A szálastakarmányok élettani és takarmányozási szempontból is létfontosságúak a fűevő állatállomány etetésénél. A jó minőségű – fűfélékből, pillangósokból, tavaszi és őszi takarmánykeverékekből – teljes növényként betakarított tavaszi vagy őszi kalászos gabonákból készült tartósított szenázs/szilázsok etetése a termelési színvonalat és az eredményességet, gazdaságossági eredményeket is meghatározza.
A szálastakarmányok betakarításához – ezen belül a szilázs-, szenázskészítéshez is – egyre modernebb műszaki eszközök állnak rendelkezésére.
A gyepekből, fűfélékből, lucernából, valamint az őszi-tavaszi takarmánykeverékekből, szilázs/szenázsnak vetett kalászos gabonákból készült takarmányok jelentős mennyiségben szerepelnek a különböző TMR-receptekben. A tavaszi alapanyagokból – szálastakarmányokból, takarmánykeverékekből és kalászos gabonákból – készült szilázsok/szenázsok jól kiegészíthetik a silókukorica és cirkos keverékeiből álló tömegtakarmány-bázist. A tavaszi vetésű takarmánykeverékekkel, kalászos gabonákkal pedig a korábbi kedvezőtlen időjárás miatt kiesett termés esetleges pótlására is lehetőség nyílik. A tavaszi szilázs/szenázs alapanyagát képező termények termelési volumenére vonatkozó alapadatokat – a KSH éves közleménye alapján – az 1. táblázatban foglaltuk össze.
A tavaszi szenázskészítés során az őszi vetésű kalászosok korán lekerülnek a termőterületről, így a másodvetésű silókukorica vetésére kedvező körülmények állnak rendelkezésre. A tavaszi vetésű növényekből készült szenázsok lekerülése is viszonylag korai, és a lekerülést, vagyis a silózást követően 6 hét múlva (adalékanyagok használata esetén akár 4 hét múlva) már etethető az anyag.
Természetesen a szálastakarmányokból készült szilázsok/szenázsok nem helyettesíthetők, és nem válthatják ki a strukturális rostot biztosító szénaféléket a TMR-receptekből. Ezt szemlélteti a nagy hozamú tehenészetekben alkalmazott TMR-recept összetétele, a 2. táblázat szerint.
Az 1. táblázatban szereplő szálastakarmányok, fűfélék, gyepek, pillangósok, őszi-tavaszi takarmánykeverékek és teljes növényként betakarítandó őszi-tavaszi vetésű kalászos gabonák morfológiailag és beltartalmi értékeiket, tápanyagtartalmukat tekintve jelentős különbségekkel rendelkeznek.
A rosttartalmukat, emészthetőségüket és tápanyagtartalmukat tekintve azonban valamennyi tavaszi szenázs/szilázs esetében jellemző, hogy a fiatalon, „zsengén” betakarított szilázs/szenázsok emészthetősége jobb, alacsonyabb tápanyagtartalom mellett, míg a későbbi fenofázisú állomány esetében magasabb tápanyagtartalommal és gyengébb emészthetőséggel számolhatunk. Mindezeket tudva az adott etetési technológiai célnak megfelelően szükséges a megfelelő szenázs-, szilázskészítési technológiát alkalmazni, illetve az ehhez alkalmas műszaki eszközöket megválasztani. A tavaszi szenázs- és szilázskészítés munkaműveletei, az adott növényféleségek eltérő tulajdonságai ellenére, hasonlóak. A tavaszi szilázs-, szenázskészítési technológiáknál, amennyiben az emészthetőségi paraméterek élveznek elsőbbséget, a fiatalabb, zsengébb fenofázisú állomány „silózására” az egy- vagy kétmenetű eljárást alkalmazhatjuk. Az alkalmazott silózási technológiának és az ezt megvalósító gépi háttérnek a megválasztása során az 1. táblázatban szereplő növények termőterületi arányai összeállításánál a készítendő szenázs/szilázsoknak az etetési technológiában betöltött arányait kell figyelembe venni.
A kétmenetes szenázs-, szilázskészítés első munkaművelete a kaszálás vagy rendrevágás. Ennek időpontjait – az előzőeknek megfelelően – a gyepek, fűfélék esetében és a kalászos gabonáknál is a kalászolás kezdetére, pillangósok esetében pedig a zöldbimbós állapotra kell tenni.
