A minőségi szénakészítés szántóföldi technológiája, műszaki eszközei

A réti és lucernaszéna és egyéb szénafélék etetésének meghatározó szerepe van a füvet fogyasztó állatállomány takarmányozásában. A legeltetett húsmarhák, juhok, lovak esetében ezek a téli időszakban biztosítják a biztonságos takarmánybázist. A tehenészetekben pedig a ma már általánosnak mondható TMR-, illetve az egyre terjedő PMR-takarmányozási receptekben is meghatározott mennyiségben szerepel a réti és lucernaszéna.

A TMR szénát tartalmazó, egyszerűbb összetételű keverékeit a húsmarhatartásban, marhahizlalásban is egyre szélesebb körben alkalmazzák. Ezért az etetett szénaféleségek minősége – beltartalmi jellemzői, emészthető rosttartalma, fehérje-, karotintartalma stb. – a termelési szint fenntartásában, végső soron gazdaságosságában meghatározó.

Fajtahasználat és technológia

A réti és lucernaszéna előállítására hazai és külföldi nemesítésű és kedvező beltartalmi jellemzőjű fű- és lucernafajtákból, hibridekből választhatnak a termelők. A réti széna készítésére hagyományos nagy hozamú fajták, pl. magyar rozsnok, csomós ebír vagy a különböző perjék (olasz- és angolperje, csenkeszfélék), illetve ezek keverékei állnak rendelkezésre. A lucernaszéna készítésére a hazai fajtanyilvántartásban szintén több mint 30 alkalmas fajta található, köztük a hazai szarvasi és tápiószelei és egyéb nemesítésű, külföldi legendary, gea, power stb. fajták (1. kép).

A szénakészítésnek több munkaműveletből álló, hagyományosan kidolgozott szántóföldi és tárolástechnológiája van, a szántóföldi munkaműveletek az alábbiak:

A fajták, illetve a magas termelési potenciáljú hibridek kedvező termelési és beltartalmi jellemzői azonban csak a fenti munkaműveletek elvégzésére vonatkozó agrotechnikai és technológiai szabályok betartása mellett és a megfelelő színvonalú műszaki háttérrel érhetők el, használhatók ki, őrizhetők meg.

A réti és lucernaszéna készítésének kidolgozott agrotechnikája van. A széna minőségét a kaszálás időpontjának, időzítésének megválasztása, a növény kedvező fenofázisához való igazítása alapvetően befolyásolja.

A gyepek kaszálásának, a rétiszénakészítés kezdő időpontjának megválasztását a vezérnövény virágzásának megkezdésére kell időzíteni. A pillangósok, lucerna esetében pedig zöldbimbós állapotban a legkedvezőbbek a beltartalmi jellemzők a kaszálás megkezdésére. A kaszálás idejének elhúzódása azonban jelentősen ronthatja a termény beltartalmi jellemzőit. A lekaszált füvek, gyepek, pillangósok beltartalmi – légzési, pergési, karotin- – veszteségeinek csökkentésére is szigorú agrotechnikai és technológiai követelményeket kell betartani.

A légzési veszteségek minimalizálására, a vízleadás gyorsítására, illetve a szár és levélzet száradási intenzitásának közelítésére szársértős, rotációs kaszák használhatók. A gyepek, fűfélék és a pillangósok eltérő morfológiai tulajdonságai miatt a kaszálásukhoz különböző konstrukciójú és eltérő kivitelű rotációs kaszák közül választhatnak a felhasználók.

Kaszálógép-konstrukciók, szársértés

Nagy hozamú és rosszabb talajállapotú természetes gyepek kaszálását a nagy forgórészes és nagy anyagáteresztő keresztmetszettel rendelkező, dobos vágószerkezetű kaszákkal lehet biztonságosan elvégezni. A jó talajállapotú, egyenletes talajfelszínű telepített gyepek kaszálására pedig tárcsás, rotációs kaszák használhatók (2. kép).

A lucernatáblák talajállapota is általában egyenletes, így a lucerna vagy egyéb pillangósok kaszálását is a jó talajkövetésű tárcsás, rotációs kaszákkal lehet elvégezni. A gyepek és fűfélék kaszálására az ütőujjas vagy „V” alakú szársértő elemekkel szerelt, míg a lucerna kaszálására a gumihengeres szársértős, rotációs kaszák használata szükséges (3. kép).

A légzési veszteségek csökkentése céljából a rendterelő lemezeket a legszélesebb rend rakására alkalmas helyzetbe kell állítani.

Szársértő nélküli rotációs kaszák használata esetén szükség lehet a szársértés külön menetben történő elvégzésére. Erre a célra szolgálnak a vontatott szénakondicionáló gépek. Ezeknek a gépeknek a működése hasonló az ütőujjas szársértő berendezések működéséhez, a szársértéssel egy menetben azonban a rendterítést is elvégzik (4. kép).

