A Sersia Farm Kft. 2017 óta dolgozik együtt a Hanich családi gazdasággal, akik gazdálkodásuk elemeit pontról pontra felülvizsgálva szakítottak a hagyományokkal, és az adott terület szempontjából hatékonyabb gazdálkodási metódust vezettek be mind a talajművelés, mind az állattenyésztés területén.
A Hanich testvérek gazdálkodása a Bakonyban
A testvérpár 2011-ben kezdett gazdálkodni. Eleinte a környékbeli szokásokat követve búza, árpa, tritikálé, zab termesztésével foglalkoztak, műtrágyát szórtak, növényvédelmi munkát végeztek. Mivel rendelkeztek kizárólag legeltetéssel hasznosítható ősgyepterületekkel, kis létszámú állattartásba kezdtek, és kisebb területeken széna készítéséhez alkalmas növényeket termesztettek.
Egy idő után rájöttek, hogy a húsmarhatartás egy megfelelő fajtaválasztással jövedelmezőbb lehet náluk, mint a hagyományos növénytermesztés, hiszen ehhez alkalmasabbak a területeik (12–15 aranykoronás, agyagos erdőtalajról van szó), az állattartásban megtermelt trágya pedig elég lesz a termesztett szálastakarmányok tápanyag-utánpótlására.
Néhány gondolat az Aubrac fajtáról
Aubrac település Közép-Franciaország déli részén található, és egyben névadója is ennek a rusztikus fajtának. Az azonos nevű régió átlagosan 1200 méter tengerszint feletti magasságban terül el, láva- és gránitfennsíkon, a Massif Central szívében. A fajta kialakítása az 1600-as években kezdődött el, az itt élő szerzetesek irányítása mellett, és egészen az 1960-as évekig kettős hasznú állományként tartották számon, miközben tejéből a hegyi legelőkön található „buronokban” kiváló ízvilágú sajtokat készítettek. Ezt a tevékenységet ma már csak Laguiole falu tejüzemében végzik. A XIX. század közepén nemesítési céllal került az állományba Swiss Brown vérhányad is. Első törzskönyvi adatai 1893-ig nyúlnak vissza. Ma már mint kiváló anyai tulajdonságokkal felruházott húsfajta ismert. Szarvalakulása jellegzetes, szőrzetére a franciák gyakorta használják a búzaszínű kifejezést. A tehenek nyálkahártyái, körmei, a szarvvégek és a fülek körvonalai feketék. Átlagos marmagasságuk 125 cm, a bikáké valamivel több. A borjak születési átlagsúlya 35-40 kg közötti. Testtömegük 210 napos életkorban, üszők esetében 238 kg, míg a hímivarban 276 kg. A tehenek testtömege 550–800 kg között mozog, az ikervemhességek aránya 2,2%. Hizlalási módtól függően (extenzív vagy intenzív) a bikák napi testtömeg-gyarapodása 1150–1600 g körüli. A középhegységi fennsíkon elterülő legelőkön kitenyésztett robusztus, ellenálló fajta tökéletesen alkalmazkodik a szélsőséges éghajlati viszonyokhoz. Közepes méretének és erős, szilárd lábszerkezetének köszönhetően mozgását környezeti körülmények nem korlátozzák. Legfontosabb értékmérő tulajdonságai az eddigi tenyésztése során elért eredményeiben rejlenek, melyek a kiváló termékenység, könnyű ellés, fejlett borjúnevelő képesség és hosszú hasznos élettartam. Magas szintű adaptációs képességének köszönhetően Európán kívül ma már a világ számos országában (Egyesült Államok, Új-Zéland, Guyana stb.) jelen van.
Ezt követően eladták a talajművelő, műtrágyaszóró és a permetezőgépeket, és az állattenyésztésre, szálastakarmány-előállítására helyezték a hangsúlyt.
Húsmarhaállományuk kezdetben magyar szürke volt: ez a fajta nem kíván különösen körültekintő gondoskodást, ezért választották elvadult legelőterületeik karban-tartására, de súlygyarapodása a gazdaságos termeléshez kicsi – így egyértelművé vált, hogy másik fajta mellett kell elkötelezniük magukat a siker érdekében.
Franciaországban leltek rá az Aubrac fajtára, mely hegyes-sziklás vidéken is jól érzi magát, nagyon jó súlygyarapodást produkál, így a Bakonyban is jobban teljesíthet a magyar szürkénél.
