Idén sem olcsó mulatság az aratás, de néha jobb a drágább…

Nyugati árat fizetünk: egy hektárért 30-50-55 ezret is simán ki kell csengetni a nyári és őszi aratású növények betakarításakor. De néha mégis sokkal jobban megéri a drágább béraratót választani, mint a (túl) olcsót.

Ennyiért csinálják

Magyarországon is nagy a szórás a bérmunkában végzett aratás árában. A nettó árak kombájnolás terén általában 30-45 ezerig húznak. Búzát, kukoricát, repcét, árpát, napraforgót 35-45 ezer között, bíborherét 50 ezer felett aratnak, a borsó- és szójaféléket ugyancsak magasabb áron végzik el. Ezek az árak általában tartalmazzák az üzemanyag-ráfordítás költségét is, de sok helyen kikötik, hogy milyen határig: általában 700-750 forintos gázolajárnál már ez a költség is növelheti a bérben végzett vágás-cséplés költségét. (Egy hektáron, sok tényezőtől függően, általában 14-23 liter gázolajat iszik meg az arató-cséplőgép.) Szóval, mint sok minden másban, ebben is a nyugati árakat fizetjük. Németországban például a gazdálkodók harmada 100-130 eurót fizet hektáronként bércséplésre. Egy másik harmad 130-160 eurót, 12% 70-100 eurót, 16%-uk 160 eurónál is többet fizet hektáronként, igaz, a gazdák 10%-a megoldja kevesebb mint 70 euróból.

Ezeken múlik az ár

A béraratás árát elsősorban két tényező határozza meg. A megrendelő részéről nyilván az, hogy milyen a szezon mérlege: mennyi a várható jövedelem, milyen költségeket kívánt meg a termény előállítása. A bérmunkát végzőnek kalkulálnia kell a drága munkagépekbe fektetett pénz és a bérük kitermelésével, kitermelhető legyen a betakarításból (plusz jelentős költségek: amortizáció, kamatköltségek, biztosítás, szállás, kitelepülés, üzemanyag, AdBlue, kenőanyagok, kopóalkatrészek, javítás, tűzvédelem stb.). A munka árát viszont nem csak a terület- és ügyfélstruktúra nagysága határozza meg. Nyilván előnyben vannak a nagy és egybefüggő táblára munkát megrendelő gazdaságok. De az is számít, milyen közel-távol vannak és milyen állapotúak a termőföldek (szennyezettség, kötöttség, szármaradvány stb.), milyen állású-állapotú terményt kell betakarítani, illetve milyen költségű gépei révén milyen fokú precizitást garantál a megbízott bérmunkás. Továbbá a „lágy feltételek” is alakítanak az áron, például a személyi kapcsolatok, viszontszolgáltatások.

Kivel csináltassuk?

Ha cég biztosítja a bérmunkát, ott számolni kell azzal is, hogy az állandó alkalmazású dolgozó sokkal többe kerül, mint az átmeneti szerződtetésűek. Ugyanakkor tapasztalatban, megbízhatóságban, gondosságban és felelősségben általában előnyösebb már ismert, saját alkalmazottra bízni a fontos agrotechnikai műveleteket. Állandó dolgozókkal azért is jobban megéri, mert a megbízó is ismerheti már őket, így a bizalma is nagyobb, és a közös helyismeret révén a munka is gyorsabb, hatékonyabb lehet. A cégek, de magánvállalkozók is eltérő gyakorlatot követnek az árképzés terén, amikor például olyan járulékos kiadásokat kell elkönyvelni, mint az utazás, a szállás – hiszen ezek számos szubjektív tényezőtől függnek.

Általában itt is igaz két alapvető szempont. Egyrészt érdemes körültekintő megállapodást kötni, hogy károkozás esetén a gazda ne kerüljön bajba, illetve a bérarató is tiszta feltételek között dolgozhasson. A másik régi igazság: az olcsó végül drágának bizonyulhat. Ha a béraratás korszerűtlen, pontatlan, szemveszteséget okozó, talajt szennyező vagy túl lassú, kényszerű megszakítások miatt meg-megálló géppel történik, annak ráfizetés a vége, míg ellenkező esetben gyorsan a magtárba (vagy kamionra) kerülhet az értékes termény.