A burgonya betakarítása

A betakarítás a burgonyatermesztés egyik legösszetettebb munkafolyamata és a legtöbb kézimunkát igénylő munkaművelete. A termény szárrészeinek eltávolítása, a burgonya földből való kiásása, annak a szennyeződésektől történő elválasztása (a kövek, rögök és növényi szennyeződések eltávolítása), a gumók gyűjtőtartályba, zsákba, vagy konténerbe, illetve szállító járműre rakása a legkülönbözőbb műszaki eszközöket, technikai megoldásokat igényli.

A burgonyaszár eltávolítása

A betakarítást közvetlenül megelőző munkaművelet a burgonya lombozatának, szárának eltávolítása.

Különösen lényeges ez az intenzív burgonyafajták esetében, amelyeknek lombja és szártömeg többszöröse a hagyományos fajtákénak.

A betakarítás időszakában a lomb – természetesen a fajtától és az időjárástól függően – általában még zöld.

Amennyiben a lombozatot nem semmisítjük meg, a gumók nehezen válnak le a szárakról és a betakarítási veszteségek emiatt jelentősen megnövekedhetnek.

Ugyanis ilyenkor a száron maradt gumók a betakarító gépről a szárral együtt eltávozhatnak.

A szár kémiai úton való perzselése (a mesterséges állományleszárítás), ill. annak mechanikai zúzása a betakarító gépek alkalmazása szempontjából is igen fontos, mert ennek hiányában a gépek munkaminősége romlik.

Ilyenkor csökken a munkasebesség és ezzel együtt a területteljesítmény, a nagy szártömeg pedig – elsősorban az ásószerkezetnél és a láncrostáknál – eltömődéseket okoz.

A burgonya szárának „megsemmisítésére” vegyszeres és mechanikus módszerek alkalmazhatók.

Az alacsony szárú, kis lombtömegű burgonyánál ezek közül az egyik is elegendő, de a nagy lombú burgonyafajták szártömegének eltávolítására a kettő kombinációja javasolható.

A lombperzselés a szárzúzás előtt és után is történhet.

Az előzőleg vegyszerrel leperzselt lombot azonban könnyebb a szárzúzóval összezúzni, mert a száraz szár törékeny és így a zúzókések jobban összeaprítják.

A szárperzselés után 5-8 nappal már használhatók a szárzúzó gépek, azonban figyelembe kell venni, hogy a szárzúzás művelete csak 4-6 nappal előzze meg a betakarítás munkaműveletét.

A burgonyaszár állományleszárítására (deszikkálására) a szántóföldi szórókeretekkel felszerelt permetezőgépek, összezúzására a vízszintes tengelyű burgonyaszárzúzó gépek alkalmazhatók.

(A burgonyaszárzúzó gépeket lásd részletesen: Agrárágazat, 2011. május, 44-50. old.)

Betakarítási technológiák

A burgonya betakarításában egy- és kétmenetes betakarítási technológiák különböztethetők meg.

A két betakarítási technológia közötti választást alapvetően a betakarítandó terület nagysága, a betakarító gép típusa (konstrukciós kialakítása), valamint a rendelkezésre álló kézi munkaerő létszáma, annak „szedési” teljesítménye határozza meg.

Az egymenetes betakarítási technológiákban

• kiszedő-tisztító-válogató-zsákoló/konténer ládatöltő/rakodó, vagy
• kiszedő-tisztító-kocsirakó gépek vannak.

Az első esetben az ún. „minőségi” betakarítás a cél, amikor is a szállító járműre (konténerládákba vagy a zsákokba) már válogatott, tiszta, jó minőségű burgonya kerül, amely már közvetlen eladásra is felhasználható (piacképes), ill. a tárolás-előkészítéskor kevesebb válogatást, manipulálást igényel.

Ennek megfelelően a munkaműveletek elvégzésére vontatott (félig függesztett) válogatóasztallal is ellátott kivitelű burgonyabetakarító „kombájnokat” kell alkalmazni.

Ebben az esetben a válogatóasztal mellé 2-6 fő kézi munkaerő beállítása szükséges, akik eltávolítják a sérült, beteg gumókat, a terményben még bennmaradt rögöket és növényi szennyeződéseket.