A „bakonyi” Aubrac
A Hanich testvérek tulajdonát képező, jelenleg 27 tehenet számláló Aubrac-állományt 2017-ben és 2018-ban vásárolták. Először 10 db egyéves üszőt és egy tenyészbikát, majd következő évben még 21 db 2 éves üszőt importáltak Franciaországból – ezekből az egyedekből alakult ki a fent említett anyatehén-állomány. A jelenlegi tehenek nagy része rendelkezik törzskönyvi háttérrel (1-2 kivétellel). Az első két ellési ciklusból született nőivarú utódokat (az elsőnél 10 db, a másodiknál 15 db üszőborjút) tenyészállatként értékesítették, míg a bikákat választási korban végtermékként, illetve tenyészállatként adták el. A továbbiakban az állomány növelése a cél, ezért nem tervezik a már meglévő és a közeljövőben születendő üszőborjak értékesítését. Jelenleg 27 db anyatehenük van, 12 db tavalyi és 13 db idei üszővel – terveik szerint körülbelül 100 db anyatehénig fejlesztik föl az állományt. A természetes úton, Aubrac fajtájú bikával végzett fedeztetések időzítettek, és ennek megfelelően az ellések is egy időszakra számolhatóak. Az üszőket 22-24 hónapos korban veszik tenyésztésbe. Jelenleg három bikájuk van, melyek közül az egyik francia születésű, a másik kettő pedig tenyészbikajelölt.
Korábban megpróbálták az ellésre váró teheneket elkülöníteni pár napra a társaiktól, de az állomány nyugalmának érdekében most már a gulyában ellik meg borjaikat.
Három különböző évjáratban is előfordult ikerellés, s az így született borjak vitalitása semmiben sem maradt el társaikétól, egy részükből azóta már tenyészállat lett. Az ellések túlnyomó többsége spontán, beavatkozás nélkül történik. Az így született borjak tömege 35-40 kg. Választásig – mely 6,5-7 hónapos kor környékén történik – a bikaborjak elérik a 280-300 kg-os súlyt – borjúkiesés csak rendkívül ritkán fordult elő, az is inkább tartási, technológiai okokra volt visszavezethető. Mind tartási, mind pedig takarmányozási oldalról igyekeznek kihasználni a fajtában évszázadok alatt genetikailag rögzült előnyös tenyésztési tulajdonságokat, ezzel növelve tevékenységük nyereségességét.
Az Aubrac fajtával kapcsolatban a következő tapasztalatokat szerezték:
• Nagyon jó a reprodukciós teljesítménye, nem érzékeny a környezeti hatásokra, könnyen ellik, jó a súlygyarapodása, kiválóan értékesíti a takarmányt;
• kb. 35-40 kg súlyúak a borjak születéskor; 6,5-7 hónapos korban 280-300 kg-mal értékesítik őket;
• borjúóvodáztatás nincs: az első évben próbálkoztak abrakkiegészítéssel, de elhagyták, mivel a tehenek kiváló beltartalmú teje, illetve a borjak jó legelőkészsége elegendőnek bizonyult a megfelelő súlygyarapodás eléréséhez – ezért eladták a borjúóvodát.
