Családi összefogással 3 aranykoronás homokon is lehet magas minőséget előállítani A Bács-Kiskun megyei Kisszállás és Balotaszállás térségének határán, a 12 hektárosra szűkült kisgazdaságában barack (!) méretű szilvák ragyognak Kádár Imre roskadásig termő fáin. Szeptemberi látogatásunkkor van, amelyik gyümölcs sötét- vagy világoskéken, a másik rózsaszínnel vagy mélylilával mutatja magát, a gyümölcsökkel teli koronák alatt pedig szembetűnőek a jól átgondolt termesztéstechnológia jelei-nyomai. Kádár Imre azonban nemcsak a piacon keresett terményeivel ismert: a dél-magyarországi zöldség-gyümölcs kereskedelem igazi veteránjáról van szó.
Pálya, energia, kreativitás
A kisszállási Kádár Imrét aligha kell bemutatni annak, aki az utóbbi 50 évben a dél-magyarországi nagybani piacok, szántóföldi zöldség- és gyümölcstermesztés világában jártas. A bajai kertészeti technikum után Keszthelyen szerzett növényvédelmi üzemmérnöki, majd agrármérnöki diplomát. Dolgozott a kisszállási, majd a Pápa melletti tsz-ben kertészeti ágazatvezetőként, később a Somogy megyei, kutasi tsz-ben a burgonyatermesztési ágazat irányítójaként.
Az ott elért sikerek – miután az addigi 60 mázsás hektáronkénti átlaghozamot 250 fölé növelték – révén hívták a dunántúli integrációhoz szaktanácsadónak. 1990-ben pályára helyezte a pécsi nagybani zöldség-gyümölcs piacot, amit Pannonkert Rt. néven 1994-ig vezetett. 1991-től termőföld-visszaigénylés révén önálló gazdaságot alapított. Családi összefogással 30 hektár gyümölcsültetvényt telepített. A megtermelt almából almacsipszet gyártottak, amit Svájcba exportáltak. Ám ez sem foglalta le az összes szakmai kreativitását és energiáját: elsők között adaptálta a csepegtető és mikroszórófejes rendszerű öntözést. – Rám igazán nem mondhatni, hogy szembefordulnék a kor szellemével, a haladással: hamarosan például drónpilótaképzésen veszek részt. De szerintem ma is megvan a lehetőség rá, hogy precíz munkát végezzünk, pusztán néhány hagyományos eszközt kell hatékonyabban felhasználni – mondja a gazda.
Okszerűen, pontosan, takarékosan
Az innovatív, precíz technológia az egész gazdaságban szembeszökően árulkodik az azt őstermelőként irányító Kádár Imre szemléletéről.
Ő ugyanis ma is azt vallja, hogy fontos a folyamatos újítás, innováció. Ugyanakkor, nagy tapasztalata révén, hozzáteszi: nem a költséges műszaki megoldások jelentik az első lépést, hanem a pontos vízutánpótlás, a szerves és műtrágyák okszerű, célzott alkalmazása.
– Az öntözést mikroszórófejes technikával biztosítjuk. Ez az Izraelben kidolgozott módszer ezen a gyenge, 3 aranykoronás homoktalajon is kiválóan használható. A lényege az, hogy csak a soron áztatja a talajt, vagyis a gyökér közelében pótolja az elvesztett nedvességet. Ez több szempontból hasznos. Egyrészt töredék vízmennyiséggel is ugyanolyan terméshozam érhető el, másrészt ez a kíméletes mennyiségű vízutánpótlás nem rombolja a talajt – vázolja Imre, aki bő negyedszázada, lényegében a ma is termő szilvafákkal együtt telepítette a vezetékrendszert, amely azóta is kifogástalanul működik.
Talajtakarás és új szemléletű tápanyagutánpótlás
Rákérdezünk persze arra is, miért nem a földön futnak a KPE-csöves vezetékrendszer elemei. A válasz átvezet a kertészet talajművelési elveinek magyarázatához. – Alapelvünk, hogy a sorok közötti talaj mindig takart legyen. Ezért a sorközöket csak mulcsos műveléssel ápoljuk. Bár sík vidéken nem fenyeget annyira az erózió, de a széltől nem árt óvni a talajt. Ennél is fontosabb, hogy a takarás fékezi a nedvességkipárolgást, illetve a forró nyári időszakokban jelentősen mérsékeli az égető meleget a sorok között. A soraljakat pedig speciális kultivátorral műveljük, tisztítjuk: hogy az odaférjen a fák tövéhez, megemeltem a víz- és tápanyagszállító csövek magasságát – magyarázza meg a gazda.
Kádár Imre egyébként annak idején azzal kezdte a telepítést, hogy a környező állattartó gazdaságoktól – Kisszállás például híres volt hatalmas tejtermelő tehenészetéről – hatalmas mennyiségű, hektáronként 40–60 tonna szerves trágyát terített szét az akkor még 45 hektáros gazdaságban.
– Ez elegendő volt ahhoz, hogy az első, kritikus 4-5 évben meglegyen a nélkülözhetetlen tápanyag a talajban. Azóta ezt folyamatosan szerves- és műtrágyával, talajjavító készítményekkel tartom szinten – mondja Imre.
