A tejtermelés előzményei a gyakorlatban

Legutóbbi lapunkban a hazai tejtermelés lehetőségeit, az értékesítés trendjeit vázoltuk az Agrárgazdasági Kutató Intézet elemzései alapján. Szóltunk az ágazat gondjairól, kitörési pontjairól, a gazdák piaci alkalmazkodó képességének alakulásáról. Ezúttal a tejtermelést befolyásoló takarmányozást, a fejés élményt nyújtó szervezését vettük górcső alá.

A nagymágocsi Farmer Kft. 2300 hektáron gazdálkodik, s többségében a társaság termeli meg a 600 tejelő szarvasmarha állomány etetéséhez szükséges takarmányféléket. Horváth Gyula, a társaság többségi tulajdonosa elégedett az extra minőségű tejet adó Holstein-fríz tehenekkel, bár hozzáteszi, a leadott mennyiség elmarad a fajtától elvárható jellemzőktől. Korábban a tejelő rangsorban előkelő helyen szerepeltek mutatóikkal, amelyet szeretnének ismét teljesíteni. A 2008-as aszály és hőség azonban közbeszólt, az időjárás jelentősen rontott a takarmány egy jelentős hányadát adó kukoricasiló minőségén. A vártnál gyengébb lett a silónak szánt kukorica, s a bajt csak fokozta, hogy az is hamar rájuk száradt. A takarmány gyengébb minősége korlátozta egy teljes idényen át az állatok optimális táplálását.

Nagymágocs termőterületeit 40 aranykorona értéken tartják számon. Igencsak magasra értékelték az itteni földeket, amelyben bizonnyal tekintettel voltak a grófi múltra, a Károlyi-család neves birtokaira. „Ennyire azonban nem jók a földjeink – árulja el Horváth Gyula, hiszen viszonylag sekély a termőréteg. Adottságainkat sújtja az alacsony talajvízszint, az aszály egyaránt.” 500 hektárnyi területet öntöznek, igyekeznek lucernából, silóból, szudáni fűből megtermelni a takarmánynak valót, amelyet jól kiegészít a gyepterületekről lekaszált fűszéna.

Jó tíz éve folyamatosan fejlesztik, korszerűsítik a gazdaságot. A fejőház modernizálását még a jogelőd, az egyesült szövetkezet kezdte el, a további bővítéseket, átalakításokat pedig már a helyére lépő Farmer Kft. folytatta. Felújították többek közt a takarmányüzemet, amely kizárólag a saját telephelyet látja el. Két éve négy darab, egyenként 750 négyzetméteres fedett tárolót emeltek a széna és a szalma elhelyezésére. Ez utóbbit két újabb tárolóval bővíteni kell még, hogy a teljes mennyiséget megvédjék az időjárás kitettségétől. A befektetésekhez saját források mellett jelentős támogatásokat is igényeltek. Lépésről-lépésre, az évek során a karámrendszer megújításától kezdve eljutottak a legutóbbi fejlesztésükig, a trágyatároló beüzemeléséig.

„Holstein-fríz tejelő állományunk etetéséhez kiváló minőségű alaptakarmányt termelünk – mondja Horváth Gyula, –míg kiegészítő takarmánynak többek közt szóját, korpát is használunk. Amíg répatermelők voltunk, sajátot etetünk, újabban Kaposvárról vásároljuk a szükséges 1200-1500 tonna mennyiséget. A répaszelet kiváló étvágyfokozó, hozzájárul az állatok jó kondíciójához. Az állomány genetikailag alkalmas, hogy a jó tejminőségünk a jövőben mennyiséggel is párosuljon. Sajnos az ágazat gyenge jövedelemtermelő képessége, a megalázóan alacsony tejárak miatt a kívánatosnál kevesebb jövedelmet vihetnek haza a Kft. alkalmazottjai. A jövőt illetően pedig aggályosnak látom egyes szakmákban az utánpótlást, például a szakképzett, gépesített növénytermelőkét.”

