A cink szerepe a kukorica tápanyagellátásában

A kevésen is sok múlik

A kukorica fontos gabonanövényünk, igaz, az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat vetésterülete, ami leginkább a nyári forróság és a mellé párosuló vízhiány következménye. Azért még mindig az élvonalban van a maga 800–900 ezer hektáros termőterületével.

A Liebig-elv alapján

Tápanyagigényes növény, de a szokásos nitrogén-foszfor-kálium hármas mellett mikroelem-igényét is meg kell említenünk, amelyen belül kiemelten kell kezelnünk a cinket.

Először is határozzuk meg, melyek a makro- és melyek a mikroelemek. Makroelemek azok a tápelemek, amelyekből a növények 0,01%-ot meghaladó mennyiséget tartalmaznak, míg a mikroelemekből 0,01–0,00001%-ot tartalmaznak a növényi szövetek. Ismerős a Liebig-féle „dézsaelv”, amely a növény tápanyagellátási rendszerét egy különböző nagyságú dongákból álló dézsához hasonlítja.

Ez a törvény kimondja az örök igazságot, hogy mindig az adott növény igényéhez képest minimumban, illetve hiányban lévő tápelem fogja meghatározni a termés mennyiségét és minőségét, beltartalmi paramétereinek alakulását. Alapvetően a termés nagyságát és a minőséget valamennyi tápanyag mennyisége és aránya együttesen határozza meg, termésnövekedést, minőségjavítást mégis a hiányzó tápelem pótlásával tudunk elérni. A kukoricának 1 tonna szemtermés, valamint a hozzá tartozó szár, levél és egyéb növényi részek (melléktermékek) kifejlődéséhez nitrogénből 25 kg-ra, foszforból 11 kg-ra, míg káliumból 22 kg-ra van szüksége, hatóanyagban kifejezve. De hiába adagoljuk ki ezeket a hatóanyagokat a növény számára, ha mégis hiánytüneteket, satnya fejlődést vagy a természetes zöld színtől eltérő színeződést mutat az állomány vagy az egyedek nagy része. Ilyenkor érvényesül a fenti törvény, hiszen bármelyik mikroelem hiánya is okozhat hiánytüneteket. Ilyen elem a cink (Zn) is. A kukorica ebből a mikroelemből hektáronként megközelítőleg 0,3–0,5 kg-ot vesz fel, ami a mikroelemek között kiemelkedő mennyiség.

De miért ilyen fontos elem a cink?

A cink a talajban kation formában (Zn²⁺) van jelen, a növények vagy így, vagy komplex vegyületek, fémkelátok formájában veszik fel. A talajkolloidok felületén adszorbcióval kötődik, így mozgása korlátozott, viszont a több kolloidot tartalmazó, magasabb szervesanyag-tartalmú talajokban több cink is található. Ebből a kötődésből egy H⁺ tudja leszakítani. Ezek a hidrogénionok nagyobb mennyiségben a savanyú kémhatású (pH 5,5–6,5) talajokban találhatók, így itt a cink a könnyebben jut a talajoldatba, onnan pedig a növények gyökeréhez. Beszélhetünk abszolút és relatív cinkhiányról.

Hazánk termőterületeinek nagy része nem megfelelően ellátott cinkkel, ezt jelenti az abszolút hiány. Előfordulhat azonban az is, hogy a talajban van cink, viszont a kémhatás semleges (6–7,5 pH), valamint a lúgos (7,5 < pH), magas a mésztartalom, ilyen esetben a cink a növények gyökerei számára nem felvehető. Ha nagyon magas a talaj foszfortartalma, akkor is találkozhatunk hiánytünetekkel a foszfor-cink antagonizmus miatt, azaz a túl sok foszfor akadályozza a cink felvételét, a nagyobb foszfáttartalom következtében cink-foszfátot képez, ami egy nehezen oldható vegyület, így a növények táplálásában nem tud részt venni.

A cinkhiány tünetei közül a leginkább felismerhető a kukorica levélerei közötti részek sárgás-fehéres elszíneződése, „csíkos” levelek fejlődése, klorotikus tünetek megjelenése, amelyek egészen a levelek tövéig húzódnak. A még fejlődő, a levéltölcsér közepéről kibújó levelek szinte „világító” sárgává, fehéressé válnak. Súlyosabb esetben a levelek részleges vagy teljes elhalása is bekövetkezhet, a növény fejlődése lelassul, a szár internódiumai (ízközök) rövidülnek, a növény a rá jellemző méretet nem éri el, akár az egész növény is elhalhat. A kiegyensúlyozott fejlődés megtorpanásával egyidejűleg a generatív szervek, virágkezdemények kialakulása is kárt szenved, termékenyülési problémák lépnek fel, amelyek sok esetben a kialakult csöveken a szemsorok rendezetlenségében nyilvánulnak meg, végeredményben a termésmennyiség csökkenése következhet be.

