Tartalékok a húsmarhatenyésztésben: termékenység, takarmányhasznosítás

Napjainkban a gazdálkodás körülményei nem mondhatóak könnyűnek, ráadásul kiszámíthatatlanul gyorsan változnak. Ilyen körülmények között felértékelődnek a termelés biológiai alapjai, a reálfolyamatok hatékonyságának növelése pedig javítja a gazdaságosságot, válság esetén a talpon maradás esélyét.

Köztudott, hogy a húsmarhatartásban az egyetlen termék a borjú, így alapvető cél adott tehénlétszám mellett a lehető legtöbb és legnagyobb súlyú borjú leválasztása, értékesítése/hizlalása a lehető legkevesebb takarmánnyal. Ezt sok tényező befolyásolja: vemhesülés, borjúkiesés választásig (vetélés, holtellés, borjúelhullás), takarmányértékesítő képesség és környezeti tényezők (legelő minősége stb.). Cikkünkben a takarmányértékesítő képességet és a termékenységet mint a vemhesülés alapkövét járjuk körül.

Jó takarmányértékesítés

A takarmányértékesítő képesség 1 kg élősúly vagy 1 kg tej előállításához felhasznált energia-, illetve fehérjemennyiségeként fogalmazható meg. Befolyásolja a hasznosítási irány, az életkor, a tejösszetétel, az egyed vemhességi állapota, de elmondható, hogy tejtermelés vonatkozásában átlagosan 42–44%, hústermelésnél 14–16%. Az örökölhetősége közepes (h² = 0,4), a súlygyarapodással viszonylag szorosan korrelál (r = 0,5–0,8). Ugyanakkor az előbbiekből következik, hogy a súlygyarapodásra történő szelekció nem jelenti automatikusan a legjobb takarmányértékesítő képességű állatok kiválasztását is, ezért indokolt ezzel külön foglalkozni.

Miért fontos a takarmányértékesítő képesség?

• A jó takarmányértékesítő képességű hízóállatok javítják a hizlalási mutatókat,

• egységnyi legelőterületen több anyatehén tartható,

• a jó takarmányértékesítő képességgel rendelkező anyatehén jobban tartja a kondícióját, jobb a borjúnevelő képessége, és feltehetően a reprodukciós teljesítménye is nagyobb,

• csökken a marhahús-előállítás környezeti lábnyoma (környezetterhelés), javul a gazdaságosság.

A mérésére a gyakorlatban jól használható a reziduális takarmányfelvétel (RFI), vagyis az elvárt és a tényleges takarmányfogyasztás különbsége (örökölhetősége közepes, h² = 0,3-0,4). Ehhez rögzítenünk kell az állatok egyedi takarmányfelvételét és súlygyarapodását. A MATE Kaposvári Campusán 2021-ben lehetőség nyílt 20 charolais tenyészbikajelölt sajátteljesítmény-vizsgálata során a takarmányfogyasztás egyedi mérésére. Az állatok egyedi elektronikus azonosítót kaptak, melynek segítségével az etetőrendszer (ld. az 1. ábrán) automatikusan regisztrálta a ládalátogatások számát, időtartamát, az elfogyasztott TMR mennyiségét alkalmanként és összesen. Az eredményekről az 1. táblázat nyújt tájékoztatást.

Jól látható a táblázat adataiból, hogy a jobb takarmányhasznosítású állatok kevesebb napi etetőláda-látogatás alkalmával hosszabb időt töltöttek takarmányfelvétellel, és 1,78 kg-mal kevesebb szárazanyagból ugyanolyan (a különbség nem számottevő, statisztikailag nem igazolható) napi súlygyarapodást értek el átlagosan.

Ha ezekkel a számokkal kicsit tovább gondolkodunk, arra jutunk, hogy 1 bika 83 napos hizlalása során 147,74 kg,10 bika esetében ugyanennyi idő alatt 1477,4 kg, azaz közel másfél tonna takarmány-szárazanyagot spórolhatnánk meg (ld. 2. táblázat)! Gondoljunk csak bele, 100 tehén egész éves takarmányozása esetén mit jelent ez?!