A keverékek esetében pedig akkorra, amikor a termesztett növény tejes- vagy viaszérésben, a borsóhüvelyek fiatal, a pillangósok pedig zöldbimbós állapotban vannak.
A kaszálásra, rendrevágásra különböző konstrukciójú alternáló vagy rotációs (dobos vagy tárcsás) vágószerkezetű kaszát alkalmazhatunk a betakarított növény morfológiai tulajdonságait figyelembe vevő kompromisszumokkal, illetve agrotechnika betartásával.
A dobos, rotációs kaszák vágószerkezete forgó dobokra szerelt, nagy átmérőjű csúszótányérokra támaszkodik üzem közben. A megfordítható és a kaszálandó termény tulajdonságainak megfelelő profilú kések – forgórészenként 2 vagy 3 db – gyorscsatlakozókkal, célszerszámmal gyorsan átszerelhetők. A dobos, rotációs kaszák vontatott, mellső- és oldalsó, függesztett, illetve magajáró gépekre adapteres változatban készülnek. A mai dobos, rotációs kaszák fém vagy műanyag, verő vagy „V” ujjas – a teljes munkaszélességben működő – szársértő berendezéssel is felszerelhetőek. A nagy átmérőjű dobok és csúszótányérok alkalmazásának köszönhetően a vázszerkezet erős, robusztus kivitelű, ami nemcsak szilárdsági szempontból kedvező, hanem nagy anyagáteresztő képességet is eredményez.
Éppen ezért ez a konstrukció ajánlható szenázs- és szilázskészítési technológiában, a nagy hozamú gyepek, de az utóbbi időben egyre nagyobb területen teljes növényként betakarítandó kalászos gabonák – őszi búza, őszi árpa vagy rozs – rendrevágására. A tavaszi silózás során, amennyiben a kalászosok tápértéke jelent elsőbbséget, a tejesérés végén vagy viaszérés elején az állományt magajáró szecskázókra szerelt szántóföldi vágóasztalokkal lehet betakarítani. Ekkor a szecskázódob aprítókéseinek felét le kell szerelni. Ebben az esetben a magajáró szecskázókon beállítható a – szálastakarmányok esetében optimálisnak mondható – ~30-40 mm-es szecskahosszúság is. A szántóföldi vágóasztalok a tárcsás, rotációs kaszákhoz hasonló konstrukciók, azzal a különbséggel, hogy a tárcsás vágószerkezet által levágott anyagot középrehordó csiga szállítja a szecskázó adagolóberendezéséhez. Ez a magajáró szecskázók ferdefelhordójához csatlakoztatható.
A szenázs-, szilázskészítés során, illetve takarmánykeverékek esetében a pillangósok kaszálása támasztja a legmagasabb igényeket a kaszálással, rendrevágással szemben. A nagyobb termőterületi arányok esetén az optimális, 35-40%-nyi szárazanyag mielőbbi elérése érdekében elsősorban a gumihengeres szársértővel szerelt tárcsás, rotációs kaszák, függesztett vagy vontatott, illetve gépkombinációban alkalmazott változatai elégíthetik ki az üzemi igényeket.
A fonnyasztási idő lerövidítése érdekében a tárcsás, rotációs kaszák rendterelőit a legszélesebb rendrakásra célszerű állítani. Ebben az esetben közvetlenül a kaszálást követően nem szükséges rendterítő gépek használata. A kaszálást, rendrevágást követően, 2-4 óra elteltével végzett rendlazítás szintén gyorsítja a nedvesség leadását.
A kisebb termőterületű pillangósok kaszálását a legkíméletesebb módon a szársértős, alternáló vágószerkezetű, vontatott vagy magajáró gépre szerelt kaszával lehet elvégezni. Ezeknek a konstrukcióknak az előnyös tulajdonságait a minőségi lucernaszéna készítésének a technológiájában a beltartalmi jellemzők megőrzésében lehet kihasználni. Az 1. táblázatban szereplő tavaszi szenázs-, szilázskészítési alapanyagok kaszálása, rendrevágása során – különösen nagyobb hozamú állomány esetén – szükséges a rendterítés elvégzése. A rendterítő gépek nagy munkaszélességgel, 4-6-810-12 forgórésszel készülnek.
Mivel a szálastakarmányoknál, így a pillangósoknál a nedvességtartalom 70%-os csökkenéséig nem kell jelentős pergési veszteséggel számolni, így erre a célra az említett nagy munkaszélességű, függőleges tengelyű rendterítő gépek alkalmazhatók.
