Az állattenyésztésben a termelés legnagyobb kiadását a takarmányozás költsége jelenti. A tejelő, tejtermelő ágazatban, de a húshozamú marhatartásban is a takarmányozás színvonala meghatározza a termelési hatékonyságot, a volument és a hozamokat, a költségek alakulása pedig a gazdaságosságot.
A mezőgazdaságigép-gyártásban tapasztalt nagymértékű innováció eredményeként a takarmánykeverő-kiosztó kocsik fejlesztése során az egyszerűbb szerkezetű, kis raktérfogatú, 8-10 m3-es kocsiktól a nagy raktérfogatú, 3040 m3-es – digitális applikációval ellátott – vontatott vagy magajárógépek széles típuskínálatból választhatnak az állattenyésztő szakemberek. A takarmánykeverő vagy etetőkocsik széles választéka tette lehetővé a TMR monodiétás etetési technológiának a tejelő tehenészetekben és a húsmarhatartásban való elterjedését. A TMR etetési technológia egyaránt alkalmazható az egészen kicsi, akár 10-20 db állományú tehén- és marhatartó vagy a nagy, 1200-1400-as telepeken (1/a-b. kép).
A TMR monodiétás etetési technológia lényege az, hogy az állatállomány a teljes év folyamán a termelési ciklusnak megfelelő, azonos összetevőkből álló takarmánykeveréket kap. A szarvasmarhatartásban az etetési stratégia, a TMR monodiétás etetési technológia is folyamatosan fejlődik, figyelembe véve a TMR-receptek összetevői, tápanyagtartalma és emészthetősége a termelési szintre és a gazdaságosságra gyakorolt hatásának növelését. Ez azt jelenti, hogy a növénytermesztési ágazatnak is figyelembe kell vennie és alkalmazkodnia kell az állattenyésztés, a szarvasmarha-ágazat takarmányozási stratégiájához, meg kell termelni és be kell tárolni az egész termelési ciklusra elegendő takarmányt.
Az újabb takarmányozási stratégiának tehát figyelembe kell vennie az állatok termelési ciklusának időben történő, a takarmányozásra vonatkozó változásait a tehenészetekben és a húsmarhatartásban is. A változó takarmányozási stratégia következtében a tehenek, különösen a nagyhasznú tehenek etetésében a TMR-receptekben egyre nagyobb arányban szerepelnek (a silókukorica és cirok vagy cirkos keverékek a szilázsok mellett) az őszi vetésű és korán lekerülő kalászosokból – őszi árpa, búza, rozs, tritikálé – készült szilázsok, szenázsok. A korán lekerülő kalászos gabonák után pedig még biztonsággal elvethetőek és termeszthetőek – másodvetésként – a rövidebb tenyészidejű silókukorica-hibridek. A TMR-receptek tehát az egész termelési ciklusra vonatkozóan azonos összetevőket tartalmaznak, természetesen a termelési ciklusnak és időszaknak megfelelő mennyiségben. Ezt szemlélteti egy nagytejű tejelőcsoport és különböző élősúlycsoportú húsmarhák etetésében alkalmazott „receptúra”, a táblázat szerint.
Az 1. táblázat adataiból látható, illetve általánosságban elmondható, hogy a napi takarmánymennyiségnek, mintegy ~ 40%-a silókukorica, ugyancsak 40% körüli a szálas, illetve pillangósokból és takarmánykeverékekből és szenázsnak vetett kalászosokból készült szenázsok aránya. Ezeket a %-os arányokat, már a növénytermesztés agronómiai tervének elkészítésekor figyelembe kell venni, és az adott növénykultúrát a vetési programba be kell állítani. Nem minden állattartónak van erre részben vagy teljes egészében lehetősége. Ezek az állattartó vállalkozások kereskedelmi árukkal pótolhatják a hiányt.
A TMR-receptúrákban szereplő összetevők közül a legnagyobb hányadot a tartósított silókukorica + cirkos keverékeiből, pillangósokból, gyepekből, kalászos gabona teljes növényből készült szilázsok teszik ki. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a növényeknek a silókészítési technológiája meghatározza a TMR-keverékek beltartalmi, illetve etethetőségi minőségét.
