A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának munkatársaként és a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar doktorandusz hallgatójaként jelenlegi kutatásaim a tejelő szarvasmarhákhoz köthetők. Főként a hasznos élettartam alakulásával, illetve a termelésből való legfőbb kikerülési okok vizsgálatával foglalkozom. Emellett kutatásokat folytatok az egyik legfőbb selejtezési ok, a tőgygyulladás előfordulásának egyik kockázati tényezőjével, a tőgyödémával kapcsolatban is.
A hazai tehénállomány alakulása
A szarvasmarha-tenyésztés elsődleges és legfontosabb célja természetesen az, hogy kielégítse az egyre növekvő népélelmezési igényeket, vagyis megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszerrel lássa el a népességet. 2021 végén a hazai szarvasmarha-állomány létszáma 902 ezer egyed volt. Az állomány kicsivel kevesebb mint a felét adja a tehénállomány, 420 ezer körüli volt a tehenek száma. A hazai állomány típusösszetételét tekintve a következőképpen alakul: 50% a tejhasznú szarvasmarhák aránya, 45% a húshasznúaké és mindösszesen 5% a kettős hasznosítású szarvasmarhák aránya. Országos viszonylatban a szarvasmarhafajták közül a holstein-fríz-állomány a meghatározó. A magyarországi tejhasznú állomány 97%-a ebbe a fajtába tartozik. A holstein-fríz fajtáról azt kell tudni, hogy egyhasznú tejtermelő fajta. A tejhasznosítású fajták sorában az első helyet foglalja el, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon. Ennél a fajtánál az eredményes tenyésztői munkának köszönhetően extrém tejtermelésről beszélhetünk, képes átlagosan akár 10–12 ezer kg tej termelésére is laktációnként. Viszont a termelési mutatók növekedésével egy időben negatív változásokkal is szembe kell nézniük a tenyésztőknek.
Tejtermelés
Megfigyelhető, hogy mára már nagyon sok hazai tejtermelő tehenészetben jelentősen lerövidült a hasznos élettartam, a laktációk száma csökkent, illetve a tehenek korai selejtezése is igen gyakori probléma, mivel a szelekció az utóbbi években leginkább a termelési tulajdonságokra irányult. Hasznos élettartamnak nevezzük az első elléstől a kiselejteződésig tartó időszakot, amit általában laktációkban szoktunk kifejezni. 2020-ban a hazai holstein-fríz-állomány hasznos élettartama átlagosan 2,1 laktáció volt. Ma már nem ritka az sem, hogy a tehenek körülbelül 30%-a már az 1. laktációs időszakban abbahagyja a tejtermelést. A probléma ezzel az, hogy a rövid hasznos élettartam mellett a tehén nem tudja elérni a genetikailag lehetséges maximális tejhozamát. Ez a jelenség a tejtermelés gazdasági hatékonyságát negatívan befolyásolja, hiszen a tehén 1-2 laktáció alatt nem biztos, hogy képes megtermelni a felnevelési költségeit, mivel a tejtermelés csúcspontja vélhetően majd csak a harmadik laktációban várható. Éppen ezért az egyik legfontosabb cél az lenne, hogy ezeket a nagy genetikai képességű egyedeket minél tovább a termelésben tartsuk.
Megfigyelés, kutatás
Kutatásom során ez idáig összesen 12 (4 Csongrád-Csanád, 4 Győr-Moson-Sopron és 4 Veszprém vármegyei) nagyüzemi tejtermelő tehenészet selejtezési adatait elemeztem a 2015 és 2020 közötti időszakban. A kutatásban részt vevő telepek fejt tehénállomány-létszáma 400–1500 egyed között változott. Látható, hogy kisebb létszámú, de egészen nagy létszámú telepek adatait is vizsgáltam. A teljesített átlag laktációszámok 1,9 és 2,2 között változtak az egyes tehenészetekben. A vizsgált időszakban a 12 telep esetében összesen 22 079 tehén került ki a tejtermelésből. Az adatok elemzése során azt vizsgáltam, hogy egyes telepeken melyek a legfőbb selejtezési okok, és ezek hogyan oszlanak meg az első 3, illetve a további laktációkban. A termelésből való kikerülési okok megoszlását (1. táblázat) vizsgálva megfigyelhető, hogy a legtöbb selejtezés a szaporodásbiológiai zavarok miatt történik. Ebbe a csoportba leginkább a tehenek meddősége, a magzatburok visszamaradása, a súlyos méhgyulladás és a petefészekciszta tartozik. A különböző okú szaporodásbiológiai problémáknak két, gazdasági szempontból hátrányos következménye is van. Ez a meghosszabbodott két ellés közötti idő, illetve a termelésből való idő előtti kiselejteződés. A vizsgált telepeken a második legfőbb selejtezési ok a mozgásszervi problémák miatti kikerülés. Ide sorolhatók a sántaságot okozó betegségek/jelenségek, mint például a csülökszaru túlnövése, a talpfekély, a Mortelláró-betegség és a láb szétcsúszása is. Ezután következnének az egyéb kikerülési okok. A telepek ebbe a kategóriába sorolják azokat a jelenségeket, melyek a többi csoportba nem sorolhatók be. Ilyen például az alkati gyengeség, a hirtelen szívmegállás, a tüdőgyulladás vagy a hőguta. Az anyagforgalmi betegségek átlagosan 16%-ban okozták a tehenek termelésből való kivonását. A tejelő tehenészetekben leggyakrabban előforduló anyagforgalmi betegség a ketózis, a zsírmájszindróma és az acidózis. Tőgyproblémák miatt átlagosan 14% a kikerülés mértéke. Ebben az esetben leggyakrabban a tőgygyulladás vagy a tőgy súlyos sérülése okozza a tehén selejtezését. A nem megfelelő mennyiségű tej termelése miatt pedig 10% a tehenek selejtezésének mértéke.
