Cikksorozatunk következő részében a tápanyag-utánpótlás és annak hatékonyságnövelése biológiai szempontjaira térünk ki, hogy ne csak a hasonlóan nehéz időszakokat éljük túl.
A jelenlegi gazdasági helyzetben több gazdatárs visszajelzése alapján észnél kell lenni, hogy ebben az évben egy gazdálkodó versenyképes tudjon maradni. Jelenlegi világunkban a gazdálkodás ugyanúgy egy üzleti vállalkozás, mint bármi más. Ahhoz, hogy előre tudjunk menni a jelenlegi helyzetben, vagy szemléletet váltunk, és termelést optimalizálunk a hatékonyság jegyében, vagy megmaradunk az eddigi megszokásainknál, és nehéz, álmatlan éjszakák elé nézünk. Mindenki saját döntése, hogy ki melyiket választja.
Dönts helyesen!
Bízunk benne, hogy az utóbbi 2 év viszontagságai, mint a múlt évi aszály, az ez évben megérkezett csapadékos tavasz, valamint a piaci és gazdasági helyzet többeknek is felnyitja a szemét, hogy előrelépjenek a regeneratív gazdálkodás útján. Egy dolog van, ami állandó – és az a változás. Tudni kell tartani az iramot, és elfogadni azt, hogy ami eddig működött, az nem biztos, hogy ezután is működni fog. Tudjuk, ez eleinte nehézkes, és annál fájdalmasabb szembenézni önmagunkkal, ugyanakkor annál inkább megéri, mikor látjuk talajainkat fokozatosan épülni, miközben megértést szerzünk talajaink és talaj táplálékhálójának működéséről, valamint hatékonyabbá válik tevékenységeink ütemezése, majd leküzdjük saját akadályainkat a megfelelő fejlődés útján.
A vegyi növényvédelemnek és tápanyag-utánpótlásnak megvannak a saját kényelmi és gazdasági előnyei: gazdálkodóként megkönnyítették az életünket, fellendült a világgazdaság, világszerte csökkent az éhezés, kevesebbet kell gondolkozni közben, csak manuálisan beöntjük a tartályba vagy permetezőbe a megvásárolt zsákos vagy kannás termékeket, a többi pedig magától következik. Ugyanakkor megvizsgáltuk valaha, hogy a monokultúrás ipari termesztésnek milyen következményei vannak nagy összességében: magunkra, a gazdaságunkra, a környezetünkre és a társadalmunkra? Gondolkoztunk manapság a jelenlegi termelési költségek és piaci viszonyok mellett, hogy vajon hol az a végső határ, amíg még talpon tudunk maradni, de már eléggé szúr a szög? Muszáj lesz előremenekülni, mintsem hogy felőröljön minket az ipari gépezet. Emiatt is fontos, hogy a termelésünket stabil biológiai alapokra építsük, és ne csak kémiára!
Mit is értünk biológia alatt?
A biológia semmi másról nem szól, csak az élet tanulmányozásáról és ezeknek a megfigyeléseknek az alkalmazásáról gazdaságunk és termelési rendszerünk előrevitelében. Nem véletlenül alkalmazzuk a RENDszer szóhasználatot. Mindennek megvan a sajátos szerepe és helye a termelési rendszerünkben. Stabil alapok nélkül nem megy. Muszáj lesz újra elővenni a növényélettani, biológiai és kémiai alapokat. Az intenzív talajművelés, a kémiai tápanyag-utánpótlás és vegyi növényvédelem és monokultúrás termesztés ádáz aknamunkájának köszönhetően az elmúlt 60–80 év hatására talajaink szervesanyag- és humusztartalma évről évre rohamosan csökken, tápanyagszolgáltató képessége apad, míg mikrobiológiai változatossága megfogyatkozott. Ennek következtében a szél- és vízeróziós károk láthatóak. A szélsőséges időjárás számlájára írható porviharok és heves esőzések hatására iszaptengerré váló földcsuszamlások csak tetőzik az aszályos periódusok felsülő állományainak vagy a tönkretett szerkezetű talajok elvesztésének látványát. Ennek hatására ellehetetlenül vagy kihívásokkal telivé válik a termelés a fokozatosan egyre vékonyabb termőréteg miatt.
Ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat megállítsuk, rá kell eszmélnünk, hogy nincs teljesen rendben minden, még a „jobb” csernozjom talajokon sem, mivel ott is degradálódik a termőréteg, csak nem biztos, hogy annyira szembetűnő, mindaddig, amíg nem ásunk egy talajszelvényt, és a saját szemünkkel nem látjuk a termőréteg vékonyodását. Ennek megakadályozására fokozatosan érdemes a művelési mélység csökkentésével védeni talajaink szerkezetét, meghagyva minél több szármaradványt a felszín védelme, valamint talajaink fokozatos épülése érdekében. Egyeztessünk olyan környékbeli gazdatársakkal vagy szaktanácsadókkal, akik a témában jártasak. Kezdjünk el barátkozni a váltás iránti gondolattal, először fejben, majd szépen, fokozatosan egyre nagyobb területen való kísérletek beállításával. Ahogy jönnek a személyes tapasztalatok és meggyőződés, úgy fokozatosan álljunk át egyre nagyobb területen, biztos alapokon állva. Nézzünk, ne csak lássunk dolgokat. Figyeljük meg, rögzítsük eredményeinket, majd értékeljük ki az adott évek és elmúlt időszakok tapasztalatait, és ennek függvényében hozzunk stabil irányelveket, amik továbbviszik gazdaságunk működését.
Átállás a kémiáról a biológiai szemléletre
Azzal a kulcsadattal kell szembenéznünk, hogy a műtrágyák többsége önmagában 10–70% hatékonysággal tud hasznosulni, ami egy pocsék szám! Ami nem hasznosul, az lekötődik 45–60 napon belül, kimosódik vagy elillan. Ami esetleg még marad, azt részben vagy egészben a talajélet hasznosítja. Ez még a jobbik eset, mivel így folyamatosan szerves és biológiai kötésben maradnak a tápanyagok, amiknek a hasznosulása folyamatos, és amik lassan táródnak fel, szemben a műtrágyák elsődleges azonnali és löketszerű hatásaival. Vegyük észre, hogy a természetes folyamatokban soha nincs azonnali és robbanásszerű tápanyaglöket, hanem mindig a növény igényeihez mért szakaszos tápanyagfelvétel és -leadás valósul meg a környezetből. A növények pontosan „tudják”, mire van szükségük, és annak függvényében választanak ki olyan cukrokat, aminosavakat és különböző jelzőmolekulákat gyökérváladékok formájában, amikkel azokat a mikrobiológiai elemeket támogatják, amelyek segítik a hiányzó tápanyagok felvételét. A műtrágyák ezeket a biológiai folyamatokat gátolják.
Ha már pénzt költünk egy tápanyagra, törekedjünk arra, hogy ez a hasznosulás minél nagyobb, a lekötődés pedig minél alacsonyabb legyen. A hatékonyságnövelésben és hatóanyag-csökkentésben nyúljunk a szerves tápanyagokhoz. Ha alaposan körbejárjuk a témát, rájövünk, hogy most már egyre több biológiai alapú szerves tápanyag van a piacon. Ezeket talaj- vagy növénykondicionáló szerekként, biostimulátorokként lehet beszerezni. Ide tartoznak az aminosavak, humin- és fulvosavalapú, algás, melasz, vinasz és más élelmiszeripari termékek gyártása melléktermékeinek felhasználásával. Gyári kombinációban vagy tiszta formában is hozzájutunk ezekhez a készítményekhez. A tápanyagok és kémiai tápelemek hasznosulásának növelésén túl számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, amiket most csak röviden, gondolatébresztőként vázolok fel. Ezek az anyagok minden esetben számos olyan tápanyagot és nyomelemet, különböző hormonokat, anyagcseretermékeket tartalmaznak, amiket közvetlenül a növények táplálására használunk, ugyanakkor a növények mellett a talajban és növények felszínén élő mikroorganizmusok táplálására is szolgálnak. Képesek a szervetlen tápanyagokat kelatizálni, ezzel növelve a hasznosulás mértékét. A növekedés szabályozása mellett csökkentik a környezeti stresszhatásait, kezdeti fejlődési fázisokban már akár a talajkezeléstől, a magcsávázáson át egészen a termésfejlődés végéig használhatóak.