Rácz Attila, a Himel Kft. ügyintézője az okszerű takarmányozásra, az etetés minőségére hívja fel a figyelmet. A társaság kínálatában takarmánykeverők, darálók, roppantók, daráló-keverő rendszerek, mérlegrendszerek szerepelnek a kis és a nagy állattartó telepek igényeihez igazítva egyaránt. Az állattartó gazdák nagyon sokféle alapanyagot használnak. A jövedelmek megfogása érdekében arra törekednek, hogy minél kisebb legyen a takarmányozás költsége. Eközben egyesek hajlamosak megfeledkezni róla, hogy az állat nem egy „gép”. Egy olcsó receptúra velejárója, hogy a tejminőség megtartása érdekében sok adalékanyagot tartalmaz, az pedig egyedül az adalékanyagot forgalmazók forgalmát növeli. Nem a régen bevált magyar takarmányozást követik, amelyben jelentős szereppel bír a szálas növények mellett például a kukorica, búza, árpa, helyettük különféle segédanyagokat etetnek. A szükségesnél nagyobb arányban, indokolatlanul nyúlnak az új módihoz, a pelletek, a búzacsíra, árpa csíra, sörgyári melléktermékek etetéséhez, ez utóbbi a sörgyári derítéssel már csak kevés hasznos összetevőt tartalmaz. Okszerűbb takarmányozáshoz kellene visszatérni, hogy jó ütemben gyarapodjon az állat, illetve a tej minősége egyenletesebb legyen.

A Himel Kft. által kínált őrlő és keverő berendezések segítségével az állatok számára egy könnyen emészthető takarmány receptúra készíthető. (A szemek őrlése elősegíti a jobb felszívódást.). Az adott gazdaságban folytatott takarmányozási igény alapján mód nyílik arra, hogy nem szükséges milliárdos értékű befektetés egy korszerű takarmányozás feltételeinek megteremtéséhez, első lépésben először akár kézi vezérléssel is működtethető, amely később akár automata üzemmódra alakítható. A Himel kínálatában szereplő legkisebb takarmánykészítő rendszer óránkét legalább két tonna takarmányt állít elő, illetve e kapacitás igény alapján növelhető. A fejlesztést fontolgató gazdák gyakori kérdése, hogy lucernaliszt gyártására alkalmassá tehető-e a készülék. A garat és a berendezés többi eleme ezt nem teszi lehetővé, ellenben annak nincs akadálya, hogy a kész lucernalisztet bekeverje a takarmányba.

„Tavaly egy közepes teljesítményű berendezést helyeztünk üzembe Beleden, jelenleg építjük az Agroland mezőberényi telephelyére kerülő takarmánykeverő-rendszert. Az új gép beszerelése miatt a régit napokra le kell állítani. Szerelőink rugalmasan alkalmazkodnak az állattartó telepek adottságaihoz, illetve ilyenkor arra kérjük megrendelőinket, hogy több napra, a takarmány beltartalmát megőrizve, 3-4 napra előre készítsenek takarmányt, azon idő alatt beüzemeljük az új gépsort.”

Bíró Károly, a Nagyalásonyban és a környező települések területén működő Táncsics Mezőgazdasági Zrt. fő állattenyésztője a fejés higiéniájára és a kíméletes fejés fontosságára hívja fel a figyelmet. A nagyalásonyi központú agrártársaság kereken 200 alkalmazottat foglalkoztat, a részvények 90 százaléka a dolgozók tulajdonában áll. Fő tevékenységét a növénytermesztés, az állattenyésztés – közte egy 840 egyedet alkotó Holstein-fríz tehenészet, egy vágóhíd működtetése és húsfeldolgozás alkotja.

A fejés különálló fejőházban történik, ahol összegezték a legfontosabb és legkényesebb munkafolyamatot, a fejést és a tejtároló működtetését. A fejőházat a tehenek jellemző magatartása, a gazdaság adottságaihoz mérten alakították ki. Egyszerre 48 tehén adja le a tejet a kétszer 24 állásos férőhelyen.

„Naponta háromszor fejünk, amely átlagosan 5 óra végezhető el. Az első fejés reggel 6 órakor kezdődik, a délutáni 2-kor, míg az esti 18 órakor – mondja Bíró Károly – Ügyelünk arra, hogy a fejés élmény legyen az állatoknak, s a gyakorisággal se ártsunk nekik. A fejés szervezésére odafigyelünk, hogy a soron következő csoportnak ne kelljen 20-30 percnél többet várakoznia. Az esetek 95 százalékában az állatok maguktól elfoglalják a helyüket. A tőgy előkészítése és fertőtlenítése után kifejjük az első tejsugarat, amit ellenőrizzük. Bármilyen gond esetén az adott tehén tejét külön kezeljük. A fejőházban egyszerre 3 ember dolgozik. A fejőgép felhelyezése után maga a fejés mintegy 6 percet igényel. A fejőrendszer jelzi, ha valamelyik állat fejési ideje elhúzódik, szélsőséges esetben akár 8-12 percig is feltartja a többieket. Ezeket a teheneket legközelebb másik, egy hasonló adottságú csoportba soroljuk át, vagy végső esetben fájó szívvel, hiszen nagy hozamúak rendre, kiselejtezzük.”

Bálint Tóth János