Takarónövények a „zöldítés” szolgálatában

Tágabb értelemben takarónövényként definiálható minden olyan növény, amelyet az elsődleges haszonnövényen kívül termesztenek.

Mik azok a takarónövények?

A takarónövények képesek növelni a talaj szervesanyag-tartalmát és termékenységét, csökkenteni az eróziót, javítani a talaj szerkezetét. Továbbá elősegítik a jobb talaj-vízháztartást, valamint korlátozzák a kártevők és betegségek elterjedését, illetve kialakulását. Nem kereskedelemi vagy emberi fogyasztás céljából termesztik őket. Az ökológiai gazdálkodók és olyan gazdaságok esetében, amelyek nem támaszkodnak a műtrágyák, vegyszerek kijuttatására, a takarónövények termesztésének gyakori oka a talaj nitrogéntartalmának növelése. A hüvelyes takarónövények ehhez jelentős mennyiségű nitrogént tudnak biztosítani. A takarónövény után ültetett növények könnyebben tudják hasznosítani a nitrogénnek ezt a növényi formáját. A sikeres takarónövény-gazdálkodási program megvalósításának egyik legkritikusabb tényezője a kiválasztott takarónövény céljának és funkciójának meghatározása. A termőhely tulajdonságai, az időzítés és a vetéstörténet mind olyan tényező, amely meghatározza a rendszerbe bevezetendő legmegfelelőbb takarónövény fajtáját. Noha gazdag az a szakirodalom, amely a takarónövények rendszerbe történő bevezetésének számos előnyét alátámasztja, vannak olyan kihívások is, amelyekkel a termelők a gyakorlatban szembesülhetnek. Különösen száraz vagy aszályra hajlamos környezetben a takarónövények vízszükséglete csökkentheti a fő növény számára rendelkezésre álló vízmennyiséget, vagy kiegészítő öntözésre is szükség lehet. Ezekben a helyzetekben fontos mérlegelni, hogy a takarónövény termesztésének várható előnyei indokolják-e a beruházást.

A takarónövények fajtái

A takarónövényeket többféle módon lehet csoportosítani. Tulajdonságaiktól és felhasználási lehetőségeiktől függően lehetnek fűfélék, hüvelyesek és széleslevelűek. A felsorolt takarónövény-típusok mindegyikének megvannak a maga külön előnyei. A fűfélék (közéjük tartoznak például az egynyári gabonafélék, mint a rozs, búza, kukorica, árpa, zab) jó választást jelentenek takarónövénynek, ha az előző termésből származó nitrogénfelesleg eltávolítása a cél. Ezenkívül nagy mennyiségű zöldtömeg marad utánuk, szerves anyagokat adva a talajnak. A fűfélék széntartalma nagyobb, mint a hüvelyeseké, így a maradványok talajban történő lebomlása hosszabb folyamat. Ezzel hosszú távon jótékony hatással lehetnek a talaj szervesanyag-tartalmának a növelésére. A legkedveltebb hüvelyes takarónövényeket (pl. bíbor és fehér lóhere, homoki bab, lucerna, szőrös bükköny stb.) a légköri nitrogén megkötésére, az erózió megelőzésére és a talaj szervesanyag-tartalmának a növelésére használják. A hüvelyesek általában alacsonyabb szén- és magasabb nitrogéntartalmúak, mint a fűfélék, ami a táblán lévő maradékok gyorsabb lebomlását eredményezi.

Ez azt is jelenti, hogy a nitrogén és más tápanyagok általában gyorsabban szabadulnak fel a hüvelyesekből, mint a fűből. A hüvelyesek maradványainak talajban való gyorsabb lebomlása miatt a hüvelyesek nem növelik annyira a talaj szervesanyag-tartalmát, mint a fű. A hüvelyesek úgy viselkednek, mint a fűfélék, ha rendelkezésre áll talajnitrogén, akkor azt felhasználják, és csak utána kötnek meg további nitrogént. Ez azt jelenti, hogy a hüvelyesek ugyanúgy ki tudják vonni a nitrogént a talajból, mint a fű. Ez a nitrogén később visszakerülhet a talajba, hogy a hüvelyesek biomassza-lebomlása során a következő növények felhasználják. A felszabaduló mennyiség elsősorban a hüvelyesek biomassza-nitrogénkoncentrációjától és a megtermelt biomassza mennyiségétől függ.