Tömegtakarmánytermesztés:
• 50 ha ősgyepterületüket legeltetik;
• kb. 120 ha területükön korábban lucernát termesztettek, amelyből szénát készítettek, de ezt a tevékenységüket is fölülbírálták, mivel a lucernaterületek fokozatosan kiritkultak, nem azt adták, amit vártak tőlük, mivel a talaj pH-ja túl savanyú;
• 2018 őszén egy föltört területre próbaképpen egy tízkomponensű, sokféle pillangóst, heréket, szarvaskerepet és fűféléket tartalmazó legelő-kaszáló keveréket vetettek;
• 2019 tavaszán a lucerna után szintén ez a sok komponensű, pillangós-fű keverék került a talajba;
• 2019-ben a 2018 őszén telepített állományból 9,3 ha-on 400 db 270 kg-os bálát takarítottak be. Ezt eddig ezen a területen semmilyen keverékkel nem tudták elérni, ami 11,6 t/ha-os átlagtermést jelent;
• 2022 tavaszára eljutottak oda, hogy az összes lucernaterület föltörésre került, és a sokkomponensű legelőkeverék került a helyére;
• telepítéskor a vetett növény tápanyagigényének megfelelő mennyiségű trágyát kap a terület, nem szántják le 35 cm-re, hanem grúberrel dolgozzák be, és így a gyökérszintnél marad a trágya;
• a már említett sokkomponensű pillangós-fű keverékek ötéves szénaátlagtermése 20 bála/ha/év (5,4 t/ha/év), beleértve a leggyengébb területek és az aszályos évek termését is;
• jelenleg az állatok kis létszáma miatt az éves bevételük kb. 30%-a képződik az állat tenyésztésből és 70% a széna értékesítéséből;
• mindig az adott évjárathoz képest a lehető legjobb minőségű szénát készítenek: a magyar, osztrák és a német lovasok eleinte vizsgáltatták a beltartalmat vásárlás előtt, de ma már kialakult a bizalom a termékkel és a termelőkkel szemben, így csak megrendelik a szállítást;
• esős időben és csak rendkívüli esetben készítenek szenázst;
• a saját maguk által felállított szigorú technológiával dolgoznak, adalék nélkül csomagolják a szenázsbálát is, közvetlenül a bálázógép után, kint, a földterületen – így garantálható, hogy a bebálázott szenázs a lehető leghamarabb elzárásra kerüljön a levegőtől, hiszen az azonnali csomagolás a jó minőség, a jó erjedés feltétele;
• ma a területük bioátállási időszakban van;
• a legelő- és kaszálóterületeket tavasszal rétboronával ápolják a gazdaságban;
• vásárlási terveikben szerepel egy gyeplazító-hasogató gép beszerzése.
Kb. 35-40 kg súlyúak a borjak születéskor, 6,5-7 hónapos korban értékesítik őket
Az állatállomány takarmányozása
• A Szent György-napjától (április 24.) Szent Mihály-napig (szeptember 29.) tartó legeltetési időszakban az állatok jó minőségű ősgyepterületeken legelnek anélkül, hogy bármilyen kiegészítésben részesülnének. Mivel viszonylagosan nagy legelőterület áll rendelkezésre, okszerű szakaszolással az esetleges nyári kisülés káros hatása kivédhető. Ivóvízszükségletüket egy csekélyebb vízhozamú forrásból fedezik. Az ősgyepek tisztító kaszáláson és a rétboronáláson kívül más gondozást nem kapnak.
• A téli időszakot az állomány istálló nélküli, karámrendszerekkel több részre osztott, bőségesen almozott pihenődombon tölti, ahol takarmányként kizárólag telepített gyepterületek (a már említett sokkomponensű keverék) kaszálásából származó szénát kapnak.
• Kezdetben igénybe vették egy takarmányozási szaktanácsadó segítségét, aki megállapította, hogy a nyalósón kívül semmilyen abrak- és ásványianyag-utánpótlásra nincs szükségük az állatoknak, hiszen télen is kiválóan tartják a kondíciójukat a megtermelt szénán, illetve a vemhesülésük is 100%-os, tehát ez a takarmány megfelelő tápértéket biztosít nekik.
• Néhány téli látogatáskor látható volt, hogy az állatok kiváló kondíciónak örvendenek, és nagyon ízlik nekik a prémium minőségben elkészített pillangós-fű takarmányszéna.
Összefoglalás
Hanich Zalán elmondta, hogy minden tekintetben elégedettek a fajtával, maximálisan hozza azokat az eredményeket, melyet elvárnak tőle, és amiért ezt választották. Az állatok rendkívül kezesek, könnyen kezelhetőek. Borjúnevelő képességük mind tejtermelésük, mind pedig anyai ösztöneik tekintetében kimagasló. Gyakorlatilag a nyalósót leszámítva takarmányt nem vásárolnak, azt teljes egészében tömegtakarmányra alapozva, legeltetéssel és/vagy szénaetetéssel fedezik, ami jelentős mértékben tudja növelni tevékenységük hatékonyságát. Ez pedig már „csak” azért is fontos szempont, mert mindez két család megélhetését biztosító tevékenységet foglal magában. A feltört lucernák helyébe telepített fű/pillangós keverékek mindkét részről nagy fajgazdagsággal bírnak, és ezáltal energiában és fehérjében kiegyensúlyozott takarmányt szolgáltatnak, legyen szó akár szénáról, akár csomagolt szenázsbálákról. Jövőbeni terveik között szerepel a keletkezett szerves trágya minél hatékonyabb felhasználása a gyepterületek tápanyag-utánpótlásának területén.
Takács Jánosné Zsuzsa
Csirkovics Gyula