A talajvizsgálatokra és szemrevételezésre épülő kijuttatási technológia lényege az, hogy a 6 hektáros szilvatábla gyengébb területein a traktoros többet, a tápanyaggal jobban ellátott részeken kevesebbet juttat ki. A folyékony tápoldatozás pedig a lehető leghatékonyabb: a mikroszórófejes hálózat a gyökérszféra közelébe permetezi ki a makro- és mikroelemekkel dúsított inputot.
Mikrokészítményekkel lesz teljes a növényvédelem
A kisszállási gyümölcskertészet volt az egyik első olyan ültetvény, ahol ezt a bizonyos mikrobiológiai készítményeken alapuló növénytáplálást kipróbálták Magyarországon. Ez nagy részben volt köszönhető annak a régi kapcsolatrendszernek, amit Kádár Imre a szakág ismert hazai képviselőivel fenntartott és fenntart ma is.
– A tanulmányaink és a tapasztalataink alapján mindig is hittünk abban, hogy az integrált növényvédelem nem nélkülözheti azokat a stimulátorokat, biológiai alapú növénykondicionálókat, lombtrágyákat, amik ellenállóbbá, stressztűrőbbé teszik a növényt. Tudtam, hogy a Hévízitó iszapjából kinyert humin- és fulvosavak, mikroelemek alapján kifejlesztett készítmények ilyenek. Ezért a módszer hazai megjelenésének kezdetétől a Huminisz-technológiájára építettem a szilvaültetvény növényvédelmét. Az utóbbi 6-7 évben meggyőződtem róla, hogy nélkülözhetetlen technológiáról van szó, ha a harmonikus növénytáplálás a cél. Az állományom egészséges, jó kondícióban van, jelentősen mérsékelhető a kémiai alapú készítmények mennyisége – mondja. Azt is hozzáteszi, hogy az erősebb növényi szövetek révén még a mechanikai sérüléseket okozó rovarkártevőkkel szemben is ellenállóbbak a szilvafák a növénykondicionáló szerek és mikrobiológiai készítmények révén.
Már a közepes termés is eredmény a klímaváltozásban
Ottjártunkkor, azaz szeptember legelején egyébként már éppen a végéhez közeledett a betakarítás. Kádár Imre azt mondta, idén közepes termést szüreteltek, miután sem a fagyok, sem a kártevők, sem az aszályos forróság nem jelentkezett olyan erővel, mint a korábbi években.
– A fagy azért így is jócskán okozott kárt – teszi mindjárt hozzá. Utal az utóbbi 4-5 évben már sajnos menetrendszerűen bekövetkező késő téli, tavaszi problémára: az enyhe februárokon megindulnak a gyümölcsfák, amelyek friss rügyeivel, virágaival aztán kegyetlenül elbánnak a néha félnapos, mínusz 8–12 fokokat is szállító fagyok. – Ez a klímaváltozás következménye, ilyen rendszerességű kársorozat korábban nem volt – erősíti meg a szakember. – Az egyik legnagyobb kieséssel járó fagy az utóbbi években a 2020-as, 2021-es esztendőkben volt, amikor mind a két évben a termés 90 százalékát is elvitte a hideg.
Az idei közepes termés azt jelenti, hogy a 100 kilogramm közeli szilvamennyiségre képes fákról átlagosan 25–30 kilót szedhetnek majd le. – Tudom, a szakma ezt nem is gyenge-közepes, hanem gyenge termésnek mondaná, és nyilván igazuk is van ebben. Nekem annyival jobb a helyzetem, hogy van egy nagyon jó, összeszokott, jó minőségű segítséget nyújtó „csapatom”, részben a családtagjaim. Ha ők nem lennének, már nem volna itt kertészet – mutat rá a gazda. Ezért is adta el pár évvel ezelőtt a birtoka keleti felén lévő nagyobb, 34 hektáros tábláit.
Nagy piacokon, pálinkásüvegben végzi a termény
Most mindenesetre a korábbiaknál bőségesebb mennyiségben szedik a szilvát – szedik, hiszen a betakarítás döntően kézzel történik. – Ez a minőség szempontjából elengedhetetlen – magyarázza a termelő. – Nemcsak óvatosabban szüretel az emberi kéz, de alaposabban is válogat. Amit nem érünk el a földről, azt rázógéppel, ponyvás aláterítéssel szedjük le a fáról.
A minőségre azért különösen vigyáznak, mert a kisszállási szilváért nemhogy Szegedről, de még Pécsről is eljönnek a nagybani piac kereskedői. Jelentős mennyiség kerül a közeli keceli Fresh Fruit TÉSZ-hez, a Kunfehértón működő Arany Kapu Zrt.-hez is, ahol magas minőségű szeszipari termékek alapanyagát adja a finom gyümölcs, például a Zwack párlatokét. Ezt a jó minőséget célozták az utóbbi évek fajtamegújításai is: a Stanley vagy a Csacsaki (Cacanska) fajták helyett most fiatal Top-fajták mutatják termésüket, az ültetvényen, benne a Topend Plusz, amit a szakma szuperszilva néven emleget.
A derűs, szép korát meghazudtolóan energikus Kádár Imre kedélyét csupán egyvalami teszi borússá: a gyümölcskertészeti ágazat helyzete Magyarországon. – Néhány bokron még homoktövist is termesztek, úgyszólván hobbiból. Azt még sokkal nehezebb leszedni, mint a szilvát, de lassan már mindegy: a kézi munkaerő hiánya miatt egész fajok tűnnek el a hazai köztermesztésből. Magyar málna már szinte nincs is. Ennek a folyamatnak szomorú vége lesz.
Kohout Zoltán