Zöldség-, illetve gyümölcstermesztésnél javítják az ízanyagot, a tárolhatóságot és a beltartalmat. A talaj szerkezetére pozitív hatással vannak, amivel részben vagy egészben kiválthatóak vagy helyettesíthetőek a műtrágyák és a nagy dózisú szerves trágya felhasználása olyan helyeken, ahol az áruk és szállítás megdrágulása miatt nehézkes ezen anyagok kijuttatása. Számos hazai gyártó és termelő kísérletei alapján és gazdálkodói visszajelzésekre alapozva látszik, hogy ténylegesen csökkenteni lehet, vagy akár ki is válthatóak a kémiai inputok velük, fokozatosan lépésekre bontva. Egyik oldalról EU-s nyomásra terjednek ezek a termékek, másfelől nyilván a műtrágya- és növényvédőszer-lobbinak nem érdeke, hogy túl nagy teret nyerjenek ezek a készítmények. Ugyanakkor léteznek most már olyan megoldások azoknak a kísérletező kedvű gazdáknak, akik veszik a fáradtságot, és a házi boszorkánykonyha berkein belül kiépítik saját „mikrobiológiai” vagy tápanyagos laborjaikat, személyre szabható receptek alapján megvalósíthatóak különböző tápanyagok házilagos előállítása mikrobiológiai erjesztésen és szerves tápanyagokkal kombinálva. Ezzel az inputanyag-forgalmazókkal szembeni függőség mérsékelhető vagy teljesen meg is szüntethető. A legtöbb mikrobiológiai készítmény is a megfelelő higiéniás szabályok betartásával korlátozottan felszaporítható. Ezzel szintúgy optimalizálhatóak a költségeink.
A takarónövények szerepe a biológiai szemléletben
Életet csak élettel lehet teremteni. Ebben játszanak fontos szerepet a takarónövények is. Minden növénynek megvan a sajátos gyökérhálózata, sajátos mikrobiológiai közege, ami megél rajta (baktériumok, gombák), illetve tápanyag-felvételi profilja, amivel folyamatosan körforgásban tartja a tápanyagokat, a szerves anyagot és vizet, valamint a talajéletet változatos formában életben tartja. A talajok takarva élnek igazán, és sosem csupaszon. Ugyanúgy gondoskodásra, tápanyagokra és védelemre szorulnak, mint mi, emberek is. Csökkentik a környezet szélsőséges kilengéseit, hűtik a környezetet a párologtatással, tápanyagot szolgáltatnak a bomlásukkal a talajéletnek és a növényeknek egyaránt. Szintúgy a számos hasznos rovarnak nyújtanak élőhelyet, amivel a biodiverzitást hatványozottan növeljük.
A megnövekedett szervesanyagtartalom mint egy szivacs, gyűjti magába a vizet, a talajfelszíntől lefelé építkezve építi a talajok szerkezetét, ezzel folyamatosan támogatva a benne élő talaj-táplálékhálót. Ilyen talajon öröm termelni. Befogad minden leérkező csapadékot, akadályoz minden jellegű lefolyást és elfolyást, megtartja a helyén a drága tápanyagdús termőréteget, és inkább összegyűjti a szomszédok elvesztegetett termőrétegét, mintsem hagyja elveszni. Ugyanakkor azzal tisztában kell lenni, hogy az ilyen talajépülési folyamatok felépítése időigényes, ami min. 3–10 évet vesz igénybe régiótól, talajtípustól és a klimatikus viszonyoktól függően, mire látványosan érzékelhetőek a változások.
Regeneráció – szemben degenerációval
Ez alatt értsük a természetes megújulási folyamatok épülését, szemben a környezet folyamatos leépülésével. Kutatások bizonyították, hogy éves szinten minimum 10–12 t/ha szerves anyag megtermelése szükséges ahhoz, hogy egy termőterület szervesanyag-készlete ne csökkenjen, hanem növekedjen, és ezáltal a regeneratív folyamatok valóban elinduljanak.
Cikksorozatunk következő részében a különböző tápanyagformák és azok talajéletre és tápanyag-hasznosulásra gyakorolt hatásáról fogunk írni.
Vincze Ambrus
VAM FARMS CONSULTING Kft.
