A tojásgyümölcs termesztése

A zöldségfogyasztásunk mennyisége nagyon sokat javult az elmúlt 20-25 évben, jelenleg 300 g/nap (110 kg/év) körül mozog, amihez ha hozzáadjuk a gyümölcsöt és a levek fogyasztását, elérjük az EU által ajánlott 400 g/nap zöldség-gyümölcs fogyasztást. Köszönhetően a növekvő importnak és a hajtatásnak, sokat javult a téli és nyári egyensúly is, ami korábban 25/75 volt, jelenleg 35-40/60-65-ra becsülhető. Ugyanakkor továbbra is szűk a választék, csekély a kereslet az újdonságok iránt, ami tojásgyümölcs fogyasztásával javítható lenne.

Nálunk – annak ellenére, hogy évről-évre, ha szerényen is, de növekszik a padlizsán iránt az érdeklődés – még mindig a zöldségkülönlegességek közé sorolják, sokan ebből arra következtetnek, hogy a világon is egy ritkaságnak számító növényről van szó. Pedig nagy mennyiségben termelt (30.000.000 tonna/év) és fogyasztott zöldségnövény, közel félmillió hektáron termesztik. 14-15 ország van, ahol a 10.000 ha-nál nagyobb felületen folyik a művelése, csupán Kínában a termőfelület megközelíti a 250.000 ha-t, a világon termelt mennyiség több mint felét 16.000.000 tonnát itt állítják elő.

Meleg igénye miatt elsősorban Európa déli országaiban (Olaszország, Spanyolország, Szerbia, Bulgária, Albánia) termesztik, és ott is fogyasztják nagyobb mennyiségben, de miután kialakult az üvegházi termesztéstechnológiája talajon és talaj nélkül is, Hollandia is nagy termesztővé és exporttőrré lépett elő.

Hozzánk a törökökön keresztül került a XVI-XVII. században török paradicsom néven. Az utóbbi években, igaz kismértékben, de emelkedett a fogyasztása. Az iránta való érdeklődést két dolog motiválja, a nyugat- európai szokások meghonosodása, ahol lényegesen nagyobb jelentőséggel bír a padlizsán, a másik a változatosabb konyha iránti igény.

Magyarországon szabadföldön keveset termesztenek tojásgyümölcsöt, elsősorban a házikertek, hobbykertek növénye, de hajtatása – noha az elmúlt évben kicsit visszaesett – 50-100 ha között mozog, ezzel a melegigényes hajtatott (fő)növények között a paprika, a paradicsom, a sárgadinnye és az uborka után az ötödik helyet foglalja el. Az évenkénti 7-8.000 t termés kevés import mellett, fedezi a hazai igényt (0,8-0,9 kg/fő/év). A még mindig alacsony, de javuló terméseredmények (14-15 kg/m2) elsősorban a termesztéstechnológia gyors fejlődésének, a vízkultúrás hajtatás elterjedésének tulajdonítható.

Kétségtelenül fékezi a hazai szabadföldi termesztés gyorsabb elterjedését a házikertekben, de árutermelő gazdaságokban is a hosszú tenyészideje, a környezettel szemben támasztott igénye és mindezek előtt magas hőmérsékleti optimuma, amit számára nehezebb biztosítani, mint a paradicsomnak vagy a paprikának.

Latin nevén Solanum tuberosum L., az un. Csucsorfélékhez tartozik, közvetlen rokona a burgonyának, a paradicsomnak és a paprikának. A gazdasági értelemben vett termése a húsos bogyótermés, amely alakban, összetételben és ízben is lényegesen eltér a paprikától és a paradicsomtól. A termesztési körülményektől függően 50-100 cm, hajtatásban metszve 250 cm magasra nő, levelei tojás alakúak, enyhén szőrözöttek. Önbeporzó növény, magja apró, ezermagtömege 3,5-4,5 g, 1 g magban 220-280 szem van, csírázóképességét 3-5 évig képes megtartani.

Táplálkozási értéke szénhidrát és magas ásványi anyag tartalma miatt jelentős, kisebb mennyiségben tartalmaz „C” és „A” vitaminokat is. Kiváló étrendi hatása van, számos elkészítési lehetőséget kínál. Nálunk kisebb népszerűségének valószínűleg enyhén kesernyés íze az oka (túlérve nagyon keserű tud lenni), ismert, hogy a magyar fogyasztók a kesernyés ízt – ami a padlizsánra jellemző – kevésbé kedvelik.

Bár nálunk többnyire csak a 20-25 cm hosszú, megnyúlt, körte alakú, fényes, lila színű, 350-500 grammos bogyókat ismerik, nem tudják, hogy termése nagyon változatos, más országokban fehér, sárga, cirmos, egészen apró tojás, gömb, és banán alakú termésűeket is termesztenek. Íze jellegzetes, kissé kesernyés, vitamin tartalma alacsony, de ásványi anyagokban igen gazdag. Nálunk többnyire rántva, olajban sütve és pástétomnak elkészített formában fogyasztják.

