Repcetermesztés révén nagyon szeretem Légrádi Miklós gondolatait. Hadd idézzem fel egyik számomra kedves gondolatát, mely szerint egy gazdálkodónak oda kell figyelni a növényre, a talajra, lélekben is ott kell lenni, nem elég néha ránézni. Az az igazi gazda, aki tud örülni a növénynek, aki tud benne gyönyörködni. Meg kell látni, hogy mire van szüksége, azt meg kell adni neki, és a növény meg fogja hálálni. A mezőgazdaság különös szakma, nagyon sok titokkal. Akkor juthatunk közel ezekhez a titkokhoz, ha szó szerint benne élünk és figyelünk.
Jelez-e hiányt?
Figyeljük meg, mi mindent kell megadnunk a repcének, hogy kiteljesedhessen a benne rejlő lehetőség. A repce nemcsak értékes, hanem hasznos növény is a vetésforgóban, hiszen ha például repce után búzát vetünk, akkor annak várhatóan 10%-kal több lesz a termése ahhoz képest, mintha búza után búza következne. A másik oldalon érdemes figyelembe venni, hogy a repcének magas a csapadékigénye, azokon a területeken termeszthető eredményesen, ahol elég csapadék hullik. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy nem mindenkinél azonosak a gazdálkodás körülményei, adottságai, és a repcénél érdemes tudni, hogy érzékeny a savanyú talajokra, inkább a semleges vagy gyengén lúgos kémhatást kedveli, optimális számára a 6,5–7,0 pH körüli érték.
Nézzük meg néhány felvételen, hogy jelez-e számunkra tápanyaghiánytünetet az állományunk. Ha korábban már látott ilyet a kedves Olvasó, akkor ez a cikk elérte célját, közelebb viheti a gazdálkodót a probléma megoldásához. Hiszen minden tápanyaghiány lehet egyben terméskorlátozó tényező is.
A nitrogénhiány első árulkodó jele, hogy a repce lényegesen visszamarad a növekedésben, a növény szára rövid, vékony, és a gyökere a szárához képest jó hosszú, de nagyon kevés oldalgyökere képződik. A magassága, terjedelme és levélfelülete jóval kisebb, mint a N-nel jól ellátott állományé. A fiatalabb levelek világosak, sárgászöldek, míg az idősebbek elsárgulnak. Néhány esetben az idősebb levelek vöröses-violás színűvé válnak, hasonlóan a foszfor-, magnézium- és kénhiány tünetéhez. A N-hiány esetén a vöröses-lilás elszíneződés együtt jár azzal, hogy az egész növény fakóbbá válik, később a becők kisméretűek lesznek.
Ha kevés a foszfor vagy a kálium
A foszforhiány tünetei is hamar megjelennek, elsősorban azokon a területeken, ahol minimális talajművelést végeznek, vagy ahol a talajtömörödés miatt gyenge gyökérzetűek a növények. A foszforhiányt a repce satnya, vékony száráról és a visszamaradott növekedéséről lehet felismerni.
A kálium fontos szerepet tölt be a repce termesztésében: növeli a szemek olajtartalmát, és gyorsítja az érést. A kálium jelentős mértékben javítja a szárszilárdságot és az őszi repcefagyállóságát. Káliumhiány esetén főként a levelek széle pirosodik, majd nekrotikussá válik. A növényzet hajlamosabb a megdőlésre, és hamarabb elöregszik. Mit tegyünk? A káliumhiányt nehéz utólag kezelni, ezért a talaj megfelelő K-tartalmának elérése és fenntartása nagyon fontos. Főleg azért, mert már ősszel eldől, hogy mekkora termésre számíthatunk!
Bár a betakarítással eltávolított K mennyisége viszonylag szerény, 40–50 kg K2O/ha, a növények kb. 200 kg/ha mennyiséget vesznek fel, ezért tervezéskor ezt a mennyiséget kell figyelembe venni.
Viszonylag nagy magnéziumszükséglet
A repce magnéziumszükséglete mintegy 30–50 kg/ha, ami aránylag nagynak mondható, Mg-tartalmú káliumtrágya használata javasolható. Magnéziumban szegény talajokon ennek pótlásával a termés- és az olajtartalom is növelhető, és a pótlásra ásványi trágya javasolható, mely, ha víz éri, azonnal elkezdi szolgáltatni a tápanyagokat a növény számára, 100–200 kg/ha adagban, ha például olyan tápanyag-utánpótlást választunk, melynek hatóanyaga, a magnézium-szulfát a magnézium- és kénellátást egyaránt biztosítja.
