Elöljáróban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a szálas tömegtakarmányok korai betakarítása során se felejtsük el,
- • A takarmánynövény magas nitrát tartalma állategészségi problémákat okozhat. Amennyiben a nitrogén kijuttatása a talajállapot miatt késve történt meg, úgy várjunk a betakarítással addig, amíg 4 hét eltelik a tápanyag-pótlás és a kaszálás között. Az idei csapadékos időjárás kedvező abból a szempontból, hogy a kijuttatott nitrogén gyorsabban oldódik a nedves talajban. A TMR-re vonatkozó nitrát-nitrogén határérték (vemhes üsző, tejelő tehén a tranzíciós időszakban és a vemhesség 180. napjáig): 1.500 ppm sza. Efölött a szárazanyag-felvétel csökkenése, a bendőműködés romlása, A-vitamin hiány, progeszteronszint-csökkenés, a szaporodásbiológiai eredmények romlása, súlyosabb esetben vetélés várható.
- • A nagy nedvességtartalommal (kevesebb, mint 30% szárazanyag-tartalom) történő betakarítás káros erjedési folyamatokat indíthat el. Takarmányhiányos időszakban súlyos hiba a rosszul erjedt szilázs. Nagy fehérjetartalmú takarmányok esetében általában vajsavas erjedés az alacsony szárazanyag-tartalom következménye. Ennek az az oka, hogy a vajsavtermelő Clostridium-baktériumok számára a vizes alapanyag kedvező környezetet jelent a szaporodásra. Minél szárazabb az alapanyag, annál kevesebb vajsav termelődése várható a szilázsban. A nagy fehérjetartalmú lucerna esetében célszerű a 35% szárazanyag-tartalom elérését célul kitűzni a biztonságos erjedés érdekében. Az őszi keverékek, a gabona szilázsok és az olaszperje (erjeszthető szénhidráttartalma miatt) kevésbé érzékeny káros erjedésre, az erjedés biztonsága és minősége azonban itt is igényli a 30% feletti szárazanyag-tartalmat. Mivel a tavaszi időjárás nem kedvez a fonnyadásnak, ezért nagy figyelmet kell fordítani a betakarítás műszaki technológiájára (a szársértésre, rendterítésre, az időjáráshoz alkalmazkodó szakszerű rendkezelésre). A cél a minél rövidebb fonnyadási idő alatt elért megfelelő szárazanyag-tartalom (intenzív fonnyadás). A 24 órát meghaladó fonnyasztás esetében ugyanis jelentősen nő az élesztő- és penészgombák, a különböző Bacillusok valamint a Clostridiumok szaporodásának mértéke a renden, ami később súlyos problémákat okozhat a szilázsban, a silófalban és etetéskor.
• A tarlómagasság növelésével (8 cm) csökkenthetjük a takarmány földszennyeződésének mértékét (hamutartalmát), továbbá a káros erjedést eredményező vagy kórokozó baktériumokkal való fertőzöttséget.
Az elmúlt év gombafertőzött volt, míg az idei tavasz csapadékos, ezért különösen fontos, hogy ne kaszáljunk alacsony tarlóval.
Javasolt tarlómagasság: min. 8 cm (Orosz, 2011, Kocs)
A tisztavetésű őszi gabonafélék (például rozs, búza, árpa) betakarítása két különböző fenofázisban is megtörténhet.
Az őszi gabonafélék nagyon korai betakarításakor (a kalász még hasban van, április végén) az alacsony keményítőtartalom rendkívül kedvező emészthetőséggel társul (amit a kb. 2% lignintartalom is mutat).
A gabonaszilázsok közül a szeptemberi vetésű és nagyon kora tavaszi (április 20-25.) betakarítású, speciális vetőmagot igénylő rozs-szilázs kiváló eredményeket adott a Komáromi Mg. Zrt. területén (csapadékszegény ősz és tavasz, gyenge talajminőség mellett 13 tonna szilázs/ha) 2012-ben, április 23-25. között betakarítva.