Hőigénye magas, kifejezetten melegigényes növény. Szabadföldi árutermesztésével csak ott tanácsos foglalkozni, ahol legalább 6,5 hónapon keresztül fagymentes idő van, és a napi közép-hőmérséklet legalább 3 hónapon keresztül nem csökken 20 °C alá – ebből adódóan nálunk komolyabb termésre nem számíthatunk. 5-6 °C az a kritikus alsó határ, ahol növekedése leáll, pollenképződése megszűnik. Legalább 10-12 órás megvilágítást igényel, tehát nem nevezhető kifejezetten hosszúnappalos növénynek, ugyanakkor erős fényintenzitást igényel, tehát árnyékba, félárnyékba nem ültethető. Nemesítésnek köszönhetően a hajtató fajták téli megvilágítás mellett is (gyenge fényerő, rövid nappalok) jól kötnek és teremnek.

Vízigénye nagy, egy kifejlett növény képes napjában 2-3 liter vizet is elpárologtatni, ezért a nyári időszakban heti két alkalommal, laza talajon háromszor is kell öntözni. Ugyanakkor nem bírja a levegőtlen, vízzel telített talajokat, ilyenkor először fiatal levelei kisárgulnak, majd szára és gyökere baktériumos és gombás pusztulásnak indul, kirohad. A paprikához hasonlóan sok tápanyagot kíván, mindenekelőtt nitrogénből, káliumból és magnéziumból hasznosít többet, ezért termesztése csak tápanyagban gazdag talajon ajánlott, szerves trágyázáson kívül a tenyész-időben rendszeresen kell műtrágyázni – fejtrágyázni.

Magas hőigénye és hosszú tenyészideje miatt nálunk csak a palántáról történő szaporítása lehetséges, ami lényegében megegyezik a paprikáéval és a paradicsoméval. Tehát szaporítóládába sűrűre vetjük március végén (500 növény/láda), és kétszikleveles-kétlombleveles korban széttűzdeljük 7×7 vagy 8×8-as tápkockákba, esetleg 10-es cserépbe. Van, ahol szálas palántáról is szaporítják, ezt kevésbé javasoljuk.

vetéstől – kelésig 7 – 10 nap

vetéstől – tűzdelésig 3 – 4 hét

vetéstől – ültetésig 8 – 11 hét

vetéstől – szedésig 18 – 23 hét

Szabadba csak a májusi talajmenti fagyok után szabad kiültetni, tehát május 15-20 után. Az ennél későbbi kiültetések már keveset teremnek, korábbiak megfáznak, esetleg kifagynak. Fűtetlen fóliák alá április legvégtől-május elejétől ültethetők nagy biztonsággal. Kisüzemben a 60 cm körüli sortávolságot javasoljuk, esetleg érdemes az ikersoros elrendezést alkalmazni, ami az ápolási munkákat (talajlazítás, növényvédelem, gyomlálás, levelezés) jelentősen megkönnyíti. Termesztésénél számításba jöhető sor- és tőtávolság variációk:

Normál soros elrendezés:

sortávolság 50 – 70 cm

tőtávolság 30 – 40 cm

Ikersoros elrendezés:

sortávolság 60 – 80 + 20 cm

tőtávolság 30 – 40 cm

A fent javasolt értékek megfelelnek 3,5–6 db/m2 (30–60.000 db/ha) növénysűrűségnek, hajtatásban az alsóbb, szabadföldön a felsőbb értékhatárok tartását tartjuk gazdaságosabbaknak.

Ápolása rendszeres öntözésből, kb. kéthetenkénti fejtrágyázásból áll (5 g/m2 N és 10 g/m2 K2O alkalmanként) és folyamatos növényvédelemből áll, mert meglehetősen sok a károsítója: üvegházi molytetű és levéltetű.

További betegségei és kártevői:

– vírusok: TMV és CMV vírus,

– gombás betegségek: palántadőlés, fitoftórás betegség, fehérpenész, botrítiszes betegség (főleg fólia alatt), verticíliumos betegség,

– kártevők: lótücsök, gyökérgubacs fonálféreg, burgonyabogár, közönséges takácsatka.

Szedése augusztusban kezdődik, a virágzástól számítva 15-35 nap után. Változó nagyságban takarítják be, van, ahol egészen korán, gyengén szedik (pl. arab országok), van ahol csak a kifejlett bogyók számítanak piacképeseknek. Nálunk a 350-550 grammos termések a legkeresettebbek. A leszedett termés 10-15 0C-on, magas páratartalom mellett 10-14 napig is tárolható.