Bátran mondhatjuk, hogy az elmúlt években bekövetkezett és mai napig is zajló politikai és gazdaságpolitikai változások alapvető hatással lesznek a következő évtizedek mindennapjaira.
Amint azt az első ábra mutatja, ma az állatitermék-előállítás összmennyisége meghaladja az 1,5 milliárd tonnát évente; ennek 2/3-át a tej és tejtermékek adják, míg 1/3-át a hús- és tojástermelés teszi ki.
A hústermelés bő harmadát a halászat és az akvakultúra adja (összesen 183 millió tonna, közel fele-fele arányban), a klasszikus haszonállat-termelésből 353 millió tonna származik.
Az állatitermék-előállításához cca. 1,23 milliárd tonna nagyüzemi takarmány-előállítás szükséges. Ezt a takarmánymennyiséget cca. 28 ezer keverőüzem állítja elő, 44 ezer tonna/üzem kapacitásátlag mellett.
Ahogy a gazdaság többi szektorában, úgy a takarmányiparban is jelentős kapacitás- és tőkekoncentráció zajlik le. Ma Közép-Európában egy új építésű takarmánykeverőnek minimum 150–200 ezer tonna/év kapacitással érdemes megépülnie, annak érdekében, hogy versenyképes költségszerkezettel bírjon.
Válságok hullámvölgyei
A 2. ábra is megerősíti, hogy szinte minden ágazatban intenzív mennyiségi növekedésre kell számítani a következő 8-10 évben. Természetesen a növekedés nem feltétlenül lesz lineáris, tekintettel a különböző világgazdasági hatásokra, válságokra (pl. Covid-válság, jelentős nehézségek az ellátási láncban, orosz-ukrán háború, inflációs és kamatválság stb.), melyekből manapság minden évre jut legalább egy, amivel meg kell küzdeniük a gazdaság szereplőinek. Sokak szerint a válságok korát éljük, ezért a cégstratégiákban a válságállóság az egyik legfontosabb célkitűzés a következő évekre.
Fontos megkülönböztetni a keresletet a fizetőképes kereslettől. Azért érdemes kitérni erre is, mert gyakran halljuk, hogy a népességnövekedéssel együtt a mezőgazdaságban megtermelt élelmiszerek iránti kereslet is nőni fog. Ez minden bizonnyal igaz, de nem lineáris az összefüggés, tekintettel arra, hogy a következő években a népességrobbanás a belső afrikai területekre lesz leginkább jellemző, ahol a fizetőképes kereslet várhatóan messze el fog maradni a népesség növekedésének ütemétől.
A 2. ábrán az is látszik, hogy a legnagyobb növekedési potenciál – a kiskérődző mellett – a baromfiszektorban várható. Ez minden bizonnyal összefügg azzal, hogy a gazdasági haszonállatok közül a baromfi a leghatékonyabban előállítható állati terméket jelenti.
Fontos, várható trendekre mutat rá a 3. ábra is, miszerint a következő években a szarvasmarhahús-termelés és -fogyasztás jelentős csökkenés elé néz, miközben a sertés esetében ez kisebb mértékű, de szintén csökkenő tendenciát mutat. A kiskérődzők esetében enyhe, a baromfinál jelentősebb növekedés várható mind a termelés, mind pedig a fogyasztás tekintetében.
A fenti változások nagy valószínűséggel részben a fogyasztói szokások megváltozásával is összefüggésbe hozhatók, jelesül azzal, hogy a jóléti államokban a fiatalabb generációk esetében a húsfogyasztás mértéke várhatóan csökkenni fog, illetve a szarvasmarha és a sertés felől várhatóan a baromfihús irányába mozdul el (mert a húsfogyasztás kezd nem „trendivé” válni, illetve, ha mégis esznek húst, akkor leginkább a csirkemellre esik a választás).
A világ legjelentősebb hústermelő országait mutatja be a 4. ábra, amiből jól látható, hogy a világ hústermelésének zömét Kína, az USA, az EU és Brazília adja. Megjegyzendő, hogy a kínai termelés és fogyasztás növekedésének jelentősebb részét a sertéshústermelés növekedése adja, a baromfi termelése inkább stagnálást, illetve csak enyhe növekedést mutat, ami szintén összefüggésbe hozható a helyi fogyasztási szokásokkal.
Az európai termelés: súlyponteltolódás kelet felé
Az európai baromfitermelés (5. ábra) is érdekes tendenciákat mutat az elmúlt néhány év tükrében. Bár a számok minden jelentősebb baromfitermelő ország esetén növekedést mutatnak, ezek mértéke különböző. Jól megfigyelhető egy trendszerű elmozdulás Európán belül a termelésben nyugatról kelet felé, illetve déli irányban.
Már most is látszik, hogy a legnagyobb termelői potenciállal Lengyelország rendelkezik a baromfiszektorban, és jelentős növekedést mutatnak a kelet-európai országok, köztük Magyarország is.
Amennyiben ehhez hozzágondoljuk a jelenleg zajló geopolitikai változásokat, jelesül azt, hogy az európai léptékkel óriási eszköz- és tőkekoncentrációs potenciállal rendelkező Ukrajna előbb-utóbb csatlakozni fog az Európai Unió gazdasági övezetéhez, elsősorban Lengyelországon keresztül, a történelmi sorsközösség és a földrajzi elhelyezkedés okán, így erős a valószínűsége annak, hogy egy új európai gazdasági erőközpont jön létre. Ez egyszerre lehetőség és veszély is a közép-európai, ezen belül a magyar gazdaságra nézve.