A növény potenciálisan 15-20 tonna/ha hozamra képes (szilázsra vetítve) megfelelő időjárási viszonyok mellett.
Egyes fajták esetében ezt meghaladó termésmennyiséget is jeleztek a vetőmag-forgalmazók.
A rozs betakarítása ebben a fenofázisban kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás), mert a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kb. 20%, amivel nem célszerű silózni.
A szárazanyag-tartalom feltétlenül érje el a 30%-ot.
A nagy kiindulási cukortartalmú rozs az erjedés minőségére kevésbé érzékeny, mint a lucerna, de a csurgaléklé és a vajsavas erjedés megelőzése ebben az esetben is fontos szempont.
Az őszi vetésű gabonaszilázsok klasszikus májusi, június eleji betakarításakor a tejesérés végét, viaszérés elejét javasolja a szakirodalom, az emészthetőség-keményítőtartalom-hozam ésszerű kompromisszumaként.
Ahogy öregszik a növény, úgy épül be a keményítő, nő a hozam, de romlik a táplálóanyagok emészthetősége!
A gabonaszilázs ebben az állapotban potenciálisan 20-25%-a keményítőtartalmú (kevés a hazai adat erre vonatkozóan) és 25-50 tonna/ha zöldhozamú, energiatartalma: (NEl: kb. 5,0-5,3 MJ/kg).
A gabonaszilázs betakarítása a szemérés állapotában egymenetben történik, fonnyasztás nélkül (speciális gabona-adapterrrel szerelt) járvaszecskázóval, „lábról” betakarítva, de ettől korábbi betakarítás esetében (kalászhányáskor) kaszálni és fonnyasztani kellene (min. 30% szárazanyag-tartalom eléréséig).
Rozstábla betakarítás előtt (Orosz, 2012. április 23., Komárom)
Az őszi keverékek (például őszi árpa+őszi borsó+bükköny) alkalmazása egyre gyakoribb, a nagy termésmennyiség és a kiegyenlített fehérje/energia arány miatt.
A betakarítást a gabonanövény fenofázisához igazítsuk, mely korai kaszálás esetén legkésőbb virágzás kezdetén időszerű.
Ügyeljünk a pillangós állapotára is. Fontos, hogy a keverékkomponensek egyszerre váljanak kasza éretté.
A betakarítás ezért történhet a pillangós növény virágzásakor, vagy borsó esetében a virágzás- hüvelyképzés határán, amikor felül még virágok láthatók, az alsó szárrészen azonban a hüvelyek fiatal állapotban vannak (a borsószemek még nem telítődtek).
A betakarítás időpontja (május) és fenofázisa meghatározó a keverék táplálóértéke szempontjából.
A keverékeket lehet
- A kétmenetes betakarítás (kaszálás és az ezt követő fonnyasztás) az egyik módja a betakarításnak. Ebben az esetben a fiatalabb fenofázisban történő kaszálás előnyt jelent, a rendkezelés nehézségei és a talajszennyeződés azonban hátrányt
- Az egymenetben, fonnyasztás nélkül, (speciális gabona-adapterrrel szerelt) járvaszecskázóval történő betakarítás (’lábról’ leszedve) a másik módja a betakarításnak. Ekkor későbbi fenofázisú betakarítás javasolt, a minimum 30% szárazanyag-tartalom elérése érdekében (a csurgaléklé-képződés és ecetesedés, vajsavas erjedés megelőzése céljából). A növényállomány öregedése azonban az emészthetőség csökkenését vonja maga után
Őszi keverék kétmenetes betakarítása (Agro Cow Kft. Berettyóújfalu)
A lucerna betakarításának időpontjának megválasztását alapvetően három tényező határozza meg: a minőség és a mennyiség (az állatállomány létszáma és termelési szintje), továbbá a telepítés élettartama.
A szakirodalmi adatok szerint az optimális táplálóanyag-tartalom a növények zöldbimbós állapotában következik be.