A porosodás és talajszennyezés minimalizálása céljából nagy, 70–80 mm tarlómagassággal kell kaszálni. A jó talajkövetés elérése érdekében a nagyobb munkaszélességű dobos kaszák forgórészei egyedi, független paralelogramma-felfüggesztésűek. A vontatott és mellső függesztésű tárcsás kaszáknál is ezt a konstrukciós megoldást alkalmazzák a vágószerkezet felfüggesztésére. A függesztett, tárcsás kaszáknál a jó keresztirányú talajkövetés megvalósítására az újabb fejlesztésű konstrukcióknál a kaszagerendely központi súlyponti megfogásúra van kialakítva (5. kép).

A lucernaszéna minőségét jelentős mértékben javítja az alternáló vágószerkezettel szerelt kaszák használata. Az alternáló vágószerkezetű kaszák hátul függesztett oldalra vágó és mellső függesztésű, valamint vontatott konstrukciók. A magajáró gépek alternáló kaszái vágóasztalként csatlakoznak a magajáró gépek mellső függesztőszerkezetéhez. A vontatott alternáló kaszákból is van gumihengeres szársértős változat. Az ismertetett rotációs és alternáló vágószerkezetű kaszák is üzemeltethetők oldalt vágó és mellső függesztésű kaszákból álló gépkombinációkban.

Vízleadás gyorsítása, rendterítés

A lekaszált és rendre rakott– 80–85% nedvességtartalmú – szálas anyagot, fűfélét vagy lucernát a kaszálást követően, éppen a vízleadás gyorsítása és a légzési veszteségek további minimalizálása céljából, rendterítő gépekkel el kell teríteni, terített rendre kell rakni (2. ábra).

A rendterítő gépek féligfüggesztett és vontatott változatú konstrukciók. A legkisebb munkaszélességű rendterítők 4 forgórészes konstrukciók. A nagyobb munkaszélességű gépek 6-8-12 forgórésszel készülnek. A 6-8 forgórészes változatok féligfüggesztett gépek. A 2-2, illetve a 3-3 forgórészt tartó szélső vázkeret a középső függesztőszerkezet tartóvázához csuklósan csatlakozik. A szélső vázkeretek a forgórészekkel szállítási helyzetben hidraulikus munkahengerekkel felcsukhatók, és munkahelyzetben kinyithatók (6. kép).

A nagy munkaszélességű, 12 forgórészes rendterítők vontatott gépek, és vonórúddal csatlakoznak az üzemeltető traktor vonóberendezéséhez. A szélső 5-5 forgórész a tartókerettel – az előzőekhez hasonlóan – szállítási helyzetben felcsukható. A rendterítő gépek merev pályán mozgó forgórészeit, a rugós ujjakat csavarkötés rögzíti. Rendterítés közben a forgórészeket külön-külön gumiabroncsozású támkerekek támasztják alá. A forgórészek, a rugós ujjak működési magassága – kerekenként – furatos, csapos mechanizmussal állítható be. A furatok osztása 10–20 mm, ami pontos talajkövető működést biztosít (7. kép).

A pontos működési magasság beállításával elérhető, hogy a rugós villaujjak ne érintkezzenek a talajjal, és az előzőekben említett 70–80 mm-es tarlóról felemelve terítsék el az anyagot. Ugyancsak a jó talajkövetés biztosítására a forgórészeket tartó keret osztott kivitelű, és elemei csuklósan kapcsolódnak egymáshoz. A hajtásátvitel pedig különleges tengelykapcsolókon keresztül vagy kardáncsuklós tengelyekkel történik.

A rendterítő gépekkel – nagy hozamú gyepek esetében – a nagy tömegű rendeket esetleg többször is szellőztetni kell. A lucernaszéna készítése során azonban csak a legszükségesebb esetekben kell a rendet megbolygatni.

Rendképzés, rendrakó- konstrukciók, geometriai méretek

A megfelelő nedvességtartalom elérésekor a terített renden lévő anyagot a következő munkaművelethez, szénakészítéskor a bálázáshoz szűkített rendre kell rakni. A gyepek esetében ez alacsonyabb ~20%, míg lucernaszéna-készítésben magasabb, 25–30% nedvességtartalomnál. Ennél az értéknél még nem pereg a lucerna levele. A terített rendek összerakására a leguniverzálisabb és legszélesebb körben a vezérelt ujjas, függőleges tengelyű, 1-2-4-6 forgórészes gépek használhatók. A vezérelt ujjas rendkezelő gépek kisebb munkaszélességű, 1 forgórészes változatai féligfüggesztett, míg a nagyobb, több forgórészes gépek vontatott berendezések (8. kép).