A silókukorica és cirkos keverékeinek a betakarítását – az utóbbi időben a sortávolságra kevésbé érzékeny – silókukorica-adapterekkel felszerelt szecskázókkal végzik. Ezek a berendezések, szerelvények a pillangósok, gyepek kétmenetes betakarítására, szecskázására rendfelszedővel felszerelt változatban használhatók. A szecskázókra rotációs vágószerkezettel szerelt vágóasztalokkal pedig a nagy hozamú kalászos gabonák – őszi, tavaszi árpa, rozs, tritikálé – teljes növényként is betakaríthatók (2/a-b. kép).
A mai korszerű magajáró szecskázógépek aprítószerkezete dobos kivitelű, és az alapváltozatban – éppen a tömegtakarmányok aprítási igényei miatt – 1 × 12,2 × 12 vagy 4 × 12 sorban szerelt késekkel dolgoznak. A gépek adagolószerkezete hidrosztatikusan, hidromotorral hajtott, 4 fokozatú fogaskerék-hajtóművön keresztül kapja a hajtást.
A meghajtó hidromotor fordulatszáma folyamatosan szabályozható, így a szecskahosszúság, fokozaton belül, folyamatosan szabályozható, a beállítható szecskahossz 0–24 mm közötti. Ez azt jelenti, hogy a silókukoricafélék szecskázásához az optimális tömöríthetőség és fajlagos hajtóanyag-fogyasztás, illetve emészthetőség (11–17 mm szecskahosszúság) minden esetben beállítható. A szálastakarmányok és gabonafélék szecskázásához pedig a dobokról a kések felét le kell szerelni. Ebben az esetben így beállítható az emészthetőséghez, rost biztosításához szükséges és a kiválogatást megakadályozó, 30–50 mm szecskahosszúság (3. kép).
A szecskázott anyag silótérbe történő szállítása és leürítése – akár az előzőekben említett módon – szeletelővel felszerelt vagy anélküli rendfelszedő pótkocsikkal vagy billenőszekrényes szállítóeszközökkel történik, a szilázsban lejátszódó kémiai, biokémiai folyamatok biztonsága miatt nagyon fontos az egyenletes elterítés és a megfelelő tömörítés, tömörítőkapacitás biztosítása. Ezt elvégezhetjük tolólappal felszerelt nehéz univerzális traktorok járatásával és a traktor hátsó függesztőberendezésére csatlakoztatott speciálisan kialakított hengerrel.
A TMR etetési technológiában az egész évi betárolt szilázsok minőségének megóvására és a tárolási veszteségek csökkentésére a silókazlakat gondosan szükséges lefedni.
A TMR etetési technológia gépei a takarmánykeverő-kiosztó kocsik vontatott vagy önjáró alvázra szerelt változatai. A vontatott gépek vagy önjáró alvázra szerelt felépítmények egyik csoportja vízszintes, csigás, aprítópengékkel felszerelt keverőberendezéssel van felszerelve, a másik csoportot pedig a vertikális – szintén aprítópengékkel ellátott – függőleges csigás keverőberendezés jellemzi. Mindkét változat létezik silómaróval, illetve silómaró nélküli kivitelben is (4/a-b. kép).
A TMR etetési technológiában a keverő-kiosztó kocsik feltöltése – a kiosztókocsi konstrukciójától függően – különböző eszközökkel történhet. Az optimális és minél homogénebb keverés biztosítására a feltöltés a következő sorrendben történhet:
- bálázott szálas lucerna, rétifű, széna, szalma;
- tömegtakarmányok, kukorica, fű, lucerna, őszi-tavaszi takarmánykeverékek és kalászosgabona-szilázsok;
- répaszelet és hasonló összetevők;
- a különböző abrakok, illetve abrakkeverékek;
- folyékony anyagok, víz;
- kiegészítők, premixek.
A bálázott szénaféléket – amennyiben a bálázás szeletelő nélkül történt – bálaszeletelővel elő kell aprítani. Az üzemeltető traktor mellső függesztőszerkezetéhez vagy akár a traktoros homlokrakodó emelőgémjére csatlakoztatott hidromotor-hajtású szeletelő a bálázott szálas szénából 80-100 mm-es szeleteket vág (5. kép).
A szeletelőgép kettős, alternáló kaszaszerkezete kíméletesen és lucernaszéna-bála aprításában minimális veszteséggel dolgozik. A dézsás őrlők kalapácsos aprítószerkezete hatékonyabb aprítást végez, ezzel szemben azonban az aprított anyagot porosítja, aminek kedvezőtlen hatásai ismertek (6. kép).
Az előaprított széna a silómarós gépekkel utóaprítással szedhető fel, illetve az utóaprítással már biztosítható a 30–50 mm optimális szecskahosszúság.