Hogyan orvosolható a cinkhiány?

A tápanyagellátás rendszerének tervezését mindenképpen talajvizsgálattal érdemes kezdeni, amelyből kiderül a mikrolem-ellátottság (bővített vizsgálat esetén), valamint az esetlegesen túlsúlyban lévő foszfor, illetve más fémionok mennyisége is. Ennek tudatában már a kezdetek kezdetén tervezhető a cinkutánpótlás esedékessége is. Érdemes a tenyészidőszakban végzett növényiminta-analízist is megemlíteni, amellyel növekedés közben tudjuk segíteni a zavartalan fejlődést – ha szükséges. A cinktrágyázást végezhetjük talajon és lombon keresztül is.

A cinket tartalmazó trágyákat három csoportba sorolhatjuk, az alapján, hogyan viselkednek a talajban, azaz milyen gyorsan oldódnak:

1. Könnyen oldódó, gyorsan ható mikroelemtrágyák:
   • szervetlen, vízben oldható vegyületeket tartalmazók,
   • kelátokat tartalmazók,
   • mikroelemet is tartalmazó szuperfoszfát,
   • NPK-komplex műtrágyák, amelyek mikroelemeket is tartalmaznak.
2. Lassú hatású mikroelemtrágyák: a műtrágyaszemcséket lassan oldható anyaggal vonják be, vagy a könnyen oldódó vegyületeket különböző adszorbensekhez kötik, így felszabadulásuk a talajban lassított.
3. Ebbe a csoportba tartoznak azok a műtrágyák, amelyeket mikroelem-hiányos talajokra ajánlott kijuttatni, mert itt a hatóanyagok oldódása folyamatos, és hosszú időn át történik.

Sok esetben, ha a vetőgép felszereltsége is megengedi, a vetéssel egy menetben, starterműtrágyaként már juttatnak ki cinket, speciális, kifejezetten erre a célra gyártott trágya formájában, Ezek a startertrágyák akár irányítottan, az adott növényfajhoz igazítva kerülnek kifejlesztésre, így a kukorica esetében a csíranövény zavartalan fejlődéséhez szükséges nitrogén és foszfor hatóanyag mellett cink is kerül a tápanyagok közé. Cinkhiányos talajon, valamint a fentebb említett korlátozó tényezők megléte esetén ez egy jó megoldás. Ha elmaradt az alaptrágyázás, illetve a startertrágyázás alkalmával a cink kijuttatása, a későbbi növényanalízis eredményei alapján lombtrágyákkal is pótolhatjuk a cinket a növényeink számára.

A levéltrágyák előnyei

Levéltrágyából nagyon sokféle létezik, de alkalmazásukra általánosságban jellemző, hogy 4–6 l/ha-os dózisban, 250–300 liter/hektár vízmennyiséggel permetezhetők ki. Töménységükre, valamint a kijuttatáskori hőmérsékletre érdemes figyelni. Oldatuk maximum 3% töménységű lehet, valamint 25 ^oC feletti alkalmazásuk már nem indokolt, mert ellenkező esetben hamar száradnak, felszívódásuk nem lesz kielégítő.

Ezenkívül fontos figyelmet fordítani a szervestrágyázásra is. Az istálló- és hígtrágyázás kedvező hatása több oldalról is jelentkezik, támogatja a kukorica cinkellátását is: • növeli a talaj szervesanyag-tartalmát,

Ahogy a fentiekből kitűnik, kukoricaállományunk harmonikus tápanyagellátása kulcsfontosságú, a termésmennyiség és -minőség növelésének egy alappillére. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a hiánytünetek megjelenéséig nem érdemes várnunk, a megelőzésen nagy hangsúly van, hiszen mire a növény már „jelez”, a hiánybetegség megjelenik, a károsodott folyamatok nehezebben, hosszabb idő alatt állhatnak helyre, így a folyamatos fejlődésben kisebb-nagyobb zavar keletkezik. Ha ebben a fázisban lépünk csak, és pótoljuk a hiányt, esetleg maradandó károsodások is kialakulhatnak. Természetesen ez mindegyik tápelem esetében így van, ezért érdemes egyrészt a talajunk, másrészt a növényállományunk tápanyag-ellátottságát ismernünk.