A 21. században a mezőgazdaságnak új kihívásokkal kell szembenéznie. A 20. században a fő törekvések arra irányultak, hogy a termőföldeken a lehető legnagyobb terméshozamokat érjék el. Jelenleg szembesülnünk kell azzal, hogy a szántóföldek kezdenek kimerülni, savanyodnak, elszikesednek vagy elszennyeződnek, a problémákat pedig csak tetézi a klímaváltozás. Lassan azt is be kell látni, hogy a 20. században forradalminak számító iparosított mezőgazdaság nagyban elősegítette a humusztartalom csökkenését és a talajélet elszegényedését.
A talajélet a földben lévő élőlények összességét jelenti, aminek alapja a talajmikrobák közössége (baktériumok, gombák, algák stb.). Ezek a szabad szemmel nem látható élőlények a talaj életközösségeinek kiemelt alkotórészei a növények szempontjából, hiszen nélkülük legyengül a növény, és a termésmennyiség is csökkenhet.
Sívó homok 10 nap vízmegvonás után. Balra: oltatlan kontroll, jobbra: oltóanyaggal kezelt
De miért fontosak a mikrobák, ezen belül a baktériumok a talajnak és a termesztett növényeknek?
A mezőgazdaság eddig kevésbé fordított figyelmet a talajélet fontos szereplőire, a talajbaktériumokra, különös tekintettel a gyökérkörnyezetben élő ún. rizobaktériumokra (rizo = gyökér), melyek meghatározó szerepet játszanak a talaj biológiai-kémiai folyamataiban. Megkötik a levegő nitrogénjét, mobilizálják a növények számára másként hozzáférhetetlen tápelemeket (kálium, foszfor, cink), növényi hormonokat termelnek. Ezáltal tapasztaljuk, hogy a célirányosan baktériummal oltott növény nagyobb zöldtömeget és gyökérzetet képes előállítani. Egyes baktériumok képesek nagy mennyiségű nyálkaanyag, ún. poliszacharidok termelésére, melyek segítenek a talajaggregátum képződésben, így hozzájárulnak a morzsalékos szerkezet kialakulásához. Ez a nyálkaanyag nagy mennyiségű vizet köt meg, ami az aszály káros hatásait képes mérsékelni.
A baktériumoknak fontos szerepük van a biológiai védekezésben is. A tápanyagokért folytatott versengéssel és egyéb hatásmechanizmusokkal képesek visszaszorítani a kórokozókat, biztosítva a talaj- és növényegészséget.
A baktériumok hasznos tulajdonságait még hosszasan lehetne sorolni, de a kérdés igazán az, hogy miért teszik ezt? A mikrobák nagyon szoros szimbiózisban élnek a növényekkel. A növények a gyökereken keresztül, elsősorban a gyökérváladékukkal táplálják a baktériumaikat. Ez a kapcsolat annyira fontos a növényeknek, hogy egyes mérések szerint képesek az általuk termelt szerves anyagok akár 40%-át is erre fordítani. Így talán nem meglepő, hogy amennyiben ezeket a saját mikroorganizmus-közösségeket a növény elveszíti, akkor fokozottan ki lesz téve a káros környezeti hatásoknak, ami végső soron a termésmennyiség csökkenéséhez is vezethet.
Az iparosított mezőgazdaság nagyban hozzájárul a talaj baktériumközösségeinek a pusztulásához. A gyakori szántás folyamatos bolygatást jelent a talaj életközösségeinek, és amellett, hogy kialakítja az eketalp problémát, kiemelt szerepet játszik a talajszerkezet és a vízháztartás rombolásában, ami közvetve és közvetlenül is kedvezőtlen hatást gyakorol a rizobaktériumokra. Mivel a gyökérkörnyezet baktériumait a növények táplálják, így könnyen belátható, hogy a takarónövények hiánya kiéhezteti a mikrobákat, továbbá a növényvédő szerek használata is gyakran negatívan befolyásolja a mikroorganizmusok számát és összetételét.
Sajnos a napjainkban folytatott növénytermesztési technológiák jelentős része sok ponton szegényíti a talajéletet, a növények pedig a jótékony baktériumaik nélkül egyre kiszolgáltatottabbakká válnak, nem valósul meg a termést illetően a genetikai potenciál. Ez még több beavatkozást, vegyszerhasználatot és műtrágya-felhasználást eredményez.
Tehát közös érdekünk, hogy kiszálljunk ebből a körből, és figyelmünket a biológiai megoldások felé fordítsuk, amelyeknek egyik fontos pillére a talajbaktérium-közösségek támogatása és célirányos gazdagítása a termőföldeken.
Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