A silómaró nélküli kocsiknál a TMR-keverékben szereplő szilázsok silókazalból történő betöltését traktoros vagy teleszkópos homlokrakodó gémjére szerelt silómarkoló kanállal vagy silóvágó adapterrel lehet elvégezni. A silóblokkvágó kaszaszerkezete hidromotor-hajtású, és használata után egyenletes silófal marad vissza. Ezeknek a takarmánykeverő-kiosztó kocsiknak a feltöltése a falközi silókból traktorral, TLT-ről meghajtva, dízel- vagy villanymotorral meghajtott silómarókkal is elvégezhető. A siló marása után – az előzőekhez hasonlóan – egyenletes silófal marad vissza.
Az abraktakarmányok, abraktakarmány-keverékek, premixek, kiegészítők feltöltése a takarmánykonyhához kapcsolódó és a külső – telepen kívüli bér- vagy üzemi – szállítók által feltöltött silókból történik (7. kép).
A feltöltés minden esetben a keverő-kiosztó komputerébe feltöltött szoftvernek megfelelően és annak kontrollálásával végezhető el.
A silómaróval felszerelt takarmánykeverő-kiosztó kocsik silómaró berendezései a szálastakarmányok báláit is el tudják bontani, és felaprítják. A felaprított szálas anyagot az általában kaparóléces vagy szalagos behordó a kocsiszekrény aprítókéses vízszintes vagy függőleges csigás keverőberendezéséhez szállítja. A keverő-kiosztó kocsik silómaró berendezése dobos konstrukciós kialakítású – a marókések a dob palástjára vannak szegecselve –, és kettős működésű hidraulikus munkahengerekkel emelhető, illetve süllyeszthető pályán mozgó behordószerkezethez csatlakozik. Fontos, hogy a silómaró munkája után függőlegesen sima, mart felület marad vissza, ami szintén csökkenti az oxidációs veszteségeket.
A takarmánykeverő-kiosztó kocsi kocsiszekrényébe épített vízszintes vagy függőleges csigák végzik az 1. táblázatban meghatározott különböző mennyiségű összetevők homogén takarmánykeverékkénti összekeverését. A megfelelő homogenitás elérése céljából a keverést, a feltöltést, a szállítást és a kiosztást folyamatosan végzik. Ennek a célnak megfelelően a keverő-kiosztó kocsik vontatott és magajáró kocsiszekrényei elektromos mérleggel vannak felszerelve. A kocsiszekrény 3 vagy4 db nyúlásjelző bélyeggel ellátott mérőcsapon, jeladón támaszkodik. A mérőcsapok szolgáltatott jelei mérőerősítőn keresztül jutnak a berendezés számítógépére, érintőképernyős kijelzőjére, termináljára. A keverő-kiosztó kocsik feltöltése a betárolt tömeg alapján történik – amit egy szoftver értékel ki. A takarmánykeverék tömege a kijelzőn megjelenik, de a beprogramozott érték elérésekor a berendezés figyelmeztető hangjelzést is ad (8. kép).
A vontatott és magajáró keverő-kiosztó kocsik üzemeltetése során a kiosztandó takarmány mennyisége, vagyis az adagmennyiség tág határok között állítható be a munkasebesség megválasztásával és az adagolórés nagyságának beállításával. Fontos megjegyezni, hogy mint a legtöbb TLT-hajtású munkagép, így a takarmánykeverő-kiosztó kocsik üzemeltetését is állandó, gyárilag előírt 540 vagy 1000 TLT-fordulatszámon, míg a magajáró keverő-kiosztó kocsikat pedig állandó, névleges motorfordulaton kell üzemeltetni (9. kép), így a munkasebesség-változtatást a sebességfokozatok megválasztásával vagy, hidrosztatikus hajtás esetén, a sebességszabályzó karral lehet elvégezni. Egy adott konstrukciójú, vízszintes tengelyű keverőberendezéssel szerelt keverő-kiosztó kocsinál a kiadagolt mennyiség változását a 2. táblázat szemlélteti.
A TMR monodiétás etetési technológiába jól beilleszthetők a digitális megoldások, a szoftveres alkalmazásokkal működtetett beépített etetőkonyhák, és megfelelő szoftverrel betanított robotok alkalmazása is megoldható (10. kép). Mindez alapot szolgáltat a precíziós állattartásra való áttérésre.
dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő, Gödöllő