A szilázs-, szenázskészítés további munkaműveletekor – bálázás, szecskázás esetében – a kaszálás vagy rendterítés után az optimális, 60-65% nedvességtartalom elérésekor a terített renden lévő szálastakarmányt szűkített rendre szükséges rakni.
A bálázáskor a rendre rakott anyagnak, a rend keresztmetszeti méreteinek – rendszélesség, rendmagasság – igazodnia kell az alkalmazott bálázógép rendfelszedő berendezésének munkaszélességéhez, illetve a bálakamra szélességéhez. Ezzel a feltétellel készíthető egyenletes keresztmetszetű és tömörségű szenázsbála. A szecskázásos technológiákban, beleértve a szeletelős rendfelszedő pótkocsikra alapozott technológiákat, az említetteken túl a rendösszerakással, a megfelelő rendfolyóméter-tömeg beállításával érhető el a gépek leterhelése, optimális munkasebesség mellett.
A hengeres bálázógépek folyamatos fejlesztése eredményeként mind az állandó-, mind a változókamrás gépek szinte valamennyi változatához fejlesztettek ki szeletelőberendezéssel kombinált, rotoros anyagtovábbító berendezéseket. Az így kialakított konstrukcióknál a rugós ujjas rendfelszedő berendezés mögé vannak beépítve – a bálázógép két oldalán csapágyazott tengelyre vannak felfűzve – a nagy kopásszilárdságú acéllemezekből kialakított csillag alakú tárcsák. A tengely két végén gyakran terelőcsiga-levelek vannak felhegesztve.
A rotoros anyagtovábbítóval szemben vannak beépítve a hőkezelt és élezhető acélkések. A hőkezelt acélkések egyes típusokon több sorban vannak elhelyezve, 2-4 sorban. Ezeknél a típusoknál az aprítás mértéke a késsorok beállításával vagy a kések számának változtatásával állítható be a szenázs-, szilázskészítés szempontjából optimális szecskahosszúság, 40–80 mm tartományban.
A 60-65% optimális nedvességtartalommal beállított anyagot – a bálázást követően – fóliába be kell csomagolni.
Erre a célra szinte valamennyi gyártó listáján szerepelnek vontatott vagy függesztett bálacsomagolók. Az utóbbi időben a gépkínálatban azonban egyre nagyobb típusválasztékban találkozhatunk bálázógépekkel egybeépített csomagolóberendezéssel.
A rendfelszedő pótkocsik egyes típusai is rendelkeznek az előzőekben ismertetett szeletelőberendezéssel.
A szeletelővel szerelt pótkocsik szintén eredményesen beépíthetők. Ezeknél a pótkocsiknál, ha nincs rá szükség, a szeletelő kiiktatható, kiszerelhető. A szenázs-, szilázskészítési technológiában előnyösen használható ki ezeknek a lehordószerkezetes pótkocsiknak a hidrosztatikusan hajtott, jól szabályozható lehordószerkezet által biztosított, egyenletes rétegvastagságban történő silótöltési megoldás.
A legnagyobb teljesítményű rendszer a legszélesebb körben alkalmazott, szecskázógépekre alapozott technológia.
A szálastakarmányok szecskázásához, az előzőekben már ismertetett módon, a szecskázógépek aprítószerkezetének késeit át – vagy a fele darabszámot le kell szerelni az optimálisan beállítható 25-30 mm szecskahosszúság biztosítására. A nagy teljesítmény kiszolgálására a szállítási gépláncba az univerzális traktorokkal üzemeltetett térfogatnövelő billenőszekrényes pótkocsikat vagy az előzőekben már említett rendfelszedőket, illetve tehergépkocsis szerelvényeket lehet beépíteni. Ezek a szerelvények a falközi silókat és fóliába töltő berendezéseket is ki tudják szolgálni. A falközi silók töltésekor pedig megfelelő segédberendezésekkel felszerelt nehéz univerzális traktorok járatásával kell a megfelelő tömörítésről gondoskodni.
A feltöltött silókazlakat pedig – az előzőekhez hasonlóan – legkésőbb 6 órán belül gondosan le kell takarni.
dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő, Gödöllő
![gruene-woche-2016300[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2018/04/gruene-woche-20163001.jpg)