Bár nem olyan népszerűek, mint a fűfélék vagy hüvelyesek, a káposztafélék különleges előnyöket kínálnak takarónövényként. A gyors növekedésről és a jó biomassza-termelésről ismertek, ami segíthet minimálisra csökkenteni az őszi eróziót. Eredményes tápanyagfogónak számítanak, felszívják a talajban lévő felesleges tápanyagokat az előző növényi kultúra után. Számos általános előny és ajánlás szól a takarónövények mellett. De minden talajtípushoz, éghajlati mintázathoz vagy termesztési célhoz rendelkezésre áll egy speciális takarónövény, amely segít fenntartható módon javítani a talaj egészségét.

Milyen előnyöket jelent a gazda számára?

A takarónövények termesztése egyre népszerűbb gyakorlattá válik a modern mezőgazdaságban. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a talaj kimerül az intenzív vetésforgó következtében, és a betakarítás után kevés tápanyag kerül vissza a földbe. A gazdálkodás hatására a talaj szervesanyag- és elérhetőtápanyag-tartalma egyre csökken. Sok gazdálkodó már most is proaktívan lép fel a talaj egészségével kapcsolatban azáltal, hogy számos takarónövényt/zöldtrágyát használ a talaj szerkezetének és tápanyag-elérhetőségének a javítására.

A takarónövények szennyezést, eróziót, valamint a gyomok és rovarok által okozott károkat csökkentő egyéb előnyeit nehéz számszerűsíteni. Ezeknek az előnyöknek a felismerése azonban segíthet a megalapozott, hosszú távú döntések meghozatalában az egész gazdaságra vonatkozóan. Az alábbiakban bemutatunk néhány fontos hatást, amely a takarónövények javára írható:

• csökkentik a gyomirtó és egyéb növényvédő szerek szükségletét
•a kimosódás miatti tápanyagvesztés megelőzése is alkalmasak
• javul a terméshozam
• segítik a talajerózió megelőzését
• hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának a megtartásához
• javítják a talaj szerkezetét
• a virágzó sorközi fajok vonzzák a beporzó rovarokat
• hozzájárulhatnak a talaj optimális nitrogénegyensúlyához

A fenti, jelentős előnyök helytől és évszaktól függően változnak, de legalább kettő vagy három általában minden takarónövénynél előfordul.

A takarónövények kiválasztása

A fenntartható mezőgazdaság egyik alapelve, hogy a nagyobb diverzitás nagyobb agroökoszisztéma-stabilitást, több hasznos szervezetet, kevesebb kártevőt és betegséget, tartósabb terméshozamot és több lehetőséget biztosít a gazdálkodók számára. Ez ugyanúgy igaz a takarónövényekre is. Ezért a kutatók célja egy nagyobb takarónövény-„eszköztár” kialakítása, amelyből a termelők kiválaszthatják a régiójuknak és termelési rendszerüknek leginkább megfelelő takarónövényeket.

Az ültetésre szánt takarónövény többféle szempont alapján is kiválasztható. Egy gazda dönthet akár az évszak szempont alapján is. E szerint szeretné, hogy a növény túlélje a telet, a fagyokat vagy sem. Ez az ideális ültetési időtől és a termény céljaitól függ. További kiválasztási szempont lehet a növények egymásutánisága is. Gyakori példa, hogy a kukoricatermesztést tervező gazdák a bükkönyt választják takarónövénynek, mégpedig azért, mert a bükköny hüvelyes növény, ami azt jelenti, hogy nitrogént tud biztosítani a kukoricának, hogy a gazdasági növény azt később, a szezonban felhasználhassa. A bükköny emellett kevesebb vizet használ fel, mint például a rozs, ami azt jelenti, hogy a kukoricának nem kell olyan keményen küzdenie, hogy a korlátozott vízkészletekért versenyezzen.

Napjainkban a takarónövények vonatkozásában a képzeletbeli mérleg nyelve a monokultúrával szemben a magkeverékek irányába mozdul el. Fontos tudni, hogy minden területen jól teljesítő, úgynevezett univerzális magkeverék nincs. Minden gazdának több szempontot mérlegelve, magának kell kiválasztania az optimális keveréket. A szaktanácsadók természetesen minden segítséget megadnak ennek megtalálásához. A gazdák egy bizonyos körében makacsul tartja magát az a téves elképzelés, hogy a takarónövényeknek tápanyagelvonó hatásuk van. Ezzel szemben ezek a növények inkább növelik a talaj humusztartalmát.

Czékus Mihály