A második esetben – „mennyiségi” betakarítás esetén – olyan, csak mechanikai leválasztású gépeket („félkombájnokat”) használnak, amelyek kiemelik a földből a terményt, rázó és tisztító, szárleválasztó szerkezetükön megtisztítják azt, majd szállító járműre rakják a burgonyát.

Ilyenkor azonban számolni kell a burgonya szennyezettebb (ez az időjárástól és a talajtól függően akár 8-10 % is lehet!) betakarításával.

E gépek alkalmazását a nagyobb termelékenység és területteljesítmény jellemzi, amit a betakarítási időszak rövidsége, a behatárolt betakarító kapacitás is célszerűsít.

Természetesen betárolás előtt az ilyen technológiával betakarított burgonya gondosabb válogatást és (méretre) osztályozást igényel.

A kétmenetes technológiákban az első menetben a gépek kiássák a földből a burgonyát és azt a talajra keskeny rendre lerakják, vagy a talajon szétterítik.

A kiszedett gumók a föld tetején néhány órát száradnak, felmelegedve bepárásodnak és sérülésállóbbakká válnak.

Az időjárástól függően (4-6 óra múlva) a rendre rakott, vagy a talajfelszínén szétterített burgonya betakarítása – a második menetben – vontatott rendfelszedő-kocsirakó géppel és kézi felszedéssel is megoldható.

Kézi felszedés esetén célszerű a burgonya kosarakba, vagy vödrökbe szedése és ezután zsákolása.

A burgonya zsákok összegyűjtése és kocsira (szállító járműre) rakásuk is csak kézzel lehetséges.

A burgonya kiszedő-rendrakó gépek többségükben 2-soros kivitelűek és a rendre-rakáskor két-sorról képeznek egy rendet, így a rendfelszedés termelékenyebb.

Milyen gépet válasszunk ?

A burgonya betakarító gépek kiválasztását – természetesen a beruházási lehetőségek mellett – alapjaiban az határozza meg, hogy egy-, vagy kétmenetes betakarítást kívánunk-e megvalósítani.

Egymenetes betakarítás esetében – amennyiben betárolás előtt megfelelő szennyeződés leválasztást, válogatást biztosítani tudunk – a nagyobb teljesítményű, csak mechanikus szennyeződés-leválasztással dolgozó, 2-soros betakarító gépek ajánlhatók.

Ebben az esetben azonban – mivel a szállító járműre kerülő termény szennyezettebb – betárolás előtt el kell választani a burgonyát a növényi, kő és földszennyeződésektől.

A termény tisztasága javítható, ha olyan – válogatóasztallal ellátott – gépeket alkalmazunk, amelyeknél a mechanikus leválasztás mellett kézi válogatásra is lehetőség nyílik.

Az ilyen gépekkel sokkal tisztább anyag kerül a gyűjtőtartályba, ill. a szállító járműre és a kézi válogatással a sérült, beteg gumók is eltávolíthatók.

Kétmenetes betakarítás esetében, amennyiben kiszedő és a gumókat a talajfelszínen szétterítő burgonyabetakarító gépeket alkalmazunk, a betakarítás második menetét csak kézi szedéssel (zsákolással) lehet elvégezni.

A burgonya kiszedő-rendrakó gépek alkalmazásakor azonban kézi és gépi felszedésre is lehetőség nyílik.

Megfelelő számú kézi munkaerő rendelkezésre állásakor igen előnyös a kétmenetes betakarítás, mert sérülésállóbb, tisztább és egészséges gumókat lehet begyűjteni.

Az egysoros kiszedő-rendrakó gépekkel idényenként (a korai burgonya betakarítását is beleszámítva) 15-20 hektár, a kétsoros kiszedő-rendrakó gépekkel 25-30 ha burgonya betakarítására nyílik lehetőség, amennyiben biztosított a rendre rakott termény gyors, néhány órán belüli, kézi- vagy gépi felszedése.