Ezután megvizsgáltam, hogy a 12 telepen hogyan oszlik meg a selejtezések aránya az egyes laktációkban. A kapott eredmények összhangban vannak a hazai holstein-fríz-állományok teljesített átlag laktációszámával, ugyanis a legtöbb selejtezés az 1. és 2. laktáció során történt, 27-27%-os eredménnyel. A 3. laktációban 22%, az e feletti laktációkban összevontan pedig 24% volt a selejtezések aránya.
Az 1. ábra a vizsgált telepek selejtezési okainak megoszlását mutatja az adott laktációkban. Elmondható, hogy az első három laktációban a vizsgált adatok alapján a két legfőbb selejtezési ok a szaporodásbiológiai rendellenességek és a mozgásszervi problémák, minden esetben 20% vagy a feletti értékkel.
Az anyagforgalmi problémák és az egyéb okok miatti selejtezések aránya minden laktációban 20% alatti. A laktációk előrehaladtával pedig megfigyelhető, hogy a tőgyproblémák és a nem megfelelő mennyiségű tejtermelés miatti selejtezések aránya fokozatos növekedést mutat.
Törekedni kell a betegségek megelőzésére
Ezek alapján az eredmények alapján nagyon fontos feladat lenne az, hogy növeljük a nagy genetikai képességekkel rendelkező holstein-fríz-állományaink hasznos élettartamát azáltal, hogy csökkentjük a korai selejtezések arányát. A selejtezések nagy százaléka valamilyen állategészségügyi problémából eredendően történik. Elengedhetetlen fontosságú, hogy elsődlegesen a betegségek megelőzésére törekedjünk, hiszen a már kialakult betegségek, legyen szó tőgygyulladásról, ketózisról vagy sántaságról, meghatározó mértékben befolyásolják a tejtermelés gazdaságosságát. A beteg egyedek tejtermelése csökkenni fog, tőgygyulladás esetében a tej eladhatatlanná válik, illetve a betegség kezelésének igen magas költségei vannak. Ezek a tényezők mind negatívan hatnak a gazdasági mutatókra. Törekedni kell az állatok egészségének megóvására, az optimális környezeti feltételek biztosítására, hogy minél tovább termelésben tarthassuk teheneinket. Természetesen ahogy a teheneink teljesítménye egyre inkább növekszik, különösen igaz ez a holstein-fríz fajtára, úgy még inkább érzékenyebbé válnak a külső környezeti tényezőkkel, takarmányozással szemben. Ezzel a változással nekünk is fel kell vennünk a lépést, és fejlesztéseket kell végigvinnünk, hogy a legmagasabb szinten képesek legyünk kiszolgálni állatainkat.
A precíziós technológia alkalmazása
Ezeknek a céloknak a megvalósításában nyújthatnak számunkra segítséget az egyre inkább elterjedőben lévő precíziós technológiák. A precíziós technológiák alkalmazásával a tejtermelés hatékonysága és minősége javítható. Minimálisra csökkenthető az állategészségügyi problémák kockázata, hamarabb kiszűrhetők a betegségek. Ezek a tényezők nagyon fontosak a hasznos élettartam növelése tekintetében. Továbbá precíziós eszközök alkalmazásával növelhető a takarmány- és az élelmiszer-biztonság, csökkenthető a tejtermelés környezetterhelése és ökológiai lábnyoma, mely az ágazat fenntarthatóságának szempontjából elengedhetetlen fontosságú. Az intenzív tejtermelés fenntartása érdekében képesnek kell lennünk az állatok igényeinek minél pontosabb nyomon követésére és azok minél magasabb szintű kielégítésére.
Ahhoz, hogy a teheneink kimagasló színvonalon hosszú ideig termelni tudjanak, mind takarmányozási, mind tartási szempontból maximálisan ki kell elégítenünk az általuk támasztott igényeket. Ezért is döntő fontosságú, hogy a precíziós módszerekkel a nagylétszámú telepeken is megvalósítható az állatok egyedi gondozása, egészségügyi, termelési státuszának folyamatos, valós idejű monitoringozása, és ha bármilyen probléma adódik, megvan az azonnali beavatkozás lehetősége. Ma már a tejtermelő tehenészetekben is egyre inkább elterjedni látszanak a precíziós eszközök, gondoljunk csak a fejőrobotra, a vízágyas, klimatizált istállókra, etetőrobotokra vagy akár a különböző kondíciót vizsgáló programokra. Legyen szó akár precíziós technológiák alkalmazásáról, akár hagyományos rendszerben termelő tehenészetről, egy biztos, a cél az, hogy lehetővé tegyük teheneink számára, hogy minél inkább és hosszabb ideig kihasználhassák a genetikai képességeiket. Ennek egyik fő mozzanata, ha a selejtezéseket okozó egészségügyi problémákat megelőzzük, előfordulásukat a lehető legnagyobb mértékben csökkentjük.
Tóth Violetta