A vezérelt ujjas, függőleges tengelyű rendkezelő gépek forgórészein elhelyezett villakarokon rögzített ujjak emelik fel a tarlón lévő szálas anyagot, és megfordítva – a kézi vasvillás forgatás kinetikáját utánozva – rakják szűkített rendre. Az ujjak mozgását a forgórész vezérlőpályáján mozgó villakarok görgői vezérlik. A forgórészek ujjainak működési magassága – forgórészenként – csavarorsós mechanizmussal állítható be. A rendrakó berendezések forgórészeit, a tökéletes kereszt- és hosszirányú talajkövetés, vagyis a forgórészek vezérelt ujjainak a talajjal való érintkezése, a földszennyezés minimalizálása céljából különleges, tandem rendszerű futóművek támasztják alá (9. kép).

A vezérelt ujjas rendrakók lehetnek középre vagy oldalra rakó konstrukciók. Megfelelő beállítással szellőztetésre és forgatásra is használhatók.

A rendrakó gépek másik csoportja a dobos rendszerű gépek. Ezeknél a konstrukcióknál – az arató-cséplő gépek motollájához hasonlóan –, hengerpaláston körben elhelyezett és a vezérlőpálya által meghatározott rugós ujjak sodorják oldalirányba a takarmányt. A vontatott kivitelű berendezéseket gumikerekes futómű támasztja alá. A dobos rendrakó gépek, a csillagkerekes rendsodrókhoz hasonlóan, sodratot képeznek.

A hevederes rendrakó gépek is vontatott, nagy munkaszélességű konstrukciók. Ezeknél a gépeknél a terített renden lévő szálas takarmányt a vezérelt ujjas rendfelszedő szedi fel a „magas” tarlóról (10. kép).

A felszedett anyag az anyagtovábbító hevederekre kerül. A hevederek forgásirányától függően a berendezés az anyagot középre vagy jobb, illetve bal oldalra hordja és rakja rendre.
A rendrakó gépekkel szénakészítésben a szűkített rendek geometriai méreteit úgy kell kialakítani, hogy a rend geometriai méretei, szélessége igazodjon a bálázott vontató nyomtávolságához, illetve a minimális szélesség illeszkedjen a vontatott bálázók bálakamráinak szélességi méretéhez. A rendfolyómétert pedig 5–6 kg/m-re célszerű beállítani, a bálázó megfelelő tömegteljesítményének elérésére. Az így kialakított rendekből készíthető tömör, egyenletes bálatömörségű és keresztmetszetű, alaktartó, jól manipulálható bála.

Bálázás, szögletes kisbálázók, hengeres és szögletes nagybálázók konstrukciós megoldásai

A kézi erővel jól ellátott és kisebb állatállománnyal rendelkező állattartók a szögletes kisbálázó gépeket is eredményesen használhatják.

A szögletes kisbálázó gépeknél a vezérelt ujjas rendfelszedő az anyagot a csúszódugattyús bálakamrába juttatja, a tömörítést a traktor TLT-jéről működtetett forgattyús hajtóművel hajtott csúszódugattyú végzi el.

A szénakészítésre az állandó és változó kamrás hengeres bálázógépek egyaránt alkalmasak. A rendfelszedő berendezés által felszedett anyagot csigás-rotoros anyagtovábbító juttatja be a bálakamrába. A tömörítés az állandó kamrás gépeknél – a palást felől indulva a bálakamra közepe felé – láncos, rudas vagy görgős tömörítőszerkezettel történik. A változó kamrás gépeknél a tömörítés a bálakamra közepétől indul a palást felé, a tömörítőhengerek segítségével. A tömörítés módjából adódóan az állandó kamrás gépekkel laza közepű bálák készíthetők, így ezeknél a báláknál lehetőség van az intenzívebb utószáradásra. A változó kamrás gépekkel pedig alaktartóbb, manipulálhatóbb bálák készíthetők.

Lucerna- és gyepszéna készítésében a csúszódugattyús szögletes nagybálázó gépek használhatók legmagasabb tömegteljesítménnyel, a legkedvezőbb munkaminőségi mutatókkal, pergési veszteséggel (11. kép).

Porosodás, talajszennyezés minimalizálása

A bálázott széna készítése során is fontos szempont a porosodás, illetve a földszennyezés minimalizálása. Éppen ezért a vezérelt ujjas vagy akár a leválasztólemezes rendfelszedő berendezéseket gumiabronccsal szerelt, hossz- és keresztirányú talajkövetést biztosító támkerekek támasztják alá. A rendfelszedő berendezések rugós ujjainak biztonságos, pormentes üzemeltetése céljából a működési magasságuk furatos, illesztőcsapos vagy illesztőcsavaros mechanizmussal, 15–20 mm-es osztással, akár 10–15 fokozatban állítható be (12. kép).

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő