoktól a 35 aranykoronás barna réti talajig minden, különbözőek tehát a természeti alapfeltételek is, ehhez kell alkalmazkodnunk termesztéstechnológiában és hibridválasztáskor is. országszerte nagy a szárazság, gyakorlatilag mindenhol szenved a kukorica, de még bízunk a lehűlésben, legalább egy pár napos csapadékban. A tavalyi állapottól még mindig jobb a helyzet, nekünk még vannak területeink, ahol talpig zöld a kukoricánk, és csövek is szép számmal vannak rajta.

Úgy látom, ebben a többszereplős gazdálkodásban tehát mégis csak a kukorica a főszereplő. Akkor a kukoricatermesztés igényeinek kielégítése a legfőbb szempont?

Nálunk minden mindennel összefügg. A termesztéstechnológiánk kialakításában, sőt a pár évvel ezelőtti teljes átalakításában valóban a kukoricatermesztés eredményeit tartottuk szem előtt. Ezért tértünk át a szántásról a lazításra vagy mulcstechnológiára. Már 5 éve nem szántunk, aminek oka egyrészt a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a talajszerkezet megóvása (eketalpréteg elkerülése, de „önző” érdekekből leginkább a magasabb termésátlag elérése. Nem rögtön tértünk át az egész területünkön, mi magunk is kísérleteztünk, bevált, tehát ehhez már ragaszkodunk. Ősszel penetrométerrel átjárjuk a földjeinket, ahol szükséges, ott elvégezzük az 55-60 cm-es mélylazítást, a többi helyen pedig elegendő 30-35 cm mélyen a mulcskultivátorral történő csekélyebb lazítás.

Horsch Maestro 8CC

És ha már a kukorica kényeztetésénél tartunk, a telepen látott – most épp „szabadságát töltő” – Horsch Maestro 8CC szemenként vetőgép is e célból állt munkába Önöknél ezen a tavaszon?

A pneumatikus vetőgép egyik előnye, hogy akár 15 km/h sebességgel lehet vele vetni. Nálunk ennek csak erőgép függvénye van, mi 12,5-13 km/h sebességgel vetünk, jelenleg egy 160 LE-s traktor húzza a gépet. A kukoricát és a napraforgót már ezzel vetettük, még csak egy szezonon vagyunk túl, de pozitív tapasztalataink vannak. Javasolták nekünk a repcevetéshez is, technikailag alkalmas is rá, mi viszont a gabonavetőgéppel, sűrűsorra vetjük a repcét évek óta, ezzel a technológiával jó térállású, és mindenképpen jó termésátlagú termést szoktunk betakarítani, tehát nem is tervezünk ezen változtatni.