Mitől lesz az öntözési rendszer jó, gazdaságos?

Mik a leggyakoribb hibák, amik az évek során milliókba is kerülhetnek?

Egy jó öntözőrendszer az egyenletes, megfelelő mennyiségű és porlasztású vízkijuttatáson túl üzembiztos és hosszú élettartamú. Sokféle műszaki megoldás van a csatornázástól a kiemelésen és elvezetésen keresztül a kijuttatásig. Nem pazarolhatja az öntözőrendszerünk sem a vizet, sem a gázolajat vagy a villamos energiát.

Igen lényeges, hogy az élőmunkaigény számbavételénél is a hatékonyságnak meg kell valósulnia. Triviális, de sajnos mégis említésre méltó az előrelátás fontossága, hiszen az egésznek szárazság idején kell működnie, és sajnos nem ritka probléma, hogy a gazdák és kereskedők elfeledkeznek például a terület hidrometeorológiai adottságairól, a talajszerkezet jellemzőiről.

1. Fenti felsorolás alapján belátható, hogy a legnagyobb kihívás a szakmai támogatás, rendszerfelépítés szakmaisága. Az öntözőrendszer-tervezés egy sokismeretlenes egyenlet – és az okos ember nem a saját kárán tanul. A tudás és információk megkaphatók szakértőktől, egy tisztességes és hosszú távon gondolkodó kereskedőtől, gazdatárstól, kollégáktól – aki műszaki és üzemeltetési értelemben is felkészült. Megfelelő szakmai támogatás nélkül borítékolható a banánhéjra lépés, ami súlyos milliókba kerülhet. Kifejezetten előnyös, ha konzultálni tudunk nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező szakemberrel, aki a teljes rendszerre tud lehetőleg minden verzióban beárazott műszaki megoldást.

2. Az üzemeltetés sokismeretlenes matekja sem egyszerű. Itt nagy problémák vannak. A mezőgazdaság legnagyobb költségtényezőjéről van szó. Egy kis veszteség az évek során tízmilliókba kerülhet egy átlagos gazdaságban. Tudnunk kell, hogy egy hektár 1 mm vízzel történő öntözése 1000–2000 Ft nagyságrendileg (megoldásfüggően). Ez nem kevés! 2020-ban és 2022-ben is 100–200 mm csapadék vagy öntözővíz (optimális eloszlásban) az ország nagy részén minimum elfért volna. Ez 100 vagy 400 000 Ft/ha (nem mindegy). Ráadásul veszteség is mindig van, nagyjából 10–70%, tehát akár értelmetlenül is lehet öntözni. Az öntözővíz nagy része nem hasznosul, ha erős napsütésben, nagy sugárban porlasztva, csak a felszín közeli talajt érintő mennyiséggel öntözünk. Kiadós, a gyökérzónába hatoló vízpótlás kell, tehát a sűrű húsvéti locsolás értelmetlen. A matekhoz tartozik a lelkiismeretes embereink bére, egyre kisebb száma. Itt jelenthet milliókat, ha a gerincvezetékeket a súlyos, drága vas- és alucsövek helyett flexibilis, felcsévélhető Mandals tömlővel tervezzük.

3. Természetesen az agronómiai szempontok terén is előfordulnak problémák. Magyarországon a forráshiány miatt nem ritka, amikor a növények öntözése nem optimalizáltan, nem időben, hanem súlyosan stresszes vagy irreverzibilis állapotukban történik meg. A tűző napon történő öntözés a perzselés miatt különösen nem javasolt, így jellemzően megtérülő, ha az öntözőberendezés kapacitásában tud annyit, hogy a művelet hajnalra vagy késő délutánra legyen időzíthető. Furulyázik a kukorica, kellene öntözni – mondják. Más növények sárgulnak – de az ilyenkor elvégzett öntözés sokszor elkésett tűzoltás. Öntözni akkor és addig kell, amíg a talajnedvesség a gyökérzónában nem megfelelő, amit mérni illik. Természetesen mindenki tudja, hogy a növények vízigénye eltérő, és azt is, hogy a talajok különösen a humuszkolloid függvényében eltérő vízmegkötő képességgel, kapilláris szerkezettel rendelkeznek. Az aranyszabály kb. annyi, hogy a talaj összes jellemzőjét figyelembe véve alkalmas legyen a rendszer adott növény optimális vízellátására erős aszály idején is.

4. Bármilyen meglepő, az öntözőberendezések meghibásodása a nem megfelelő karbantartás, üzembe helyezés következménye. Nemzetközi tapasztalat, hogy nem olvassák az üzemeltetők a használati utasításokat, és nem zsírozzák, ellenőrzik a masinát. Rengeteg tipikus hiba van! Emiatt feltétlenül olyan kereskedelmi partnert, szállítót kell keresni, aki a beüzemelésben, a használat során felmerülő kérdésekben is nagy tapasztalattal rendelkezik, és felhívja a figyelmet mindezekre. Természetesen a becsületes kereskedő partnerünk személyes elköteleződése sokat jelent, ahol nem jellemző a magas fluktuáció.

5. Fontos az összefogás, társulás vagy öntözőközösség létrehozása a cél érdekében. Az észak-olasz öntöződobgyártó cégnél tett szakmai látogatásunkon megcsodálhattuk azt a nagy, közepes, kisebb, még kisebb ágakból álló összefüggő csatornarendszert, amely gravitációs elven mindenféle gigantikus szivattyúk nélkül üzemelt. Sok száz kilométeren át gyakorlatilag kármentes volt a határ. Muszáj összefogni az esetek többségében, hogy sikeresen öntözhessenek.

6. Az öntözőberendezéseken túl alapvető jelentőségű a vízforrás tervezhetősége. Nem lehet gyenge láncszem a vízforrás – különösen, ha évről évre egy visszatérően kiszáradó patakról, csatornaágról, kútról van szó. Siralmas a hazai 100 000 hektár öntözött területnagyság, ami 2%-os arány. Az öntözhetőség Magyarországon nem volt és ma sem magától értetődő, és úgy tűnik, mintha az állam a gazdáktól, a gazdák az államtól várnák a „sült galambot”. A sült galamb máig sem tanult meg repülni. Sok minden fejlődik, különösen a károsultak akarnak megoldást találni, de a gigantikus aszálykárt víz helyett hitellel gyógyítani elég meredek. Úgy látom, a lobbik, a nagypolitika, a gazdák átfogó kompetenciafejlesztésének hiánya miatt egy jó darabig még nem fogjuk elfelejteni az aszály szót.

Remélem, e cikk segíteni fog Önnek a legjobb, leghatékonyabb megoldás, a szakértői támogatás megtalálásában!

Szilágyi János
agrármérnök, a PAP-AGRO KFT. marketingvezetője