Termékenység, vemhesülés

Állományunk vemhesülését több tényező is befolyásolja. A takarmányozás akkor szolgálja legjobban a vemhesülést, ha jó vagy javuló a kondíció elléstől termékenyülésig. Az esetleges takarmánytoxinok nagymértékben rontják a vemhesülést, ill. vetélést okozhatnak. Fontos a bikapark megfelelő állapota, az esetleges betegségből vagy sérülésből eredő termékenyítőképesség-csökkenés kiszűrése, amire jó lehetőség a fedeztetési szezont megelőző andrológiai vizsgálat. Az állomány termékenysége mint genetikai tulajdonság szintén fontos, hiszen bár örökölhetősége nem túl magas (h²= 0,1), tudatos szelekcióval lehet és érdemes tenni érte. Végül, de nem utolsósorban az időjárás is jelentős befolyással bír a vemhesülésre, a hőstressz és az elhúzódó esős idő is rontja azt (ld. 3. táblázat). Ráadásul a hőstressz a bikák fertilitását is negatívan befolyásolja (ld. 2. ábra). Ezek fényében megfontolandó a termékenyítési időszak előbbre hozása, elkerülendő a június-júliusi hőhullámok negatív hatásait.

Az állomány vemhesülése pedig nem csupán egy naturális mutató, hanem fajsúlyos gazdaságossági kérdés is, hiszen amennyiben az állomány vemhesülését 65%-ról 80 vagy 95%-ra tudjuk javítani, az akár plusz 31–63% árbevételt jelenthet! Az egyszerűsített számolási példát a 4. táblázat mutatja be.

Cikluson belül

A tehén cikluson belüli ellési időpontja szintén fontos szempont a tenyésztésben, hiszen egyrészt az évenkénti ellés érdekében, a vemhességi idővel (285 nap) és az involúciós idővel (42 nap) számolva nem sok idő, mintegy 40 nap marad a tehén újravemhesítésére. A ciklus végén, későn ellő tehén esélye – a termékenyítési ciklus lezárása (a bikák levétele) miatt – csökken az újravemhesülésre a cikluson belül, a pótciklusba való átkerülése pedig plusz tartási költséget eredményez, rontva a gazdaságosságot. Másrészt a ciklus végén született borjúnak kevesebb ideje van a ciklus elején született társaihoz képest megnőni, így kisebb választási súlyával szintén kiesést okoz a gazdának, ami egy borjú esetében még nem olyan jelentős, mintegy 70-75 000 Ft, de állományszinten komoly összeget jelenthet (ld. 5. táblázat).

Az állomány termékenysége mint genetikai tulajdonság gyengén öröklődő tulajdonság (h² = 0,1), erős a környezet befolyásoló hatása, tudatos szelekcióval azonban jelentős javulás érhető el. Célunk kell hogy legyen adott fajtához mérten minél korábban tenyésztésbe vehető üszők beállítása, melyek később minden évben megellenek.

Ehhez a következő lehetőségek adódnak: – üszők szelekciója,

– üszők gondos felnevelése,

– üres, későn ellő tehenek selejtezése (akár a selejt 1/3-a!),

– tenyészbika-választás (pl. herekörméret TÉ).

Szelekciós törekvések

Az előbbiekre jó példa, hogy az USA-ban működnek olyan vállalkozások, melyek a farmer továbbtenyésztésre szánt üszőit szigorú szelekciónak vetik alá aszerint, hogy a cikluson belül mikor születtek, fejlettségük, ivarszerveik fejlettsége, funkcionális tulajdonságaik (lábak, medence, tőgy, fogak) alapján. Majd a termékenyítésre történő felkészítést követően, szinkronizálás után 45, 30 v. 15 napos mesterséges termékenyítési ciklusban vemhesítik őket, és ami nem vemhesült, annak selejtezését javasolják a farmer számára. Drasztikusnak tűnő lépés, főleg a 15 napos termékenyítési ciklus, de akár 8%-kal jobb újravemhesülés érhető el így!

A tehénselejtezést is érdemes komolyabban megvizsgálni, hiszen 10 év felett csökken a termékenység, 12 év felett csökken a borjúnevelő képesség, amint az az 6. táblázat adataiból is látható.

Célszerű tehát átlagos tehenet 7 ellés után selejtezni, ami 15%-os selejtezést és üszőbeállítást feltételez a tehénállományban évente, nem számolva az egyéb kiesésekkel.

Összességében elmondható, hogy a termékenység, vemhesülés nagy tartalékot jelent a hazai húsmarhatenyésztésnek, a nyereségesség egyik kulcsa lehet. A takarmányhasznosítás vizsgálatával pedig mind környezetvédelmi, mind gazdaságossági okokból érdemes volna komolyan foglalkozni.

Dr. Török Márton (MCTE), Dr. Húth Balázs (SZE)