A Mg-hiány a levélerek közötti klorofill szó szerinti lebomlásának következtében kialakult sárgulásról ismerhető fel és a tünetek először az idősebb leveleken mutatkoznak.
A Mg-felvétel legfőbb időszaka a becők képződésének időszaka. A repcebecők igen fontos szerepet játszanak az olajképzésben, ezért a kielégítő Mg-ellátás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Nap energiája alakulhasson olajjá. Hideg telek után a magnézium elengedhetetlen ahhoz, hogy az új levélzet kialakuljon, újra felépüljön. A magnéziumfelvételt befolyásolja az ammónium-túlsúlyos trágyázás (ammónium-nitrát, karbamid, hígtrágya), a meszes talajok és a magas pH-érték, valamint a szárazság.
A magnéziumnak köszönhető, hogy nagyobb gyökértömeg fejlődik, és ezen keresztül több vizet és több tápanyagot tud felvenni a növény. Az is a magnéziumnak köszönhető, hogy a szemek jobban telítődnek, ezáltal az ezerszemtömeg nagyobb lesz.
Kén, bór és mangán
A repce kénigénye is nagy. A kénellátottságot növényanalízissel célszerű ellenőrizni. Ha a kéntartalom kisebb, mint 0,5%, kéntrágyázás szükséges. A kénhiány elsősorban humuszszegény homoktalajokon lép fel, itt célszerű a kénellátásról külön gondoskodni. Sajnos a kén mineralizációja (feltáródása) tavaszra nem fedezi a teljes tavaszi kénigényt, különösen, ha szárazság van tavasszal, és ha alacsony még a hőmérséklet. Kénhiány esetén a rügyképződés időszakában a szárak és levelek vöröses-violásra, a viráglevelek világossárgára, fehéresre színeződnek, a normálisnál kisebb viráglevelek képződnek, fellazult virágzat fejlődik, a kifejlett becők kevés magot hoznak vagy teljesen üresek. A S-hiány jellegzetes tünete még a törpenövés, a levelek kanalasodása, melynek során a levelek felfelé csavarodnak, és törékennyé válnak. Később, a virágzásban a virágleveleken világossárga és fehéres elszíneződés mutatkozik, a virágok kisebb méretűek lesznek, és a becők csak kevés magot tartalmaznak, vagy egyszerűen mag nélküliek lesznek. A repce mindemellett bórigényes növény; a bór felvétele a termés nagyságától függően 350–450 g/ha értéket tesz ki. A bórhiány vöröses elszíneződés formájában jelentkezik az idősebb leveleken és levélnyélen. A gyökerekben üregek keletkezhetnek. A bórhiány gyenge gyökér- és becőképződést hoz magával, terméscsökkenést és minőségromlást okoz. A bórt levélen keresztül pótolhatjuk, erre alkalmas pl. egy bóros keserűsó, 2-3 alkalommal a rozetta stádiumtól virágzásig. Bórhiány esetén a szárak alsó része megfeketedik és üregesedik. Tehát az üregesedés a gyökerekben tipikus jele a bórhiánynak.
Később a becők fakó színűek vagy fehérek lesznek. Előtte is megmutatkozott a torzult virágokon, a törpenövekedésen, levélvörösödésen keresztül. Ebben a stádiumban már csak azt vesszük észre, hogy rosszabb lesz a becőnövekedés a virágzás után. A növények csomókban növekednek, és a rügyképződés stádiumában rozettát képeznek a talaj felett.
A mangánhiány magas humusztartalmú, magas pH-értékű talajokon, valamint meszezés után lép fel. Hiánytünetei az idősebb levelek sárgulásáról ismerhetők fel, ez a sárgulás a talaj tömörödöttségével van összefüggésben – először a keréknyomok mentén lép fel mangánhiány. Előrehaladottabb állapotban a levélerek közti részek halnak el, és elhúzódó, gyatra növekedésre számíthatunk. Érdemes azonban a nitrogén-, foszfor-, kálium-, kén- és magnéziumellátást rendbe tenni, utána a bór- és mangánellátást pótolni.
Ebből a 250 millió éves lerakódásból a magyar gazdálkodók által is könnyen alkalmazható, a repce számára felvehető, vízben oldódó tápanyagforráshoz juttathatók a növények.
Dr. Zsom Eszter