Amennyiben jól megértjük és a javunkra fordítjuk a most zajló folyamatokat, az hosszú távon biztosíthatja a növekedését a régió, így Magyarország gazdaságának is.
Fontos és érdekes trendeket mutat meg a 6. ábra a brojlerhúsárak alakulásáról. Az EU brojlerhúsárai az elmúlt években viszonylag stabil trendben haladtak felfelé, ami – tekintettel arra, hogy az előállítás költségszerkezete meglehetősen árrugalmatlan – mindenképpen segítette a kiegyensúlyozott termelésnövekedést. Az USA termelése már nagyobb egyenetlenséget mutat, időnként a trendtől jelentősen elszakadva.
Ami még figyelemre méltóbb, az a brazil brojlerhúsárak nagyságrendekkel alacsonyabb árfekvése a világ többi régiójához képest. Ez minden bizonnyal összefügg a termelésszerkezettel (alacsony szabályozottságú termelés) és az elérhető takarmányalapanyag-struktúrával (kukorica, szója a legalacsonyabb világpiaci áron). A brazil csirkehús világpiaci szinten ármeghatározó szereppel bír, így az EU-ba érkező brazil csirkehús mennyisége is alapvetően befolyásolja az itt kialakuló piaci árakat. Nem elhanyagolható szempont a tőke- és termeléskoncentráció itt sem. Ismerünk olyan brazil vágóhidat, amelyik 7 millió (!) csirkét vág naponta.
Megjegyzendő, hogy míg a világ EU-n kívül eső részén a teljes integrációs termelés a jellemző (azaz a napos csirke előállítástól a vágott baromfi feldolgozásáig minden egy vállalaton vagy vállalatcsoporton belül valósul meg), addig Európában a félintegráció terjedt el jobban, ahol a brojlerhizlalás jelentős részét külső termelők végzik az integrációk részére.
A hústermeléshez hasonló tendenciák figyelhetőek meg a világ tojástermelésében is (7. ábra).
A termelési előrejelzés dinamikus növekedést mutat, ugyanakkor az előállítás zöme Ázsiában valósul meg, illetve az afrikai régióban, hiszen a tojás a legolcsóbban előállítható állati fehérjeforrás, és a termelése ebben az ágazatban lehet a legextenzívebb jelentősebb termeléscsökkenés nélkül.
A madárinfluenza szorításában
A magyarországi állatitermék-előállítás 57%-át teszi ki a baromfihús termelése (8. ábra). A hazai fogyasztás mellett jelentős exportpotenciállal is bírunk szinte minden baromfifaj esetében.
A magyar termelési lehetőségek és a tényleges termelés vizsgálatakor nem mehetünk el az utóbbi évek a baromfiipar legjelentősebb hatással bíró problémája, a madárinfluenza mellett.
Magyarország természetes vizeinek elhelyezkedése, gyakorisága nagyon megfelel a vonuló madarak számára. Mivel a vonuló madarak keletről jönnek, és észak-, illetve délnyugat irányába haladnak tovább, az időjárástól függően. Fontos, hogy az útvonalaik mentén 20-30 km-ként álljon rendelkezésre szabad vízfelület az éjszaka biztonságos átvészeléséhez. Ez Magyarországon adott, így minden évben egyre növekvő madárvonulás zajlik az országunkban.
Az is megfigyelhető az utóbbi években, hogy az enyhe telek miatt a vonuló madarak tartósan itt maradnak, növelve a fertőzések kockázatát. Ma már ott tartunk, hogy évente 2 alkalommal is (ősszel és tavasszal) járványszerű kitörések sorozata történik, ami miatt hónapokra esnek ki termelői, vágóhídi kapacitások, fenntarthatatlanná téve az eredményes működést, elsősorban a víziszárnyas-ágazatban. A legfrissebb információk szerint már mintegy 25, köztük nem vonuló madárfajban mutatták ki a madárinfluenza-betegséget.
A 9-10. ábra mutatja a baromfivégtermék-telepek magyarországi elhelyezkedését, így a madársűrűséget is. Ebből is látszik, hogy a madárinfluenza szempontjából a legveszélyeztetettebb régió Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád vármegye térsége.
A vakcina-előállítók gőzerővel dolgoznak azon, hogy megtalálják a szülőpár- és a végterméktelepeken egyaránt használható vakcinázási megoldást a problémára, ami a reményeink szerint 2024ben már telepi szinten is alkalmazható lesz.
Ahogy az a fentiekből is kitűnik, számtalan változással kihívással kellett és várhatóan kell a jövőben is szembesülnie a baromfiágazatnak. Ezeket az akadályokat akkor tudjuk sikeresen leküzdeni, ha helyesen értjük meg a múltban lezajlott folyamatokat, és az így szerzett tapasztalatainkat be tudjuk építeni a közép- és hosszú távú stratégiánkba. Fontos minél teljesebben magunkévá tenni a gondolatot, miszerint a szektorban dolgozó vállalkozásoknak mindenekelőtt válságállónak, nemzetközi szinten is versenyképes költségszerkezettel bírónak és hatékonynak kell lenniük annak érdekében, hogy a baromfiszektor a következő éveknek is a nyertese legyen, az elmúlt évtizedekhez hasonlóan.
Fülöp Péter
kereskedelmi igazgató
UBM Feed Zrt.