A nagy fehérjetartalmat (>22%) és kis rosttartalmat (20-25%) jelentő jó minőséget a technológiai veszteség miatt bimbózás előtti kaszálással lehet elérni (amikor a lábon álló lucernának kb.18-20% a szárazanyag-tartalma), ekkor azonban megközelítően csak fele termésmennyiséggel tudunk számolni (2-3 tonna sza/ha).
A korai kaszálással együtt járó kisebb termésmennyiség viszont a későbbi kaszálások során megtérülhet.
A lucernát a harmat felszáradása után kaszáljuk, mivel a lábon álló anyag könnyebben kiszellőzik, továbbá a renden fekvő anyagból a felületi víz nehezen távozik, befülledést okozhat.
A kaszálás során feltétlenül javasolt gumihengeres szársértőt alkalmazni az egyenletesebb és gyorsabb fonnyadás érdekében.
A szársértős rotációs kaszák után visszamaradt lucernarendeket el kell teríteni, ami jelentősen növeli a vízleadás ütemét.
Az 5-10 cm vastag laza szőnyegrenden könnyen átszellőzik a lucerna.
A rendterítés viszont bizonyos mennyiségű fehérjeveszteséget okoz, még a nedves lucerna esetében is.
Jó időben a lucernát a lehető legkevesebbet mozgatjuk, mivel a mozgatás fehérjeveszteséget okoz (még nedvesen is), tehát 60-65% nedvességtartalom eléréséig bolygatatlanul hagyjuk a rendet.
A 65% nedvességtartalom (35% szárazanyag-tartalom) elérésekor szűkített rendet kell készíteni vezérelt ujjas rendképzővel.
Kedvezőtlen időjárás esetében (borús időben vagy estére maradva) a harmat/eső miatt összerakjuk a rendet, hogy minél kisebb felületen érje a nedvesség a lucernát.
Reggel vagy eső után még harmatosan/vizesen (ne törjön a levele) fellazítjuk vagy szétterítjük a gyorsabb fonnyadás érdekében.
Összességében, még megfelelő technika alkalmazásakor is minimálisan 2-3% fehérjeveszteséget jelent a nagyüzemi betakarítás.
Silózási adalékanyag alkalmazása feltétlenül javasolt az erjedés felgyorsítása és a káros erjedési folyamatok korai kizárása érdekében.
Roppantott lucernaszár (Orosz, 2007)
Az olaszperje betakarítása általában április végén, május első hetében javasolt a fenofázis szempontjából.
Etetésének élettani előnyeit (cukor, karotin, fehérje, emészthető rost, étvágyra gyakorolt hatás) és növénytermesztési korlátait (csapadék és nitrogén-pótlás, önköltség) a termelők már jól ismerik.
Betakarítása kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás). Kaszálását akkor kezdjük meg, amikor a kalász még hasban van.
Szársértő alkalmazása javasolt. A rendet teríteni kellene, ami nagy termésmennyiség esetében nehézkes.
Ha a rendterítést nem végezzük el, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után, majd érdemes forgatni.
A nagyobb szárazanyag-tartalmú szenázsban több cukor őrizhető meg (kisebb az erjedési veszteség).
Könnyebben tömöríthető, mint a lucerna. A silózási adalékanyag alkalmazása felgyorsítja az erjedés folyamatát az első napokban, csökkentve ezzel a táplálóanyag-veszteséget és a káros erjedés kockázatát.
Az április végén-május elején történő betakarítást követően újra silókukoricát lehet vetni a területen (rövidebb FAO-számmal).
Lazább talajokon lehetséges egy második kaszálás is, ami (megfelelő csapadékellátás esetében) nagyjából 3 hét múlva követi az elsőt, ezután pedig lehet rövidebb tenyészidejű, korszerű cirokfajtákat vetni.
Az olaszperje „meghálálja” a gondoskodást, de szigorúan gyengébb eredményekkel reagál az agrotechnikai/technológiai hiányosságokra (elkésett betakarítás!).
Jó munkát és eredményes tavaszi szezont kívánunk!