A kétmenetes betakarítási technológiákban a kiszedő-rendrakó gépek teljesítményét alá kell rendelni a felszedési kapacitás nagyságának azért, hogy a burgonya 4-6 óránál többet ne maradjon renden és esetleg a napfénytől vagy csapadéktól minőségi károsodást szenvedjen.

A gépek kiválasztásához az 1. táblázatban megadjuk néhány burgonyabetakarító gépgyártó termékpalettáját.

1. táblázat Burgonyabetakarító gépgyártók és gyártmányaik

Gépüzemeltetési és üzemszervezési ajánlások

A betakarító gépek üzemeltetésénél fontos követelmény, hogy minél kisebb legyen a szennyeződés a burgonya között, és a gumók sérülése sem haladja meg a 2-3 %-ot.

A betakarítási veszteségek – ezen belül a kiásatlan gumókból eredő veszteség – minimális szinten tartása érdekében a kiásószerkezet (kiásóvasak) munkamélységét a gumófészek mélységének előzetes megállapítása – a bakhátban legalul elhelyezkedő gumók átlagos mélysége – után kell beállítani.

A szedési mélység zónájának megállapítása azért is fontos, mert hektáronként annyiszor ~ 80-100 t többlet földet kell a betakarító gépeknek átdolgozni, ahány cm-rel mélyebb a kiásószerkezet a szükségesnél.

Mélyebb beállítás esetén csökken a teljesítmény, a talajban dolgozó kiásóvasak gyorsabban kopnak és a gépek idő előtt elhasználódnak.

Ebben az esetben megnövekszik a javítási igény, emelkednek a költségek, drágábban üzemeltethetők a gépek, valamint romlik a gépek munkaminősége is.

A kedvezőtlen munkaminőséggel (sok gumósérüléssel) betakarított termés csak nagyobb tárolási veszteségek mellett tartható el hosszabb időn keresztül.

Ezen kívül a tárolás előkészítés (osztályozás, válogatás, tisztítás) hatékonyságát is erősen rontja a szennyezett, sérült burgonya.

Csökken a teljesítmény, kevesebb terményt lehet átengedni a tárházi berendezéseken, a szállítólánc várakozásra kényszerül, végső soron pedig a betakarító gépek állnak le szállítóeszközök hiányában.

E hátrányos körfolyamatot csak akkor tudjuk megszüntetni, ha pontosan beállított, jól karbantartott gépeket üzemeltetünk, és gyakran ellenőrizzük azok munkáját.

Az egyes gépekre jellemző teljesítményeket pedig csak akkor tudjuk elérni, ha munkájukat körültekintően szervezzük meg.

A betakarítás ütemét mindenkor a fogadókapacitás (a tárolás előkészítő berendezések kapacitása) határozza meg.

Ehhez mérten kell az egyidejűleg szükséges betakarító gépek és szállítóeszközök számát meghatározni.

A munka szervezése során figyelembe kell venni a betakarításra kerülő tábla várható termésátlagát, a betakarító gép(ek) teljesítményét, valamint a szállítóeszközök forduló idejét.

Ez utóbbi függ a szállító járművek hasznos teherbírásától, a töltési (rakodási) időtől, a szállítási távolságtól, a szállító járművek sebességétől, valamint az átadásra (mérlegelés, lerakodás) fordított időtől.

Egy-egy betakarító géphez annyi szállító járművet kell beállítani, hogy – a forduló idő figyelembevételével – elegendő terménygyűjtő jármű álljon rendelkezésre.

Ezért a betakarító gép maximális teljesítménye (ha/h, ill. t/h) csak úgy használható ki, ha annyi jármű áll rendelkezésre, amennyi a produktív idő alatt kiszedett burgonyát össze tudja gyűjteni és a tároló helyre be tudja szállítani.

A helyesen beállított és üzemeltetett gépekkel, megfelelő munkaszervezéssel, a technológiai előírások betartásával lehet a munkafolyamatok gazdaságos végzését, a szállítóeszközök optimális kihasználását és a legkevesebb élőmunka ráfordítást elérni, mely végső soron a burgonyatermesztés jövedelmezőségét javítja.

Dr. Fűzy József